| Téma: Anagramma |
|
| negyven rabló |
|
Nem tudhatjuk. Erre születni kell és úgy tűnik, hogy fiatalon meghalni! 
|
|
|
| Felkesz Deneverr |
|
Hát ja, de igazán azzal van a "gond", hogy mi - egyszerű halandók - nem tudhatjuk meg, hogy mi is kell ahhoz, hogy így kifejezzük magunkat ... 
|
|
| negyven rabló |
|
Áhh, ne menjünk bele, sosem tudjuk meg!
Vagy átmászott az álló szerelvény alatt, amelyik közben elindult, vagy egyszerűen aláesett, vagy igazolva a korábbi öngyilkossági kísérleteit, beteljesítette azokat!
Próbálok vigyázni az evéssel, de majdnem mindig legyőz!  |
|
| gajo |
|
Átmászott?...hol mászott át?
Máskor vigyázz az evéssel! |
|
| negyven rabló |
|
Nem, mert most meg reggeli után vagyok. Az étkezések mindig elnehezítik az embert... Majd talán holnap, esetleg holnapután... vagy talán később... 
Nem összehasonlítható, de talán ez veri a Szeptember végén-t is!
Ha csak ezt az egy verset írta volna, akkor sem kellett volna átmásznia a vonat alatt! |
|
| gajo |
|
|
Kínlódsz még? Kellemetlen lehet! |
|
| negyven rabló |
|
|
Ááá! Épp most akartam egy ilyen verset írni vacsora után, de most nem jött össze! |
|
|
| Felkesz Deneverr |
|
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
|
|
|
| menta |
|
|
SZJA felitató ? vagy szabadagazda |
|
|
|
| negyven rabló |
|
Na jó, ez nem anagramma volt.
Szeretem a rímhányó Romhányit. |
|
| negyven rabló |
|
Mama!
Vetne-e rám békés béka tekintetet, mely engem szúnyogdús helyzetbe helyezne? |
|
|
|
|
|
|
| Lajos bácsi |
|
Tompa Mihály.
A keleméri paplakról:
Nincs itt annál szebb: mintha szél fúj,
S történik sok csudás dolog:
Nemcsak, hogy táncol asztal és szék,
De a vén kályha is forog.
Mégis talán legszebb az ablak,
Midőn a lúd azon benéz; |
|
|
|
|