Téma: Anagramma |
|
|
Felkesz Deneverr |
|
Hát ja, de igazán azzal van a "gond", hogy mi - egyszerű halandók - nem tudhatjuk meg, hogy mi is kell ahhoz, hogy így kifejezzük magunkat ...
|
|
negyven rabló |
|
Áhh, ne menjünk bele, sosem tudjuk meg! Vagy átmászott az álló szerelvény alatt, amelyik közben elindult, vagy egyszerűen aláesett, vagy igazolva a korábbi öngyilkossági kísérleteit, beteljesítette azokat!
Próbálok vigyázni az evéssel, de majdnem mindig legyőz! |
|
gajo |
|
Átmászott?...hol mászott át? Máskor vigyázz az evéssel! |
|
negyven rabló |
|
Nem, mert most meg reggeli után vagyok. Az étkezések mindig elnehezítik az embert... Majd talán holnap, esetleg holnapután... vagy talán később...
Nem összehasonlítható, de talán ez veri a Szeptember végén-t is!
Ha csak ezt az egy verset írta volna, akkor sem kellett volna átmásznia a vonat alatt! |
|
gajo |
|
Kínlódsz még? Kellemetlen lehet! |
|
negyven rabló |
|
Ááá! Épp most akartam egy ilyen verset írni vacsora után, de most nem jött össze! |
|
|
Felkesz Deneverr |
|
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog a lakkos, hűvös dinamó. Óh, zajtalan csillagzatok! Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő az űrön által hangtalan. Elleng a néma, kék idő. Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül elillant ízű számra szét. Fáj a szívem, a szó kihül. Dehát kinek is szólanék - -
|
|
|
menta |
|
SZJA felitató ? vagy szabadagazda |
|
|
|
negyven rabló |
|
Na jó, ez nem anagramma volt. Szeretem a rímhányó Romhányit. |
|
negyven rabló |
|
Mama! Vetne-e rám békés béka tekintetet, mely engem szúnyogdús helyzetbe helyezne? |
|
|
|
|
|
|
Lajos bácsi |
|
Tompa Mihály.
A keleméri paplakról:
Nincs itt annál szebb: mintha szél fúj, S történik sok csudás dolog: Nemcsak, hogy táncol asztal és szék, De a vén kályha is forog.
Mégis talán legszebb az ablak, Midőn a lúd azon benéz; |
|
|
|
|
keresztkem |
|
RÉM ELEK. ( magyar lelkész-költő gömöri lakhelye)
keresztkem |
|