| Téma: Minden a halálról. Végállomás vagy átszállás? |
|
| menta |
|
„Két bánatom van:
egyik, hogy meg kell halnom;
másik, hogy addig élnem kell.
Két örömöm van:
egyik, hogy meghalhatok;
másik, hogy addig élhetek.”
(Fodor Ákos) |
|
|
| negyven rabló |
|
Idézet:
Nos azért, amit a bevezetőben írtam. Mert ezek senkik. Nincs arcuk, nincs hangjuk, semmijük sincs. Nyomorultak, akik szeretnék, ha mindenki hozzájuk hasonlóan nyomorult lenne. Nem jók, nem tehetségesek semmiben, de elönti őket a sárga irigység, ha népszerű, tehetséges emberbe botlanak. Esetleg annyira megmérgezte a lelküket a gyűlölet, hogy képtelenek rendszerszintű okádás nélkül fogadni egy gyászhírt.
|
|
|
|
| malom |
|
Tényleg nem.
De azé' jobb lenne már 'odaát'.
Nincs már kedvem itt tartózkodni 'ideát', ebben az idióta virtuális és nem virtuális világban. 
|
|
|
| malom |
|
Valamér' az odafele út nem hoz lázba! ..  |
|
|
| malom |
|
Kérek egy retúrjegyet.
Csak vissza!!
 |
|
|
|
|
|
|
| panda |
|
Vajon, van odaát Internet?...  |
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
Marosvásárhelyi program!
Mi a halál? Milyen fizikai és mentális tapasztalások vannak a haldoklásban? Mit kell tennünk a haldoklás folyamatában? Mi történik a halál után? Hogyan készüljünk fel a halálra?
Olyan emberi univerzáliák, amelyek a mai társadalmunkban tabu témának számÍtanak, de amelyekre a keleti vallásfelfogás pontos válaszokat ad.
Január 9-én, péntek du.18 órától kezdődően a Bernády Házban, budapesti meghÍvottunk Szathmári Botond vallásfilozófus, antropológus, orientalista Mi a halál? cÍmmel, kétnapos bevezető előadássorozatot tart a keleti vallásfilozófiába.
Az előadássorozat témái és időpontjai:
- január 9-én pénteken délután 18 órától A nyugati és a buddhista halálfelfogás
- január 1o-én szombaton délelőtt 11 órától A Lótusz-szülött tanításai
- január 1o-én délután 17 órától A Tibeti Halottaskönyv
... www.facebook.com/zenlibrary/photos/a.164711183588593.41346.134537923272586/82 ...
... www.facebook.com/HamvasBela |
|
| rintintin |
|
A könyvolvasás szelid-türelmes mivolta TÁRSAM amióta élek.Mindég szerettem s szeretem ma is a könyveket: a könyvtárak "szagát", csendes-pisszegő hangulatát.Emlékszem, életem első, könyvtárból kikölcsönzott könyve Hugo: A Notre Dame toronyőre volt.Megrendítő olvasmányélménye volt ugyan egy kamasznak e könyv, de EZ A MŰ nekem médsem az irodalmi megrendülésről és katarzisről szólt elsősorban, hanem "A" könyvtár megszeretéséről.Emlékszem ősz volt, koraeste és szombat.És én elmentem egy könyvtárba, ahol emberek, többnyire fiatalok olvastak a neonfényes csendben.Sokan.A kinti sötét-szeles hidegből jólesett a könyvtár fényes melegébe' bejönni s az olvasóterembe' látni a sok csendes, elmélyülten olvasó embert: férfit és nőt.
Mikor Pesten Műegyetemista voltam, nagyon szerettem a Műegyetem könyvtárát is, bár oda főleg vizsgaidőszakban jártam főleg.Nagyon jó ezeknek a helyeknek a "LÉGKÖRE"--például Debrecenben az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtáráé és annak olvasóterméé, melyet különösen nagyon megszerettem--egy bizonyos, személyes ok folytán.Emlékszem, ott sok akkori jeles debreceni irodalmár--költő, esszéista, bölcsész--sertepertélt majd' mindég az egyetemi könyvtár termeiben, s környékén--a gyönyörű debreceni egyetemi Aulában s a folyosókon.
Jó hely a konyvtár, megnyugtató "eszköz" maga a könyv, s jóhangulatú dolog a könyvekkel való mindennémű és rangú "foglalatoskodás". |
|
|
| rintintin |
|
|
Nem győzök hálát adni a Mindenható Istennek--és Szent és Apostoli Római Katolikus Anyaszentegyházamnak--hogy környezetemnek s nekem NINCS SZÜKSÉGÜNK(!) ilyen "hamvasbélaizmusra". Sem éltünkben sem halálunkban nincs.Noha e földi Világban szórakoztatónak valóban szórakoztató s olykor vicces is ez a hamvasizmus--s nem is "olcsó" és nem is felszines, ez elismerhető. |
|
|
| tiszavirág |
|
Hányan nem tudják, hogy milyen fontos, hogy az ember nevét hogy kell pontosan írni! Az én nevemben is van olyan, hogy a hatóságoknál hogy így, hogy úgy írták és emiatt számtalan problémám volt, pláne most az elektronikus ügyintézésnél, egy téves betű és máris nem találnak a rendszerben.
Szendrey Júlia tudatlanságának köszönhetjük például, hogy ma Magyarországon a kokárdát nem az előírásnak megfelelően kötjük. Szegény biztosan látta, hogy az olasz Garibaldinak milyen volt a kokárdája, és azt hitte a kis tudatlan, hogy ugyanúgy kell a magyart is kötni, pedig éppen fordítva. |
|