| Téma: versek - csak úgy - rohanás közben |
|
| gajo |
|
Szervusz!
Most már olvasom!
Még a 60-as években kaptam néhány könyvet egy idős szomszédunktól, Áprily, A láthatatlan írás című kötete /1939/ is közte volt.
Akkor és később olvasgattam, majd "lecsúszott" valahová nagyon mélyre. Egy, a hunok eredetével kapcsolatos könyv dobta újra a felszínre /a könyv címére már nem emlékszem/ keresgéltem és meg is találtam.
...hát ennyi! |
|
| szalonna |
|
Szép délutánt az kedves Hölgyeknek és Uraknak!!!
Gajo kartács, olvasod eztet? Egyszer régen beszélgettünk Veled Áprily Ts'ai Yen fordításairól. Nem emlékszem, hogy Te honnan emlékeztél ezekre a versekre - mert azóta sem találtam sok embert, aki tudott volna róluk. Csak úgy érdekelne.... |
|
| negyven rabló |
|
Te Sanyi!
Kit szeretnél a rablócigányzsidótörpediktátor helyett? |
|
| Felkesz Deneverr |
|
MI VOLNÉK?
Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
szélben jegenyefa volnék,
földön apám fia volnék.
Weöres Sándor
|
|
| gajo |
|
Hamarosan jön RK "csodabalzsama", még egy kis türelmet... |
|
|
| alexander |
|
EZREDFORDULÓ
Ahogyan kezdte, úgy jön el a vége,
Csörömpölve hangos katonákkal,
Kezében új, csillogó fegyverével,
Most elvonul az utolsó század.
Az Ego, ma a Homo mohó réme:
Csömörig harácsol, kíméletlen
A hatalom, megrontott teremtménye:
Rosszabb magát ismétli szüntelen.
Nagy-háborúk, nyomor és új szenvedés:
Mindent megront a kufár érdek-ész,
Szívtelen, ha érdeke úgy kívánja –
Terror lett a filozófiája –
Már-már megcsúfolja ősei nevét?
Jobb, ha Isten elfordítja fejét.
***
Értetek sírtam Babilon vizeinél.
Kerestem nyomaitokat
Tao-Te-King és Gaia gyermekeként, -
Hallgattam alkony órákon, mit mond a szél,
kutattam a tiszta szellemek:
Platón, Mani és Jézus üzenetét –
Vándoroltam, és láttam,
láttam, míg elfogyott az út alattam,
palack postámat ma tengerre bocsátom ezért,
és szélbe kiáltom a költészet ünnepét –
és a világ reményét:
A láthatatlan (Tao) és a látható
tulajdonképpen egyetlen
felséges élettenger.
(Laoce)
|
|
| alexander |
|
ELSŐ REGGEL
Qumráni scyta himnusz
Kivérzi szívéből a reggelt,
szemében jégüveg cserép,
az éji jaj hajába markol,
szilánkot tör a kőütés –
A partra lépve felkiáltott,
a Hold homálya feldereng,
az éjben szerzett önuralma,
a reggelt várva megremeg –
Felállt a szürke pirkadatban,
nem látta még az új csodát,
szivárványt lát a kelő Nappal, –
felsírt, de nem tudta okát.
Felnéz a pillanatnyi csendben,
arcán öröm és döbbenet,
az idők magja lám kihajtott,
létét Ádámként kezdi meg –
Fejét lehajtva földre lépett,
szívébe tolult az ige,
hangot hall lelkében motozva:
Tied lehet Fiam – Tied!
Ím! Leborult, a kelő Napban,
új életét üdvözölte -
fák, virágok, Hold és csillagok,
mennyi szép tolong körötte?
Evoé Héliosz! Evoé –
kiáltott és még halkan ezt:
Enyém a szerelmes születés:
TEREMTŐM! LÉGY ÉRTE ÁLDOTT!
|
|
| alexander |
|
ROCK NEMZEDÉK
In memoriam J. Hendrix
Új nemzedék, nem kerget szép álmokat –
Magát égeti, nevetve végzetét –
Okos szemének minden talmi, ócska:
Jobb híján követi Apja életét.
Szívét szorítják sosem-volt dallamok,
Mint sarki fény lobog, kacag éneke –
A lélek tiszta áradását hallod,
S elbűvöl fénylő, törékeny szelleme.
Életét csúfolva játszik napra-nap,
Magától kéretlen dobja el – Szabad,
És lázadása tiszta – vakmerőség
Végső pusztulása – büszke áldozat.
Ayrton, Charli, Jimi és a többi –
Hűséges szívvel visszhangért daloltak,
Világunk szebb, elhullott virágai:
Hősök, varázslók – ők, a legnagyobbak.
Milyen veszélyes parton jártatok? John!
Senki földjén – mindig ég és Föld között,
Média-világok királyai – Mondd!
Mit kerestetek az álmaink mögött?
IQ 120? – az ok csak ennyi volna?
S végül a beton tompa csattanása, –
Mert megtöri az erőset a pálya,
Vagy megöli, mint vadlovat a pányva.
|
|
| alexander |
|
Stigma hai
Ezt Orbánnak el
kellene küldeni, míg
nem mond le...késő? |
|
| alexander |
|
|
Ezt Orbánynak el kellene küldeni, amíg nem mond le...késő? |
|
|
| katáng |
|
Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben. |
|
| alexander |
|
Recept
Tudd: elnyomatást
Humorral szétnyűni jobb,
Mint bele halni!
„A világ tükör,
Arc kifejezésünket
Vetíti vissza.” |
|
| alexander |
|
A MAGYAR SZENT KORONA
Szent kartusa vagy, és királyi éke
Hű magyarjaidnak: Nimród talizmán.
Hiába tört éj, balsors nemzetünkre,
Nélküled, bitorló, nem lett itt király.
Benned ég még az ősi hit visszfénye,
Mély titok zár körül, és száz legenda.
Mikor, hol készült szerencsénk edénye?
Ez glóriás hitünk attribútuma.
Ész, szív, virtus, képzelet, ős Napkelet
Aranykori szépsége jött el veled,
Bő örökséggel, királyi Szkytia.
Ahol megszületett szittya nemzeted,
És lett Nimród magyarok híres fia -
Atilla, Buda, - Szent Arimáthia,
Jézusi gyökerét őrzi még a pánt, -
Hát gyógyítsuk végre rontott Korpuszát!
|
|
| alexander |
|
Magyar nyelv
Az EGY: Mag, szik, hám.
És a jegye az IGE:
Atommag a nyelv.
Benne a mindenségek.
Isteni szerkezete.
A remény, egy kert,
Mit magunknak építünk -
Bár nincsen rá terv. -
És ha majd elkészülünk?
Tilalomba ütközünk? |
|
| alexander |
|
Isten népe
Magyar Szkítia:
A világ ős bölcsője -
Karapát apák
Dala-rovása-nyelve
Az ember születése
|
|
|
| alexander |
|
Jézus örökén tanka
Minden eladó -
Nevet a baj sponzora -
Azt élet Zokszó -
Kamat béklyó, árulás -
Balsorsaink fintora.
Kaposvár, 2016. advent
|
|
| gajo |
|
Ady Endre
AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
|
|
| Rendes Kis |
|
József Attila: Istenem
Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
... http://erdely.ma/kultura.php?id=184250&cim=jozsef_attila_istenem_video |
|
|
| alexander |
|
2014. ÚJ ÉV REGGELIG
Háromszor bőgött fel a vad sziréna -
Sok, agyhalott piás ült asztalok mögött,
Tivornya-rongy idő az éj után szökött, -
Kopár az irgalom szilveszter hajnalon.
Költők meséit ünnepelték éjjel -
Elégtek arcok, képek, holdas éjek -
Szemek mögé hajolt a néma fájdalom,
Nyilallt a jaj, az alabástrom hajnalon.
Ma reggel "Háromszor zúg sziréni hang" -
Feltámadásra és halálra szánva -
Krisztust dicsérve ítél az Úr dörögve:
Rossz volt a terv, mi embert szült halálra.
Égett az elme, mint a fáklya lángja -
Liliom eszmék estek sírt gyalázva -
Keresztfa árnya mered már az égre -
Reményünk függött rajta megfeszítve.
Ki hozta el nekünk a sárga csillagot?
Ki szórja itt közénk a vörös írmagot?
Pokoli mániák raknak reánk igát,
Tanító Mesterünk sem élhetett tovább.
A bűnös háromszor hal meg hajnalonta,
Hatágú, szemúr* csillag jele éget -
Keresztes templomok, Judás pribékek -
Jézust körül metélve ünnepelnek.
*megj: a babiloni ősvallás hatágú csillaga, az szemúr csillaga volt eredetileg. A zsidók, babiloni fogságuk idején vették át e szimbólumot, ahogyan annyi mást is a történelem során. |
|
| alexander |
|
ÜGYNÖK TÖRVÉNY
(az örök Trianon)
ki kell adni már haragunkat
hogy népünk újra ünnepeljen -
emlékeznek a megcsúfoltak
kit eladtak egy lopott eben -
a vörös zsoldosok nyomában
fekete jaj lapul a földön
jöttek kitépni szíveinket
hangjuk koppan a sírgödörből -
nem zengünk nekik ostobán
csupán a halálra volt joguk -
nem alkuszunk hóhérainkkal
hisz emberségünkért harcolunk
egy démon tombol elvakultan
körben ügynökök csapata vár
így élünk mi csontig kifosztva -
nemzetünk romjain – ős Budán
szennyes hazugság áradatban
mind itt tolong - a sisere had:
mohó keze kincseket keres
hazánk lázbeteg teste alatt.
ki kell már adni haragunkat
visszaszerezve most a jogot
mit Trianonnal bitorolnak
elbitangolt évszázadok -
|
|
| alexander |
|
Verses parafrázis realitása:
Újévi köszöntő
"Vége az évnek”,
Új napok, éjek jönnek,
Nem változik közben semmi,
Szilveszteri pezsgő,
Némi, éji bolyongás,
Kopott, olcsó tűzijáték, ennyi -
Ünnepi a harangszó,
Részeg az embertömeg,
Vonítnak a kutyák,
És jön-jön a feltartóztathatatlan,
A másnapos másnap, -
Az igazi valóság.
Nem is bál
A szilveszteri éj,
Talán temetési tor,
A tegnapot temetnénk
Ki tudja már hányadszor, -
A tegnap óráit, perceit kidobnánk,
Mint viseltes ruhát -
Egyetlen vagyonunkat, a múló idő korfát,
De velünk az idő sem cicáz, -
Ránk hull, mint eső, mint korom,
A rádió-aktív por,
És nem mossa le sem pezsgő, sem a bor.
Az asztalokon sonka, csemegék, virágcsokor -
Árad a zenebona, és a hangos fecsegés –
Iszunk és táncolunk a részeg éjben,
Jó kedvű, oktalan reménységben -
Hónunk alatt szorong tegnapjaink lajstroma:
Bűnök, és árulások, sietős menekülések sora,
Rettegő magányok, szép fogadalmak,
Hogy emberséget hozzon a holnap.
Megint elmúlik egy év, ezt kongatja az óra,
Mikor elüti az éjfélt, - körbe halad, -
A Föld már csak ilyen,
Pestet megelőzik a csókok -
Baráti koccintások Székelyudvarhelyen -
.
Bár a világban talány a rend,
Mégis eljön hajnalban mindenkinek –
Az Újév, mikor keleten kel, és megölel a csend. "
|
|
|