Téma: versek - csak úgy - rohanás közben |
gajo |
|
vergődj csak fideszkommunista! /ne olvasson verset aki nem tudja értelmezni/ |
|
pandala |
|
és te vagy a "szép", mi, te sötétagyú??
|
|
gajo |
|
Márai Sándor: Olyan világ jön verse.
Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van…
A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!…
Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
|
|
R.András |
|
[Bús a bús gerlicemadár, …]
Bús a bús gerlicemadár, Bús a bús gerlicemadár, De én búsabb vagyok anná, De én búsabb vagyok anná, csuhaja!
Lám, megmondtam, bús gerlice, Lám, megmondtam, bús gerlice, Ne rakj fészket út szélire, Ne rakj fészket út szélire, csuhaja!
Mert az úton sokan járnak, Mert az úton sokan járnak, Bús fészkedre rátalálnak, Bús fészkedre rátalálnak, csuhaja!
Rakjál fészket az erdübe, Rakjál fészket az erdübe, Annak is a közepibe, Annak is a közepibe, csuhaja!
Pécel (Pest) ... https://mek.oszk.hu/06200/06234/html/nepdalok0010080013.html |
|
gajo |
|
Bajza József
Sóhajtás
Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám! Miattad vérzem én!
Miattad zeng panaszt S örök bút énekem: Sötét felhőd alatt Ez élet gyász nekem.
Oly sok küzdés után Örvény s hullám közűl Segélni part felé Egy csillag sem derűl.
Ki szívet alkotál, S belé érzelmeket, Szeretni lángolón Hazát és nemzetet;
Kinek hatalma szab Törvényeket, határt: Oh népek Istene! Küldj egy reménysugárt! (1834)
|
|
gajo |
|
Falu Tamás: Kamat
Itt már semmi nem az enyém, Sem az álom, sem a remény, Sem a kútvíz, sem a kenyér, Sem ami a testemhez ér.
Itt már semmi nem az enyém, Mindent kölcsön szereztem én, Kölcsön vagyok, nagy a kamat, Visszaadom már magamat.
1945. jan. 14.
|
|
gajo |
|
Ratkó József
ÜZENET Innen van legmesszebb az ég; rakétával sem érhető el, A rokkant úton szekerek nyikorognak megrakva kővel.
Vertfalak közt vert emberek sóhajtoznak megrakva bajjal. Ketyeg a mérető idő. Éjszaka megőszül a hajnal.
Azt mondják, készül a jövő. Jöttment szelek erről gagyognak. Isteni rendelés szerint itt csak a csillagok ragyognak.
|
|
gajo |
|
Sajó Sándor
..................................
Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, véges végtelent. Születni nagynak, bajban büszke hősnek, De döntő harcra nem elég erősnek; Úgy teremtődni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába: Hogy, amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés. Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabadító Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat, Mely végzetünknek kövült átkául, Ránk néz merően, irgalmatlanul, S utunkat állja zordan, hallgatag. Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk, Mely sírni késztő tréfát űz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: ........................................
|
|
gajo |
|
Karinthy Frigyes
MÉNÉ,TEKEL...
Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt: Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.
Szívedbevésem és füledberágom: Rossz volt embernek lenned a világon,
E korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.
Délben az ember megkisértetett, Az éjben sírtak a kisértetek.
Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét, De a gyilkost megint hősnek nevezték.
A férfi vért ivott s a nő velőt, Künt a költő bőgött a bolt előtt.
Halottra adtak selymet és brokátot, Az élő rongyos volt és vért okádott.
Virággal hintették a síri vermet, Az élő künt a hó alatt didergett.
Hangos szóval esküdtek a koporsón, Az élő halkan jajgatott a borsón.
Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva, Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,
De szembeköpte mesterét a hitvány Piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány.
Hajók rohantak égő tűzveszélyben, A ringyók cifra rongya szállt a szélben,
De a legszebb és a legékesebb Szemétdombon rohadt el, mint az eb.
Most hát kezem tördelve, sírva kérlek, Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.
Tedd most szívedbe és füledbe el - Az értelmét majd megtudod, ha kell.
MÉNÉ, TEKEL - ha érted, vagy nem érted, Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.
Egykoron sötétben elmondott dalom, Mint lángírás, világít a falon.
Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek, De élni fognak, hogyha én nem élek S lesznek, ha nem leszek.
|
|
gajo |
|
Reményik Sándor
Örök béke
Nem paktumok és nem kongresszusok, Nem új törvények, nem a régi jog.
Nem egy bíróság nemzetek felett, Nem új betűk, nem újabb kötetek.
Nem Genf, ó nem, és nem is Hága, Jöhet-e üdv ilyen világra?
Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt: Örök békének ezt hívják, csak ezt.
|
|
keresztkem |
|
Márai Sándor: Anya
Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet?
Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom.
Szobákban éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám, fiad idegen arcán indulnak már a ráncok, hasonlók, mint a tieden,
és kopva, elomolva, mállva két testünk visszaporlik lassan egy testbe, egy porba, egy anyába.
|
|
keresztkem |
|
Elirás kijavítása:
KIsfiúk témáira I.
Ha nagy leszek MERCÉDES autót veszek Gyöngyi nem ülhet bele Otthun a hele.
KIsfiúk témáira II.
Öcsi hülye Gyöngyi hülye csak én vagyok okos énnekem a segembe is felyem van.
(Weöres Sándor versei) |
|
keresztkem |
|
KIsfiúk témáira I.
Ha nagy leszek MERCÉDES autót vwatwk Gyöngyi nem ülhet bele Otthun a hele.
KIsfiúk témáira II.
Öcsi hülye Gyöngyi hülye csak én vagyok okos énnekem a segembe is felyem van.
(Weöres Sándor versei)
|
|
gajo |
|
József Attila
LOVAS A TEMETŐBEN
Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel, Kit csókkal vár a Nap leánya, Kitárul két temetőkapu S belovagol búsan-frissen Az álmok kapitánya. Bukott vezér, könnyet is hullat, Bús daccal bolyong szerte-széjjel, Lova már nyihog, gödröt kapar, Riadtan várja. - Sok a sír S fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg, De kemény marka vasba szorul. És megy és jár sok sír között - Még a Hajnal is kacagja - Részegedve, botorul.
Lovára borul. Visszaüget, Búcsút int minden hulla-rögnek. S az eliramló lovas után Álomtemetőből vissza A vágyak dübörögnek.
1922. június
|
|
|
keresztkem |
|
"...Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek a Titkot, ami úgyis egyremegy és nem tudhatja más csak egy meg egy..."
Azt gondolom: ezért--a fentiekért-- VAN "A" VERS. Mert:'minek és mi másért is lenne? |
|
gajo |
|
Sajó Sándor: A magyar nyelv
Köszönöm, édes anyanyelvem, Te gyönyörű, egyetlenegy, Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét S megengedted, hogy szívem dobogását Magyarul muzsikáljam; Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben: Áhítatomban búgó orgona, Búbánatomban síró hegedű, S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait A te tilinkód zendítette dalba. Köszönöm édes anyanyelvem, Hogy fészket raktál hallgatag szívemben: Sasfészket büszke álmaimnak Szent magyarságom sziklaormán, Turbékos hangú gerlefészket Szerelmes lelkem lombos ágán S hogy örömeim pipacsos mezőit Pacsirtaszóval zengetted teli…
Ó, boldogító sokszavúság, Te lélekbűvölő varázs: Te gordonkázó szomorúság, Vagy füttyös kedvű vigadás: Te ezerszínű hangszivárvány Egy kicsi kerek ég alatt: Tanultalak egy élet árán És kincsemmé tanultalak! Te vagy az áhítat zenéje, Szerelmes szív ha csillagokba néz S megcsordulsz, szívből ajkra érve, Mint édes tiszta méz; Te vagy a zengő őserő, Ha keservekből törsz elő, Mint bús igazság, szent harag, S e búsan búgó szent kesergőt Úgy zúgatják itt vizek, erdők, Hogy magyarul visszhangzanak!
Ó, jártam én is messzi templomot; Az Isten lelke ott is ott lobog, De más, de szebb a hangja itt: Ez árvaságos szűk határon Jobban megértem és csodálom A nagy mindenség titkait; Itt hozzám minden magyarul beszél, A földi hant, az égi csillag, Az erdőn átzúgó vihar, Fűszálra lengő röpke szél… E hangok édes dallamán, Még hallom, mit mond boldogult anyám, S hiszem, mit kiskoromba’ hittem: Ha ünnephangon szól az isten, Az ő ajkán is magyar szó lebeg, - Te zengsz a messzi égvilágon, Hamupipőkés árvaságom, Én féltett kincsem, anyanyelvem, Te gyönyörű, egyetlenegy!
1933 |
|
gajo |
|
Dsida Jenő
Szeptember
Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok. A hunytszemű, kisanyás békességet most újra meglelem, a békét, melyet úgy megédesít krizantém-illatával a végső sejtelem.
Ha most jönnél, kezem csak így maradna, ahogyan itt a térdemen henyél. S azt mondanám: Pirosodik a vadszőlő-levél.
1934 |
|
gajo |
|
Majd jobban megnézem, de Sinkát indexre tette a keresö! |
|
gajo |
|
Sinka István
Minden égtájnak
Minden égtájnak van valamijen napja, csak a miénknek nincs más csak alkonyatja.
Minden bánatnak van jó vigasztalása, s minden jó esőnek jó vizü hullása.
Jó esőnk, jó egünk nekünk miért nincsen? jaj, de látogatol, látogató Isten!
1957 |
|
Walaki |
|
"Őszikék"
(Ez új gyűjtemény szándéklott címe)
Olvasó, ha fennakadsz, hogy Könyvem címe "Őszikék", Tudd meg: e néven virágok Vannak ősszel, és -- csibék.
Ha virágok: a deres fű Hantját szépen színezik; Ha csibék: ez is megjárja, Ki olyanra éhezik.
A virágnak nincs illatja, Ha megcsapta őszi dér; De csibének húsa, vére -- S a konyhában többet ér.
(1877. aug. 13.)
http://mek.oszk.hu/00500/00596/html/ciklus/index.html |
|
|
|
szalonna |
|
Igen, most látom, hogy tényleg más a Te kiadásod, az enyém Erdélyi Szépmíves Céh kiadás, és korábbi, 1935-ös. Nem emlékszem, hogyan kell képet beilleszteni, különben elküldeném. A Révai kiadónak szokása volt, hogy a sikeres, vagy annak igérkező könyvek kiadási jogát megvette, és nagy terjesztési hálózatában még sikerrel el tudta adni. Ld. a "halinás" Nyírő sorozat. |
|
katáng |
|
A nagyenyedi Bethlen Gábor tanitóképzőjének tanára is volt, később idejáró diákként gyakran emlegettük, idéztük. |
|
|