| Téma: versek - csak úgy - rohanás közben |
|
| iszalag |
|
Idézet:
"L'adieu J'ai cueilli ce brin de bruyere
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps Brin de bruyere
Et souviens-toi que je t'attends " 
Guillaume Apollinaire
"Letépem ezt a hangaszálat
már tudhatod, az ősz halott
e földön többé sose látlak,
ó idő szaga hangaszálak
és várlak téged, tudhatod."
|
|
|
|
| katáng |
|
Juhász Gyula: November
Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme, odavan.
Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.
Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:
És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!
|
|
| gajo |
|
*
Sinka István:
El ne felejtsd én Jézusom
Ispánunkat, Hajdu Andort
Nagylaposon szél ütötte
s három nagyszakállú orvos
forgolódott körülötte.
Ám erősen érte a szél
a pocakost és a szava
az is elállt s harmadnapra
megfagyott a szíve hava.
Fehér gyolcsra terítették
s vártuk, hogy majd a sírba hull
a túlvilágra… Oda is bé
engedné az urat az Úr?
Bagi Mári az együgyű,
az éhségben, a kínban szent,
látta is, a lelkit, hogy az
esti füsttel az égbe ment.
Bizony, nagy úr volt az ispán,
rossz hátammal csak én tudom –
de ezt el ne felejtsd neki
én Uram és én Jézusom.
* |
|
|
| gajo |
|
*
JUHÁSZ GYULA : Ősz
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten,
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren,
És sötétben hallgat a tó,
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem,
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.
* |
|
| gajo |
|
Áprily Lajos: Szeptemberi fák
Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol. |
|
|