| Téma: W.A.M. |
|
| mpd |
|
És lám, még 2005-ben is így ír egy magyar antropológus (nő):
Egyfelôl a kulturális
antropológia tekintélyének védelmében csatlakozhatnánk
a Mead eredményeit feltétlenül elfogadók táborához
(Holmes, Leacock, Coˆté stb.), a mai kutatók
velük tökéletes ellentétben álló tapasztalatai ellenére
is, másfelôl felsorakozhatnánk Freeman mögé, ahol
azonban az a veszély leselkedik ránk, hogy döntésünkkel
akaratlanul is legitimáljuk Freeman módszerét
következményeivel egyetemben, s elfogadjuk,
hogy az emberi szexualitás tárgyalásának egyetlen elfogadható
kerete a biológia és az etológia.
Azaz, igaz, hogy a cáfolat jogos, de akkor sem adjuk fel a genetika tökéletes elutasításából táplálkozó elveinket. Az ember azt hinné, Watsonnal és Skinnerrel sírba szállt a behaviorizmus, és manapság Liszenkót sem szoktuk dícsérni, de lám, az antropológiában még mindig ott van. 80 év múltán is. |
|
| mpd |
|
Érdekes, érdemes elolvasni:
epa.oszk.hu/00000/00015/00031/pdf/szemle06.pdf
Részlet:
Az újabb kutatások
egészen más képet rajzoltak a szamoai
társadalom szexuális normáiról.
Kezdtek gyûlni a leírás hitelességét
illetô szakmai kételyek. Derek
Freeman ausztráliai antropológusprofesszor
– aki maga is folytatott Szamoán
tereptanulmányokat – több ízben
fogalmazott meg kritikai észrevételeket
Mead könyvével kapcsolatban.
Bírálatát mind Mead, mind pedig
az amerikai antropológusok elhárították.
1987-ben azonban Freeman döntô
bizonyítékot kapott a kezébe. Egy helyi
kormányképviselô szervezte meg
számára a találkozást Mead egykori
adatközlôjével, Fa’apua’a Fa’amuval,
a nyolcvanhat éves korában is „elegáns
és méltóságteljes” szamoai
nôvel. Ô és Fofoa nevû barátnôje
voltak Mead adatközlôi 1926-ban
Ofu szigetén. Az idôs hölgy 1987.
november 13-án videóra rögzített
emlékezésében beismerte, hogy annak
idején barátnôjével együtt megtréfálták
a kutatónôt. Mead a szamoai
serdülô lányok szabad, sôt szabados
nemi életével kapcsolatos megállapításait
szinte kizárólag ennek a
két lánynak az elbeszélésére alapozta.
Ôk pedig, mint az egykori adatközlô
eskü alatt vallotta, valótlanságokkal
traktálták, „megvezették”. |
|
|
| Rendes Kis |
|
Ez gáz.
Váltsuk le ezeket a korrupt tanszékeket ! |
|
| mpd |
|
Esélytelen. Mondtam már, hogy a hivatásosak lesöpörnek mindent amit nem ők találnak ki.
Emlékezz csak - más szakterület, antropológia - Margaret Mead esetére. Egész tanszékek, intézetek alakultak a légbőlkapott kutatásaira, tudományos publikációk ezrei, doktori disszertációk százai. Így hát, amikor tételesen megcáfolta valaki (pedig ő is szakmabeli volt!!!), az illetőt söpörték le az asztalról, nem a hamisítót. |
|
|
| Rendes Kis |
|
Ez korszakos fölfedezés.
Ezt publikálni kék zenei fórumokon ! |
|
| mpd |
|
Bach Capriccióját szerintem nem sokan ismerik, pláne úgy, hogy miről is szól. Pedig az alcíme világosan utal rá.
Hallgasd meg, van benne félperces tétel is, és annyira egyértelműen kitűnik egyikből az aggódás, másikból a reménykedés, nagyon pipec kis mű.
Ferruccio Busoni figyelmét is megragadta és átdolgozta.
Nyikolaj Gyemigyenko előadásában igen szép. |
|
|
|
| mpd |
|
Ezeket a leveleket őrizte meg haláláig, Teréz arcképe mellett. Micsoda titok, micsoda emlék.
|
|
| mpd |
|
Én se. És nem is biztos, hogy így van, ez az én VÉLEMÉNYEM. Tekintve, hogy nem vagyok zenetörténész, a hivatásosak bizonyára fanyalognának és lefikáznák az elméletemet, dehát ez mindig így van.
Néha azért elcsodálkozom, mennyire nehéz a mainstream ideológiákat áttörni.
Itt van pl. Beethoven és Brunszvik Teréz esete. Egy hivatásos pszichológussal és egy amatőr történésszel simán levezettük, hogy BT volt a Halhatatlan Kedves, és Beethoventől gyermeke született (Minona). A Brunszvikok viszont (elszegényedőfélben lévén pénzes vejkót kerestek, nem holmi nem is nemesember muzsikust) határozottan léptek, a gyermeket átadták Teréz húgának, akinek már úgyis volt egy szakajtóval, és minden nyomot eltüntettek.
Na most, a zenetörténészek egyetlen pillanatig sem hiszik el egyetlen elemét sem ennek a sztorinak, arra alapozva, hogy NINCS NYOMA annak, hogy itt meg ott ekkor meg akkor találkoztak, Beethoven neve szerepel egy onnan távoli panzió vendégkönyvében, vagy éppen NEM szerepel a neve egy másikéban, a család állítása szerint (!!!) akkor Teréz éppen Erdélyben volt stb-stb.
Holott!!!
Holott LvB és BT arra készült, hogy a terhesség tényével felfegyverkezve a család elé állnak és kicsikarják a beleegyezést házasságukhoz.
Következésképpen egészen a bejelentés tervezett időpontjáig ŐK MAGUK tüntették el találkozásaik minden nyomát, folyamatosan. Hiszen az utolsó pillanatig titkolózniuk kellett. Dehát egy LvB méretű, eleve magányos zseninek nem okozhatott gondot titkolóznia, szerintem még élvezte is.
Azonban a bejelentés csírájában halt el, mikor Teréz megpróbált úgymond időpontot kérni a családjától a Nagy Bejelentésre.
Onnantól a Brunszvik család tüntetett el minden nyomot, Terézt elvitték a család erdélyi birtokaira, odavitték Jozefint is, míg a gyermek megszületett.
Tehát minden érdekelt fél folyamatosan konspirált és takarította a nyomokat.
Szegény Beethoven meg amikor értesült a kudarcról, megértette, hogy ez a vég, és azzal se nyerne semmit, ha világgá kürtölné a dolgokat. Terézt tönkretenné egy életre (mondjuk így is tönkrement szegénynek az élete). |
|
|
| Rendes Kis |
|
|
Érdekes, nem is tuttam, hogy a programzenének ilyen pontosan tudható kezdete van ! |
|
| mpd |
|
Egy Hanslick nevű bécsi kritikus (Liszt ádáz ellenfele) egész értekezést írt arról, hogy programzene nincs és nem is létezhet (A szimfónikus költemények verték ki nála a biztosítékot).
Úgy látszik, nem ismerte JSB Capriccióját, amit legkedvesebb bátyja búcsúztatására írt. Onnan kezdődött az a fajta zene, ami SZÓL VALAMIRŐL. Nem csak egyszerűen szép.
|
|
| Rendes Kis |
|
Ez az építészeket is zavarja: hogy az épületeknek funkciója is van ...  |
|
| mpd |
|
MEGÉLHETÉSI ZSENI volt.
Ekkora tehetséget így elszórni, borzasztó lámerség. Talán, ha nem hal meg fiatalon, megkomolyodott volna és micsoda mesterműveket hagyhatott volna hátra!!!!
Még úgy is, hogy nem állt szándékában*, hihetetlen zseniális darabjai maradtak fenn.
*: Nagyon kevés művet írt KOMOLYAN, az utókornak, magának a Művészetnek, úgy, hogy csak és kizárólag a tökéletességre törekedett volna. Mindig valakiNEK, valaki kedvére, valaki fizetségéért vagy valamilyen alkalomra írta a műveket. |
|
|
| Rendes Kis |
|
|
Én hét évet olvastam vhol ... A maradványokat hét év után vitték át a tömegsírba. |
|
| mpd |
|
Na még a sírjáról. Nem tömegsírba tették, hanem ún. "szegénytemetőbe". Ezeket tíz évig tartották, utána felszántották és újraparcellázták. Tíz évig tehát megvolt a sír, hanem a vígözvegy Constanze-nak csak jócskán ezután jutott eszébe a férje emlékét ápolni, és addigra már nem volt meg a sír. Mellesleg Stanci tényleg ápolta a férje emlékét, miután másodszor is férjhez ment egy dán diplomatához (sőt az új férj is), de valahogy a sír gondozását nem tekintette a kegyelet részének.
Még valami: a temetés körüli anomália annak is betudható, hogy Wolfgang, annak ellenére, hogy mélyen katolikus volt, nem volt jó viszonyban az egyházzal magával, így haldoklásához se hívtak (van aki szerint hívtak, de nem jött) papot, és eltemetni se volt (lett volna) hajlandó egyházi személy. Talán ezért intézték így. |
|
| Rendes Kis |
|
|
Mondjuk, sarcolás és nyomorgás nem zárják ki egymást, ha ebben a sorrendben történnek ... |
|
|
| mpd |
|
Mozartot sarcolni....hihihi.... akkor döntsük már el, hogy nyomorgott-e vagy éppen pénzt fizettettek vele!
De komolyan: KAPOTT pénzt a szabadoktól. Nem egyszer, nem kétszer, ha túlköltekezett, hozzájuk fordult. |
|
| Rendes Kis |
|
Csodálkoznék, ha a szabadkommancsok nem sarcolták volna ... Azok olyan hitgyüli-félék voltak, nem ?
Nyilván, amíg el nem szórta a pénzét, dőzsölt, mikor már elszórta, nyomorgott.
Végül mégiscsak jeltelen sírba tették ... |
|
| mpd |
|
Nyomorgott a fenét. Pont hogy a megélhetésre szórta a pénzt, lakomákra és tivornyákra.
Tanítványai is voltak (itt összecsapnak a legendák: egyrészt a tanítványai fejezték be a Rekviemet, másrészt nyomorgott mert nem voltak tanítványai), a szabadkümmencsek is nyomták pénzzel, volt egy állami állása is, meg amit mondtam, adományokat is kapott.
Azt a serkentőszert meg ne vegyük azért 100%-nak. Igaz, még később Paganini is higanyos szert kapott a torkára (szét is marta a gigáját), tehát a higany gyógyászati alkalmazása bevett szokás volt, de éppen ezért minimális adagban nem valószínű, hogy kinyírta volna. |
|
|