09:25:37
 Frissítés
Keresés | Új hozzászólás
 » Isten hozott, kedves Vendég ! Fórumlakók | GY.I.K. | Bejelentkezés | Regisztráció 
 » Blog+
Téma: Neuroscience
... Elejére 1. lap 
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 11. 17:33 | Sorszám: 127
Na, akkor pihizünk egy kicsit (-:.
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 11. 12:01 | Sorszám: 126
Idő kell hozzá, legalábbs nekem. (De az nem baj..)
/Szerintem nagyon jó, és nagyon hasonlóan gondolkodsz Lábos Elemérrel, akivel szeretnélek összehozni, és akinek az írásait beidéztem..
Továbbá Neumann is hasonlóan közelítette meg anno ezt a problémát
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 11. 11:51 | Sorszám: 125
Nem tudom mennyire követhető eddig... )-::
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 11. 11:50 | Sorszám: 124
Bem tudom mennyire követhető eddig... )-::
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 11. 11:44 | Sorszám: 123
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 11. 09:23 | Sorszám: 122
"...bármi, ami kimerítõen és egyértelmûen szavakba önthetõ, megfelelõ véges neuronhálózattal ipso facto realizálható..."

Ennek a kapujában vagyunk... Még egy kis türelem (-::
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 21:53 | Sorszám: 121
Neumann lelkesedett a MCP modell teljesítõképességéért:

"...bármi, ami kimerítõen és egyértelmûen szavakba önthetõ, megfelelõ véges neuronhálózattal ipso facto realizálható..."

Mindazonáltal könyvének utolsó fejezetének címe: "Az agy nem a matematika nyelvét használja". Nyilvánvaló, hogy az analógia korlátait jól látta Neumann:

"... a mi matematikánk külsõ formái nem feltétlenül relevánsak annak mérlegelésére, hogy milyen matematikai vagy logikai nyelvet használ valójában a központi idegrendszer."


http://www.kfki.hu/chemonet/hun/eloado/neuro/fej2.html
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 21:53 | Sorszám: 120
Te is írhatatd volna:

Idézet:
Az agy a hierarchikus struktúrák prototípusának tekinthetõ, így az egymásra épülõ szintek szervezõdésének megismeréséhez, és az idegrendszer mint egész megértéséhez két ellentétes szempontot kell szem elõtt tartani: az "egyszerûséget" és a "bonyolultságot". Az egyszerûségre való törekvést elsõsorban a matematikai modellek kezelhetõségének igénye, míg a bonyolultságot a természet várja el.

Az idegrendszer a bonyolult rendszerek mintapéldája, és mûködésének megértéséhez valóban szükség van mondjuk elektronmikroszkópos (anatómiai) és mikroelektródás (élettani) megfigyelésekre, a fogalmak tisztázásához szükséges filozófiai elemzésre, a dinamikus rendszerek elméletén alapuló matematikai modellezésre (Érdi 1993, Érdi 1996, Arbib, Érdi, Szentágothai megjelenés alatt).


www.kfki.hu/chemonet/hun/eloado/neuro/fej2.html
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 14:49 | Sorszám: 119
Igen, ezért nyitották
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 14:48 | Sorszám: 118
Az a gondom, hogy nyitnak NEKED egy blogot és elterpeszkedek benne.
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 14:41 | Sorszám: 117
Igérem, most már rövid leszek.
Van elég hely.. v, tévednék?
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 14:41 | Sorszám: 116
Igérem, most már rövid leszek. Tartozunk még azzal, hogy megvizsgáljuk az intelligencia
(mint egyelőre lebegő fogalom) és a ZMX viszonyát.

Azt mondtuk: Intelligencia = minta aszimmetrikus alkalmazása.
Mi is a minta? A minta a cellák sorrendje.
Mit is jelent az, hogy valamit aszimmetrikusen alkalmazunk. Nos ez látszólag bonyolult
kérdés (egy fizikus biztos valami nagyon frappánsat tudna mondani erre). Egyelőre
elégedjünk meg azzal, hogy kiváltjuk a "nem_szimmetrikus"-t a "nem_adekvát"-tal, így a
biológusok komfortézete sem illan el.

Mit is jelent egy minta nem adekvát alkalmazása ebben a rendszerben?
Jelentheti azt, hogy

1./ másolatot készítek egy mintáról (= új csatornát hozok létre) és azt egy új
bemenethez rendelem. Ennek továbbfejlesztett változata, hogy az új mintán
véletlenszerű változásokat eszközölök. Jól ismert primitív (de hatékony,
isemrjük el) intelligencia típus, a próba-szerencse útja.

2./ Egy csatornába egynél több bemeneti jelet vezetek. (huh, ez izgalmas!) Ez azt
feltételezi, hogy a központi idegrendszerben simára csiszolt kis minták csücsülnek
és több irányból képesek bemeneti jelet fogadni! Minél magasabb számú írányból, annál
általánosabb a kristály megoldóképlete! (A simára_csiszolásra, amely már a tanulás
témaköre, még visszatérünk.)

Az intelligencia ilyen szemszögből egy nagyon egyszerű mechanizmus. Valójában az
a képesség, hogy egy bemeneti jelet és egy csatornát szét illetve össze tudjunk kapcsolni.

Végezetül egy ismert, de eddig megmagyarázni (hát még definiálni!) kellően nem
sikerült fogalom, a humor definíciója a ZMX rendszer alapján:

A humor szándékos hibajel!

De ez már a tanulás témekörébe vezet - erről majd legközelebb.

Köszönöm a figyelmet (-::


rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 11:47 | Sorszám: 115
Igérem, most már rövid leszek. Tartozunk még azzal, hogy megvizsgáljuk az intelligencia
(mint egyelőre lebegő fogalom) és a ZMX viszonyát.

Azt mondtuk: Intelligencia = minta aszimmetrikus alkalmazása.
Mi is a minta? A minta a cellák sorrendje.
Mit is jelent az, hogy valamit aszimmetrikusen alkalmazunk. Nos ez látszólag bonyolult
kérdés (egy fizikus biztos valami nagyon frappánsat tudna mondani erre). Egyelőre
elégedjünk meg azzal, hogy kiváltjuk a "nem_aszimmetrikus"-t a "nem_adekvát"-tal, így a
biológusok komfortézete sem illan el.

Mit is jelent egy minta nem adekvát alkalmazása ebben a rendszerben?
Jelentheti azt, hogy

1./ másolatot készítek egy mintáról (= új csatornát hozok létre) és azt egy új
bemenethez rendelem. Ennek továbbfejlesztett változata, hogy az új mintán
véletlenszerű változásokat eszközölök. Jól ismert primitív (de hatékony,
isemrjük el) intelligencia típus, a próba-szerencse útja.

2./ Egy csatornába egynél több bemeneti jelet vezetek. (huh, ez izgalmas!) Ez azt
feltételezi, hogy a központi idegrendszerben simára csiszolt kis minták csücsülnek
és több irányból képesek bemeneti jelet fogadni! Minél magasabb számú írányból, annál
általánosabb a kristály megoldóképlete! (A simára_csiszolásra, amely már a tanulás
témaköre, még visszatérünk.)

Az intelligencia ilyen szemszögből egy nagyon egyszerű mechanizmus. Valójában az
a képesség, hogy egy bemeneti jelet és egy csatornát szét illetve össze tudjunk kapcsolni.

Végezetül egy ismert, de eddig megmagyarázni (hát még definiálni!) kellően nem
sikerült fogalom, a humor definíciója a ZMX rendszer alapján:

A humor szándékos hibajel!

De ez már a tanulás témekörébe vezet - erről majd legközelebb.

Köszönöm a figyelmet (-::


rafiki
Olvasta: 3 | Válasz | 2007. február 10. 11:21 | Sorszám: 114
A lenti képen látható rendszert Zorax-Matematikai-Kristálynak (ZMX) neveztem el, tekintettel
a kristályszeű elrendezésre és viselkedésre. [Emlékezzünk: agy: aperiokus (super)kristály!]
Hajtsuk meg ezt a kristályt valamilyen bemenet_jel spektrummal és nézzük meg milyen
függvényt generál! Előre bocsájtom, hogy a kristály viselkedése determinisztikus és
reprodukálható, azaz ugyanarra a bemeneti-spektrumra mindig ugyanazzal a kimeneti
spektrummal reagál.

Ha most azt mondanám egy matematikusnak, hogy próbálja meg meghatározni a képen látható
függvényt, pl írja le, nevezze el, meséljen róla valamit, találja ki hogyan is
keletkezhetett, azt hiszem bajban lenne. És ez csak egy a ZMX-ek által gyártott függvények
közül! Tehát az a helyzet állt elő, hogy egy mindössze néhány száz cellából álló
kristállyal (mely kristály viselkedése, ismétlem: determinisztikus és minden kristály
rácspontban egy nagyon egyszerű matematikai művelet csücsül) sohanemlátott függvényt
generáltunk. Az csak hab a tortán, hogy a kimeneti függvénynek határozottan VANNAK jól
meghatározható tulajdonságai (tendenciája, szimmetriái).


rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 11:05 | Sorszám: 113
A mátrixba rendezett téglalapok a cellák. Azok a cellák, amelyeket a jel érint, színessel
vannak jelölve. A bemeneti_jel a baloldalon lévő "0" feliratú cellában képződik, a
kimeneti_jel pedig a jobboldalon lévő "TER" feliratú cellában jön létre. Látható, hogy a jel
hatótávolsága elég ahhoz, hogy a végighaladjon a rendszeren. Kisebb életidő esetén nem érné
el a TER feliratú cellát. A cellákat összekötő vonalak alkotják a csatornát. A minta pedig
az a sorrend, ahogy a jel a csatornában halad.

(akinek jó a szeme, az ezt is meg tudja állapítani, hogy az egyes cellák milyen típusú
matematikaii műveletet végeznek!)



rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 10:57 | Sorszám: 112
Akkor folytassuk (-::

Néhány definíció még:

A bementi_jel: Az az érték, amely a csatorna belépési pontján fennáll.
A kimeneti_jel: Az az érték, amely a csatorna kilépési pontján fennáll.
A csatorna: Az az útvonal, amit a jel a bemenettől a kimenetig bejár.
A minta: A cellák sorrendje.
A cella: Matematikai műveletet végző egység.
Az életidő: A jel hatótávolsága.

Az esemény (még nem elég tiszta fogalom):
a/ bemeneti jel megváltozása;
b/ számláló lefutása;
c/ hibajel megjelenése.

Akkor most játszunk egy kicsit! Egyelőre a cella még elég sejtelmesnek tűnik, de a
többivel nincs gond. A csatorna elején (pl: receptor) keletkezik egy trigger_esemény (pl:
a jelszint megváltozik) ez végig megy a csatornán. A csatorna vagy elér egy bizonyos
réteget, vagy nem (pl: tudatosul egy esemény vagy nem). Ez nem jelenti azt, hogy az
események elveszhetnek! A csatornán végigfutó jel még kis életidő esetén is bizonyos állapotba hozza a csatornához tartozó cellákat és így hatással vannak olyan más
csatornákra (azokra, amelyek keresztezik azt), amelyek nagy életidejű jeleket
továbbítanak. Ugye mindenkinek ismerős a "van egy érzésem" fogalma, amely egyszer csak
bizonyossággá válik! Ez nagyon jól magyarázható a felvázolt rendszerrel: a sejtés idején
a jel olyan csatornákban bolyong, amelyek nem érik el a tudatos réteget. Nem mondhatjuk,
hogy ez a jel nem létezik! És akkor jön a kulcsesemény, amelynek csatornája keresztezi
a "van egy érzésem" csatornát! Igazi szinergizmus! Villámszerű felismerés az eredménye.

Azt prognosztizálom, hogy a kis életidejű jelek általában kisfrekvenciájúak vagy - ami
ezzel valószínűleg ekvivalens -, kis intenzitásúak. Ha ez így van akkor ez azt jelenti,
hogy a receptor a kisintenzitású jelet MÁS csatornában tereli! Ezt visszaigazolná egy
olyan tény, hogy a szinapszisoknál keletkező peptid más és más a jelintenzitástól fűggően
ÉS/VAGY a neuron_kimeneteken NEM egyforma anyagok (úgyértem: az egyiken ilyen, a másikon
olyan) szintetizálódnak! Van erre adat?

Nézzük mindezt egy ábrán:
(következő hozzászólás)
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 10:12 | Sorszám: 111
Kedves SzIJ! nem lehetne ezt a négy próbálkozást kihajítani? Rontja itt a levegőt.
Sajna csak 4.re találtam el, hogyan kell képet betenni.

Ja, ezt a hozzászólást is ki lehet hajítani.

Előre is köszi.
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 10:10 | Sorszám: 110
Megpróbálok betenni egy képet!

rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 10:07 | Sorszám: 109
Megpróbálok betenni egy képet!

rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 10:05 | Sorszám: 108
Megpróbálok betenni egy képet!

ttp://[/url]
rafiki
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. február 10. 10:05 | Sorszám: 107
Megpróbálok betenni egy képet!

http://www.meditor.hu/pic/zorax_little.jpg
iszalag
Olvasta: 3 | Válasz | 2007. február 10. 05:50 | Sorszám: 106
(Új rovatba tettem: Elektrofiziológia, biolelektromosság)
iszalag
Olvasta: 3 | Válasz | 2007. február 10. 05:46 | Sorszám: 105
Idézet:
A bioelektromosság töltéshordozói (+ és -) ionok és nem elektronok. Kritikus szerepet játszik a feszültségek fenntartásában a sejtek szinte molekuláris határhártyája. Sem az elektronokra, sem a sejt belsejének szerepére utaló direkt hipotézisek nem bizonyultak tartósnak, vagy az erre utaló állítások csak sajátosan igazak. Hosszú idő telt el, amíg az ideg- és izomaktivitást az elektromossággal kapcsolatba hozták. Megelőzően inkább más analógiákat kerestek.

Így a francia felvilágosodás szerzői (Diderot, D'Alembert, Holbach), mechanikus (folyadék, pneuma) vagy éppen obskurus magyarázatokat adtak. Newton az idegekben és a látás során az éter" vibrációs mozgásairól beszél. Ez a korszak még a vitalizmusé volt. De ír az elasztikus és elektromos spiritus" mozgásáról is (Principia, cit. Brazier, 174). A statikus elektromosságot hatása még hiába jelezte, hogy az élő szövetek fogékonyak az elektromosságra (Gray). Pedig embereket tudtak elektromossá" tenni
.
iszalag
Olvasta: 3 | Válasz | 2007. február 10. 05:44 | Sorszám: 104
Hétvégi házifeladat http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9606/labos9606.html

Idézet:
Az elektrofiziológia (EF) nem azonos a neurofiziológiával vagy az ingerfiziológiával, de átfedésük jelentős. Minden sejt ingerlékeny. Válaszol az elektromos, kémiai és más ingerekre. Sőt egyen- (DC) vagy váltakozó (AC) áramot, illetve feszültséget is fenntart. Hagyományosan és pontatlanul különbséget tesznek ingerlékeny és nemingerlékeny sejtek között.

Előbbiek az ideg- és izomsejtek: De egvsejtűeknek (Paramaecium), növényeknek (Mimosa, Nitella; Chara; gyökerek; fotoszintetizáló levél) pete-, vér-, hám- és mirigysejteknek is vannak passzív és aktív elektromos tulajdonságai és reagálnak ingerekre. Sőt sejtmagok belseje és külseje között is mértek potenciálkülönbséget (ecetmuslicák nyálmirigysejtjeiben).

Ideg- és izomsejteknél tipikus esetben az elektromos feszültségkülönbség a sejt belseje és külseje közt alakul ki és ingerlésre legtöbbször gyorsan lefutó impulzus (spike = tüske) keletkezik és terjed, majd többnyire kémiai közvetítő anyagokkal újabb elektromos jelet vált más sejteken. Jellegzetes a külső ingerben és a válaszban foglalt energia aránya (trigger = ravasz-jelenség) is. A megfelelő inger energiája kicsi a válaszokban foglalt energiához képest.


Lábos Elemér írása
iszalag
Olvasta: 3 | Válasz | 2007. február 09. 20:57 | Sorszám: 103
Sőt, olvasgatom, fantasztikus - de idő kell az emésztéséhez
Tovább ...
Jelmagyarázat    Van új hozzászólás
   Ezeket a hozzászólásokat már láttad
... Hibabejelentés | | | Gondola ...