| Téma: A legjobbak |
|
|
|
|
| alexander |
|
- és tetszik?
a vers? és a felhők? sk az egész...feltettem 43db-t, de valójában kevesebb, mert többször szerepel néhány. |
|
|
|
|
| alexander |
|
|
Évekkel ezelőtt írtam, és most látom, nem tévedtem. |
|
|
|
|
| alexander |
|
|
ez az együttes télleg morthibridál... |
|
|
| panda |
|
morbibrikker szelembátus
|
|
| alexander |
|
|
versem szimbolikája pásszol, minden vezéri kómára, ami a hatalmas hegyek orbán légszomjában embertelen cselekedetekre hajlik és ezért kómába esik...az isteni regula szerint...no és az alkalomhoz illő jelek? Ahhoz mit szólsz? Mondhatád stigmás...mint Nergál a nyeregkápán...Gáza... |
|
| panda |
|
üxelberger sebel goccer
|
|
| alexander |
|
javítom a gép hibás szerkesztését...
SÁRON VÉRES KÓMÁJA
Betlehem, Húsvét, 2002.
Izraerl Shamirnak
Cinkos a világ,
Izrael cinkosa,
Nem hallatja szavát:
Néma ajaka.
Halld hát ó Izrael!
Júdások Krőzusa:
Szörnyszülött Kiméra
Biblikus pallosa.
Szentföldi fák alatt
Tombol az erőszak,
Újra fölfakadt:
A húsvéti vérpatak –
Húsvéti kárhozat.
És a döbbent világ –
Áldozat, pária –
Elkísér a sírig
Szétdúlt Palesztina
Halálos sikolya.
Az aljas, véres kéz,
S a romlott mohó ész,
Most önmagára vall:
Lám a gyilkos harcolni kész
Szentföld mártír árnyaival.
Ébredj magadra
Te bomlott emberi elme!
Így int Palesztina
És a zsidó tragédia,
Auschwitz megcsúfolt keserve.
Ébredj magadra Föld!
Mert nem vált meg az „Öld,
Pusztítsd fogvacogva!”,
Nem ment fel a Jogod:
Sem arab, se zsidó –
Vérben tántorogva,
Semmi szenvedés, könny
Nem gyógyíthat meg:
Vérző Palesztína...
|
|
| alexander |
|
Az ember a pokolba is és a mennybe is beléphet: maga választ cselekedetei tanúság tételével - az alábbi vers is ezt az Orbán kómát örökíti...
SÁRON VÉRES RÓZSÁJA
Betlehem, Húsvét, 2002.
Cinkos a világ, Halld hát ó Izrael!
Izrael cinkosa, Júdások Krőzusa:
Nem hallatja szavát: Szörnyszülött Kiméra
Néma ajaka. Biblikus pallosa.
*
Szentföldi fák alatt És a döbbent világ –
Tombol az erőszak, Áldozat, pária –
Újra fölfakadt: Elkísér a sírig
A húsvéti vérpatak – Szétdúlt Palesztina
Húsvéti kárhozat. Halálos sikolya.
*
Az aljas, véres kéz, Ébredj magadra
S a romlott mohó ész, Te bomlott emberi elme!
Most önmagára vall: Így int Palesztina
Lám a gyilkos harcolni kész És a zsidó tragédia,
Szentföld mártír árnyaival. Auschwitz megcsúfolt keserve.
*
Ébredj magadra Föld! Sem arab, se zsidó –
Mert nem vált meg az „Öld Vérben tántorogva,
Pusztítsd fogvacogva!”, Semmi szenvedés, könny
Nem ment fel a Jogod: Nem gyógyíthat meg:
Vérző Palesztína
|
|
| mpd |
|
Heiligenstadti végrendelet/testamentum
„Karl és …... testvéreimnek. Halálom után olvassátok és hajtsátok végre.
Ó ti emberek, kik engem mogorvának, bolondnak vagy embergyűlölőnek néztek, mennyire igazságtalanok vagytok hozzám! Nem ismeritek a látszat rejtett okát. Szívem és kedélyem gyermekkorom óta hajtott gyengédségre, még nagy tettekre is megvolt bennem a hajlam. De gondoljátok meg, hogy hat év óta szörnyű baj lett úrrá rajtam, melyet a tudatlan orvosok még súlyosbítottak. Évről-évre hitegetett a gyógyulás csalóka reménye, míg végre rá kellett jönnöm, bajom hosszantartó és gyógyulása talán évekig is eltarthat, ha ugyan nem teljesen reménytelen; s így én, aki élénk, tüzes vérakarattal születtem és fogékony voltam a társélet szórakozásai iránt is, kénytelen voltam korán elkülönülni a többiektől és magányosan élni életemet. Mert ha időnként mindezen túl akartam magam tenni; ó mily kegyetlenül kijózanított, hogy ilyenkor kétszeres súllyal kellett éreznem hallásom megromlását! Mégsem bírtam azt mondani az embereknek: beszéljetek hangosabban, kiáltsatok – hiszen süket vagyok. Hogyan is vallhattam volna be épp annak az érzékemnek gyarlóságát, melynek énbennem tökéletesebbnek kellene lennie, mint másokban s mely egykor valóban tökéletes is volt, oly tökéletes, mint csak keveseké pályatársaim közül – nem, ezt nem tehetem! Bocsássatok hát meg, ha visszavonulni láttok, mikor oly szívesen időznék köztetek. Balsorsom kétszeresen fájdalmas, mert félreismernek miatta. Számomra tilos a felüdítő emberi társaság, a nemesebb eszmecsere, az érzelmek kölcsönös megnyilatkozása. Teljesen egyedül vagyok, emberek közé csak a legfőbb szükség parancsa kényszerít. Úgy kell élnem, mint a száműzöttnek; ha társasághoz közeledem, szorongás fog el; félek, hogy állapotomat észreveszik. Így telt el ez a félévem is, mióta vidéken élek. Tudós orvosom meghagyta, hogy lehetőség szerint kíméljem hallásomat; amivel voltaképpen természetes hajlamomat elégítette ki, bár társas ösztönöm nemegyszer csábított emberek közé. De milyen megalázó volt aztán, ha mellettem valaki távoli furulyaszót vagy pásztor nótázását hallotta, én pedig semmit, de semmit!
Az ilyen tapasztalak a végső kétségbeesés szélére juttattak s kevés híja volt, hogy nem magam vetettem véget az életemnek. Csak a művészet tartott vissza egyedül. Úgy éreztem, lehetetlen itthagynom e világot, mielőtt létrehoztam volna, amire hivatásom képesít; így tengettem tovább ezt a nyomorsúgás életet, e nyomorúságos testi szervezet életét, mely a legjobb állapotból a legrosszabba taszíthatja. – Türelem, mondják. A türelmet kell hát vezetőmül választanom, megtettem. Bízom benne, hogy elhatározásom szilárd marad s én kitartok, amíg csak a kérlelhetetlen párkák el nem vágják életem fonalát. Akár javul a helyzet, akár nem, én helytállok… Nem könnyű dolog, ha az ember már huszonnyolcesztendős korában kénytelen filozófussá lenni, s a művésznek még nehezebb, mint másnak. Istenem, te belelátsz szívembe, te ismersz, te tudod, hogy emberszeretet és jóság lakik bennem. S ti emberek, ha valamikor olvassátok ezt az írást, lássátok be, hogy igaztalanok voltatok hozzám. Aki boldogtalan, vigasztalódjék azzal, hogy bennem sorsárnak osztályosára talál, társára, aki minden természeti akadály ellenére mégis minden tőle telhetőt megtett, hogy az igazi művészek és igazi emberek sorába emelkedjék. Ti, testvéröcséim, ha meghaltam és Schmidt professzor él még, kérjétek meg őt a nevemben, hogy írja le a betegségemet, és ahhoz csatolják majd ezt az írást, hogy megbéküljön velem. Egyúttal benneteket ismerlek el kis vagyonom (ha így nevezhetem) örököseinek. Osztozzatok rajta testvériesen, s támogassátok egymást. Ha vétettetek ellenem, tudjátok, rég megbocsátottam. Neked, Karl öcsém különösen köszönöm azt a ragaszkodást, melyet a legutóbbi időben irántam tanúsítottál. Kívánom, hogy jobb és gondtalanabb életben legyen részetek, mint nekem. Kössétek gyermekeitek lelkére az erényt, csak az boldogít, nem a pénz. Tapasztalásból beszélek: az erény mentett meg engem is nyomorúságomban, művészetem mellett neki köszönhetem, hogy nem öngyilkossággal fejeztem be életemet. Éljetek boldogul és szeressétek egymást! – Köszönetet mondok minden barátomnak, különösen Lichnowsky hercegnek és Schmidt tanárnak. Az az óhajom, hogy Lichnowsky herceg hangszerei valamelyikteknél maradjon, de nehogy ez nézeteltérést okozzon közöttetek. Szükség esetén adjátok el őket. Mennyire örülök, hogy még halálom után is hasznotokra lehetek!
Így hát elvégeztetett. Örömmel megyek a halál elébe. Ha korábban jönne, semmint alkalmam nyílna tehetségem kifejtésére: súlyos sorsom is túlkorán érkezik s én későbbre várnám… De akkor is megnyugszom benne; hiszen végnélküli szenvedéstől vált meg. Jöjj hát, amikor tetszik, én bátran fogadlak. – Éljetek boldogul s holtom után ne feledjetek el egészen; megérdemlem, mert én is sokszor gondoltam rátok, hogy boldoggá tehesselek bennetek - legyetek is, kívánom!
Heiligenstadt, 1802. október 6.
Ludwig van Beethoven” |
|
| keresztkem |
|
NEM "LÓVERSENY"!
Művészet: valamikor és valamiben (szerző előadőjaként)valaki a "legjobbak között van, vagy volt", másban más! Zsidó, keresztény vagy muzulmán--mindegy!
Igazi művész vagy nem "az".Csak ennyi a valódi kérdés! A TÖBBI csak motyogás...KVIZMŰVELTSÉG, TV rangsorolási őrület. NEM ERRŐL VAN A MŰVÉSZETBEN SZÓ!
keresztkem |
|
| alexander |
|
|
alkalmatlan - sem osztani, se szorozni nem lehet vele, amolyan stigmás fletó... |
|
|
| mpd |
|
|
Fiatal korában mindenképpen az élbolyban volt. Idősebb korára, a zsidó zongoristák általános szokása szerint, elkezdett alibizni. Pár éve volt Pesten, el akartam menni rá, de megláttam a műsorát és nem mentem. |
|
|
|