| Téma: versek - csak úgy - rohanás közben |
|
| katáng |
|
Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben. |
|
| alexander |
|
Recept
Tudd: elnyomatást
Humorral szétnyűni jobb,
Mint bele halni!
„A világ tükör,
Arc kifejezésünket
Vetíti vissza.” |
|
| alexander |
|
A MAGYAR SZENT KORONA
Szent kartusa vagy, és királyi éke
Hű magyarjaidnak: Nimród talizmán.
Hiába tört éj, balsors nemzetünkre,
Nélküled, bitorló, nem lett itt király.
Benned ég még az ősi hit visszfénye,
Mély titok zár körül, és száz legenda.
Mikor, hol készült szerencsénk edénye?
Ez glóriás hitünk attribútuma.
Ész, szív, virtus, képzelet, ős Napkelet
Aranykori szépsége jött el veled,
Bő örökséggel, királyi Szkytia.
Ahol megszületett szittya nemzeted,
És lett Nimród magyarok híres fia -
Atilla, Buda, - Szent Arimáthia,
Jézusi gyökerét őrzi még a pánt, -
Hát gyógyítsuk végre rontott Korpuszát!
|
|
| alexander |
|
Magyar nyelv
Az EGY: Mag, szik, hám.
És a jegye az IGE:
Atommag a nyelv.
Benne a mindenségek.
Isteni szerkezete.
A remény, egy kert,
Mit magunknak építünk -
Bár nincsen rá terv. -
És ha majd elkészülünk?
Tilalomba ütközünk? |
|
| alexander |
|
Isten népe
Magyar Szkítia:
A világ ős bölcsője -
Karapát apák
Dala-rovása-nyelve
Az ember születése
|
|
|
| alexander |
|
Jézus örökén tanka
Minden eladó -
Nevet a baj sponzora -
Azt élet Zokszó -
Kamat béklyó, árulás -
Balsorsaink fintora.
Kaposvár, 2016. advent
|
|
| gajo |
|
Ady Endre
AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
|
|
| Rendes Kis |
|
József Attila: Istenem
Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
... http://erdely.ma/kultura.php?id=184250&cim=jozsef_attila_istenem_video |
|
|
| alexander |
|
2014. ÚJ ÉV REGGELIG
Háromszor bőgött fel a vad sziréna -
Sok, agyhalott piás ült asztalok mögött,
Tivornya-rongy idő az éj után szökött, -
Kopár az irgalom szilveszter hajnalon.
Költők meséit ünnepelték éjjel -
Elégtek arcok, képek, holdas éjek -
Szemek mögé hajolt a néma fájdalom,
Nyilallt a jaj, az alabástrom hajnalon.
Ma reggel "Háromszor zúg sziréni hang" -
Feltámadásra és halálra szánva -
Krisztust dicsérve ítél az Úr dörögve:
Rossz volt a terv, mi embert szült halálra.
Égett az elme, mint a fáklya lángja -
Liliom eszmék estek sírt gyalázva -
Keresztfa árnya mered már az égre -
Reményünk függött rajta megfeszítve.
Ki hozta el nekünk a sárga csillagot?
Ki szórja itt közénk a vörös írmagot?
Pokoli mániák raknak reánk igát,
Tanító Mesterünk sem élhetett tovább.
A bűnös háromszor hal meg hajnalonta,
Hatágú, szemúr* csillag jele éget -
Keresztes templomok, Judás pribékek -
Jézust körül metélve ünnepelnek.
*megj: a babiloni ősvallás hatágú csillaga, az szemúr csillaga volt eredetileg. A zsidók, babiloni fogságuk idején vették át e szimbólumot, ahogyan annyi mást is a történelem során. |
|
| alexander |
|
ÜGYNÖK TÖRVÉNY
(az örök Trianon)
ki kell adni már haragunkat
hogy népünk újra ünnepeljen -
emlékeznek a megcsúfoltak
kit eladtak egy lopott eben -
a vörös zsoldosok nyomában
fekete jaj lapul a földön
jöttek kitépni szíveinket
hangjuk koppan a sírgödörből -
nem zengünk nekik ostobán
csupán a halálra volt joguk -
nem alkuszunk hóhérainkkal
hisz emberségünkért harcolunk
egy démon tombol elvakultan
körben ügynökök csapata vár
így élünk mi csontig kifosztva -
nemzetünk romjain – ős Budán
szennyes hazugság áradatban
mind itt tolong - a sisere had:
mohó keze kincseket keres
hazánk lázbeteg teste alatt.
ki kell már adni haragunkat
visszaszerezve most a jogot
mit Trianonnal bitorolnak
elbitangolt évszázadok -
|
|
| alexander |
|
Verses parafrázis realitása:
Újévi köszöntő
"Vége az évnek”,
Új napok, éjek jönnek,
Nem változik közben semmi,
Szilveszteri pezsgő,
Némi, éji bolyongás,
Kopott, olcsó tűzijáték, ennyi -
Ünnepi a harangszó,
Részeg az embertömeg,
Vonítnak a kutyák,
És jön-jön a feltartóztathatatlan,
A másnapos másnap, -
Az igazi valóság.
Nem is bál
A szilveszteri éj,
Talán temetési tor,
A tegnapot temetnénk
Ki tudja már hányadszor, -
A tegnap óráit, perceit kidobnánk,
Mint viseltes ruhát -
Egyetlen vagyonunkat, a múló idő korfát,
De velünk az idő sem cicáz, -
Ránk hull, mint eső, mint korom,
A rádió-aktív por,
És nem mossa le sem pezsgő, sem a bor.
Az asztalokon sonka, csemegék, virágcsokor -
Árad a zenebona, és a hangos fecsegés –
Iszunk és táncolunk a részeg éjben,
Jó kedvű, oktalan reménységben -
Hónunk alatt szorong tegnapjaink lajstroma:
Bűnök, és árulások, sietős menekülések sora,
Rettegő magányok, szép fogadalmak,
Hogy emberséget hozzon a holnap.
Megint elmúlik egy év, ezt kongatja az óra,
Mikor elüti az éjfélt, - körbe halad, -
A Föld már csak ilyen,
Pestet megelőzik a csókok -
Baráti koccintások Székelyudvarhelyen -
.
Bár a világban talány a rend,
Mégis eljön hajnalban mindenkinek –
Az Újév, mikor keleten kel, és megölel a csend. "
|
|
| alexander |
|
ÍGY SZÓL SZEMÚR MESÉT AZ ÉG
Gilgames 47-48 (Zakar A..)
Mami anyánk, teremts halálból embert!
A Föld, s az Ég között a Lamga ikrek,
Mami parancsra várva, csontig égtek.
„Egy istent kell előbb megölni érte,
Ti hét, hatalmas tündér istenasszony:
Élet teremtők, hív a véres alkony.”
És ömlött a vér Uzuma kék egén –
A vér a földre hullt, sarából este
Ötlött formát, az isten-ember teste.
S Enki szólt: Midőn a Nap az égre hág,
Ébredjen életre Ég s a Föld világ –
Köszöntsön Éden hajnalt, a szűzi vágy!
Tilmun a bőség vízét onnan issza,
Enlilnek dalban mondott köszönetet,
Dalt szült az Ég, – csak ennyi volt a titka.
NTK HS Kaposvár |
|
| hulot |
|
Valaki, aki vár.
"Egy kútban élek. Mint füst élek a kútban. Mint pára egy
kőtorokban. Nem mozdulok. Nem csinálok semmit, csak várok.
Látom, ott fent, az éjszaka és a reggel hideg csillagait,
és látom a napot. És néha énekelek, régi dalokat, abból az
időből, amikor ez a világ még ifjú volt. Hogyan mondhatnám
meg, mi vagyok, hisz magam sem tudom. Nem tudom. Csak várok.
Köd vagyok és holdfény és emlékezés. Szomorú vagyok és öreg vagyok. Néha mint eső hullok a kútba. És a gyorsan hulló
cseppektől riadt pókhálók szaladnak szét a víz tükrén. Hűvös
csendben várok, de jön egy nap, és akkor nem várok többé."
 |
|
| alexander |
|
AKIT VÁRTAK
(A TESTVÉREK)
Júdás testvére, Saul, városának
Papja volt, de stallumát feladta,
Próféták ivadéka, akit vártak,
Páli szivében a talmud mantra.
Tudta, sorsuk vérrel volt megírva,
Kinccsel és könnyel veri őket Isten,
Vérében volt őseinek kínja -
Hisz’ ő sem volt embernek bűntelen.
Arany, bor, nő, hatalom, mind-mind kevés,
Zsarolta őt a határtalan ész,
Merész edénye volt, sok büszke vágynak,
Saul-Messiás, kit oly rég várnak –
Jézus kenyerén hirdette magát,
S megszületett a zsiresztény tanítás.
|
|
| katáng |
|
Kosztolányi Dezső: Halottak
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte,
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.
1935 |
|
| alexander |
|
HALOTTI FREE VERSEK
Homage a Szabados György zeneművész
Ezért itt, akit láttok kései korokban,
És hallottátok e történetet,
Bocsássátok meg bukott harcainkat,
Bestiális zsarnok szennyesét féltük,
Míg reméltünk - hóhér rabságban éltünk -
Nem sírtunk és nem is sírunk,
S nem is hadakozunk a Múlttal,
Úgyszólván a Napot szeretjük csak,
Hogy lehessünk, akik vagyunk, bár dúltan –
Bármilyen sötét volt, kisütött a Nap,
És ezt kívánjuk tinéktek is Magyar testvéreink -
Ezt kívánjuk néktek Édeseink…
A legkisebb kép is akkora, mint az Isten,
Hiszen őt takarja el az ember,
Hites, buta igyekezetekkel -
De ha meg tudjuk mutatni, mit takar el,
Akkor, ezen keresztül láthatóvá válik –
A szent, az örökegy, Magyarság szellem.
Amiért él-hal a Magyar ember.
Mi mindnyájan kis képek vagyunk,
És vagy átdereng rajtunk a Teremtő,
Vagy elfedjük, és nem dereng át semmi –
Így működik a világ, nincs mit tenni,
Az emberben ott van az ősalanyiság,
Miért fél az ember, hogy így nőjön fel?
Íme a titok, - szeretet, ölelés,
És a szabadulás – isten mértéke, -
Hogy az ember Jó, és mind az által jó,
Hogy lelke mélyén ott él a Teremtés emléke,
Az ősalanyiság múlhatatlan érintettsége,
Tündöklő csodák, teremtő szépsége –
Lázárok tiltják régi istenünket!
Meghasonlást ültetne közénk Káin:
Kínok, vérengzések szemfényvesztő ura,
Nemzetáruló Júdás ivadékok prókátora,
Sújtson le rád, az ártatlan irgalom szava!
Gyermek, ne álmodj rólunk igazat,
Vagyunk temetetlen névtelen holtak,
Áldozata, körülmetélt, hamis koroknak -
Tiszták vagyunk, fényesek akár a Nap,
Akiket sírgödrökben arccal a sárba,
A fekete föld felé fordítottak –
Összedrótozott tagokkal,
Hogy még hótában se legyen szabad –
Íme, a mammoni, szabadkőműves csapat!
Cselekedete fonalán függ: Hóhér és áldozat –
Ordítson értünk, akikért féltünk,
Aki érti beszédünk, mondja el,
Hogy nem hiába éltünk –
Gyermek! Álmodj a fényről,
Abban fürdettük arcodat –
Gyermek, ne álmodj a sötétről!
Ne kutasd, ne add fel pisla reményünk!
Mikor a jövőtől félünk?
Ordasok irtják a fényt erdeinkben –
Hitgyülekezetek Jézus képében
Hazudják az Istent –
Démonai a pusztulásnak, a Gonosznak,
Jézus leplével takaróznak.
Farizeus szellem lopja el
Szívetekből a fényt – oh, te szegény
Kirabolt és megtévesztett ember –
Ne add rabtartók kezére gyermeked:
A Megváltódtól kapott kincsedet!
Íme, így leplezi magát az álnok,
Itt áll előtted, pőrén, mégsem látod?
Kufárok kamat rabságában élünk -
Nem sírtunk és nem is sírunk,
S nem is hadakozunk a Múlttal,
Úgyszólván a Napot szeretjük csak,
És ezt kívánjuk tinéktek is Székely testvéreink,
Ezt kívánjuk innen, a porból,
Most és mindörökké eleink és Édeseink…
Hogy lehessünk, akik vagyunk, szabadok!
Atilla és Tudun* gyermekei:
Felvidéki, és Erdélyi, Fekete magyarok.
NTK Horváth Sándor Kaposvár 2012
|
|
| alexander |
|
ENIGMA TURBÓ
Mozgósítaná
Sötétség angyalait
A pénz hatalom,
Pusztuljon Magyarország
Egy vásári futamon!
|
|
|
| mandala |
|
Szabó Lőrinc
Sugártörés
Bármelyik perc: nem tudhattam soha,
mi valóság és mi fantázia
körülöttem: a burok lebegett,
tágult, szűkűlt, ahogy a képzelet
röpdösött benne: anyagtalanúl,
láthatatlan-tapinthatatlanúl
gurúlt velem a védő csillogás,
a szakadatlan képhamisitás,
a buborék, a lélek, lépteim
szerint, engedve bármilyen kicsiny
nyomásnak, mozdulatnak, ingatag
hiedelemnek, minden gondolat
lehelletének, s az icipici
sugártörés, amellyel falai
a fényt, kint s bent, eltolták, már olyan
zavart teremtett, hogy mindúntalan
ütköznöm kellett, s nem tudtam, miért:
mást szidtam a tévedéseimért.
|
|
| gajo |
|
Dsida Jenő
Az utolsó miatyánk
Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.
Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?
Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.
Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.
1938 |
|
| katáng |
|
Tömör önéletrajz
József Attila: Talán eltűnök hirtelen...
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. november |
|
| Gyöngy |
|
Párvers II.
(két különböző személytől)
Kontrapunkt
Legyek könnycsepp az arcodon,
egy halk mosoly az ajkadon,
egy elcsuklás a hangodon.
Egy piciny folt a szíveden,
egy rezzenés a lelkeden,
egy borzongás a testeden,
egy pillantás a szemeden.
Mosoly legyél a szememben
forró sugárzás szívemben
ajakamon zengő ének
szívek apró istenének  .
|
|
| Gyöngy |
|
Párvers
(két különböző személytől)
Nem akarok kapni,
Sem túlszárnyalni,
Néha csak repülni,
És önmagammal lenni.
Szükségét érezni
Ha kell, menekülni,
De kezeteket fogni,
És bennetek hinni:
Szívetekkel élni
És bilincsbe veretni.
Bilincsbe verve? Karod nem tárhatod.
Kezem fogod - te vezetsz, én vezetlek?
Röppensz kifelé nyíló tenyeremből.
Tán meg se tudod, mennyire szeretlek.
|
|
|