07:48:23
 Frissítés
Keresés | Új hozzászólás
 » Isten hozott, kedves Vendég ! Fórumlakók | GY.I.K. | Bejelentkezés | Regisztráció 
 » Kultúra
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
... Elejére 1. lap 
alexander
Olvasta: 12 | Válasz | 2016. december 23. 21:32 | Sorszám: 819
Isten népe

Magyar Szkítia:
A világ ős bölcsője -
Karapát apák
Dala-rovása-nyelve
Az ember születése

alexander
Olvasta: 11 | Válasz | 2016. december 20. 03:59 | Sorszám: 817

Jézus örökén tanka

Minden eladó -
Nevet a baj sponzora -
Azt élet Zokszó -
Kamat béklyó, árulás -
Balsorsaink fintora.

Kaposvár, 2016. advent
gajo
Olvasta: 11 | Válasz | 2016. november 26. 18:11 | Sorszám: 816

Ady Endre

AZ ÚR ÉRKEZÉSE


Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Rendes Kis
Olvasta: 13 | Válasz | 2015. április 04. 18:55 | Sorszám: 815
József Attila: Istenem


Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

... http://erdely.ma/kultura.php?id=184250&cim=jozsef_attila_istenem_video
katáng
Olvasta: 11 | Válasz | 2015. április 03. 21:39 | Sorszám: 814
https://www.youtube.com/watch?v=ZNHjNoWbchY
alexander
Olvasta: 12 | Válasz | 2014. január 05. 15:21 | Sorszám: 813
2014. ÚJ ÉV REGGELIG

Háromszor bőgött fel a vad sziréna -
Sok, agyhalott piás ült asztalok mögött,
Tivornya-rongy idő az éj után szökött, -
Kopár az irgalom szilveszter hajnalon.
Költők meséit ünnepelték éjjel -
Elégtek arcok, képek, holdas éjek -
Szemek mögé hajolt a néma fájdalom,
Nyilallt a jaj, az alabástrom hajnalon.
Ma reggel "Háromszor zúg sziréni hang" -
Feltámadásra és halálra szánva -
Krisztust dicsérve ítél az Úr dörögve:
Rossz volt a terv, mi embert szült halálra.
Égett az elme, mint a fáklya lángja -
Liliom eszmék estek sírt gyalázva -
Keresztfa árnya mered már az égre -
Reményünk függött rajta megfeszítve.
Ki hozta el nekünk a sárga csillagot?
Ki szórja itt közénk a vörös írmagot?
Pokoli mániák raknak reánk igát,
Tanító Mesterünk sem élhetett tovább.
A bűnös háromszor hal meg hajnalonta,
Hatágú, szemúr* csillag jele éget -
Keresztes templomok, Judás pribékek -
Jézust körül metélve ünnepelnek.

*megj: a babiloni ősvallás hatágú csillaga, az szemúr csillaga volt eredetileg. A zsidók, babiloni fogságuk idején vették át e szimbólumot, ahogyan annyi mást is a történelem során.
alexander
Olvasta: 12 | Válasz | 2014. január 05. 01:46 | Sorszám: 812
ÜGYNÖK TÖRVÉNY
(az örök Trianon)

ki kell adni már haragunkat
hogy népünk újra ünnepeljen -
emlékeznek a megcsúfoltak
kit eladtak egy lopott eben -

a vörös zsoldosok nyomában
fekete jaj lapul a földön
jöttek kitépni szíveinket
hangjuk koppan a sírgödörből -

nem zengünk nekik ostobán
csupán a halálra volt joguk -
nem alkuszunk hóhérainkkal
hisz emberségünkért harcolunk

egy démon tombol elvakultan
körben ügynökök csapata vár
így élünk mi csontig kifosztva -
nemzetünk romjain – ős Budán

szennyes hazugság áradatban
mind itt tolong - a sisere had:
mohó keze kincseket keres
hazánk lázbeteg teste alatt.

ki kell már adni haragunkat
visszaszerezve most a jogot
mit Trianonnal bitorolnak
elbitangolt évszázadok -


alexander
Olvasta: 12 | Válasz | 2014. január 01. 23:29 | Sorszám: 811
Verses parafrázis realitása:
Újévi köszöntő
"Vége az évnek”,
Új napok, éjek jönnek,
Nem változik közben semmi,
Szilveszteri pezsgő,
Némi, éji bolyongás,
Kopott, olcsó tűzijáték, ennyi -
Ünnepi a harangszó,
Részeg az embertömeg,
Vonítnak a kutyák,
És jön-jön a feltartóztathatatlan,
A másnapos másnap, -
Az igazi valóság.

Nem is bál
A szilveszteri éj,
Talán temetési tor,
A tegnapot temetnénk
Ki tudja már hányadszor, -
A tegnap óráit, perceit kidobnánk,
Mint viseltes ruhát -
Egyetlen vagyonunkat, a múló idő korfát,
De velünk az idő sem cicáz, -
Ránk hull, mint eső, mint korom,
A rádió-aktív por,
És nem mossa le sem pezsgő, sem a bor.
Az asztalokon sonka, csemegék, virágcsokor -
Árad a zenebona, és a hangos fecsegés –
Iszunk és táncolunk a részeg éjben,
Jó kedvű, oktalan reménységben -
Hónunk alatt szorong tegnapjaink lajstroma:
Bűnök, és árulások, sietős menekülések sora,
Rettegő magányok, szép fogadalmak,
Hogy emberséget hozzon a holnap.
Megint elmúlik egy év, ezt kongatja az óra,
Mikor elüti az éjfélt, - körbe halad, -

A Föld már csak ilyen,
Pestet megelőzik a csókok -
Baráti koccintások Székelyudvarhelyen -
.
Bár a világban talány a rend,
Mégis eljön hajnalban mindenkinek –
Az Újév, mikor keleten kel, és megölel a csend. "
alexander
Olvasta: 12 | Válasz | 2013. december 08. 19:13 | Sorszám: 810
ÍGY SZÓL SZEMÚR MESÉT AZ ÉG
Gilgames 47-48 (Zakar A..)

Mami anyánk, teremts halálból embert!
A Föld, s az Ég között a Lamga ikrek,
Mami parancsra várva, csontig égtek.

„Egy istent kell előbb megölni érte,
Ti hét, hatalmas tündér istenasszony:
Élet teremtők, hív a véres alkony.”

És ömlött a vér Uzuma kék egén –
A vér a földre hullt, sarából este
Ötlött formát, az isten-ember teste.

S Enki szólt: Midőn a Nap az égre hág,
Ébredjen életre Ég s a Föld világ –
Köszöntsön Éden hajnalt, a szűzi vágy!

Tilmun a bőség vízét onnan issza,
Enlilnek dalban mondott köszönetet,
Dalt szült az Ég, – csak ennyi volt a titka.

NTK HS Kaposvár
hulot
Olvasta: 13 | Válasz | 2013. november 17. 00:53 | Sorszám: 809
Valaki, aki vár.

"Egy kútban élek. Mint füst élek a kútban. Mint pára egy
kőtorokban. Nem mozdulok. Nem csinálok semmit, csak várok.
Látom, ott fent, az éjszaka és a reggel hideg csillagait,
és látom a napot. És néha énekelek, régi dalokat, abból az
időből, amikor ez a világ még ifjú volt. Hogyan mondhatnám
meg, mi vagyok, hisz magam sem tudom. Nem tudom. Csak várok.
Köd vagyok és holdfény és emlékezés. Szomorú vagyok és öreg vagyok. Néha mint eső hullok a kútba. És a gyorsan hulló
cseppektől riadt pókhálók szaladnak szét a víz tükrén. Hűvös
csendben várok, de jön egy nap, és akkor nem várok többé."

alexander
Olvasta: 10 | Válasz | 2013. november 17. 00:39 | Sorszám: 808

AKIT VÁRTAK
(A TESTVÉREK)

Júdás testvére, Saul, városának
Papja volt, de stallumát feladta,
Próféták ivadéka, akit vártak,
Páli szivében a talmud mantra.

Tudta, sorsuk vérrel volt megírva,
Kinccsel és könnyel veri őket Isten,
Vérében volt őseinek kínja -
Hisz’ ő sem volt embernek bűntelen.

Arany, bor, nő, hatalom, mind-mind kevés,
Zsarolta őt a határtalan ész,
Merész edénye volt, sok büszke vágynak,
Saul-Messiás, kit oly rég várnak –

Jézus kenyerén hirdette magát,
S megszületett a zsiresztény tanítás.
katáng
Olvasta: 10 | Válasz | 2013. november 01. 14:02 | Sorszám: 807



Kosztolányi Dezső: Halottak

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte,
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.

1935
alexander
Olvasta: 10 | Válasz | 2013. október 27. 02:19 | Sorszám: 806


HALOTTI FREE VERSEK
Homage a Szabados György zeneművész

Ezért itt, akit láttok kései korokban,
És hallottátok e történetet,
Bocsássátok meg bukott harcainkat,
Bestiális zsarnok szennyesét féltük,
Míg reméltünk - hóhér rabságban éltünk -
Nem sírtunk és nem is sírunk,
S nem is hadakozunk a Múlttal,
Úgyszólván a Napot szeretjük csak,
Hogy lehessünk, akik vagyunk, bár dúltan –
Bármilyen sötét volt, kisütött a Nap,
És ezt kívánjuk tinéktek is Magyar testvéreink -
Ezt kívánjuk néktek Édeseink…
A legkisebb kép is akkora, mint az Isten,
Hiszen őt takarja el az ember,
Hites, buta igyekezetekkel -
De ha meg tudjuk mutatni, mit takar el,
Akkor, ezen keresztül láthatóvá válik –
A szent, az örökegy, Magyarság szellem.
Amiért él-hal a Magyar ember.
Mi mindnyájan kis képek vagyunk,
És vagy átdereng rajtunk a Teremtő,
Vagy elfedjük, és nem dereng át semmi –
Így működik a világ, nincs mit tenni,
Az emberben ott van az ősalanyiság,
Miért fél az ember, hogy így nőjön fel?

Íme a titok, - szeretet, ölelés,
És a szabadulás – isten mértéke, -
Hogy az ember Jó, és mind az által jó,
Hogy lelke mélyén ott él a Teremtés emléke,
Az ősalanyiság múlhatatlan érintettsége,
Tündöklő csodák, teremtő szépsége –

Lázárok tiltják régi istenünket!
Meghasonlást ültetne közénk Káin:
Kínok, vérengzések szemfényvesztő ura,
Nemzetáruló Júdás ivadékok prókátora,
Sújtson le rád, az ártatlan irgalom szava!

Gyermek, ne álmodj rólunk igazat,
Vagyunk temetetlen névtelen holtak,
Áldozata, körülmetélt, hamis koroknak -
Tiszták vagyunk, fényesek akár a Nap,
Akiket sírgödrökben arccal a sárba,
A fekete föld felé fordítottak –
Összedrótozott tagokkal,
Hogy még hótában se legyen szabad –
Íme, a mammoni, szabadkőműves csapat!
Cselekedete fonalán függ: Hóhér és áldozat –

Ordítson értünk, akikért féltünk,
Aki érti beszédünk, mondja el,
Hogy nem hiába éltünk –

Gyermek! Álmodj a fényről,
Abban fürdettük arcodat –
Gyermek, ne álmodj a sötétről!

Ne kutasd, ne add fel pisla reményünk!
Mikor a jövőtől félünk?
Ordasok irtják a fényt erdeinkben –
Hitgyülekezetek Jézus képében
Hazudják az Istent –
Démonai a pusztulásnak, a Gonosznak,
Jézus leplével takaróznak.

Farizeus szellem lopja el
Szívetekből a fényt – oh, te szegény
Kirabolt és megtévesztett ember –
Ne add rabtartók kezére gyermeked:
A Megváltódtól kapott kincsedet!

Íme, így leplezi magát az álnok,
Itt áll előtted, pőrén, mégsem látod?
Kufárok kamat rabságában élünk -
Nem sírtunk és nem is sírunk,
S nem is hadakozunk a Múlttal,
Úgyszólván a Napot szeretjük csak,
És ezt kívánjuk tinéktek is Székely testvéreink,
Ezt kívánjuk innen, a porból,
Most és mindörökké eleink és Édeseink…
Hogy lehessünk, akik vagyunk, szabadok!

Atilla és Tudun* gyermekei:
Felvidéki, és Erdélyi, Fekete magyarok.

NTK Horváth Sándor Kaposvár 2012
alexander
Olvasta: 8 | Válasz | 2013. október 27. 00:21 | Sorszám: 805
ENIGMA TURBÓ

Mozgósítaná
Sötétség angyalait
A pénz hatalom,

Pusztuljon Magyarország
Egy vásári futamon!
katáng
Olvasta: 8 | Válasz | 2013. október 26. 09:14 | Sorszám: 804
mandala
Olvasta: 9 | Válasz | 2013. október 25. 23:18 | Sorszám: 803
Szabó Lőrinc

Sugártörés

Bármelyik perc: nem tudhattam soha,
mi valóság és mi fantázia
körülöttem: a burok lebegett,
tágult, szűkűlt, ahogy a képzelet
röpdösött benne: anyagtalanúl,
láthatatlan-tapinthatatlanúl
gurúlt velem a védő csillogás,
a szakadatlan képhamisitás,
a buborék, a lélek, lépteim
szerint, engedve bármilyen kicsiny
nyomásnak, mozdulatnak, ingatag
hiedelemnek, minden gondolat
lehelletének, s az icipici
sugártörés, amellyel falai
a fényt, kint s bent, eltolták, már olyan
zavart teremtett, hogy mindúntalan
ütköznöm kellett, s nem tudtam, miért:
mást szidtam a tévedéseimért.


gajo
Olvasta: 8 | Válasz | 2013. október 11. 20:43 | Sorszám: 802
Dsida Jenő


Az utolsó miatyánk


Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?

Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.

Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.

1938
katáng
Olvasta: 8 | Válasz | 2012. október 13. 10:17 | Sorszám: 801
Tömör önéletrajz

József Attila: Talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november
Gyöngy
Olvasta: 9 | Válasz | 2012. szeptember 17. 16:28 | Sorszám: 800
Párvers II.
(két különböző személytől)

Kontrapunkt

Legyek könnycsepp az arcodon,
egy halk mosoly az ajkadon,
egy elcsuklás a hangodon.
Egy piciny folt a szíveden,
egy rezzenés a lelkeden,
egy borzongás a testeden,
egy pillantás a szemeden.



Mosoly legyél a szememben
forró sugárzás szívemben
ajakamon zengő ének
szívek apró istenének .
Gyöngy
Olvasta: 9 | Válasz | 2012. szeptember 17. 16:13 | Sorszám: 799
Párvers
(két különböző személytől)

Nem akarok kapni,
Sem túlszárnyalni,
Néha csak repülni,

És önmagammal lenni.
Szükségét érezni
Ha kell, menekülni,
De kezeteket fogni,
És bennetek hinni:
Szívetekkel élni
És bilincsbe veretni.



Bilincsbe verve? Karod nem tárhatod.
Kezem fogod - te vezetsz, én vezetlek?
Röppensz kifelé nyíló tenyeremből.
Tán meg se tudod, mennyire szeretlek.
gajo
Olvasta: 8 | Válasz | 2012. szeptember 15. 23:06 | Sorszám: 798
Szép a zene is...
Gyöngy
Olvasta: 9 | Válasz | 2012. szeptember 14. 23:49 | Sorszám: 797
http://www.youtube.com/watch?v=zeUMjpYGaW0

Viktor Hugo - Mert minden földi lélek

Mert minden földi lélek
valakibe
átszáll, mint illat, ének,
láng vagy zene;

mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad, vagy
töviseket;

mert április a lombnak
víg zajokat
saz alvó éj a gondnak
nyugalmat ad;

mert vizet a virágnak
az ébredő
hajnal, cinkét a fáknak
levegő,

s mert a keserű hullám
ha partra hág;
a földnek, rásimulván,
csókokat ád;

és; csüggve karjaidban
az ajkadon,
a legjobbat amim van,
neked adom!



Gondolatom fogadd hát -
csak sírni tud,
ha nincs veled s tehozzád
zokogva fut!

Vágyaim vándorolnak
Mindig feléd!
Fogadd minden napomnak
árnyát, tüzét!

Üdvöm gyanútlanul és
Mámorosan
Hizelgő dalra gyúl és
Hozzád suhan!

Lelkem vitorla nélkül
Száll tétova,
S csak te vagy végül
a csillaga!

Vedd múzsámat, kit álma
házadba visz
s ki sírni kezd, ha látja,
hogy sírsz te is!

S vedd – égi szent varázskincs! -
vedd a szívem,
amelyben semmi más nincs,
csak szerelem!
katáng
Olvasta: 8 | Válasz | 2012. január 21. 11:20 | Sorszám: 796
Weöres Sándor:
Üdvösség

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.
gajo
Olvasta: 8 | Válasz | 2011. április 05. 21:46 | Sorszám: 795
Amit prózában nem lehet elmondani.
katáng
Olvasta: 8 | Válasz | 2011. április 05. 20:21 | Sorszám: 794
Ady Endre

Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.
Tovább ...
Jelmagyarázat    Van új hozzászólás
   Ezeket a hozzászólásokat már láttad
... Hibabejelentés | | | Gondola ...