| Téma: Manipuláció |
|
| R.András |
|
(A beépített ismétlés-védelem miatt nem engedte.
... Azt nem figyeli, hogy másnak akarod küldeni ugyanazt ...
... Ez hiba, ha lesz időm, kijavítom !) |
|
|
|
| tiszavirág |
|
A No. 411- re is küldtem volna egy lájkot, de nem engedte.
 |
|
|
| pandala |
|
Há' ja, a fészbuki az igazi, há' nem? Há'de!!  |
|
| negyven rabló |
|
Jessz!
Rendes sajtót akarok, olyat ami tényeket, eseményeket közöl! Legyen aztán olyan is, amelyik véleményt nyilvánít, de lehessen ezeket elválasztani egymástól! |
|
| R.András |
|
Az újságírás, mint műfaj, eleve baromság.
Félművelt, alultájékozott emberek firkálnak álhíreket teljesen műveletlen, abszolút
tájékozatlan konzumidiótáknak. |
|
| negyven rabló |
|
Talán ne tiltsuk be, de határozottan büntessük azokat, akik naponta leírják, hogy pl. Lölö ellophatta a milliárdos állami támogatást. Józsi milliárdos adócsalást követhetett el, Béla megölhetteaz üzlettársát, Mari leszophatta Kósa Lajost a debreceni állomáson, Orbán ronggyá verhette a feleségét, akit aztán Kecskeméten raknak össze a kórházban (By Nagy Bandó András), az egész kormány lophat.
Lagújabban pl. 63 t aranyat vett. stb, stb.
Diktatúra, diktatúra, nincs szabad sajtó, az egész a kormány ellenőrzése alatt van!
Hát így vigyázzatok! |
|
| R.András |
|
Az újságírást már régen be kellett volna tiltani.
Hamvas Béla már a múlt században megírta, hogy életében kétszer fordult elő, hogy újságból
akart volna megtudni valami létfontosságú hírt, ám a hírlap mindkétszer valótlanságot közölt. |
|
|
|
| negyven rabló |
|
Talán már korábban írtam:
"Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét."
Kell ennél több? |
|
| tiszavirág |
|
Egy olyan korban élünk, ahol megszűnt az újságírás. Nincsenek jó újságírók egyik oldalon sem.
Olvasom azt a cikket, hihetetlen hosszú és a végére oda jutok, hogy tele van az agyam tömve adatokkal, de fogalmam sincs, hogy mi a lényeg? Kimutatás, grafikon dögivel, hihetetlen mennyiségű duma, de ember legyen a talpán, aki egy megfogható konklúziót le tud vonni.
https://g7.hu/kozelet/20190723/negy-szerzodessel-annyit-dobott-ki-az-allam-mi ...
(Ugyanez a bajom a Pesti Srácoknál író Mező Gáborral is. Duma, duma, adatok halmaza és a végén nincs semmi, csak méreg, hogy mi a francért töltöttem el vele x időt?!)
|
|
| mediator |
|
Jól esik a megjegyzésed.  Igen, azt én sem tudom hová tenni, ha valaki egy konzervatív szemléletű családból válik ellenzékivé. Az ilyen ember nem lát tovább az orránál, és a saját őseit tagadja meg.
|
|
| mediator |
|
|
Megható volt a visszaemlékezésed és nagyon érdekes az a megközelítés, ahogy a világ klasszikusait tekintetted közvetlen mentoraidnak. |
|
| tiszavirág |
|
Pont, mint az egyik volt évfolyamtársam! Nagyon korai árván is megtalálta a helyes utat és a mai napig jó barátok vagyunk.
Csodálom, hogy hogyan volt képes rá?
|
|
| tiszavirág |
|
Nagyra becsülöm az ilyen életutakat, mint a tiéd is.
Ugyanakkor nagyon utálom a magamfajtát, amelyik hasonló szülői háttérrel, mint ami nekem adatott, éppen az ellenzéknél köt ki. Képtelen vagyok megérteni őket, sőt kimondottan haragszom rájuk.
|
|
| menta |
|
Hasonló volt számomra is az útkeresés, nem kaptam semmit készen, tálcán, korán félárván magamra is maradtam. De éreztem, hogy milyen sekélyes a történelemtanítás, milyen furcsa emberkép rajzolódik ki a tananyagból, hogy mennyire nem úgy szólnak hozzám az iskolákban, mint ahogy a versekből tanultam magam a világot, embereket. És haladtam nagy tévelygések közt az az utamat keresve, elakadtam folyton az önismeretben is. Leginkább könyvekből, versekből érzetem, hogy nem kellene ilyen boldogtalannak lenni. Jorge Luis Borges írja: "Boldogok, akik emlékezetükben tartják Vergilius vagy Krisztus néhány szavát, mert ezek fénybe borítják napjaikat." - és olvastam, naponta Vergiliust, és az Evangéliumokat - és 'fénybe borultak a napjaim', és a világosságban már könnyebb megtalálni az utat, a tiszta szívű, igaz embereket, a világ szépségeit.
*
Megkértem a mandulafát: "Nővérem, beszélj nekem Istenről."
És a mandulafa virágba borult.
(Nikosz Kazantzakisz)
https://www.youtube.com/watch?v=a0hFZPvanMs
a zene tévesen van Chopinnek jegyezve, a szerzője:Paul de Senneville
|
|
|
| negyven rabló |
|
Jessz!
Te egy józan, normális ember vagy, aki képes érthetően leírni a gondolatait.
Kösz. |
|
| mediator |
|
|
*jav.: éreztették, megérttették velünk... |
|
| mediator |
|
Én nem voltam olyan szerencsés, mint Te, nekem magamnak kellett tételről, tételre megküzdenem a világnézetemért. Igaz, szüleim nem tartottak otthon szemináriumokat, de lekötelezettek voltak, nem voltak ugyan befolyásoló elvárásaik, nekem sem voltak pártpolitikai karrierista ambícióim, de azért azt meg kell állapítanom, hogy az akkori viszonyokat - egyéb ismeret híján - adottságként fogadtam el. Azonban a 70-es évek legvégén, 80-as évek elején már éreztem, hogy családon belül szétválnak az útjaink, amihez az egyetem - bár tudjuk, hogy az oktatás igencsak betájolt volt - nagy segítséget nyújtott. Emlékszem, a tankönyveinkben, jegyzeteinkben mindig a legelső fejezetek voltak a legérdekesebbek, leginformatívabbak számomra ebből a szempontból ("...a meghaladott polgári jogtudomány álláspontja szerint:..")
Akkoriban zajlottak a "lengyel események" és hála Istennek, a tud. szoc. szemináriumvezetőnk a kötelezően leadandó dogmák helyett - nagy kockázatot vállalva - hétről-hétre az aktuális eseményekről tudósított, mert volt valamilyen lengyel családi szál ahonnan autentikus hírekhez juthatott. Voltak olyan oktatóink, akik intelligenciájuk révén tudták úgy tálalni a tananyagot, hogy közben a sorok között pontosan éreztette, és megérttette velünk a létező alternatívát. Hála nekik! |
|
| R.András |
|
|
Nem tűnt el, csak módszert váltott. |
|
| tiszavirág |
|
Én szerencsés voltam. Apám, anyám polgári családokban nőttek fel, egyetemet végzett emberek voltak, nálunk a családi asztalnál mindig az igazat beszélték. Így nekem semmi nem változott 1990- ben, csak eltűnt a külvilágból az a bumfordi diktatúra.
De mindig gondolok azokra, akiknek nem volt ilyen szerencséjük és vagy rájöttek, hogy mi változott 1990- ben, vagy még most sem akarnak rájönni és ragaszkodnak valami Patyomkin- falhoz, mert amellett érzik biztonságban magukat?
|
|
|