| Téma: .... aranyat lel. |
|
|
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
 Ostsee: Nordisch Weite Landschaft Wellen Meer |
|
| menta |
|
"Lelkem az Urat dicsérd!
Végefogyhatatlan teendőnk ez nekünk!"
Itt találtam ma az arany szót.#92 fokos
Az igazi hála ez. Nem valamiért, egy dologért, hanem egy tudomás az alapja, az Eredetről való tudomás, létünk isteni eredetének tudomása. Istengyermekség. Ez által lehet "szüntelen imádkozni" hálát adni, ha egy cselekvési formából, a tudomás révén, létformává alakul. Nem célirányos alanyi-tárgyi dichotómiában, hanem Egy-ként átélve, mely Egy a végtelen felé nyílik. |
|
|
| rafiki |
|
Na, hát akkor az az élet értelme, hogy közbenső lépcső vagyunk.
|
|
|
| Rendes Kis |
|
Nem pontos a definíciód.
Az Úr = a Létezés.
Ő az, aki (ami) közös bennem és a mamutfenyőben és a lándzsás útifűben és a kavicsban.
A kérdésföltevésed is pontatlan.
A tudat nem kiválasztottság hanem inkább megvertség, terhes ajándék.
Az állatok ártatlansága a paradicsomi állapot, a tudatra ébredés szüntelen önvádat okoz. |
|
| mpd |
|
Az első esetben az Úr = a fizika törvényeinek összességével.
A bonyolultabb definíció már sántít nekem. BIZTOS, hogy mi vagyunk a kiválasztottak? nem lehet, hogy a távoli utódaink azok? akik majd fenetuggya hogy fognak kinézni és milyen képességeik lesznek? ne feledd az australopithecust: abban az időben teljes joggal gondolhatta saját magáról ugyanezt! Bizony nagyon is lehet, hogy mi csak egy lépcsőfok vagyunk a végső cél felé vezető úton, még az is lehet, hogy egy kellemetlen, de szükségszerű mellékszál. |
|
| Rendes Kis |
|
Azért jobb az egyszerűsített célfeladat, mert aszerint semmi különbség nincs köztünk és a
mamutfenyő között: mindannyian a létezésünkkel dícsérjük az Urat.
A bonyolultabb definíciót sem szabad azért eldobnunk, mert a megismerés nekünk speciális,
testre szabott célfeladat, az alól a többi létezők fölmentést kaptak. |
|
| mpd |
|
Tulajdonképpen a józan ész alapján megközelítve a kérdést, elég egyértelmű.
Ha valamiféle céllal vagyunk megteremtve, akkor mi a bánat értelme volt az egysejtű léttel kezdeni? Egy olyan kétes kimenetelű folyamatban, mint az evolúció, kockára tenni a sikert?
De ezen belül is: ha ötmillió évvel ezelőtt egy katolikus australopithecus teszi fel a kérdést, jogos lett volna-e arra a következtetésre jutnia, hogy bizony ő a teremtés lényege, és célja?
Ha meg maga a FOLYAMAT, a fejlődés volt a cél, akkor miért is lennénk mi kitüntetettek? Ennyi erővel a mamutfenyő is hivalkodhat, hogy nálánál nagyobb eredménye nincs is az életnek. Hisz ki él még ezer évig, és ki nő százméteresre? |
|
| Rendes Kis |
|
|
Szerintem is egyszerűbb és jobb az a célfeladat, hogy dícsérjük Őt. |
|
| mpd |
|
Hát ez azért elég gyenge:
1. Mi végett vagyunk a világon?
Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk. |
|
|
| mpd |
|
Úgy érted, létezésünknek van célja?
Hát igen, ez a vita gyökere. |
|
|
| mpd |
|
|
Na most ennek így mi értelme van? |
|
| Rendes Kis |
|
|
Más lehetőségei is vannak: fák, virágok, tetvek, kavicsok. Mind Őt dícsérik ! |
|
| mpd |
|
|
Na és mikor mi még nem voltunk? |
|
| menta |
|
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
Weöres |
|
| Rendes Kis |
|
Ő pontosan a mi lehetőségeinknek van a birtokában. Mi vagyunk az Ő lehetősége.  |
|
| mpd |
|
|
És ez automatikus? Mit tegyek, ha én NEM akarom dícsérni az Urat? Elég kókler trehány munkát végzett a teremtéssel, bármelyikünk különb világot lenne képes teremteni az ő lehetőségeinek birtokában. |
|