| Téma: .... aranyat lel. |
|
|
| mpd |
|
Tulajdonképpen a józan ész alapján megközelítve a kérdést, elég egyértelmű.
Ha valamiféle céllal vagyunk megteremtve, akkor mi a bánat értelme volt az egysejtű léttel kezdeni? Egy olyan kétes kimenetelű folyamatban, mint az evolúció, kockára tenni a sikert?
De ezen belül is: ha ötmillió évvel ezelőtt egy katolikus australopithecus teszi fel a kérdést, jogos lett volna-e arra a következtetésre jutnia, hogy bizony ő a teremtés lényege, és célja?
Ha meg maga a FOLYAMAT, a fejlődés volt a cél, akkor miért is lennénk mi kitüntetettek? Ennyi erővel a mamutfenyő is hivalkodhat, hogy nálánál nagyobb eredménye nincs is az életnek. Hisz ki él még ezer évig, és ki nő százméteresre? |
|
| Rendes Kis |
|
|
Szerintem is egyszerűbb és jobb az a célfeladat, hogy dícsérjük Őt. |
|
| mpd |
|
Hát ez azért elég gyenge:
1. Mi végett vagyunk a világon?
Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk. |
|
|
| mpd |
|
Úgy érted, létezésünknek van célja?
Hát igen, ez a vita gyökere. |
|
|
| mpd |
|
|
Na most ennek így mi értelme van? |
|
| Rendes Kis |
|
|
Más lehetőségei is vannak: fák, virágok, tetvek, kavicsok. Mind Őt dícsérik ! |
|
| mpd |
|
|
Na és mikor mi még nem voltunk? |
|
| menta |
|
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
Weöres |
|
| Rendes Kis |
|
Ő pontosan a mi lehetőségeinknek van a birtokában. Mi vagyunk az Ő lehetősége.  |
|
| mpd |
|
|
És ez automatikus? Mit tegyek, ha én NEM akarom dícsérni az Urat? Elég kókler trehány munkát végzett a teremtéssel, bármelyikünk különb világot lenne képes teremteni az ő lehetőségeinek birtokában. |
|
| Rendes Kis |
|
Igaz.
A dícsérethez elég lélekzenünk, nem kell rezgetnünk a hangszálainkat ! |
|
| fokos |
|
Lelkem az Urat dicsérd!
Végefogyhatatlan teendőnk ez nekünk! |
|
| menta |
|
|
Ha jól látom, bronzként csillog : D |
|
|
| menta |
|
Egy hattyu száll fölöttem magasan,
Az zengi ezt az édes éneket -
Oh lassan szállj és hosszan énekelj,
Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...
(Petőfi) |
|
|
|
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
Tévedésünk, hogy azt hisszük, valamit tennünk kell ahhoz, hogy dícsérjük az Istent.
Pedig elég lennünk. |
|