| Téma: [b]F[/b]Éljen az MSZP-SZDSZ kormány! |
|
|
| iszalag |
|
Idézet:
A Mátrai Erõmû ügyében, mint a privatizációs ügyekben általában a nemzetnek az ÁPV Rt. kezében lévõ termelõ vagyona az alapja. A gazdaság külsõ és belsõ egyensúlyának megteremtésére rohamszerû és szinte korlátlan privatizációra vállalkozó Horn-kormány a villamos erõmûvek gyors privatizációja mellett döntött. Egyebek közt igen olcsón eladta a német RWE–EVS konzorciumnak a Mátrai Erõmûvet, méghozzá olyan titkos garanciákkal, hogy a konzorcium a meglévõk mellé Bükkábrányban új erõmûvi blokkokat építhet, s azokat – bár az átlagosnál jóval drágábban termelik az áramot – közvetlenül a paksi atomerõmû után kapcsolja rá a hálózatra, így garantálva bevételüket. Az 1995. december 7-én a nyilvánosság kizárásával megkötött kiegészítõ szerzõdésben az ÁPV Rt. vállalja, hogy az új, lignitbázisú erõmû megvalósítása és üzemeltetése kérdésében az ÁPV Rt. többségi tulajdonában lévõ Magyar Villamos Mûvek Vállalat a Mátrai Erõmû közgyûlésén együtt szavaz az RWE–EVS konzorciummal. 1996-ban, nem sokkal az ügy lebonyolítása után, a bonyolító Kovács István, az ÁPV Rt. vezérigazgatója az RWE alkalmazásába lépett havi 18 ezer márkás fizetésért. Ehhez miniszteri engedélyre volt szükség. Csiha Judit privatizációs miniszter (aki viszont maga is ekkoriban vett fel nyolcmillió forint összegû VIP-hitelt) Kovács Istvánnak a szükséges engedélyt megadta. Mondjuk-e el megint, hogy egyebek közt az olcsón privatizált erõmû hozta be a költségvetésbe azt a sürgõs pénzt, amelyen – megint csak: egyebek közt – a Postabank sok tízmilliárdos szanálási akcióit végrehajthatták, hogy legyen mibõl VIP-hitelt adni? A pénz nagyobb része nyilván máshová ment. De a nagy folyam mellett az ellenkezõ irányban szaladó kis folyamot lehetetlen nem észrevenni.
|
|
|
| iszalag |
|
kutato
227 olvasás | Válasz | 2002. május 23. 08:39 | Sorszám: 2
Talán az utolsó bekezdés a legfontosabb: reméljük nem fog ismétlődni! (2002)
Ez a rendszer tehát a költségvetésbõl három irányba: a jegybank mögött a kereskedelmi bankok irányába és a rossz hitelek felvevõinek irányába, továbbá az állampapírokat vásárló befektetõk irányába áramoltat évente sok százmilliárd forintnyi pénzt, melyet megint csak az egyensúly érdekében s ugyancsak a gazdaságfejlesztési lehetõségei vagy a társadalmi újraelosztás elõl vonnak el. Ezzel az adósságcsere révén egy újabb uzsorakör jött létre, mely mûködési elveiben és eredményében az elsõhöz hasonló, amennyiben rajta keresztül végsõ soron mindhárom irányban nagyobbrészt külsõ jogcímesekhez áramlik a pénz. Az 1974 és 1997 közötti húsz-egynéhány évet, mint a pénzügyi apparátus politikája uralkodóvá válásának idõszakát jellemezhetjük. Ez a ma is jelentõs szerepet játszó csoport - újra hangsúlyozzuk - a Valutaalap felõl érkezett gazdaság- és társadalomideológiájával (Friedman, Hayek, Popper, Rawls stb.) és a nemzetközi pénzügyi rendszer jelentõs támogatásával a magyar politika önálló hatalmi centrumává vált, s segédcsapataival a hanyatló szocializmus összeroppantásának, az MSZMP kiszorításának, a felnyitott gazdaság kiépítésének egyik fõszereplõje volt. |
|
|