| Téma: Amerika végnapjai? |
| R.András |
|
Paul Craig Roberts: A Nyugat gazdasági helyzete
Egyszer volt, hol nem volt, Amerikának kapitalista gazdasága volt. A bankbetéteket olyan hitelekre használták fel, amelyek bővítették a termelőképességet. Amerika saját maga állította elő a saját áruit és termesztette a saját élelmét. Az amerikai valutát arany fedezte, és az infláció nem létezett. Az új beruházások által életre hívott új technológiák javították a munka termelékenységét, és az életszínvonal emelkedett. A nyereséget visszaforgatták a jobb módszerekbe és a termelés bővítésébe.
A kormányok támogatták a szociális infrastruktúrát és az oktatást. Ez csökkentette a szállítási költségeket és ezáltal a termelési költségeket és az árakat, valamint képzett munkaerőt biztosított az ipar és a gyáripar számára. Állami lakosként az éves tandíjam a Georgia Tech-en körülbelül 450 dollár volt.
A gazdaságnak ezt a rendkívül sikeres módját egy teljesen más gazdaság váltotta fel, a mai. Hogy ki a felelős ezért, és hogyan alakult ez így, az egy olyan történet, amelyet később el lehet mesélni, de nem ebben a rovatban.
A jelenlegi gazdaságban a bankhitelek nem az új üzemekbe és berendezésekbe történő új beruházások finanszírozására szolgálnak. Ezeket a meglévő eszközök megvásárlásának finanszírozására nyújtják. A hiteleket meglévő vállalatok megvásárlására, adóssággal való megterhelésére és eszközeik eladására nyújtják.
A hiteleket a vállalat saját részvényeinek visszavásárlását finanszírozzák, így növelve a részvények árfolyamát, és így a vezetőség és az igazgatóság "teljesítmény" bónuszokat kap. Hiteleket nyújtanak ingatlanvásárlások finanszírozására, és ezáltal az ingatlanok értékét felhajtják, így növelve a lakásárakat.
Az új gazdaság pénzügyiesedik. Az adósságkamatokból és díjakból él, az állami vagyon privatizáción keresztüli kifosztásából, valamint a harmadik világ gazdaságainak kizsákmányolásából dolláralapú bankkölcsönök révén, amelyeket csak úgy lehet visszafizetni, ha az eladósodott ország eladja állami vagyonát amerikai hitelezőinek, általában mélyen áron alul.
Az új amerikai gazdaság az amerikai lakosság eladósodásán, nem pedig jólétén, valamint a dollárban eladósodott külföldi kormányok pénzügyi kényszerén alapul, amelyek adósságukat országuk vagyonából fizetik.
A Federal Reserve tönkretette a családi gazdaságokat és monopolizálta az élelmiszertermelést az agrárüzletágban, monopolizálta a pénzügyi rendszert az öt legnagyobb bank kezében, és tönkretette az amerikai dollár értékét.
Ez nem egy sikeres, jövővel rendelkező gazdaság képe.
A nyugati világ, különösen az USA, Ázsiába és Mexikóba telepítette ki ipari és feldolgozó gazdaságát. Az áthelyezés megfosztotta az amerikai munkaerőt az amerikaiak által fogyasztott áruk előállításához kapcsolódó jövedelemtől.
Amikor az áruk és szolgáltatások az USA-ba érkeznek, hogy értékesítsék őket, importként érkeznek, így növelve az USA kereskedelmi deficitjét.
Ez a kizsákmányoló rendszer azért folytatódhatott, mert Washington a második világháborút arra használta fel, hogy az amerikai dollárt a nemzetközi fizetőeszközzé, azaz a világ központi bankjainak tartalékvalutájává tegye. A dollárban denominált adósságpapírok lettek a világ központi bankjainak tartalékai.
Tartalékvalutának lenni azt jelenti, hogy az ország adóssága az összes többi ország központi bankjának tartalékát jelenti. Ezért az amerikai államadósság növekedése nem jelentett problémát, mert az a világ központi bankjainak tartalékainak növekedését jelentette. Ezért az USA adósságának finanszírozása soha nem jelentett problémát.
A 21. században az USA kormánya maga is szorgalmasan dolgozott azon, hogy lerombolja az egyre növekvő adósság finanszírozásának ezt a kiváltságos módját azáltal, hogy fegyverként használta a dollárt tartalékvalutaként. Az Oroszország és más országok ellen bevezetett szankciók általános elmozdulást eredményeztek az amerikai államadósság központi banki tartalékként való felhasználásától.
Azzal, hogy Washington lefoglalta Oroszország dollárban tartott központi banki tartalékait, a világnak azt üzente, hogy ugyanez történhet velük is. Ennek következtében az amerikai dollár használata a nemzetközi fizetésekben 90%-ról valamivel kevesebb mint 50%-ra csökkent. A BRICS megalakulásával és bővülésével ez tovább fog csökkenni.
Ahogy más országok felhagynak az amerikai dollár tartalékként való felhasználásával, a világ nagy dollárkínálata - nemrég olvastam, hogy az USA államadóssága jelenleg 35 billió dollár - valószínűleg meghaladja a keresletet. Ennek következménye a dollár árfolyamértékének csökkenése, amit az arany és az ezüst árának emelkedése már most is megerősít. Rövid távon Washington rá tudja venni a japán, brit és uniós központi bankokat, hogy támogassák a dollárt azzal, hogy valutájukkal dollárt vásárolnak. A dollárnak ez a mentőakciója azonban nem hosszabbítható meg örökké.
Amikor eljön az az idő, amikor a nyugati központi bankok már nem hajlandók tovább kockáztatni saját valutájuk értékét az amerikai dollár támogatására, és az arany és az ezüst árát nem lehet tovább elnyomni a meztelen rövidre eladás gyakorlatával, Amerika a harmadik világ országává válik.
Ez a téma nem sok közgazdászt érdekel. Az amerikai közgazdász szakma véleményem szerint olyan emberek gyűjteménye, akik a támogatásokért és tanácsadói megbízásokért cserébe elfogadták azt a hazugságot, hogy a "piszkos körmös munkahelyek" áthelyezése a munkaerő számára jobban fizetett új gazdasági munkahelyeket fog eredményezni. Ennyi év elteltével még mindig nincs nyoma ezeknek a beígért, jobban fizető helyettesítő munkahelyeknek.
Ugyanezek a közgazdászok azt mondták nekünk, hogy a globalizmus, amely az importtól függővé tesz minket, a jövő hulláma. Az importfüggő gazdaság és a gyengülő valuta jövője az állandó infláció.
Azzal, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia felváltja az emberi munkaerőt, miközben évente több millió bevándorló-behatoló érkezik az országba, a jövő szintén az állandó munkanélküliség jövője.
Az USA gazdaságát a rövid távú profitmaximalizálás irányítja. A jövőkép hiánya még a Nagy Újraindítás hiányában is sivár jövőt jelent.
Paul Craig Roberts amerikai közgazdász és író. Korábban az Egyesült Államok szövetségi kormányának alelnöke volt, valamint több amerikai egyetemen is tanított. A kínálati oldali közgazdaságtan híve és az Egyesült Államok legújabb külpolitikájának ellenzője.
Roberts a Virginiai Egyetemen doktorált, ahol G. Warren Nutter mellett tanult. Elemzőként és tanácsadóként dolgozott az Egyesült Államok Kongresszusában, ahol az 1981-es gazdasági fellendülésről szóló adótörvény eredeti tervezetének fő szerzőjeként tartják számon. Ronald Reagan elnök alatt az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának gazdaságpolitikáért felelős helyettes államtitkára volt, majd - miután elhagyta a kormányt - tíz évig a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának William E. Simon közgazdasági tanszékét töltötte be, és több vállalati igazgatótanácsban is tevékenykedett. A The Wall Street Journal korábbi munkatársa, cikkei a The New York Timesban és a Harper's-ben is megjelentek, és több mint egy tucat könyv, valamint számos szakmailag lektorált tanulmány szerzője.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid0PPUhnxL6UqD1yJQhwLKSuYpDXf8jGafsvj ... |
|
| R.András |
|
Nick Giambruno: A REPO-törvény - A dollár bukásának előjele
Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója nyomán az amerikai kormány az eddigi legagresszívabb szankciós kampányát indította el.
Az amerikai kormány és szövetségesei befagyasztottak mintegy 300 milliárd dollárt az orosz központi bank tartalékaiból - a nemzet felhalmozott megtakarításaiból.
Ez megdöbbentő módon illusztrálta az amerikai dollárral és a kincstárjegyekkel kapcsolatos politikai kockázatot. Megmutatta, hogy az amerikai kormány egy gombnyomással meg tudja tagadni a hozzáférést egy másik szuverén ország tartalékaihoz.
Nemrégiben Joe Biden elnök aláírta a REPO-törvényt.
Ez lehetővé teszi az amerikai kormány számára, hogy lefoglalja a befagyasztott orosz állami vagyont és átutalja a pénzeszközöket Ukrajnának.
Az amerikai dollár és a kincstárjegyek olyan fegyverré váltak, amilyenre korábban nem volt példa. Most már egyértelműen nem semleges eszközök, amelyek méltóak arra, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer alapját képezzék, hanem politikai eszközök, amelyekkel Washington másokat kényszeríthet.
A kincstárjegyekhez kapcsolódó növekvő politikai kockázat még kevésbé vonzóvá tette őket értéktárolóként. Most már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a dollár csak addig dollár, amíg az amerikai kormányt nem háborítjuk fel.
Sok ország kétségkívül azon gondolkodik, hogy az amerikai kormány lefoglalja-e megtakarításaikat, ha Washington ellenkezik velük.
Kína az amerikai állampapírok egyik legnagyobb birtokosa, és valóban tudomásul vette, mi történik.
2022 óta - amikor az USA befagyasztotta az orosz állami vagyont - Kína eladta kincstárjegyeinek mintegy 25%-át, ami óriási változás ilyen rövid idő alatt.
Csak 2024 első három hónapjában Kína rekordösszegű, 53 milliárd dollár értékű amerikai állampapírt dobott ki.
Továbbá Kína egyre inkább lemondott az amerikai dollárról a nemzetközi kereskedelemben. Például az Oroszország és Kína közötti 240 milliárd dolláros kereskedelem több mint 90%-a dolláron kívül, jüanban és rubelben történik.
Ezzel egyidejűleg Kína és Oroszország aranyat vásárolt, hogy gazdaságukat és pénzügyi rendszerüket ellenállóbbá tegyék az amerikai szankciókkal szemben.
Kína a világ legnagyobb aranytermelője és -vásárlója. Oroszország a második helyen áll. Az arany nagy része az orosz és a kínai kormányok kincstárába kerül.
Oroszország több mint 75 millió uncia arannyal rendelkezik, ami a világ egyik legnagyobb aranykészlete. Senki sem ismeri Kína pontos aranykészletét - Peking köztudottan átláthatatlan -, de a legtöbb megfigyelő úgy véli, hogy az még nagyobb, mint az orosz aranykészlet.
Még ha Kína hivatalos aranystatisztikáit vesszük is alapul - amelyek szinte biztosan alulbecsülik a valóságot -, Peking aranykészlete az elmúlt 17 hónapban 17%-kal, mintegy 73 millió unciára emelkedett.
Kína közelmúltbeli aranyvásárlási hulláma nem meglepő módon egybeesik azzal, hogy az USA az ukrajnai konfliktus nyomán lefoglalta az orosz eszközöket, és az amerikai állampapírokat dömpingelt.
Következtetés
Az állampapírok a nemzetközi pénzügyi rendszer alapkövét jelentik azóta, hogy Nixon elnök 1971-ben megszakította a dollár utolsó aranyhoz fűződő kapcsolatát.
Az orosz állami vagyon amerikai kormány általi lefoglalása azonban alapvető változást jelentett ebben a rendszerben, és egy korszak végét jelezte.
A fiat dollár vagy semleges tartalékeszköz, vagy Washington politikai eszköze. Nem lehet mindkettő.
2022 után Oroszország, Kína és mindenki más is belátta, hogy az amerikai dollárra összpontosító nemzetközi pénzügyi rendszernek vége.
Ez szörnyű hír az amerikai dollár számára, amely már így is nagy bajban volt, mivel egyre világosabbá válik, hogy a Fed csapdába esett az egyre növekvő elértéktelenedésben.
Ray Dalio a világ egyik legsikeresebb fedezeti alapkezelője. Sikerét annak köszönheti, hogy következetesen képes helyesen látni a Nagy Képet. Nemrég ezt mondta:
"A jelek arra utalnak, hogy egy fiat valuta hanyatlásnak indul és összeomlik, amikor az adósságot birtoklók eladják az adósságot, és a kormánynak, a központi banknak pénzt kell nyomtatnia, hogy nagy mennyiségben megvásárolja az adósságot, miközben a valuta hanyatlik. Ezek a legfontosabb mutatók."
Röviden, úgy gondolom, hogy paradigmaváltás küszöbén állunk, ahogy az arany felváltja a kincstárjegyeket, mint a nemzetközi pénzügyi rendszer alaprétegének eszköze.
A nemzetközi monetáris rendszer utoljára 1971-ben élt át ekkora paradigmaváltást.
Akkor az arany unciánként 35 dollárról 1980-ra 850 dollárra ugrott az egekbe - ez több mint 2300%-os, azaz több mint 24-szeres nyereség.
Arra számítok, hogy az arany árának százalékos emelkedése legalább olyan jelentős lesz, mint a legutóbbi paradigmaváltás során.
Ez azért van így, mert ez az elkövetkező arany bikapiac alapvetően különbözhet más ciklikus bikapiacoktól. Egy erőteljes trend hullámát fogja meglovagolni: az arany, mint a király értéktároló eszköz újbóli monetarizálását. Ez minden idők legnagyobb arany bikapiacához vezethet.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid0JcQ8ZjNr2AyteoYvRv8z6WJupaD8cKiHSg ... |
|
| R.András |
|
 Ron Paul: A nagy ukrajnai rablásnak még nincs vége
Alig száradt meg a tinta Biden elnök aláírásÁN, amellyel újabb 61 milliárd dollárt utalt át az Ukrajnának nevezett fekete lyuknak, amikor a mainstream média közölte a hírt, hogy ez még nem a búcsúlövés volt egy sikertelen amerikai politikában. Az elitnek esze ágában sincs leállítani ezt a szaftos vonatot, amely a közép- és munkásosztályból a gazdagok és az emberekkel összekötő kiszolgáló (összekapcsoló) osztályba szállítja a vagyont.
A Reuters rögtön a segélytörvény elfogadása után azt írta, hogy „Ukrajna 61 milliárd dolláros mentőkötele nem elég”. Mitch McConnell, a szenátus kisebbségi vezetője a törvényjavaslat elfogadása után a vasárnapi műsorokban azt mondta, hogy a 61 milliárd dollár „nem sok pénz számunkra...”. Nos, ezt könnyű neki mondani - elvégre mindig könnyebb más pénzét költeni!
Ukrajna külügyminisztere, Dmytro Kuleba korántsem volt hálás azért a 170 milliárd dollárért, amit eddig az országába szállítottunk. A Foreign Policy magazinnak adott interjújában, amikor a segélycsomagot elfogadták, Kuleba volt képe kritizálni az USA-t, amiért nem gyárt elég gyorsan fegyvereket. „Ha nem tudnak elég elfogórakétát gyártani ahhoz, hogy segítsenek Ukrajnának megnyerni a háborút egy a világrendet lerombolni akaró ország ellen, akkor hogyan fognak győzni a háborúban egy talán Oroszországnál is erősebb ellenséggel szemben?” - kérdezte.
Hogy tetszik ez a „köszönöm”?
Talán érthető, hogy az ukránok miért frusztráltak. Ennek a pénznek a nagy része nem segít nekik az Oroszország elleni harcban. Az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segélyek miatt a saját fegyverkészleteink kimerültek, így a pénzből új gyártósorokat hoznak létre az Ukrajnának már elküldött fegyverek helyettesítésére. Az egész az amerikai fegyveriparról szól. Ezt Biden elnök is elismerte, amikor azt mondta, hogy „segítünk Ukrajnának, miközben a saját ipari bázisunkba fektetünk be”.
Ezért van az, hogy Washington kétségbeesetten igyekszik biztosítani, hogy ha Donald Trump visszatér a Fehér Házba, az ő - vagy a jövőbeli - adminisztrációi ne tudják leállítani az „ukrán” szaftos vonatot. Múlt héten röppent fel a hír, hogy az ukrán kormány tárgyalásokat folytat a Biden-kormánnyal egy tízéves biztonsági megállapodás aláírásáról, amely a következő két és fél amerikai adminisztrációra rögzítené az Ukrajnának nyújtott amerikai finanszírozást. Ez alkotmányellenesen megkötné a jövőbeli elnökök kezét a külpolitikában, és az amerikaiakat további milliárdokért hagyná a horgon, amelyeket tőlük vesznek el, és a fegyveriparnak és egy korrupt külföldi kormánynak küldenek.
Az amerikai fegyveripar és a washingtoni szurkolók eltökéltek abban, hogy az ukrán pénz továbbra is folyjon... amíg ki nem találják a módját annak, hogy az Oroszországgal vívott jelenlegi háború elvesztése után háborút indítsanak Kína ellen. Ez persze attól függ, hogy marad-e belőlünk valami, amikor a füst eloszlik.
Amikor Biden elnök aláírta a 95 milliárd dolláros törvényjavaslatot, amely az ukrajnai és gázai háborúk fenntartására, valamint a Kínával való jövőbeli háború kiprovokálására szolgál, azt „jó napnak nevezte a világbéke szempontjából”. Igen, és „a háború béke”. Az adósság jó. A szabadság rabszolgaság. Az igazság utáni társadalomban élünk, ahol az értelmetlen háborúkra költött milliárdok „nem sok pénz”. De a piperát ki fogják fizetni, és az adósságot ki fogják egyenlíteni.
Ron Paul volt texasi republikánus képviselő. Ő volt a Libertárius Párt 1988-as elnökjelöltje.
... www.facebook.com/VukicsFerenc/posts/pfbid0ty1PkjnKyRSznUEdXP3JhKTNooMPZeTfe6x ... |
|
| R.András |
|
 John Mearsheimer: Biden külpolitikája mély bajba sodorta az USA-t
Kedves Antiwar.com olvasó!
Az Egyesült Államokban két probléma van manapság, és ezek szorosan összefüggnek egymással.
Az első probléma az, hogy a Biden-adminisztráció külpolitikai téren bajban van, és a bajok szinte biztosan csak rosszabbodni fognak. Az ukrajnai háború mind Ukrajna, mind a Nyugat számára rosszul alakul, de az amerikai vezetők nem mutatják jelét annak, hogy tárgyalni akarnának a rendezésről, ehelyett úgy tűnik, hogy elkötelezettek amellett, hogy ez a konfliktus örökké tart.
Gáza egy másik horror show. Egyszerűen nincs megoldás, mivel Izraelnek esze ágában sincs megengedni, hogy a palesztinoknak saját szuverén államuk legyen. A helyzetet tovább rontja, hogy az Egyesült Államok bűnrészes Izrael gázai gyilkos politikájában. Ez a konfliktus most hatalmas gondot okoz az ország egyetemein, ami még rosszabbá teszi Amerika mérgező politikáját.
Ráadásul valós veszélyek fenyegetnek Kelet-Ázsiában, ahol folyamatosan fennáll annak a lehetősége, hogy Kína és az Egyesült Államok harcba keveredik. És további fegyveres konfliktusok zajlanak Afrikában és a világ más régióiban. Valami nagyon nincs rendben az amerikai külpolitikával.
A második probléma az, hogy a legtöbb külpolitikai kérdésben jelentős egyetértés van az amerikai külpolitikai intézményen belül, és ezek a konszenzusos nézetek tükröződnek a mainstream média diskurzusában. Nagyon nehéz annak a sok egyénnek, aki megkérdőjelezi az establishment uralkodó bölcsességeit, az elit médiában érvényesíteni az ügyét. Ez a nyugtalanító helyzet jórészt megmagyarázza, hogy Amerika politikai vezetői miért nem változtatnak irányt, és miért nem fogadnak el okosabb politikát.
Amire az Egyesült Államokban szükségünk van, az egy nyílt diskurzus a folyamatban lévő és a lehetséges háborúkról. Miért? Mert a korlátlan vita maximalizálja annak esélyét, hogy okos stratégiákat találjunk ki a háborúk befejezésére vagy megelőzésére. A siker kulcsa ebben a tekintetben az, hogy jól tájékozott, különböző nézőpontokat képviselő emberek vegyenek részt egymással az ötletek piacán. Szükségünk van olyan szabad kerékvágásban zajló vitákra, amelyekben a népszerűtlen nézetek is helyet kapnak.
Sajnos a mainstream média megreformálására a közeljövőben kevés az esély. De szerencsére az alternatív médiumok az elmúlt években elszaporodtak, lehetővé téve, hogy az amerikai külpolitika kritikusai is hallassák hangjukat.
Az Antiwar.com az egyik legfontosabb alternatív platformunk a bolygón. Ideális hely arra, hogy olyan első osztályú elemzéseket találjunk, amelyek megkérdőjelezik a mai külpolitikai ortodoxiákat. Minden nap meglátogatom az Antiwar.com-ot, és mindig megjutalmaznak érte. Bizonyára sokan Önök közül, akik ezt a felhívást olvassák, szintén sokféle módon profitálnak az ezen a létfontosságú platformon megjelent írások olvasásából.
John J. Mearsheimer, PhD, a Chicagói Egyetem amerikai politikatudományi professzora.
... www.facebook.com/VukicsFerenc/posts/pfbid0Q12ZCdR3BcRuBw2eGdA55QFfBzamgM9Fr8Z ... |
|
| R.András |
|
 Ron Paul:2024. április 20. - Az utolsó szög Amerika koporsójába?
Amikor a jövő történészei az utolsó szöget keresik az Egyesült Államok koporsójában, talán a 2024. április 20-i dátumra fognak majd rátalálni.
Ezen a napon a Kongresszus olyan törvényt fogadott el, amely két és fél háborút finanszíroz, a magánéletünk maradékát átadja a CIA-nak és az NSA-nak, és felhatalmazza az amerikai elnököt arra, hogy az internet bármely részét leállítsa, amellyel nem ért egyet.
A közel 100 milliárd dolláros, durván félrevezető "nemzetbiztonsági kiegészítés" elnevezésű költségvetés garantálja, hogy az ukránok továbbra is meghaljanak az ország Oroszországgal vívott megnyerhetetlen háborújában, hogy a palesztin civileket továbbra is amerikai fegyverekkel mészárolják le Gázában, és hogy a neokonok továbbra is a Kína elleni háború felé terelnek minket.
Ez a háború pártjának teljes győzelme volt.
A hatalmas kiadási törvényjavaslat Biden számára csak a politikáról szól, mégis oly sok republikánus egyszerűen belement. Az utolsó dolog, amit a Biden Fehér Házát vezető emberek a közeli választások közeledtével látni akarnak, azok a hirdetések, amelyek Bident hibáztatják Ukrajna "elvesztéséért".
Az USA és szövetségesei már több mint 300 milliárd dollárt küldtek Ukrajnának, és az ország még mindig vesztésre áll az Oroszországgal vívott háborúban. Senki sem hiszi, hogy további 60 milliárd dollárral ki lehet húzni a győzelmet a vereség torkából. De ez a plusz pénz arra való, hogy novemberig fenntartsák a látszatot az amerikaiak kárára, akik kénytelenek fizetni érte, és az ukránok kárára, akik kénytelenek meghalni érte.
Johnson házelnök nem tudta volna elfogadni ezeket a szörnyűségeket a képviselőházi demokraták teljes támogatása nélkül, mivel a republikánusok többsége az Ukrajnának szánt több pénz ellen szavazott. Így a "kétpártiság" legrosszabb példájaként Johnson átnyúlt a másik oldalra, átverte a republikánus többséget, amely megválasztotta házelnöknek, és keresztülvitt egy hatalmas ajándékot a hadviselési/(vállalati) jóléti államnak.
Miután a képviselőház megszavazta, hogy újabb 60 milliárd dollárt küldjön a hírhedten korrupt Ukrajnának, a képviselők ukrán zászlókat lengettek a Házban, és azt skandálták, hogy "Ukrajna, Ukrajna". Bár ízléstelennek és gusztustalannak tartom, valahogy mégis helyénvalónak tűnt. Végül is, akár egy idegen ország nevét is skandálhatják, mert ez az ország biztosan nem érdekli őket!
A 100 milliárd dollár elküldésével együtt, amellyel nem kell több tengerentúli háborút finanszíroznunk, Johnson házelnök bedobta a Tik Tok-tilalom egy másik változatát, amely Joe Biden és a jövőbeli elnökök számára felhatalmazást ad arra, hogy tetszés szerint leállítsanak weboldalakat, egyszerűen kijelentve, hogy azok "külföldi ellenfél által irányítottak".
Hogy ne maradjunk le, az amerikai szenátus ugyanezen a napon elfogadta a FISA-törvény 702. szakaszának meghosszabbítását, amely nemcsak azt tette lehetővé a kormány számára, hogy továbbra is engedély nélkül kémkedjen utánunk, hanem olyan új szöveget is tartalmazott, amely masszívan kibővítette a kémkedési lehetőségeket.
Sok konzervatív szavazó kérdezi, hogy mi értelme van annak, hogy a republikánusok irányítják a képviselőházat, ha a napirendet a demokraták határozzák meg. Chuck Schumer, a szenátus többségi vezetője állítólag még azzal is dicsekedett kollégáinak, hogy Johnson házelnök úr milyen könnyen megadta a demokratáknak mindazt, amit akartak, és cserébe semmit sem kért.
Mi a jó hír ebben a sok rosszban? A képviselőházban a republikánusok többsége az ukrajnai háború folytatása ellen szavazott. Ez egy jó kezdet. Az elképzeléseink egyre erősödnek, nemcsak országszerte, hanem még a washingtoni mocsárban is. Vegyünk bátorságot és ne adjuk fel! Dolgozzanak a békéért!
Ron PaulRon Paul volt texasi republikánus képviselő. Ő volt a Libertárius Párt 1988-as elnökjelöltje. Ron Paul összes bejegyzése
... www.facebook.com/photo/?fbid=7734590063241830&set=a.5105175222850007 |
|
|
| pandala |
|
Há', kiváncsi vagyok h mit tud elérni Trump ...
De attól tartok, csak elodázni lehet. És/de valszeg még évtizedekig tart majd .... Márha megússzuk most a világháborút. :-(( |
|
| R.András |
|
 BúbáNATOs világ
Trump sokat tanult vereségéből és az ellene most is folyó, sőt erősödő hajszából. Minden politikai üzenete ultraradikális.
A második világháború nevű „projektjét” befejezve az amerikai birodalom pozíciója a globális hatalmi térben totálissá vált. Ezen semmit nem változtatott a Szovjetunió léte (amit ugyanaz a „nem létező” erő hozott létre), hisz bár formálisan ő is „győztes” volt, de földig rombolva, és az amerikai atombomba következtében végzetesen kiszolgáltatott állapotban. Az amerikai birodalom uralmi csoportjai tehát elérkezettnek látták az időt arra, hogy szisztematikusan elkezdjék függésének és kiszolgáltatottságának elmélyítését és erre alapozva szisztematikus kifosztását. A német birodalom vezette Európa, a Szovjetunió fedőnéven futó orosz birodalom romokban, a csendes óceáni rivális Japán végképp, Kína pedig teljes anarchiába süllyedve kiszolgáltatottan a korlátlan kifosztásnak, plusz az atommonopólium, bingó, csettintettek elégedetten a világ urai.
Ezt a korlátlan uralmat még azzal kellett kiegészíteni, hogy Nyugat-Európát a teljes társadalmi, gazdasági, politikai s kulturális alávetés mellett hadászatilag is az amerikai globális birodalom katonai ütőereje alá rendeljék. E céljának megvalósítását próbálta egy olyan intézményi-szervezeti konstrukcióba „csomagolni”, ami ezt a törekvést mint a világbéke legnemesebb szándékra alapozott megőrzését teszi eladhatóvá. S ennek eszköze lett a NATO létrehozása 1949-ben, amely formálisan tehát önkéntes védelmi szövetség volt, ahol a tagországok bármelyikének katonai megtámadását a szövetség minden állama mint ellene irányuló támadást értelmez, és eszerint is cselekszik.
Volt ugyan egy ironikus mozzanat, a sztálini Szovjetunió formálisan tesztelni akarta a NATO világbéke iránti vágyának mélységét, és felvetette csatlakozásának lehetőségét, arra a logikára alapozva, hogy a világbéke megvédése sikeresebb lehet, ha abban a Szovjetunió is szervezeti partner. Nem igazán meglepő módon a NATO, vagyis az amerikai birodalom elutasította a felvételi kérelmet. Volt ezen kívül a következő ötven év során három orosz kísérlet is a NATO-csatlakozásra.
De mindhárom esetben elutasító volt a válasz.
Az első Gorbacsové volt 1988–89-ben, javaslatának lényege az volt, hogy mindkét fél feloszlatja a maga katonai szövetségét, az Egyesült Államok a NATO-t, a Szovjetunió a Varsói Szerződést, és együttesen egy olyan komplex globális békerendszert hoznak létre, amely valóban időtálló és teherbíró lehet, ám az elutasítás ekkor sem maradt el. Bill Clintonnak Jelcin és a helyére lépő Putyin is tett ajánlatot Oroszország belépésére. Putyin legutóbbi Tucker Carlson interjújában azt is megemlíti, hogy az amerikai elnök először legalább vitaalapként elfogadta a javaslatot, de aztán „szakértőivel” konzultálva sajnálkozva utasította el azt.
Ez az epizód, illetve az a most készülő törvény, hogy az amerikai elnöknek semmilyen körülmények között ne lehessen joga az Egyesült Államok NATO-tagságát megszüntetni, jól jelzi, hogy az igazán fontos stratégiai kérdésekben az amerikai elnök csak bábfigura, az ilyen döntések az adminisztrációban „elrejtett” birodalmi állam, a „deep state” hatáskörébe tartoznak.
Mindezt azért gondoltam előre bocsátani, mert Donald Trump egyre radikálisabb kijelentései arról, hogy Amerika nem fogja „csak úgy ingyen” megvédeni NATO-szövetségeseit, tehát aki nem hajlandó a katonai költségvetését legalább a GDP két százalékára növelni, arra nem fog vonatkozni a kölcsönös védelem.
Nos, ha ez a birodalmi állam „üzenete”, akkor a szövetségesek persze vissza is kérdezhetnének, hogy de kitől kellene engem megvédeni, mire a „deep state” cinikus válasza az lenne, hogy természetesen tőlem. Ha viszont ez, ami a valószínűbb, Donald Trump játszmájának része, akkor ebben az üzenetben a NATO-nak a radikális NATO-t támogató retorikába csomagolt szisztematikus felszámolási kísérlete húzódik meg. Ám, s Trump játszmájának ez a különös kettőssége, ebben benne rejlik egy biztató üzenet a katonai-ipari komplexum urai számára is, hisz a NATO-tagországok katonai költségvetésének radikális növelése e komplexum profitjának tartós csillagászati szintre emelkedését jelentené.
Trump tehát sokat tanult vereségéből és az ellene most is folyó, sőt erősödő hajszából.
Minden politikai üzenete ultraradikális, ami ma nagyon megfelel az átlag amerikai választó érzületének, mert óriási a várakozás a radikális változásokra, a „rend” helyreállítására. Az már egy más kérdés, hogy a „rend” értelmezését illetően soha nem volt olyan megosztott az amerikai társadalom, mint éppen ma. Donald Trump szerepe az, hogy vagy képes lesz elindítani (vagy inkább kiprovokálni) a birodalom uralmi csoportjain belül egy olyan szellemi változási folyamatot, ami történelmi fordulatot hoz, és esélyt ad a birodalom és birodalom globális hegemóniájának békés fenntartására. Vagy ha kiderül, hogy ennek nincs esélye, a birodalmi elit már olyan degenerált állapotban van, ami kizárja ennek a lehetőségét, akkor Gorbacsovhoz hasonlóan ő (Donald Trump) legyen a likvidátor, aki békésen lebontja a birodalmat, hogy ezzel megmentse a nemzetállam Amerikát (Make America Great Again), amely nemzetállam Amerika szintén széthullóban van.
Bármelyik változat következik is be, a NATO mai formájában beilleszthetetlen, sőt értelmezhetetlen lesz a drámai módon átalakuló világhelyzetben. Donald Trump pontosan tudja vagy inkább érzi, hogy milyen veszélyes feladatra vállalkozott, de láthatólag egyre elszántabban követi stratégiáját. Egyelőre nagyon úgy fest, hogy rajta kívül nincs senki az amerikai nemzetállam uralmi tereiben, aki erre a rendkívül kényes, igen veszélyes „aknaszedői” feladatra vállalkozna.
Bogár László közgazdász
... https://gondola.hu/cikkek/152602-BubaNATOs_vilag.html |
|
|
|
| pandala |
|
És, valszeg, csak egy ciklusra, mert a 8 éves korlát nem csak az egybefűggő elnökségre igaz ....
Mondjuk, ebben nem vagyok teljesen biztos h így van .... Mindenesetre, ha jól tudom, Roosevelt volt az utolsó, aki tovább volt 8 évnél .. Igaz, akkor volt egy világháború is .. :-(
|
|
|
|
| R.András |
|
Vukics Ferenc: Gyártott világválság – háború az utolsó ukránig
Llewellyn H. Rockwell, Jr. alabamai politológus, a Mises Institute alapítója és elnöke, a LewRockwell.com szerkesztője és a Fasizmus versus kapitalizmus című könyv szerzője a következőket mondja: „...nagyon úgy néz ki, hogy a Biden-kormányzat az utolsó ukránig akar harcolni Oroszországgal…”
Tisztában vagyunk azzal, hogy az Egyesült Államok gazdaságát és hadseregét egy „nem amerikai érdekek szerint működő” erő irányítja, de fel szeretnénk hívni a Kedves Olvasó figyelmét, hogy minden látszat ellenére Amerikában még mindig nagyon erős a „be nem avatkozás” hagyományos stratégiai elve. Az „önkéntes elkülönülésnek”, a globalizáció ellenességének, a protekcionizmus előtérbe helyezésének és a bevándorlásellenes politikának nemrégiben „elnöke is volt” az USA-ban.
Rockwell meglátásai is alapvetően különböznek a globalizációpárti, szabadpiac-párti és bevándorláspárti amerikai elit felfogásától, és egy „másik Amerika” lehetőségét hordozzák. Érdemes tehát nekünk is észben tartani, hogy
a Biden-kormányzat nem egyenlő az Egyesült Államokkal.
Így ír az alabamai politológus az ukrán válsággal kapcsolatban:
„Ma kevesen teszik fel a legfontosabb kérdést az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusról. Sokan szeretnék, ha Amerika kimaradna a harcból, de még ők sem teszik fel a létfontosságú kérdést. Miért van ma válságban a világ? Miért fajult odáig az Oroszország és Ukrajna közötti határvita, hogy az embereknek az atomháborútól kell rettegniük?
A válasz egyszerű. Amerika, az agyhalott Biden és az őt irányító erők 'vezetése' alatt a világot a katasztrófa szélére sodorta. Mint mindig, a nagyszerű Dr. Ron Paulnak is igaza van: 'Három hete ebben a szörnyű háborúban az Egyesült Államok nem folytat tárgyalásokat Oroszországgal.' Ahogy az Antiwar.com nemrégiben beszámolt, ahelyett, hogy támogatná az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokat, amelyek a tűzszünetet és a vérontás befejezését céloznák meg, az Egyesült Államok kormánya valójában fokozza a helyzetet, ami csak nagyobb vérontást eredményez.
Az Egyesült Államok (és szövetségesei) fegyvereinek Ukrajnába történő folyamatos áramlása és az általános népfölkelésről szóló szóbeszéd nem úgy tűnik, hogy képes lenne Ukrajnát győzelemre vezetni a csatatéren, hanem inkább csak arra törekszik, hogy Oroszországot abba a helyzetbe hozza, amit Blinken külügyminiszter 'stratégiai vereségnek' nevezett.
Borzasztóan hangzik, mintha a Biden-kormányzat az utolsó ukránig harcolva akarja legyőzni Oroszországot. Valójában az Egyesült Államok egyetlen helyes megoldása a konfliktusból való kilépés lenne. Az oroszok és az ukránok ekkor tudnának megegyezni. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna nem lesz soha NATO tagállam, és nem lesz amerikai rakéta Oroszország határaihoz közel? Na és akkor mi van! Vessünk véget a háborúnak, majd pedig a NATO-nak.”
Nézzünk egy analógiát, amely segít megérteni Dr. Paul álláspontját.
Az ukrán kormány évek óta támadott egy olyan területet a Donbász térségében, amely elszakadt Ukrajnától, és független, oroszbarát köztársaságot hozott létre. Közvetlenül azelőtt, hogy Putyin megindult volna Ukrajna ellen, az ukránok fokozták a szakadár köztársaságok elleni katonai nyomásukat.
Rick Rozoff így tudósított erről akkoriban:
„Az ukrán hadsereg katonáinak kétharmadát a donbászi érintkezési vonal mentén gyűjtötték össze. További három dandár van úton [Donbász felé], ami 20–25 000 katonával több. Az összlétszám eléri a 150 ezret, a nacionalistákról nem is beszélve. Ez az ukrán fegyveres erők állományának körülbelül kétharmada”.
Ukrán csapatok állomásoznak a 320 kilométeres arcvonal mentén – mondta Eduard Basurin, a magát Donyecki Népköztársaságnak (DPR) kikiáltott milícia szóvivője. Akkor – a most történtekkel ellentétben – az ukrán támadás nem vezetett Ukrajnával szembeni amerikai szankciókhoz. Az ENSZ nem tartott olyan ülést, amely elítélte volna az ukrán agressziót. Világháborúról szó sem volt.
Éppen ellenkezőleg, az ukrán kormány amerikai fegyvereket használt támadása során, és további fegyvereket kért Amerikától a támadás folytatásához.
Hallgassuk meg újra Rick Rozoffot:
„Az ukrán fegyveres erők a Javelin amerikai páncéltörő rakétarendszert használták a donbászi hadműveletekben. Ezt Kirill Budanov, az ukrán védelmi minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának vezetője jelentette be egy interjúban. Budanov azt mondta, hogy ideális esetben az Egyesült Államok további katonai segélyekkel és fokozott diplomáciai és gazdasági nyomással segítene megakadályozni az orosz behatolást, beleértve az Oroszország elleni szankciókat, valamint az orosz bankszámlák lefoglalását és zárolását.
A már megígért és leszállított amerikai segélyeken kívül, beleértve a Mark VI járőrhajókat, a Javelin páncélelhárító rendszereket és az AN/TPQ-53 könnyű elhárító radarrendszereket, Ukrajna további légi-, rakéta- és drónvédelmi rendszereket és elektronikus zavaró eszközöket kér – mondta Budonov. A Patriot rakétaütegek, tüzérségi és aknavető rendszerek szerepeltek Ukrajna kívánságlistáján.
Az AN/TPQ-53 rendszereket nagy hatékonysággal használták és a török gyártású drónokkal együtt, amelyeket az orosz kötődésű szeparatista tüzér csapatok ellen használnak, jelentős lélektani elrettentő hatást értünk el – mondta Budanov.
Miért a különbség a két akció kötött? Úgy gondoljuk, hogy az Egyesült Államoknak nem kellett volna fegyvert szállítania Ukrajnába. Ezzel rontott a helyzeten. A lényeg az, hogy mivel nem volt nemzetközi felháborodás és szankciók sem, az ügy egyszerű helyi konfliktus maradt. Ha az agyhalott Biden és bandája ugyanígy reagált volna az úgynevezett orosz 'invázióra', akkor ez is egy helyi háború maradt volna. Oroszország és Ukrajna később megegyezhetett volna egymással.
A 'neokon háborús uszítók' és a 'demokrácia' más 'védelmezői' sajnos meggyőztek néhány megtévesztett 'libertáriust' is. Kötelességünk ellenállni minden 'agressziónak'? A válasz egyértelmű: nem, nem. Nem kötelességünk minden külföldi konfliktust értékelni és felmérni, hogy ki a hibás. El kell utasítanunk a 'kollektív biztonság' hamis doktrínáját, amely minden határvitát világháborús szintre emel. A nagy amerikai történész, Charles Beard már az 1930-as években felismerte, mi a baj a 'kollektív biztonsággal'. A 'Kedvező elmék és idegen konfliktusok' cikkében ezt kérdezte:
»Mire kell az Egyesült Államok külpolitikájának alapulnia? Íme, egy válasz, amelyet egyetlen professzori tanulmány sem fejt ki és a politikai agitátorok sem beszélnek róla. Ez az a doktrína, amelyet George Washington fogalmazott meg, kiegészítve James Monroe-val, és amelyet az Egyesült Államok kormánya követett egészen a tizenkilencedik század végéig, amikor is a „külföldi kalandozás nevű őrület” kitört az országon. Ez a doktrína egyszerű. Európának vannak 'elsődleges érdekei', amelyek alig vagy egyáltalán nem kapcsolódnak hozzánk. Az Egyesült Államok egy kontinentális hatalom, amelyet széles óceán választ el Európától. A távolság a hadviselés minden változása ellenére még mindig a védelem erőteljes eszköze. Az európai politika hétköznapi vagy rendszeres konfliktusait az Egyesült Államoknak nem szabad állandóan lereagálni. Elő kell mozdítanunk a kereskedelmet, de nem kell kikényszerítenünk a 'semmit'. Kerülnünk kell a gyűlöletet és a szerelmeket. Korrekt és formális kapcsolatokat kell fenntartanunk minden kormánnyal, tekintet nélkül azok formáira vagy vallásaira, legyen az keresztény, mohamedán, sintó vagy mi. Beard így válaszolt azoknak, akik a 'kollektív biztonságra' hivatkozva el akarták vetni hagyományos be nem avatkozási politikánkat:
„A világ többi részén, ezen a féltekén kívül az érdekeink elenyészőek, és az akaratunk érvényesítésére való képességünk viszonylag is csekély. Semmi, amit az európaiakért teszünk, nem fogja jelentősen növelni a kereskedelmet, vagy a jólétünket. Semmi, amit az ázsiaiakért teszünk, nem fogja jelentősen növelni a kereskedelmet, vagy a jólétünket. Európa és Ázsia minden országával kapcsolatainknak formálisnak és korrektnek kell lenniük. Egyébként megengedhetjük magunknak a gyűlöletet és a szerelmet is, de az Egyesült Államok kormánya viharos tengerre indul, amikor elkezdi szeretni az egyik hatalmat, és hivatalosan gyűlölni a másikat.”
Ma is hallgatnunk kellene Beard bölcsességére. Ellenkező esetben a világ lángba borulhat.«
... https://www.szilajcsiko.hu/single-post/vukics-ferenc-gyartott-vilagvalsag-hab ... |
|
| mediator |
|
|
Remélhetőleg jobb híján ismét megválasztják Trumpot, de most már két ciklusra. (Az a baj, hogy már ő sem fiatal: 75 éves) |
|
|
| R.András |
|
 OXFAM és Kissinger
Nézegetem az OXFAM-jelentést, amelyben többek között leírták azt is, hogy a kétéves Covid-járvány alatt a világ leggazdagabb tíz emberének a vagyona megduplázódott. Ezt az adatot ez év január 17-én hozták nyilvánosságra...
A jelentés a Világbank adatain kívül figyelembe vette a Credit Suiss Global Wealth Reportjá-t és a Forbes adatait is. Kiderült, hogy az emberiség 99 százaléka rosszabbul él, mint a járvány előtt.
„...Az Oxfam a Forbes adatai alapján Elon Muskot, Jeff Bezost, a LVMH luxusmárkacsaládot tulajdonló Bernard Arnault-t és családját, Bill Gatest, az Oracle-alapító Larry Ellisont, Larry Page-t, Sergey Brint, Mark Zuckerberget, Steve Ballmert és Warren Buffetet nevezte meg a tíz leggazdagabbként.
Az ő vagyonuk a világjárvány alatt 700 milliárd dollárról 1500 milliárd dollárra gyarapodott, igaz, nem egyenletesen, mert míg Elon Musk vagyona megtízszereződött, Bill Gates-é "csupán" 30 százalékkal nőtt...“
A már évek óta tartó negatív folyamatot – névlegesen a szabad piaci pénzek felasználás nélküli halmozódását – a járvány csak megerősítette. A tőkekoncentráció már elérta azt az értéket, ahol a világtőke 95%-a kb. 50 ember (család) kezében van, a maradék 5%-on pedig az emberiség 50 %-a osztozik. A többi hárommilliárd embernek gyakorlatilag nincs semmije.
Azelőtt is voltak dúsgazdagok, meg szegények is, de a maximális arányok úgy 3-5 nagyságrenddel kisebbek voltak. Mára ez mind szétcsúszott és a világ pénzpiacai tömve vannak pénzzel, ami senkinek sem kell. Egyszerre sok lett a felhasználhatatlan pénz a világpiacokon.
Mindez akkor indult be gőzerővel, amikor az információs technológiák (szuperszámítógépek, adatátvitel, digitalizált világbanki hálózatok) lehetővé tették az információkhoz való jutás egyenlőtlenségének rohamos rosszabbodását. Így egyesek csillagászati léptékben gazdagodtak, míg mások mélyszegénységbe süllyedtek.
Erre tett rá jó néhány lapáttal a globalizáció és a mértéktelen gazdagodás vágya. Az OXFAM szerint pl. Afrika élelmezését megoldaná, ha a 100 leggazdagabb ember adóját 0,8 %-al megemelnék. A baj ott van, hogy többségük ezt elutasítja, igaz, volt egynéhány „önként jelentkező“, hogy többet is fizetne.
A bajt tetézi, hogy az USA gazdasága leszálló ágban van, mindenféle divatos ideológia tör utat magának (gender, BLM, LMBTQ, stb..., ami gyakorlatilag egy szellemi polgárháború), ami egyáltalán nem tesz jót a gazdaságnak. A perifériákról a közponba való pénzbesöprés lelassult ( nincs Vietnam, Irak, Líbia, Szíria, Afganisztán, stb...), újabb, komoly nagyhatalmak jelentek meg a világban (Kína, India, Brazília, Dél-Kórea), akik ugyancsak követelik részesedésüket a természet által korlátozott világvagyonból.
Most úgy néz ki, hogy az USA nem lát más kiutat, mint az a sportoló (?) futó, aki gyengébb teljesítménye miatt nem tud a leggyorsabban futni és szuverén győzni. Ezért a sarkára lép az előtte futónak és ezt addig csinálja, míg elsőként, legfeljebb másodikként ér a célba.
Ezért van most szükség az USA-vetélytársak távoltartására, mint pl. az EÚ, Kína és Oroszország. A NATO be tudná tölteni feladatát akkor is, ha csak az USA lenne egyedül a tagja (erről az amerikai hadászati költségvetés ad tanúbizonyságot). Amerikának elemi érdeke – ezt már sok politilógus elmondta-, hogy ha maga nem tud kellőképpen növekedni, akkor a vetélytársakat kell „a sárba döngölni“.
Nos, ebben a fázisban vagyunk ma. Az egész orosz-ukrán konfliktus ide vezethető vissza – a globális pénztőke szerint háború kell, de lehetőleg jó messze az USA-tól és vegyenek benne részt főleg a távoli gazdasági vetélytársak, hogy így még jobban meggyöngüljenek.
Ezzel a világ és az USA globalistái számára kiküszöbölhető vagy legalább elodázható volna Kína gazdasági előretörése. Mert egy tönkretett eurázsiai tömbbel mit is kezdene? Amerika igazi kihívója nem Európa és Oroszország gazdasági együttműködése lesz, hanem Kína államkapitalista szárnyalása (amihez a szárnyacskákat anno a Nyugat adta neki oda). Ha pedig létrejönne az ún. eurázsiai tömb, az végleg letaszítaná Amerikát a gazdasági dobogó legfelső fokáról. Akkor pedig mi lesz a rengeteg szabad pénzzel...?
Talán Ukrajna lenne a gyutacs? Ezt Victoria Nuland, USA-külügyi államtitkártól kellene megkérdezni, hogy a kenyéradói miért is fektettek a kijevi majdanba 5 milliárd dollárt (nem vicc, ezt maga mondta el). Ezzel a „befektetéssel“ végleg sikerült Ukrajnát két részre osztani: egy nyugati, ukrán többségű részre és egy keleti, orosz többségü területre. Az ország vezetésébe pedig a sok nyugati külföldi mellett jutott bőven az ukrán nacionalistákból is, akikre a piszkos munkát bízták.
Az ukrajnai viszonyokat már Henry Kissinger előre látta, figyelmeztetett már 2014-ben, a majdan-válság idején: „...ha a nyugati külpolitika célja nem az ország két részének megbékítése és az, hogy Ukrajna híd legyen az oroszok és Európa közt, hanem az a stratégiai cél, hogy a nyugati részt a keleti orosz blokkal szemben egyoldalúan támogatva még inkább sarokba szorítsák Moszkvát, annak nagyon hamar tragikus következményei lesznek....“.
Az öreg tapasztalt „róka“ előre látta a bajt, ami szerinte nem jó az USA-nak sem, mert előbb-utóbb ebben az új világrendért dúló harcban az USA veszíteni fog (az újkori birodalmak „élettartama“ 120-150 év). A napi események sajnos azt mutatják, hogy igaza lett. Hallgatni kellett volna rá!
Tévedés lenne azt hinni, hogy az Oxfam-jelentés tartalma és Kissinger jóslata között nincs összefüggés.
A baj ezzel elég nagy, mert erre a tévedésre rámehet a fél világ!
... https://ma7.sk/tollhegyen/oxfam-es-kissinger |
|
| R.András |
|
 A szélsőséges baloldal Amerikában mintegy foglyul ejtette a társadalomtudományokat
Az egyetem egyfajta társadalmi igazságosság gyárrá vált, ahol a gondolkodás és a kutatás egyaránt ellehetetlenült – egyebek mellett ezzel indokolta lemondását professzori státuszáról Peter Boghossian az amerikai Portlandi Állami Egyetem (Portland State University) tanára.
... https://gondola.hu/cikkek/121623-A_szelsoseges_baloldal_Amerikaban_mintegy_fo ... |
|
| R.András |
|
 Nagybirodalmi demenciák
Bogár László: „Biden tehát csak egy jótékony paraván, amely mögött feltehetőleg intenzív munka folyik a birodalom jövőjének megformálását illetően. Biden tehát szimbólum, vagy inkább „logó”, egy hanyatló, széteső, de még reménykedő birodalmi elit szánalmas logója."
... https://gondola.hu/cikkek/120605-Nagybirodalmi_demenciak.html |
|
| pandala |
|
|
és a tojását is bedobják az emlékezetlyukba .... |
|
| R.András |
|
 Földön kívül (belül)
... Az egész ufótematizáció újabb szenzációs felpörgetése a globális médiában kizárólag arra szolgál, hogy a „birodalom" egyrészt elterelje a figyelmet a földön belüli, nem csekély problémákról, másrészt, hogy világossá tegye, hogy ő, s csakis ő lenne képes arra, hogy az emberiséget megvédje bármilyen földönkívüli támadástól.
Ám ez inkább már csak a hanyatlás újabb tünete.
Egy kiöregedett celeb bágyadt kísérlete arra, hogy újra címlapsztori lehessen.
Bogár László közgazdász
... https://gondola.hu/cikkek/119577-Foldon_kivul_%28belul%29.html |
|
|
| pandala |
|
nadehát, azt már leforgatta az alelnök, Cséni ....
most egy másik opera van
kínaiakat nem merik bántani?..
....
Bidének könnyű, ő már nem is nagyon él.
|
|
| mediator |
|
|
Forgatókönyv? Szerintem már a kis Bush óta ott lapul a fiókban. |
|
|
|