Idézet:

---

Pokolba a parasztnak, féregnek való nosztalgiával, tűzre minden pesti
gondolattal, magyar gonddal, magyar ragadással. Fel a nagy utakra, a nagy
próbálkozásra, a csoda nagy idegenre! Ott messze is süt izzón a nap, ott is
illatos a virág, forró az asszonycsók, zengő a dal és csillogó az arany. Mit
silbakoljak a rút magyar tragédia függönye előtt? Mit dideregjek gaz és
ostoba önmarcangolása láttán, mit fájjon nekem a pesti hitványság
kínszenvedése, mit pusztítsam büszke életkedvem, egészséges élni akarásom,
jogos emberi nyugalmam a magyar pusztulással? Miért legyek jó fia, hű fia
egy rossz hazának, hűtlen hazának! Hátam mögött a magyar táj: hadd maradjon.
Hátam mögött a magyar pusztulás: hadd pusztuljon. Nem kellettem, nekem se
kell. Gyenge népem, gyáva népem, hitvány népség, mi közöm már hozzád. Munka,
gondolat, szabadság, erő, forradalmi láz: én felétek indulok, előre. Vissza
se pillantok rátok.

---

Idézet:

---

1920-ban, Bécsben ezt írta egy vörös emigráns, a bukott és elmenekült Kun
Béla-diktatúra egyik mellékfigurája, egy újságíró, egy Roboz Imre nevű
zsidó, a saját emigrálását indokolandó. Tessék ezt elolvasni, s aztán
lélekben elharangozni egy magyar emigráns, Mikes Kelemen rodostói végtelen
fájdalmát, amint a tenger hullámzását hallgatva, elhagyott otthonára,
szeretett Zágonjára gondol.

Roboz, a bolsevik: ..A válás pedig az asszonyoktól és főként a szőke, zöldes
szemű és dagadó fehérkeblű asszonyoktól szintén nehezen ment mindég, ámbár
visszapillantva már az útról, megkönnyebbülten sóhajtottam fel és beláttam,
hogy a legmelegebben gratulálhatok magamnak, mert ismét sikerült elkövetni
életem legokosabb cselekedetét. Egy asszonytól megszabadulni ugyanis tiszta
haszon. Először: nem pazarol többé az ember se pénzt, se szívet, se ideget,
se becsületet. Másodszor: az ember ráköltheti a pénzét, szívét, idegét,
becsületét egy új nőre. (…

---

Idézet:

---

1919-ben kipurcant a Tanácsköztársaság. Részben saját ostobasága és kegyetlenkedése, részben az ellene kibontakozó ellenállás, a „fehérterror” s főrészt az antant, a nyugati hatalmak antibolsevista föllépése okán. Ezért a magyarországi Lenin-fi úk undorító sleppjükkel egyetemben Nyugatra menekültek. Ott aztán szövetségesre leltek a magyarellenes gyűlölettől habzó kisantantban, a nyugati kommunistákban és a Lengyelországra, Közép-Európára terjeszkedni vágyó bolsevizmusban: ez a Nyugatra menekült emigráció a „bolsevistaellenes Magyarországot azért is támadta, hogy ezzel kedvébe járjon Moszkvának.”

---

Idézet:

---

Nem lehet eleget olvasni. Csak most került a kezembe Mályusz Elemér fentebbi címen, 2006-ban könyv alakban kiadott, de már 1931-ben, folytatásokban, a Napkelet folyóiratban megjelent munkája. Amiből olyan szörnyűségeket tudtam meg a „magyar” baloldalról, hogy szinte beleszédültem. Tényleg nincsen új a nap alatt. Amit manapság, pontosabban húsz esztendeje művel a baloldal, ideértve a liberálisokat is, azt 1919-ben, 1920-ban kezdték a Nyugatra menekült Lenin-fiúk, a vörösterror-legények, kiegészítve soraikat a szociáldemokratákkal és néhány megkergült radikális polgárral. A pokol bugyrainak legmélyén fortyogó, bűzhödt aljasságnak ekkora koncentrációját sohasem tudtam volna elképzelni, és lám, most megismétli azt a mai, önmagát megbuktató, buta baloldal.

---