Idézet:

---

Magyarországból „bűz árad” – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…A vörös rémuralom után – idehaza évtizedeken át az eufemisztikus „dicsőséges 133 nap” név alatt fut a tömeggyilkosok országlása, és szellemi-lelki utódaik a mai napig szeretik ezeket a véglényeket – Kun Béláék Ausztriába távoznak. Egyik részük véglegesnek tekinti a távozást, hiszen világéletében gyűlölte ezt az országot. Ilyen Roboz Imre, az „író”, ki így sóhajt fel: „Mit silbakoljak a rút magyar tragédia függönye előtt? (… Gyenge népem, hitvány népség: mi közöm már hozzád. (… Magyar röggel akár sohse találkozzam többé.” Mindez a harag pedig azért, mert a nép nem óhajtotta eltűrni tovább Kunékat. Íme, Schiff András szellemi-lelki rokona…Ám ez a vörös emigráció jobbik része. A többi ugyanis vissza akart térni, bármi áron. Kun Béla 1919. augusztus 1-jei búcsúbeszédében világosan fogalmaz: „Mi ez alatt az átmeneti idő alatt félreállunk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és objektívebb, reálisabb körülmények között egy érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk (….” Nos, így mentek el. Várta őket Ausztria és annak hülye kancellárja, Renner, s még hülyébb államtitkára, Bauer. Ez a két bolsevikrajongó tárt karokkal várta a népbiztosokat, a gyilkosokat, előre megadva nekik a menedékjogot. Kun és velejéig rothadt bandája az előkelő Graf van der Straaten kastélyát kapta lakhelyül Karlsteinben. És ezek a bűzlő végtermékek attól fogva a legteljesebb szabadságban fejtették ki tevékenységüket és vadállati propagandájukat Magyarország ellen. (Majd kézről kézre adja a büszke és „szabad” Európa Kun Bélucit. Ausztria nem adja ki Magyarországnak, inkább megpróbálják kicsempészni Moszkvába. Egy német hivatalnok rájön a turpisságra, és őrizetbe veszik Kunt Németországban. Majd láss csodát, két nap múlva szabadon engedik, és szabadon bocsátásának napján Simons német birodalmi külügyminiszter nagy ívű szovjet–oroszbarát beszédet mond a parlamentben.

---

Idézet:

---

Cohen: visszataszító bűz árad

A cikkíró szerint mindkét fél fenntartja azt a látszatot, hogy Magyarország tisztességes demokrácia, és nem ejtenek szót arról "a ronda kis államról", amely Európa határain belül fejlődik ki. Európa vezetőinek hallgatása jól szolgálja a Fidesz érdekeit. "A korrupt és inkompetens magyar baloldal felett aratott földcsuszamlásszerű győzelem óta (a Fidesz) Magyarországot - nos, azt nem mondom, hogy fasiszta, vagy akár újfasiszta országgá alakítaná, de vegyük észre, hogy az Orbán patriótái által a Duna mentén épített 'új társadalomból' ódon, visszataszító bűz árad"

---

Idézet:

---

A vörös emigrációt elsősorban az a magyargyűlölet vezérelte, amely a kisantant kedvét is keresve, gátlástalanul föltört belőlük. Eme hitvallásukat a mitugrász színházigazgató, Roboz Imre fogalmazta meg. „Pokolba a parasztnak, féregnek való nosztalgiával, tűzre minden, minden pesti gondolattal, magyar gonddal, magyar ragadással. Fel a nagy utakra, a nagy próbálkozásra. [...] Mit silbakoljak a rút magyar tragédia függönye előtt? Mit dideregjek [...] mit pusztítsam [...] emberi nyugalmam a magyar pusztulással? [...] Gyenge népem, gyáva népem, hitvány népség: mi közöm már hozzád. [...] Vissza sem pillantok rátok. Magyar röggel, magyar szóval akár sohse találkozzam többé.”

---

Idézet:

---

Miért volt katasztrofálisan aljas ez az ország ellen folytatott vörös aknamunka? Mert Magyarországot 1919-ben csődhelyzetben hagyták hátra, akasztófákkal megspékelve, területe egy részében harcokkal és megszállással, s teljes zűrzavarban. És azt a Horthy-rendszert támadták, amely ezen a káoszon, a nemzetközi túlerő által előidézett nemzethalál-veszedelmen próbált és tudott úrá lenni, nem is akárhogy.

---

Idézet:

---

Lehetetlen nem hallani a 91 évvel ezelőtti kis-bolsevista emigráns hangjában
Heller Ágnes, Kis János, Halmai Gábor, Magyar Bálint és a többiek
„jogállami” hangját, és a magyarságtól való végleges elidegenedettséget.
Világos, hogy itt már nemcsak „világforradalmi kísérletük” bukása miatti
keserűségük szólal meg, hanem az a gyűlölet, amely betöltötte a lelküket már
akkor is, amikor még sikeresek voltak és benne ültek a hatalomban. Hiszen,
mit is csináltak akkor? Elsősorban gyilkoltak. A mai megnyilvánulások és az
1919 utániak között csak stiláris különbségek vannak, de azonos a
családellenesség, a nemzet iránti megvetés, a magyarság és különösen annak
parasztsága iránti lekicsinylés és a gyűlölet, amely ma: ápoltabb. Azaz
kozmetikázott.

---

Idézet:

---

Pokolba a parasztnak, féregnek való nosztalgiával, tűzre minden pesti
gondolattal, magyar gonddal, magyar ragadással. Fel a nagy utakra, a nagy
próbálkozásra, a csoda nagy idegenre! Ott messze is süt izzón a nap, ott is
illatos a virág, forró az asszonycsók, zengő a dal és csillogó az arany. Mit
silbakoljak a rút magyar tragédia függönye előtt? Mit dideregjek gaz és
ostoba önmarcangolása láttán, mit fájjon nekem a pesti hitványság
kínszenvedése, mit pusztítsam büszke életkedvem, egészséges élni akarásom,
jogos emberi nyugalmam a magyar pusztulással? Miért legyek jó fia, hű fia
egy rossz hazának, hűtlen hazának! Hátam mögött a magyar táj: hadd maradjon.
Hátam mögött a magyar pusztulás: hadd pusztuljon. Nem kellettem, nekem se
kell. Gyenge népem, gyáva népem, hitvány népség, mi közöm már hozzád. Munka,
gondolat, szabadság, erő, forradalmi láz: én felétek indulok, előre. Vissza
se pillantok rátok.

---

Idézet:

---

1920-ban, Bécsben ezt írta egy vörös emigráns, a bukott és elmenekült Kun
Béla-diktatúra egyik mellékfigurája, egy újságíró, egy Roboz Imre nevű
zsidó, a saját emigrálását indokolandó. Tessék ezt elolvasni, s aztán
lélekben elharangozni egy magyar emigráns, Mikes Kelemen rodostói végtelen
fájdalmát, amint a tenger hullámzását hallgatva, elhagyott otthonára,
szeretett Zágonjára gondol.

Roboz, a bolsevik: ..A válás pedig az asszonyoktól és főként a szőke, zöldes
szemű és dagadó fehérkeblű asszonyoktól szintén nehezen ment mindég, ámbár
visszapillantva már az útról, megkönnyebbülten sóhajtottam fel és beláttam,
hogy a legmelegebben gratulálhatok magamnak, mert ismét sikerült elkövetni
életem legokosabb cselekedetét. Egy asszonytól megszabadulni ugyanis tiszta
haszon. Először: nem pazarol többé az ember se pénzt, se szívet, se ideget,
se becsületet. Másodszor: az ember ráköltheti a pénzét, szívét, idegét,
becsületét egy új nőre. (…

---

Idézet:

---

1919-ben kipurcant a Tanácsköztársaság. Részben saját ostobasága és kegyetlenkedése, részben az ellene kibontakozó ellenállás, a „fehérterror” s főrészt az antant, a nyugati hatalmak antibolsevista föllépése okán. Ezért a magyarországi Lenin-fi úk undorító sleppjükkel egyetemben Nyugatra menekültek. Ott aztán szövetségesre leltek a magyarellenes gyűlölettől habzó kisantantban, a nyugati kommunistákban és a Lengyelországra, Közép-Európára terjeszkedni vágyó bolsevizmusban: ez a Nyugatra menekült emigráció a „bolsevistaellenes Magyarországot azért is támadta, hogy ezzel kedvébe járjon Moszkvának.”

---

Idézet:

---

Nem lehet eleget olvasni. Csak most került a kezembe Mályusz Elemér fentebbi címen, 2006-ban könyv alakban kiadott, de már 1931-ben, folytatásokban, a Napkelet folyóiratban megjelent munkája. Amiből olyan szörnyűségeket tudtam meg a „magyar” baloldalról, hogy szinte beleszédültem. Tényleg nincsen új a nap alatt. Amit manapság, pontosabban húsz esztendeje művel a baloldal, ideértve a liberálisokat is, azt 1919-ben, 1920-ban kezdték a Nyugatra menekült Lenin-fiúk, a vörösterror-legények, kiegészítve soraikat a szociáldemokratákkal és néhány megkergült radikális polgárral. A pokol bugyrainak legmélyén fortyogó, bűzhödt aljasságnak ekkora koncentrációját sohasem tudtam volna elképzelni, és lám, most megismétli azt a mai, önmagát megbuktató, buta baloldal.

---