A hálóreprezentáció engem is érdekel. Olvastam Barabási könyvét is, Barabási ezen a területen úttörő. Mégegy népszerű könyv van erről, Mark Buchanan "Nexus"-a, azt is lefordították magyarra (egyébként sok hibával). Ez a módszer most úgy söpör végig a tudományon, mint annak idején a mémek. A mémek és a hálózatok között az is közös, hogy mindkettőt jóval előbb felfedezték (a mémeket pl. 1910 körül egy német), mintsem hogy futótűzként elterjedtek volna. A hálókkal (lánykori nevükön a véletlen gráfokkal) a matemókusok sokat foglalkoztak, felfedezőik szintén magyarok, Erdős Pál és Rényi Alfréd (1959?). Nekem úgy mesélték, hogy ez a terület a matematikusok számára már csaknem kiürült, a jobb lapok nem fogadnak el véletlen-gráfos cikkeket. De ekkor jött a matek szempontból szinte érdektelen gyakorlati alkalmazás, a megfigyelés, hogy az Internet-kapcsolatok, az légiút-hálózatok, sőt a biológia egyes hálózatai bizonyos fokig hasonlóak, amennyiben nem "telefonközpont-szerűek" (egyetlen központi ún. csillagponttal), de nem is teljesen véletlenszerűek, hanem valahogyan a kettő között. Erről azóta rengeteg cikk született, és így jöttek rá, hogy majdnem minden jelenség felrajzolható hálózatként. Az itt mutatott hálózathoz hasonlót a szociológiában már nagyon régen szoktak rajzolgatni, de csak most jött igazán divatba a dolog.
A lényeg szerintem az, hogy bármiről lehet ilyen hálózatot felrajzolni, de érdekessé ez csak akkor válik, ha megmutatjuk, hogy ugyanez a háló véletlenül nem (nagyon kis valószínűséggel) jön létre. |