| Téma: keresztény-iszlám párbeszéd |
|
| fokos |
|
Azt hiszem, egyformán gondoljuk, csak te jobban fogalmazol. 
|
|
|
| Felkesz Deneverr |
|
Nem mond semmit. Valszeg, neki még az emberről sincs semmi ismerete.
De nem biztos, hogy előbb hal ki, mint az ember.  |
|
| Felkesz Deneverr |
|
bocs, de arról nem tehetek, hogy nem akarod érteni, hogy mit írtam itt én, korábban (is)...
ha az ember túl nagyra tartja magát, akkor még a plusz nullát sem fogja elérni, sajnos
és nem fog segíteni rajta még az (bármelyik) Isten sem .. |
|
| negyven rabló |
|
Idézet:
ne viccelj, az ember egy mínusz nulla a világ többi részéhez képest!
Ez tényleg így van, de mit mond a giliszta?  |
|
| Rendes Kis |
|
Bocsánat, nem akartalak megsérteni.
Én is köszönöm. |
|
| menta |
|
#111 - természetesen, mínusz nulla vagyok. Mint tapasztaló Alany viszont Egy (egész).
A kérdés, hogy jó-e, ha úgy élek, hogy ajaj, de mínusz nulla vagyok, úgysem juthatok a megismerésben előre, de kááár.
Be is fejezem. Adieu! Jók legyetek!
#114 "Miből gondolod, hogy van egy tudatunktól független, objektív Tudat ?'"-kérdezed.
És te miből gondolod, hogy én azt gondolom, hogy van a tudatomtól F Ü G G E T L E N objektív Tudat?? Hol írtam ezt?
Ezt értelmezted félre?: 108 A tudattól (nem a tudatomtól, a Tudattól) független létet nem hiszem el, hogy van, hogy lehet
- mert ez nem azt jelenti.
Valamint azt, hogy "hiszem" és "tudom", azt sem szoktam keverni...
Parányi minusznulla tudatommal araszolok a Tudat felé. Ha független lenne, egész másképp tenném, nem a művészetek és a vallások útján. Mikroszkóp alá tenném, és méricskélném, vagy más, duális tudattal, diszkurzív gondolkodással. De ha független lenne, nem is lennék képes megismerésben jutni felé. Hasonló hasonlót képes felismerni (Istengyermekség - ennek a lényegi felismeréséhez Luther jutott el)
Köszönöm a beszélgetést. |
|
| Rendes Kis |
|
Miből gondolod, hogy van egy tudatunktól független, objektív Tudat ?
Én csak egy van.
Ha egy másik ember is azt, mondja, hogy "én", akkor nem másik "én"-t, mond, hanem ugyanazt.
Két ember között nem "én-te" kapcsolat van, hanem "én-én" kapcsolat.
Amikor ezt a meglátásomat elmondtam Kunszt Györgynek, rábólintott, hogy ennek neve is van,
ez a "Szánkhja". |
|
| Rendes Kis |
|
Ez nem egyszerűen az idő problémája.
Ez az érzékelés problémája.
A jelen pillanatában azokat a jeleket érzékelem, amelyeket az objektumok a múltban bocsátottak ki.
A távoli csillagok több milliárd éve voltak olyanok, mint amilyennek én most látom őket.
Titusz öt évvel ezelőtt látott kavicsainak képe még mindig megvan, tőle 5 fényév távolságban, igaz, erős kicsinyítésben.
A másik pedig az emlékezet problémája.
Titusz emlékezetében is halványul a kép.
Ha nem botlik meg a kövekben, valószínűleg már 5 perc múlva sem emléxik rájuk ... |
|
| Felkesz Deneverr |
|
"A Kreml a miénk lesz" :--D
(A videóban szereplő jelenetek nem újak;
az persze kétségtelen, hogy így egybegyűjtve még borzalmasabbak.) |
|
| Felkesz Deneverr |
|
|
ne viccelj, az ember egy mínusz nulla a világ többi részéhez képest! |
|
| Felkesz Deneverr |
|
 eltévesztetted a topikot!...
Itt az iszlámról és a kereszténységről van (lenne) szó, bár az igaz, hogy az itteni nagymesterek is eltértek már némileg...)! |
|
| tiszavirág |
|
Na Rendes!
Most százszor kell ideírni, hogy csak erős idegzetűeknek!
Hihetetlenül borzalmas videó!!!!!
Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy az Iszlám Állam legvéresebb videója látható itt, csak az nézze, aki bírja.
http://alfahir.hu/europa_remegni_fog_minden_idok_legbrutalisabb_videojaban_uz ...
A videón látható angol felirat fordítása:
"Hamarosan, nemsokára
A vér úgy fog folyni, mint az óceán
A hitetlenek torkában
Félelem lesz a késektől
Az oroszlánok és az umma (muszlim hívők közössége)* felébredtek
Felemelték kardjukat
Megerősítik az ummát
Napról napra
Allah katonái
Nem ismernek félelmet
Az [egyistenhitért]
Allahhoz vezették őket
Le fogunk csapni a bálványra
A keresztre és a bálványimádókra
Erönkkel felkeltjük
A sötétséget a szívekben
Ti büdös hitetlenek
Egyáltalán nem vagytok bátrak
A hangotokat elnémították
A kalifátus felépült
Csaták árán
Elvesszük tőletek azt a földet, amelyiket csak akarjuk
Sokat a földjeitek közül
Ágyasainkká tesszük
A feleségeiteket
És szolgáinkká tesszük
A gyerekeiteket
Az erőforrásaitok nem fognak rajtatok segíteni
Nem fognak megvédeni attól, ami jön
A bátor lovagok fiai nemzetének szolgái
Mészárlással jövünk el hozzátok
Szembe szállunk a halállal
A pisztolyaitok csövében
Mi a Paradicsomot látjuk
A mesterlövészek készen állnak
És rejtekhelyeikről
Célba veszik
Védelem nélküli otthonaitokat
Vissza fogjuk szerezni minden földünket
Senki sem hagyhatja ezt figyelmen kívül
Kivéve a bolondokat
Vagy a vakokat
Európa megremeg
Oroszország elpusztul
Halálával haldoklik
Visszavesszük [a Kaukázust]
És nem engedjük többé
A sötét erők hatalmát
A Kreml a miénk lesz
Az Urál visszatér
A hitetlenek megremegnek
A sariát akarjuk [Tatárföldön]
Az orosz várost az [Allah hatalmas] fogja sokkolni
Itt Moszkvában!
Aki élni akar
Fizetnie kell [a nem-muszlimok adóját]
Ha nem veszi fel az iszlámot
Ezek a mi szavaink
A nagyvárosaitokban
Sarokba fogunk szorítani titeket
Nem fogtok tudni elmenekülni
Vagy a korrupciótokat terjeszteni
Mi a megalázás életét fogjuk élni
Mostantól
Ezután
A pokol tüze vár titeket."
Ezeket nem anya szülte. |
|
| menta |
|
1) #104 - mivel igyekeznek beszorítani sorszámok, előítéletek, bélyegzések közé - ezért erősödött fel és adott esetben torzulhatott el ez, gőgösséggé fajulva, hogy "ki vagyok én". Hatás-ellenhatás. Nem megérteni, hanem megismerni kellene - ez egy út , ez az Út. megérteni a lezárt kész problémát lehet, ami eleven organizmus, ott csak haladni lehet a megismerésben. Azonban ez az önismereti probléma szellemi szempontból mégis a legfontosabb kérdés lehetne minden embernek. Ebből adódik, mit kell tennem, mit lehet, mik a kötelezettségeim, de gyakorlatilag minden kérdés ide, ebbe a pontba fut.
Ez jó is: Pont - nincs rá definíció, és mégis ráépül a geometria : ) Én - nincs definíció, és mégis egész életünk ráépül. Normális esetben az ember szellemi útja, azon belül az Isten-, világ- és önismeret nagyon fontos és abba a kiterjedés nélküli megmagyarázhatatlan Egy- be, Pontba fut ez a 3. Egy gondolkodó mondta: A világ végtelen nagy gömb, amelynek végtelen sok középpontja van.
1) #103. Tagadom, hogy tagadom az objektumot - azzal úgyis csak erősíteném : )
A tudattól (nem a tudatomtól, a Tudattól) független létet nem hiszem el, hogy van, hogy lehet. Egyáltalán a 'lét határozza meg a tudatot vagy a tudat a létet' kérdés is EGY PONTBA fut: Egyetlen tudati lét van.
2)Descartes kijavítva: Vagyok, tehát gondolkodom.
3)"De én nem ez a tükörkép vagyok, én ennek a tükörképnek a szemlélője vagyok."
A tapasztaló alany - ez fontos, mert talán minden bajunk abból ered, hogy azonosítom az ént a tükörképpel, vagy a testtel/lélekkel/szellemmel.
|
|
| Rendes Kis |
|
Magamat nem tudom szemlélni.
Épp ezért tévesztem össze magamat olyan objektumokkal, amelyeket szemlélni tudok.
"Én okleveles agrármérnök vagyok".
"Én a gyermekeim apja vagyok".
"Én köztiszteletben álló választópolgár vagyok".
"Én gondolkodom, tehát én vagyok".
Descartes úr már rafinált volt, mert nem azt mondta, hogy "én a gondolkozásom vagyok".
A gondolkozás tényéből csak következtet arra, hogy itt van "valaki", aki gondolkozik. |
|
| mpd |
|
Az 1. pont, az meg az idő problémája. Feltaláltuk az időt, ezáltal a múltat. De mit kezdünk vele? A múlt erősen szubjektív. Vegyünk egy példát.
Ismerjük a történetet: Gácsérfalvi Titusz a Nekeresdfalvai úton belerúgott egy kavics-kupacba és megbotlott. Ott és akkor ő tudott erről az eseményről, megszámolhatta a kavicsokat is. De mivel más szemtanú vagy fénykép nem volt, Titusz halála után ez az információ totálisan elveszett, megsemmisült. Onnantól kezdve ELTŰNT a múltból. Egyszerűen nem része a múltnak többé. Meg sem történt. |
|
| mpd |
|
Idézet:
én ennek a
tükörképnek a szemlélője vagyok.
Hát nem feltétlenül. Magamat ugyanis nem kéne tudnom szemlélni. Ez az evolúció bölcsessége, amit sajnos vagy nem sajnos, az ember túlhaladott: az ember képes magáról gondolkodni, csak éppen megérteni nem képes önmagát. Paranoid helyzet. |
|
| Felkesz Deneverr |
|
a baj ott kezdődik, hogy mi (emberek) sokszor túl sokat képzelünk sajátmagunkról (fontosságunkról..  ) ... |
|
| Rendes Kis |
|
Fura csapat gyűltünk itt össze.
Menta tagadja az objektumot.
Mpd tagadja a szubjektumot.
1. A tudatunktól független, objektív valóság létezésében valóban könnyű kételkedni, hiszen
csak az érzékszerveink útján szerzünk tapasztalást róla, azok pedig sokszor becsapnak
minket, érzéki csalódások, illuminációk, hallucinációk, képzelődések áldozatai lehetünk.
Mégis, a tapasztalataink nagymértékben koherensek: a tárgyakat rendre ott találjuk meg
reggel, ahol este hagytuk őket, saját és embertársaink tapasztalatai teljes egyezőséget
mutatnak abban, hogy léteznek olyan két-, négy-, hat- és még több lábú lények, amelyek
"szem"-nek nevezett objektumokat hordanak magukkal, hogy a környezetükből érzékleteket
gyűjtsenek.
2. A szubjektumunkban is könnyű kételkedni, hiszen azt nem tudjuk érzékelni: ő érzékel.
A saját szemünket azért nem látjuk akkor, ha az elme irányából nézünk bele, mert átlátszó.
Nem a szemünket látjuk, hanem a rajtuk keresztül felénk tóduló érzékleteket.
De ugyanez az elménkre is igaz. Az elme a szemfenéken keletkezett képet feldolgozza,
elkészíti a külső valóság belső tükörképét. De én nem ez a tükörkép vagyok, én ennek a
tükörképnek a szemlélője vagyok. |
|
| menta |
|
én; figyelem; lélek; személy; személyiség - jó lenne ezeket külön értelmezni.
Magam részéről, úgy gondolom, nem vagyok azonos a tajszámommal, az irataimmal, a testemmel, lelkemmel, sőt még a szellemmel sem, az én csak az énnel azonos: én a figyelmem vagyok - ennyit tudok, mert ennél átélem az alanyiságomat. (A lélek a szellem és a test mediátora, hol itt, hol ott, örül, szenved, sajog. A személy a társadalom szempontjából különös fényben van)
Az a figyelem, ami minden kötöttségtől mentes, ami mint a fénysugár világosság, és nincs benne semmi előítélet, előfeltevés, szokás, hátsógondolat, érdek. Csak van és világít. Így tudja felvenni a formát (ami gondolat, mondat is lehet) Másképpen szólva, olyan, mintha akkor látnám először, rácsodálkozom (holott 20 éve ott van, naponta elmegyek mellette).
1) Az odaadó, tiszta, üres, formanélküli figyelmem vagyok - akkor is, amikor valakit hallgatok, olvasok, azzá a szöveggé válok - csak úgy tudom megismerni.
2) Utána eltávolítom magamtól: alanyi-tárgyi kettősségben rátekintek és mindenfélét meg tudok állapítani róla, és tudok válaszolni. De a megismeréshez az első lépés kell, mert különben egy handabandázás lesz csak, ahol azt sem lehet tudni ki beszél, kivel, és mit mond. Az 1. és a 2. lépés nagyon gyorsan váltakozik, ezért feledkezünk meg róla.
*
ahány ember - annyiféle, igen, Még két hókristály sincs egyforma.
"Ahány igazság, annyi szeretet."
http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00519/cim ... |
|
| Felkesz Deneverr |
|
|
áááá, gondolj csak arra a sci-fire, amit "ajánlottam"... (Sajnos nem találtam meg. Sz'al nincs, amit nem fogolsz elolvasni úgyse.) |
|
| mpd |
|
|
Ez nehezen magyarázná meg a tudatot. Ha az "én" az a tiszta, forma és tapasztalat nélküli figyelem (azaz az észlelés FOLYAMATA), akkor hogyan lehet lélekként, személyiségként értelmezni? Mert a formák egyedenként változnak, ahány ember, annyiféle huzalozású agy. Muszáj, hogy az "én" meg tudja őket különböztetni. |
|
| menta |
|
|
nem. szerintem... Hasonlat: az "én", a tiszta figyelem formanélküli - a víz (csak hasonlat, mert ennek nincs anyaga), a formák különféle színű, alakú üvegek. És beletöltöd különféle formájú és színű üvegekbe - akkor mindig felveszi a formát, színt és akkor keletkezik alacsony kék, magas vörös "víz". Nem az agy terméke, váladéka a tudat, az 'én'.. Az agy, a szem, az idegrendszer, vagyis az egész fizikai organizmus eszköz. |
|
| mpd |
|
Én = lélek (hoppá!!!!) = elme
Ennyi az egész rejtély. Az elme pedig az agy működésének folyamata, azaz, ebben az értelmezésben okafogyott lesz RK kedvenc dilemmája. Mert Napnál világosabb, hogy az elme (azaz a lélek, azaz az ÉN/vagy személyiség vagy mittomén) az anyag terméke. |
|
| menta |
|
95 -nagyon szép... 96 "egy ember fidesz-zászlóba burkolózva." : )))
De: én találgatok, én értelmezem, én olvasom a képet, ami a retinán keletkezik, a mozit... (ezt csak 1.sz. 1. személyben) A szem és az agy is eszköz - szerintem. És hát az emlékképek... igen, de akkor ismerem meg igazán, ha nem emlékképekhez igazítom, múlttudattal, megszokással, előítélettel, hanem jelenlétben részt veszek a keletkezésében - ezekről sokat írtam az előzőekben itt, vagy máshol. A tiszta figyelem formanélküli, "üres", és a megismeréssel veszi fel a formát. Ez az észlelet akkor keletkezik.
|
|
|