Téma: keresztény-iszlám párbeszéd |
|
Felkesz Deneverr |
|
bocs, de arról nem tehetek, hogy nem akarod érteni, hogy mit írtam itt én, korábban (is)... ha az ember túl nagyra tartja magát, akkor még a plusz nullát sem fogja elérni, sajnos és nem fog segíteni rajta még az (bármelyik) Isten sem .. |
|
negyven rabló |
|
Idézet: ne viccelj, az ember egy mínusz nulla a világ többi részéhez képest!
Ez tényleg így van, de mit mond a giliszta? |
|
Rendes Kis |
|
Bocsánat, nem akartalak megsérteni. Én is köszönöm. |
|
menta |
|
#111 - természetesen, mínusz nulla vagyok. Mint tapasztaló Alany viszont Egy (egész). A kérdés, hogy jó-e, ha úgy élek, hogy ajaj, de mínusz nulla vagyok, úgysem juthatok a megismerésben előre, de kááár. Be is fejezem. Adieu! Jók legyetek! #114 "Miből gondolod, hogy van egy tudatunktól független, objektív Tudat ?'"-kérdezed. És te miből gondolod, hogy én azt gondolom, hogy van a tudatomtól F Ü G G E T L E N objektív Tudat?? Hol írtam ezt? Ezt értelmezted félre?: 108 A tudattól (nem a tudatomtól, a Tudattól) független létet nem hiszem el, hogy van, hogy lehet - mert ez nem azt jelenti. Valamint azt, hogy "hiszem" és "tudom", azt sem szoktam keverni... Parányi minusznulla tudatommal araszolok a Tudat felé. Ha független lenne, egész másképp tenném, nem a művészetek és a vallások útján. Mikroszkóp alá tenném, és méricskélném, vagy más, duális tudattal, diszkurzív gondolkodással. De ha független lenne, nem is lennék képes megismerésben jutni felé. Hasonló hasonlót képes felismerni (Istengyermekség - ennek a lényegi felismeréséhez Luther jutott el)
Köszönöm a beszélgetést. |
|
Rendes Kis |
|
Miből gondolod, hogy van egy tudatunktól független, objektív Tudat ? Én csak egy van. Ha egy másik ember is azt, mondja, hogy "én", akkor nem másik "én"-t, mond, hanem ugyanazt. Két ember között nem "én-te" kapcsolat van, hanem "én-én" kapcsolat. Amikor ezt a meglátásomat elmondtam Kunszt Györgynek, rábólintott, hogy ennek neve is van, ez a "Szánkhja". |
|
Rendes Kis |
|
Ez nem egyszerűen az idő problémája. Ez az érzékelés problémája. A jelen pillanatában azokat a jeleket érzékelem, amelyeket az objektumok a múltban bocsátottak ki. A távoli csillagok több milliárd éve voltak olyanok, mint amilyennek én most látom őket. Titusz öt évvel ezelőtt látott kavicsainak képe még mindig megvan, tőle 5 fényév távolságban, igaz, erős kicsinyítésben. A másik pedig az emlékezet problémája. Titusz emlékezetében is halványul a kép. Ha nem botlik meg a kövekben, valószínűleg már 5 perc múlva sem emléxik rájuk ... |
|
Felkesz Deneverr |
|
"A Kreml a miénk lesz" :--D
(A videóban szereplő jelenetek nem újak; az persze kétségtelen, hogy így egybegyűjtve még borzalmasabbak.) |
|
Felkesz Deneverr |
|
ne viccelj, az ember egy mínusz nulla a világ többi részéhez képest! |
|
Felkesz Deneverr |
|
eltévesztetted a topikot!... Itt az iszlámról és a kereszténységről van (lenne) szó, bár az igaz, hogy az itteni nagymesterek is eltértek már némileg...)! |
|
tiszavirág |
|
Na Rendes! Most százszor kell ideírni, hogy csak erős idegzetűeknek! Hihetetlenül borzalmas videó!!!!! Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy az Iszlám Állam legvéresebb videója látható itt, csak az nézze, aki bírja.
http://alfahir.hu/europa_remegni_fog_minden_idok_legbrutalisabb_videojaban_uz ...
A videón látható angol felirat fordítása:
"Hamarosan, nemsokára A vér úgy fog folyni, mint az óceán A hitetlenek torkában Félelem lesz a késektől Az oroszlánok és az umma (muszlim hívők közössége)* felébredtek Felemelték kardjukat Megerősítik az ummát Napról napra Allah katonái Nem ismernek félelmet Az [egyistenhitért] Allahhoz vezették őket Le fogunk csapni a bálványra A keresztre és a bálványimádókra Erönkkel felkeltjük A sötétséget a szívekben Ti büdös hitetlenek Egyáltalán nem vagytok bátrak A hangotokat elnémították A kalifátus felépült Csaták árán Elvesszük tőletek azt a földet, amelyiket csak akarjuk Sokat a földjeitek közül Ágyasainkká tesszük A feleségeiteket És szolgáinkká tesszük A gyerekeiteket Az erőforrásaitok nem fognak rajtatok segíteni Nem fognak megvédeni attól, ami jön A bátor lovagok fiai nemzetének szolgái Mészárlással jövünk el hozzátok Szembe szállunk a halállal A pisztolyaitok csövében Mi a Paradicsomot látjuk A mesterlövészek készen állnak És rejtekhelyeikről Célba veszik Védelem nélküli otthonaitokat Vissza fogjuk szerezni minden földünket Senki sem hagyhatja ezt figyelmen kívül Kivéve a bolondokat Vagy a vakokat Európa megremeg Oroszország elpusztul Halálával haldoklik Visszavesszük [a Kaukázust] És nem engedjük többé A sötét erők hatalmát A Kreml a miénk lesz Az Urál visszatér A hitetlenek megremegnek A sariát akarjuk [Tatárföldön] Az orosz várost az [Allah hatalmas] fogja sokkolni Itt Moszkvában! Aki élni akar Fizetnie kell [a nem-muszlimok adóját] Ha nem veszi fel az iszlámot Ezek a mi szavaink A nagyvárosaitokban Sarokba fogunk szorítani titeket Nem fogtok tudni elmenekülni Vagy a korrupciótokat terjeszteni Mi a megalázás életét fogjuk élni Mostantól Ezután A pokol tüze vár titeket."
Ezeket nem anya szülte. |
|
menta |
|
1) #104 - mivel igyekeznek beszorítani sorszámok, előítéletek, bélyegzések közé - ezért erősödött fel és adott esetben torzulhatott el ez, gőgösséggé fajulva, hogy "ki vagyok én". Hatás-ellenhatás. Nem megérteni, hanem megismerni kellene - ez egy út , ez az Út. megérteni a lezárt kész problémát lehet, ami eleven organizmus, ott csak haladni lehet a megismerésben. Azonban ez az önismereti probléma szellemi szempontból mégis a legfontosabb kérdés lehetne minden embernek. Ebből adódik, mit kell tennem, mit lehet, mik a kötelezettségeim, de gyakorlatilag minden kérdés ide, ebbe a pontba fut. Ez jó is: Pont - nincs rá definíció, és mégis ráépül a geometria : ) Én - nincs definíció, és mégis egész életünk ráépül. Normális esetben az ember szellemi útja, azon belül az Isten-, világ- és önismeret nagyon fontos és abba a kiterjedés nélküli megmagyarázhatatlan Egy- be, Pontba fut ez a 3. Egy gondolkodó mondta: A világ végtelen nagy gömb, amelynek végtelen sok középpontja van. 1) #103. Tagadom, hogy tagadom az objektumot - azzal úgyis csak erősíteném : ) A tudattól (nem a tudatomtól, a Tudattól) független létet nem hiszem el, hogy van, hogy lehet. Egyáltalán a 'lét határozza meg a tudatot vagy a tudat a létet' kérdés is EGY PONTBA fut: Egyetlen tudati lét van.
2)Descartes kijavítva: Vagyok, tehát gondolkodom. 3)"De én nem ez a tükörkép vagyok, én ennek a tükörképnek a szemlélője vagyok." A tapasztaló alany - ez fontos, mert talán minden bajunk abból ered, hogy azonosítom az ént a tükörképpel, vagy a testtel/lélekkel/szellemmel.
|
|
Rendes Kis |
|
Magamat nem tudom szemlélni. Épp ezért tévesztem össze magamat olyan objektumokkal, amelyeket szemlélni tudok. "Én okleveles agrármérnök vagyok". "Én a gyermekeim apja vagyok". "Én köztiszteletben álló választópolgár vagyok". "Én gondolkodom, tehát én vagyok". Descartes úr már rafinált volt, mert nem azt mondta, hogy "én a gondolkozásom vagyok". A gondolkozás tényéből csak következtet arra, hogy itt van "valaki", aki gondolkozik. |
|
mpd |
|
Az 1. pont, az meg az idő problémája. Feltaláltuk az időt, ezáltal a múltat. De mit kezdünk vele? A múlt erősen szubjektív. Vegyünk egy példát. Ismerjük a történetet: Gácsérfalvi Titusz a Nekeresdfalvai úton belerúgott egy kavics-kupacba és megbotlott. Ott és akkor ő tudott erről az eseményről, megszámolhatta a kavicsokat is. De mivel más szemtanú vagy fénykép nem volt, Titusz halála után ez az információ totálisan elveszett, megsemmisült. Onnantól kezdve ELTŰNT a múltból. Egyszerűen nem része a múltnak többé. Meg sem történt. |
|
mpd |
|
Idézet: én ennek a tükörképnek a szemlélője vagyok.
Hát nem feltétlenül. Magamat ugyanis nem kéne tudnom szemlélni. Ez az evolúció bölcsessége, amit sajnos vagy nem sajnos, az ember túlhaladott: az ember képes magáról gondolkodni, csak éppen megérteni nem képes önmagát. Paranoid helyzet. |
|
Felkesz Deneverr |
|
a baj ott kezdődik, hogy mi (emberek) sokszor túl sokat képzelünk sajátmagunkról (fontosságunkról.. ) ... |
|
Rendes Kis |
|
Fura csapat gyűltünk itt össze. Menta tagadja az objektumot. Mpd tagadja a szubjektumot.
1. A tudatunktól független, objektív valóság létezésében valóban könnyű kételkedni, hiszen csak az érzékszerveink útján szerzünk tapasztalást róla, azok pedig sokszor becsapnak minket, érzéki csalódások, illuminációk, hallucinációk, képzelődések áldozatai lehetünk. Mégis, a tapasztalataink nagymértékben koherensek: a tárgyakat rendre ott találjuk meg reggel, ahol este hagytuk őket, saját és embertársaink tapasztalatai teljes egyezőséget mutatnak abban, hogy léteznek olyan két-, négy-, hat- és még több lábú lények, amelyek "szem"-nek nevezett objektumokat hordanak magukkal, hogy a környezetükből érzékleteket gyűjtsenek.
2. A szubjektumunkban is könnyű kételkedni, hiszen azt nem tudjuk érzékelni: ő érzékel. A saját szemünket azért nem látjuk akkor, ha az elme irányából nézünk bele, mert átlátszó. Nem a szemünket látjuk, hanem a rajtuk keresztül felénk tóduló érzékleteket. De ugyanez az elménkre is igaz. Az elme a szemfenéken keletkezett képet feldolgozza, elkészíti a külső valóság belső tükörképét. De én nem ez a tükörkép vagyok, én ennek a tükörképnek a szemlélője vagyok. |
|
menta |
|
én; figyelem; lélek; személy; személyiség - jó lenne ezeket külön értelmezni. Magam részéről, úgy gondolom, nem vagyok azonos a tajszámommal, az irataimmal, a testemmel, lelkemmel, sőt még a szellemmel sem, az én csak az énnel azonos: én a figyelmem vagyok - ennyit tudok, mert ennél átélem az alanyiságomat. (A lélek a szellem és a test mediátora, hol itt, hol ott, örül, szenved, sajog. A személy a társadalom szempontjából különös fényben van) Az a figyelem, ami minden kötöttségtől mentes, ami mint a fénysugár világosság, és nincs benne semmi előítélet, előfeltevés, szokás, hátsógondolat, érdek. Csak van és világít. Így tudja felvenni a formát (ami gondolat, mondat is lehet) Másképpen szólva, olyan, mintha akkor látnám először, rácsodálkozom (holott 20 éve ott van, naponta elmegyek mellette). 1) Az odaadó, tiszta, üres, formanélküli figyelmem vagyok - akkor is, amikor valakit hallgatok, olvasok, azzá a szöveggé válok - csak úgy tudom megismerni. 2) Utána eltávolítom magamtól: alanyi-tárgyi kettősségben rátekintek és mindenfélét meg tudok állapítani róla, és tudok válaszolni. De a megismeréshez az első lépés kell, mert különben egy handabandázás lesz csak, ahol azt sem lehet tudni ki beszél, kivel, és mit mond. Az 1. és a 2. lépés nagyon gyorsan váltakozik, ezért feledkezünk meg róla. * ahány ember - annyiféle, igen, Még két hókristály sincs egyforma. "Ahány igazság, annyi szeretet." http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00519/cim ... |
|
Felkesz Deneverr |
|
áááá, gondolj csak arra a sci-fire, amit "ajánlottam"... (Sajnos nem találtam meg. Sz'al nincs, amit nem fogolsz elolvasni úgyse.) |
|
mpd |
|
Ez nehezen magyarázná meg a tudatot. Ha az "én" az a tiszta, forma és tapasztalat nélküli figyelem (azaz az észlelés FOLYAMATA), akkor hogyan lehet lélekként, személyiségként értelmezni? Mert a formák egyedenként változnak, ahány ember, annyiféle huzalozású agy. Muszáj, hogy az "én" meg tudja őket különböztetni. |
|
menta |
|
nem. szerintem... Hasonlat: az "én", a tiszta figyelem formanélküli - a víz (csak hasonlat, mert ennek nincs anyaga), a formák különféle színű, alakú üvegek. És beletöltöd különféle formájú és színű üvegekbe - akkor mindig felveszi a formát, színt és akkor keletkezik alacsony kék, magas vörös "víz". Nem az agy terméke, váladéka a tudat, az 'én'.. Az agy, a szem, az idegrendszer, vagyis az egész fizikai organizmus eszköz. |
|
mpd |
|
Én = lélek (hoppá!!!!) = elme
Ennyi az egész rejtély. Az elme pedig az agy működésének folyamata, azaz, ebben az értelmezésben okafogyott lesz RK kedvenc dilemmája. Mert Napnál világosabb, hogy az elme (azaz a lélek, azaz az ÉN/vagy személyiség vagy mittomén) az anyag terméke. |
|
menta |
|
95 -nagyon szép... 96 "egy ember fidesz-zászlóba burkolózva." : ))) De: én találgatok, én értelmezem, én olvasom a képet, ami a retinán keletkezik, a mozit... (ezt csak 1.sz. 1. személyben) A szem és az agy is eszköz - szerintem. És hát az emlékképek... igen, de akkor ismerem meg igazán, ha nem emlékképekhez igazítom, múlttudattal, megszokással, előítélettel, hanem jelenlétben részt veszek a keletkezésében - ezekről sokat írtam az előzőekben itt, vagy máshol. A tiszta figyelem formanélküli, "üres", és a megismeréssel veszi fel a formát. Ez az észlelet akkor keletkezik.
|
|
mpd |
|
A szem csak töredékes jeleket küld az agyba, maga a kép ott keletkezik, a szemből jövő ingerület és az agy tárolt emlékeiből előhúzott minta összekopírozásával.
Messziről jön feléd valami, először csak egy pontot látsz, akármi lehet. Aztán látod a színét: narancssárga. Talán egy narancs? á nem, ahogy közelebb ér, látod, ez nagyobb valami. Talán egy labda? de akkor meg már látod a formája körvonalait is: hosszúkás az, nem gömböly. És mintha nem egyforma lenne a színe, alul meg fölül más színű. Hoppá, ennek ember formája van, ez egy ember fidesz-zászlóba burkolózva. Vagy nézed a plafonon a beázást: tisztára emberfej-formája van, ha elég ideig nézed, egyre jobban igazolódik ez a feltevés: már látod a füleit, a szemét!!! aztán pislogsz párat, és megint csak kriksz-kraksz. Az agy amikor nem egyértelmű a bejövő jel, találgat. |
|
Felkesz Deneverr |
|
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, |
|
|
|