Csípi a csőröm egy dolog. Ugyebár az a kép, amit "látunk", az a valóságban nincs, azt az agyunk állítja elő, bejövő ingerek alapján. Tudjuk, hogy a bejövő ingereket összevissza manipulálja, kiegészíti a képtárból vagy/és tapasztalati alapon, árnyékolja-élesíti, színezi (színek a valóságban nincsenek). Nade. Akkor miért vannak a látáshibák? Az agynak semmibe nem kerülne kicsit élesebbre venni a képet. Hozzáhangolni a szem alkatrészeinek öregedéséhez a képalkotást. Nem lehet, hogy éppen fordítva, az agyban van a látáshibák oka, és a szem látszólagos "romlása" csak egy kísérlete annak, hogy összhangban maradjon a kamera meg a projektor? Ha utóbbi romlik, előbbi próbál alkalmazkodni hozzá? |