| Téma: Magyar Unitus Teológiai Intézet ! |
|
| mpd |
|
McPróbálom.
A kutató talált egy vöröshangyát, amely véletlenül új környezetbe kerülve azonnal tökéletes alkalmazkodásra volt képes, illetve hát majdnem tökéletesre.
ezen a nyomon elindulva kísérletezett, és kiderítette, az evolúció miért nem tudott eljutni az eredendő tudásig. Rájött, hogy a folyamat optimuma egy hajszálnyival a fehérjék pusztulását okozó körülményeken TÚL van. Ezután addig dolgozott, míg meg nem oldotta a kérdést, és létrehozta a tökéletes tudással rendelkező anyagot, amelynek a tudata a fény sebességével kezdett tágulni. Ekkor rájött, hogy pusztulásba sorolta a világot, és az utolsó pillanatban elpusztította teremtményét. |
|
| Rendes Kis |
|
1ébként: nem kell a tanulást kizárni.
Azáltal férünk hozzá a kollektív tudatalattihoz. |
|
|
| mpd |
|
Ajánlott novella a Lymphater utolsó képlete.
Nevezett tudósember a tanulás nélküli, eredendő (default) tudást kutatta. És érdekes eredményre jutott. |
|
| Rendes Kis |
|
A hit forrása a Kinyilatkoztatás.
Napjainkban közkeletű nézet, hogy Isten szólt az Ószövetség népéhez.
Majd eljött az "idők teljessége" és Jézusban tökéletessé vált a Kinyilatkoztatás.
Jézus tanítását kb. 100 évbe tellett, mire lejegyezték.
Később ezt már csak rostálni kellett.
És mi már csak a semmi ágán üldögélhetünk didergő szívvel és böngészhetjük ezeknek a nagy
időknek az emlékeit.
Nagy tévedés.
Isten semmivel sem szólt jobban vagy kevésbé a régiekhez, mint hozzánk.
A Kinyilatkoztatás éppúgy árad mihozzánk is, a tudatalattinkból, mint eleinkhez.
Ha valami sorscsapás az összes szent iratot elpusztítaná, újraírhatnánk.
Ez nem mond ellent annak, hogy Jézusban teljessé vált a Kinyilatkoztatás.
Isten mindig ugyanazt mondja: Önmagát. |
|
|
|
| tótumfaktum |
|
 Te nem érted ezt a szöveget?  "..a vesémmel vagy a szívemmel nem sok mindent tudok érzékelni." |
|
| Rendes Kis |
|
A hagyományos elképzelés szerint az érzelmek lakhelye a szív, az igaz gondolatoké pedig a vese.
Lehet, hogy a modern anatómia pontosabban el tudja helyezni a tudatalattinkat. |
|
| schlempe |
|
"..a vesémmel vagy a szívemmel nem sok mindent tudok érzékelni."
Ezexerint ha extrasystolésan ver a szive valakinek, vagy fáj a veséje, azt ő csak képzeli és nem érzékeli. Vagy a "hasgat a derekam, alighanem IDŐVÁLTOZÁS GYÜN" is merő hypochondria és képzelgés? |
|
| mpd |
|
A megismerés eredménye a tudás.
Egy fenét. Ezt mondtad:
Idézet:
A tudást nem gondolati úton érjük el, hanem a tudatalattiból merítjük: a szívből vagy a
veséből.
Namármost a vesémmel vagy a szívemmel nem sok mindent tudok érzékelni. |
|
| Rendes Kis |
|
A megértés egészen más, mint a megismerés.
A megismerés kontempláció.
Az érzékszerveimmel (hit alias tudatalatti inkluzíve) megismerem a valóságot, Istent.
A megértés kommunikáció.
Két vagy több beszélgetőtárs eljut arra a spirituális élményre, hogy értik egymást.
Az olvasott szöveg megértése is kommunikáció: beszélgetés egy távollévő emberrel.
Persze, a két jelenség fölfogható egymás határeseteiként:
A megismerés Isten megértése.
A megértés a beszélgetőpartner megismerése. |
|
| Rendes Kis |
|
A megismerés eredménye a tudás.
A megismerés eszközei az érzékszervek.
Az érzékszervek egyike a hit (a felsorolt "képességek"-kel).
A hit korszerűbben mondva a tudatalatti. |
|
| dejszen |
|
|
Ezt csak az értheti aki maga is hisz! |
|
| mpd |
|
Álljunk meg. Tudásról volt szó, erreföl te "képességek"-et sorolsz. Ráadásul ezeknek semmi közük a tudatalattihoz, ezek nagyon is determináltak genetikailag. (És NEM kultúrafüggően)
A tudás az más. |
|
| schlempe |
|
Carl Orff-ról keveset tudok, s amit tudok--vagy tudtam eddig--az nem túl jó. Az általam tudottak:
1.) Adolf Hitler LEGKEDVELTEBB-- akkori-- kortárs zeneszerzője volt. Kedveltebb neki a "Führer"-nek, mint a tőle Orff-tól JÓVAL KVALITÁSOSABB és akkoriban még szintén kortárs Richard Strauss.
2.) A "Carmina Burana" meg a "Catulia Carmina" nekem túlságosan epikureusan, élvetegen világias. Azt is mondhatnám, nem igazán szeretem. Túl HATÁSVADÁSZÓAN "közérthető", világas.
3.) Amiket viszont most ide tetszett szerkeszteni NEM ISMERTEM tőle, mert előítéletesen nem is érdeklődtem iránta--zömmel a fentiek okán. Viszont azt hiszem, ezeket a műveket Orff már 1945 szerzette--talán igaz.
Mindenesetre egyetemistakori NDK-s német barátnőm nagy kedvence volt a Münchenben élő Orff, amit egyre növekvő ellenszenvvel kisértem figyelemmel--kapacitálása ellenére--megmaradva Vele, Orff-al kapcsolatos tudatlanságom--Ön úgy mondaná : KOGNITIV IZÉ-m--védőbástyái mögött.
4.) "Ezek" viszont itt föltehetően valós értékek--még nem hallgattam meg őket. |
|
| schlempe |
|
Válaszom a #541-#544-ig (és hangsúlyozottan NEM #540-re) vonatkoznak.
1.) Valami "ilyesmi"!
2.) A "megértés" több is meg kevesebb is, mint a "megismerés".
i.) Több, mert tartalmaz egyfajta szeretetteli ALÁZATOT, atekintetben, hogy: elfogadom, mert "jó", ha nem is értem teljesen--mert nem is érthetem TELJESEN.
ii.) Kevesebb, mert együtt-tartok valakivel vagy valamivel, akit vagy amit nem teljesen ismerek--pontosabban: ismerHETek-ennélfogva valakik rámsüthetik a SZERVILIS LELKÜLETŰ-ség szégyenbélyegét. Más kérdés, hogy én tudom: HAMISSÁGOSAN. |
|
|
| Rendes Kis |
|
Carl Orff: Litanei
Feltöltés: 2011. nov. 13.
"Litanei", 1st movement of Orff's very obscure 1st Cantata based on texts by Franz Werfel from 1930.
Written for mixed choir, pianos, and percussion, it is similar in vein to "O Fortuna" from Carmina Burana. In my opinion, it's one of his most effective pieces. |
|
| Rendes Kis |
|
Carl Orff: Laudes Creaturarum
Közzététel: 2014. okt. 24.
Text: Saint Francis
Carl Orff Choir, Arthur Gross (director). |
|
| Rendes Kis |
|
|
Ezt az igét még Apukámtól kaptam: "megértés" = "béke". |
|
|
| Rendes Kis |
|
A "megismerés", noha befejezett igeidővel fejezzük ki, nem mindig befejezhető.
Az "információ"-k maradéktalanul megismerhetőek.
De például a "szeretet" megismerése végeérhetetlen út.
És vannak megismerhetetlen "titkok". |
|
| Rendes Kis |
|
Szerintem a "spirituális légkör" alatt azt a csodát értik, amit mi úgy hívunk hogy "megértés".
Az "információátadás"-t azért nem érzik csodának, mert az "információ" könnyen érthető.
Pedig az is csoda, csak kicsi. |
|
| Rendes Kis |
|
Első helyen említeném az igazságérzéket.
Ha azt mondják nekem, hogy "Esse est Deus", abból kapom ehhez az evidenciaérzetet.
Második a szépérzék.
Ez már homályosabb, nem tudjuk pontosan elmondani, hogy miért érezünk valamit szépnek,
de ez is ugyanolyan erős evidenciaérzet.
Aztán az erkölcsi érzék: hogy valami jó-e vagy sem.
Ez még homályosabb, a tudatalattinak a mélyebb rétegéből.
Azután jönnek még homályosabb érzelmek: düh, harag.
És legalul a vegetatív érzelmek: az ösztönök. |
|