Téma: Az emberi rasszok sokfélesége |
|
mpd |
|
Ezt nemigen értem. Egyfelől az evolúció az tény, azt remélem nem vitatod, hogy a fajok folyamatosan változnak. A természetes szelekció kiiktatása nem akasztja meg az evolúciót az ember (és környezete) esetében sem, csak rossz irányba viszi. Márpedig, ha a fajok (így az ember is) változnak, akkor legalábbis a TOVÁBBlépés az garantált. Hogy ezt hogy értékeled, fölfelé, lefelé, vagy oldalra megyünk, az szubjektív. Először a Földön, lehetőségünk nyílt akár kedvező irányba befolyásolni az evolúciót, aminek eredménye a Te szemszögedből bizonyosan a FELfelé lépést segítené. Hogy élünk-e vele, az a kérdés. Vagy VISSZAélünk. |
|
Rendes Kis |
|
A szellemi képességek miatt mondhatjuk el magunkról, hogy a teremtés csúcsára értünk. Ez akkor is igaz, ha nem leszünk hosszú ideig itt. A magasugró sikert ér el, függetlenül attól, hogy nem marad 90 millió évig a léc fölött.
Sehol sem látom annak a bizonyítását, hogy innen lehet még följebb lépni. Ráadásul még egy egész minőségi osztálynyit. Attól tartok, a fölfele út lila ködbe vész. |
|
mpd |
|
Idézet: Frigyes bátyánk szerint viszont ez még nem a végállomás, innen még lehet tovább fejlődni.
Nem Frigyes bátyánk szerint, hanem ez tény.
Idézet: Az embert a szellemi képességei vitán felül a többi lény fölé emelik.
A szellemi képességek versenyében. És összességében? az ember mint faj, pár millió éves.a modern, értelmes ember egy-két százezer éves. Hol van még a siker? A legcsököttebb rovar is száz meg százmillió éves faj gyermeke! Majd 90 millió év múlva térjünk vissza arra a kérdésre, sikeres faj volt-e az ember. A szellemi képességek csak a pusztításra jók egyelőre. Önpusztításra, más élőlények pusztítására egyaránt.
|
|
Rendes Kis |
|
Azt mondod, csak egyes embereknek sikerül a kiemelkedés az állatvilágból ? |
|
|
Rendes Kis |
|
Az embert a szellemi képességei vitán felül a többi lény fölé emelik. Ezt csak a vak evolucionisták vonják (olykor, pukkasztásiból) kétségbe. Frigyes bátyánk szerint viszont ez még nem a végállomás, innen még lehet tovább fejlődni. Nem kicsit, egész osztálynyit. |
|
mpd |
|
Nana. Mért nem a denevér vagy az elefánt? Vagy a majdani, ember utáni ember? Esetleg a génbabrálással létrehozott világító egér? |
|
Rendes Kis |
|
Viszont, ha nem veszem komolyan Fritz bátyót, akkor mégiscsak az ember a teremtés koronája ... |
|
mpd |
|
Nem kell a filozófusokat komolyan venni. Olvasol valamit, egyetértesz vele, aztán a következő bekezdés már tőrőlmetszett baromság. Két ember se gondolkodik egyformán. Tíz kérdésből 3-ban egyetértenek mondjuk, de ezen kívül csak kettőben tudják elfogadni egymás álláspontját, a többiben meg homlokegyenest máshogy vélekednek. |
|
Rendes Kis |
|
Merugye nem valami kis javulásról meg tökéletesedésről álmodozik, hanem valamiféle klasszis ugrásról. Ugyanakkor földhözragadt is akar lenni. Nekem ebből a lila ködből nem bontakozik ki semmi ... |
|
mpd |
|
Ja, hát filozófus lévén, neki is megvoltak a maga lila ködjei. Világmegváltás, satöbbi. |
|
Rendes Kis |
|
Odáig értem Frigyes barátunkat, hogy tovább akar fejlődni. Azt is értem, hogy elveti a halál utáni túlvilágba vetett ábrándokat. Azt is értem, hogy tévútnak tartja az aszkéták módszerét, akik a test sanyargatásával akarnak fölébe kerekedni az ösztönembernek. Azt is értem, hogy nem akar elszakadni a földtől. És valamit nagyon akar, csak azt nem tudom, hogy mit. |
|
mpd |
|
Ez tetszeni fog:
A tanárok a könyvek korszakában. – A hagyományos tanári tevékenység majdhogynem nélkülözhetõ lett, mivel egyre inkább általánossá válik az önnevelés és társas mûvelõdés. Egyfajta tudást elsajátítani vágyó barátok korunkban, a könyvek korszakában, rövidebb és természetesebb utat találnak az említett tudáshoz, mint az „iskola” és a „tanár”.
|
|
|
mpd |
|
A filozófia õsi hibája. – Minden filozófus közös hibája, hogy a kortársi emberbõl indul ki, és az õ elemzésébõl akar célhoz érni. Az „Emberben” e filozófusok akaratlanul is aeterna veritas-t (örök igazság; latin), valami állandót látnak, a dolgok biztos mértékét. A filozófusok emberrõl szóló kijelentései azonban általában csak roppant korlátozott, szûkre szabott idõszak emberére érvényesek. A történeti érzék hiánya valamennyi filozófus közös hibája; sõt némelyek meglepõ módon éppen a legújabb embert tekintik megszilárdult formának, aki bizonyos vallások, meghatározott politikai események hatása nyomán született meg. Ezek a filozófusok egyszerûen nem akarják megérteni, hogy az ember az idõben alakult ki, és a megismerés képessége is idõben jött létre; sõt olyanok is akadnak közöttük, akik az egész világot e megismerõ képességbõl származtatták. Amikor pedig az emberi fejlõdés minden lényeges mozzanata õsidõkben zajlott le, hosszú idõvel az általunk ismert 4000 év elõtt; ezen utóbbi idõben viszont az ember nem változott valami sokat. Ám a filozófus „ösztönöket” lát a kortársi emberben, és véleménye szerint ezek az ösztönök az ember megváltoztathatatlan tényei közé tartoznak, kulcs gyanánt szolgálva a világ megértéséhez: az egész teológia arra épült, hogy az utóbbi négyezer év emberét öröknek fogta föl, és kezdettõl fogva ehhez az emberhez igazodott az egész világ. De minden az idõben alakult ki; nincsenek örök tények, ahogy abszolút igazságok sem léteznek. Ennek megfelelõen mostantól szükség van a történeti gondolkodásmódra (historische Philosophieren) s vele együtt a szerénység erényére is. |
|
mpd |
|
Nem hülyeség ez, semmiképpen, hiszen ez maga az evolúciós gondolat. Csak a legvadabb teremtéshívők gondolhatják, hogy az ember a földi élet csúcspontja, célja, értelme, végső terméke. Ha viszont nem így gondolja valaki, akkor belátja, az ember csak egy állomás ősei és utódai között. Márpedig ez esetben a természetes szelekciót kiiktatni iszonyatos bűn: megakadályozza a folyamatot, és fokozatosan lerontja az embert. A változatosság csökkentése (multikulti) betetőzi ezt a folyamatot, és a végén az ember nem lesz különb egy agyontenyésztett mopszlinál, amely önállóan életképtelen. Ahhoz, hogy továbbhaladjunk az emberfeletti (kicsit pc-sebben: emberutáni) ember felé, sok dolgot vissza kéne csinálni.
A baj ott van, hogy ha visszatérnénk a természetbe, a nyugati civilizáció az összes egyedével pár nemzedék alatt a süllyesztőben végezné. Csapda. Zsákutca. "Ezt elkúrtuk. Nem kicsit: nagyon." |
|
Rendes Kis |
|
Én eddig csak szórványos idézeteket olvastam tőle, annak alapján elkönyveltem valami über-egoista őrültnek, de most meginogtam: lehet, hogy az über-egoizmus nem is őrültség ! ... |
|
mpd |
|
Megvettem vagy húsz éve, és azóta töröm a fejem, miért kellett az első fejezet után még bármit írni? Ott van minden lényeg az elején. Oldalra fizették a csáveszt? |
|
|
mpd |
|
Az emberfölötti ember a föld értelme. Mondja akaratotok: az emberfölötti ember legyen a föld értelme! Kérve kérlek benneteket, véreim, maradjatok hívek a földhöz és ne higgyetek azoknak, a kik túlvilági reményekről fecsegnek előttetek. Méregkeverők ők tudván, tudatlan. Az élet megvetői ők, haló-félben levők ők és maguk is megmérgezettek, a kiket megelégelt a föld: hadd pusztuljanak tehát! Valamikor az isten ellen való vétek volt a legnagyobb vétek, ámde isten meghalt és ekkor kihalának ezek a vétkezők is. Most a legborzasztóbb: a föld ellen vétkezni és a „kifürkészhetetlen” beleit többre tartani, mint a föld értelmét! Hajdanta a lélek megvetette a testet és akkoron ez a megvetés volt a legmagasabb dolog: - soványnak, iszonyatosnak, kiéhezettnek akarta a testet. Azt gondolta, hogy loppal így szabadulhat a testtől és a földtől. Óh, ez lélek maga is sovány, iszonyatos és kiéhezett volt: és kegyetlenség vala ennek a léleknek az ő gyönyörűsége! Azonban mondjátok még ti is, én véreim: mit nyilvánít testetek a lelketekről? Nemdenem lelketek is csak szegénység, szenny és hitvány kedvtelés! Bizony, bizony; az ember szennyes folyam. Tenger legyen valaki, hogy szennyes folyamot fogadhasson be és mégse szennyeződjék össze-vissza. Ime, hirdetem néktek az emberfölötti embert: ő ez a tenger, belé merűlhet alá nagy megvetéstek. |
|
mpd |
|
Hirdetem néktek az emberfölötti embert. Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni. Mit tettetek, hogy fölébe kerüljetek? Eleddig minden lény teremtett valamit, őt fölülmulót: ti pedig ennek a nagy árnak apadása akartok lenni és inkább váltok megint állattá, semhogy az embernek fölébe kerüljetek? Mi a majom az embernek? Nevetség avagy fájdalmas szégyen. És kell, hogy ugyanez legyen az ember az emberfölötti embernek: nevetség avagy fájdalmas szégyen. Megtettétek az utat a féregtől az emberig és bennetek még sok van a féregből. Egykor majmok voltatok és még most is az ember majomabb akármelyik majomnál. |
|
Rendes Kis |
|
„Csodavárók közül szólni csodát, igazit, szörnyeteget borzongva simogatni szelíddé, elhitetni a hihetetlent, soselátott tengert, akinek tengere nincs, átcsempészni tilos határokon ifjúba a mulandót, vénbe az ifjúságot, s úgy teremni, hogy végemet tudom.” (Úgy teremni)
Ágh István, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja ... www.facebook.com/magyarmuveszetiakademia/photos/a.374681045942573.87179.27820 ... |
|
Rendes Kis |
|
Akik minket robbantgatnak: a vakok lázadása. Nekünk, látóknak kellene föllázadnunk. |
|
mpd |
|
Nem. Minden adu a kezükben van. Pillanatnyilag sikerült úgy intézni, hogy aki ellenük tesz, az minket robbant föl, azaz, ellenünk van. Lásd még: kicseszek a szódással, seggberúgom a lovát. |
|
Rendes Kis |
|
Tetszünk végre-valahára fellázadni a szipolyozók ellen ? |
|
|