Téma: Minden a halálról. Végállomás vagy átszállás? |
|
malom |
|
Tényleg nem. De azé' jobb lenne már 'odaát'. Nincs már kedvem itt tartózkodni 'ideát', ebben az idióta virtuális és nem virtuális világban.
|
|
|
malom |
|
Valamér' az odafele út nem hoz lázba! .. |
|
|
malom |
|
Kérek egy retúrjegyet. Csak vissza!!
|
|
|
|
|
|
|
panda |
|
Vajon, van odaát Internet?... |
|
|
|
|
Rendes Kis |
|
Marosvásárhelyi program!
Mi a halál? Milyen fizikai és mentális tapasztalások vannak a haldoklásban? Mit kell tennünk a haldoklás folyamatában? Mi történik a halál után? Hogyan készüljünk fel a halálra?
Olyan emberi univerzáliák, amelyek a mai társadalmunkban tabu témának számÍtanak, de amelyekre a keleti vallásfelfogás pontos válaszokat ad.
Január 9-én, péntek du.18 órától kezdődően a Bernády Házban, budapesti meghÍvottunk Szathmári Botond vallásfilozófus, antropológus, orientalista Mi a halál? cÍmmel, kétnapos bevezető előadássorozatot tart a keleti vallásfilozófiába.
Az előadássorozat témái és időpontjai:
- január 9-én pénteken délután 18 órától A nyugati és a buddhista halálfelfogás - január 1o-én szombaton délelőtt 11 órától A Lótusz-szülött tanításai - január 1o-én délután 17 órától A Tibeti Halottaskönyv ... www.facebook.com/zenlibrary/photos/a.164711183588593.41346.134537923272586/82 ... ... www.facebook.com/HamvasBela |
|
rintintin |
|
A könyvolvasás szelid-türelmes mivolta TÁRSAM amióta élek.Mindég szerettem s szeretem ma is a könyveket: a könyvtárak "szagát", csendes-pisszegő hangulatát.Emlékszem, életem első, könyvtárból kikölcsönzott könyve Hugo: A Notre Dame toronyőre volt.Megrendítő olvasmányélménye volt ugyan egy kamasznak e könyv, de EZ A MŰ nekem médsem az irodalmi megrendülésről és katarzisről szólt elsősorban, hanem "A" könyvtár megszeretéséről.Emlékszem ősz volt, koraeste és szombat.És én elmentem egy könyvtárba, ahol emberek, többnyire fiatalok olvastak a neonfényes csendben.Sokan.A kinti sötét-szeles hidegből jólesett a könyvtár fényes melegébe' bejönni s az olvasóterembe' látni a sok csendes, elmélyülten olvasó embert: férfit és nőt. Mikor Pesten Műegyetemista voltam, nagyon szerettem a Műegyetem könyvtárát is, bár oda főleg vizsgaidőszakban jártam főleg.Nagyon jó ezeknek a helyeknek a "LÉGKÖRE"--például Debrecenben az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtáráé és annak olvasóterméé, melyet különösen nagyon megszerettem--egy bizonyos, személyes ok folytán.Emlékszem, ott sok akkori jeles debreceni irodalmár--költő, esszéista, bölcsész--sertepertélt majd' mindég az egyetemi könyvtár termeiben, s környékén--a gyönyörű debreceni egyetemi Aulában s a folyosókon. Jó hely a konyvtár, megnyugtató "eszköz" maga a könyv, s jóhangulatú dolog a könyvekkel való mindennémű és rangú "foglalatoskodás". |
|
|
rintintin |
|
Nem győzök hálát adni a Mindenható Istennek--és Szent és Apostoli Római Katolikus Anyaszentegyházamnak--hogy környezetemnek s nekem NINCS SZÜKSÉGÜNK(!) ilyen "hamvasbélaizmusra". Sem éltünkben sem halálunkban nincs.Noha e földi Világban szórakoztatónak valóban szórakoztató s olykor vicces is ez a hamvasizmus--s nem is "olcsó" és nem is felszines, ez elismerhető. |
|
|
tiszavirág |
|
Hányan nem tudják, hogy milyen fontos, hogy az ember nevét hogy kell pontosan írni! Az én nevemben is van olyan, hogy a hatóságoknál hogy így, hogy úgy írták és emiatt számtalan problémám volt, pláne most az elektronikus ügyintézésnél, egy téves betű és máris nem találnak a rendszerben. Szendrey Júlia tudatlanságának köszönhetjük például, hogy ma Magyarországon a kokárdát nem az előírásnak megfelelően kötjük. Szegény biztosan látta, hogy az olasz Garibaldinak milyen volt a kokárdája, és azt hitte a kis tudatlan, hogy ugyanúgy kell a magyart is kötni, pedig éppen fordítva. |
|
jojoba |
|
Hamisítanak itt mindent ezerrel.... |
|
|
|
|
jojoba |
|
Petőfi Sándor
VÉRMEZŐ ..................................
Martinovics apát, Hajnóczi, Zsigrai, Laczkovics és a szép ifju Szentmarjai, Ezek és több mások összeszövetkeznek, Széttörni rabláncát a magyar nemzetnek; Összeszövetkeztek élet és halálra, Szabadságot hozni a magyar hazára, A magyar hazának elnyomott népére, Az elnyomott népnek sohajtó lelkére.
...................................
1848 |
|