|
Ilyenkor természetesen a szülő az egyedüli "tettes". Annak a társadalmi környezetnek, amely körülveszi a családot semmi, de semmi része abban, hogy milyen életfelfogás alakul ki a gyerekben. Valószínűleg a napi nyolc óránál jóval többet dolgozó szülő az, aki mindent elront a vezérigazgató úr szerint is, akinek a cége valószínűleg nem kevés adófizetői pénzből működik, nem kevés jövedelmet biztosítani neki és munkatársainak, miközben a szülők többsége nyilván jóval kevesebb nettó jövedelemből gazdálkodva próbál a felszínen maradni, olyan pluszmunkák elvállalásával, amelyek mind a családra fordítható időt rövidítik meg, a normális családi életvitelre fordítandó energiákat csapolják meg. Ehhez jön még az az iskolai "szolgáltatás", melynek keretében nem a gyerekből indul ki a tananyag-szervezés és válogatás, hanem valamiféle ködös, senki által alá nem támasztott pedagógiai "követelményrendszerből"+, amely jobbára fütyül a gyerek természetes fejlődésére. Nos, ezekkel az ilyen újságcikkek nem foglalkoznak, és a tudós "szakértők" is gondosan másfelé nézegetnek, csakhogy ne kelljen az ilyen realitásokkal szembe nézniük. |