|
| Téma: Az ima ereje |
|
| keresztkem |
|
Napi Evangélium
"...Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Lk 7,19-23
"...Urunk, Jézus! Te mindennap, minden pillanatban jössz hozzánk. Szívünk ajtaján kopogtatsz, szeretnél belépni életünkbe. Én mégis sokszor észre sem veszem érkezésed, nem hallom hangodat, nem ismerem meg arcodat. Megfeledkezem arról, hogy szegény, rászoruló, szerencsétlen emberek alakjában érkezel. Taníts engem a türelmes, reményteli, örvendező várakozásra. Érintsd meg szívemet! Tedd boldoggá az életem jöveteleddel!"
(Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája)
közli:
keresztkem
|
|
|
| gajo |
|
|
No, ez keresztkémnek való. |
|
| Rendes Kis |
|
Fekete István: Az ima
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim
legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz
összefogja az enyéimet.
- Mondd, kisfiam...
És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az
est zsongított, az álom a szemem körül járt, és én mondtam
az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem
az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a
templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak,
lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és
az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha
kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből
imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A
kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek
voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték
az Örökkévaló elé.
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített
az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre
induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett
az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást,
szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál
felé induló férfiak lelkéből.
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a
katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és
csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben,
fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a
nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a
megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és
jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem
szégyellték már a férfiak sem - egy-egy ,,szóra" -
befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a
harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös
csak - nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az
imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a
halálraitéltség posványából.
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a
győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan
alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az
alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott
körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek
a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor
a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent
pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk.
Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban:
ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom,
hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját,
imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó,
melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott
lassan, mint a kocsmaküszöb.
Mindenki ,,imád" mindent. A lovát, a szeretőjét, a
nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi
lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a
félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását,
amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az
ima.
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked
aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj
semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek
és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az
imádság és veled van az Isten.
... www.facebook.com/O.P.V.Tabori.Puspokseg/posts/1078905598856074 |
|
| menta |
|
Urunk mennybemenetelének ünnepe (ma) Giotto: Ascensio Domini, 1304-06 Fresco, 200 x 185 cm Cappella Scrovegni (Arena Chapel), Padua
 |
|
|
|
|
|
|
| schlempe |
|
Én nem úgy gondolom, mint Ön. Nekem a "haszon" az úgy nagyjából az, amit Ön a #495 zárómondatában megjelölt.
Az "üdvözülés" az az én lelkemben "az", "ami": ÜDVÖZÜLÉS, tehát, egy magasabbrendű dolog. És semmiképpen sem a "haszon" szónak egy "tágabb" jelentéstartalommal "megszuszakolt" MENNYISÉGI FEL-TURBÓZMÁNYA.
Gondolom, nem tetszik elvitatni tőlem, hogy azt értsem (hogy érthetem "azt")a magyar szavak tartalmaként, amit jó szüleim--édesanyám--és lassan 70 éves életem eseményei, meg az iskoláim, tanáraim megtanítottak e szó értelmeként. |
|
| Rendes Kis |
|
Drága bácsi, a "haszon" szónak több jelentése van.
Tágabb értelemben jelenti a lelki előnyöket (pl. "üdvözülés") is.
Szűkebb értelemben viszont csak az alacsonyabb rendű értékek elnyerését jelenti (pénz, paripa, fegyver, dicsőség, hatalom). |
|
|
| schlempe |
|
|
Ha "tovább olvasom", akkor sem jutok másra. Ami pedig a "haszon" szó "különböző értelmét illeti" ott sem jutok többre, mert számomra ez a szó szigorúan egyértelmű, képtelen vagyok beleértelmezni mást, mint amit--nekem--ez jelent.( de persze megengedem: mindez felróható a merevségemre) És akkor még: marad az Ön vicces (viccelős) kedve, ami lehetséges és megengedhető. Ilyentájt: Újévkor, még a szilveszteréji derű árnyékában különösen. |
|
| menta |
|
|
szabad 5 szónál tovább olvasni a 487-et (valószínű a "haszon" szót használjuk különböző értelemben, azért a félreértés) |
|
| schlempe |
|
"..Az imának? Nincs haszna...." ezt tetszett írni itten "alant" a #487-ben. Akkor most hogy van ez a dolog? Mármint az "éjfélre" szóló "Gyönyőrű áldáskérő imádság Himnuszunk"-kal?
Vagy viccelni tetszett valamelyik h.sz.-ban a kettő közül, vagy én oly' korlátolt lennék hogy nem tok' fölfogni ily' "szellemi magasságokat és mélységeket"? |
|
|
|
| schlempe |
|
|
Ön "így" gondolja-látja, én nem(!) "így" gondolom-látom, sőt tapasztalom. Mivel azonban senkibe semmit nem óhajtanék "belemagyarázni", pláne senkit semmiről nem óhajtok meggyőzni, ezért itt ezen a ponton--úgy vélem--meg is állhatunk. Célom hic et nunc mindössze annak fölvetése volt--nem több és nem kevesebb--hogy van ilyen lehetősége is annak aki ezt az "ügyet", tudniillik az imát hajlandó komolyan venni. Mindössze ennyi. |
|
| menta |
|
Az imának? Nincs haszna. Semmi. Haszon-talan. Ha haszna van, az üzleti ügy, cserekereskedelem, nem ima. De ezt mindig tudta az ember, már az ókori kínaiak is: Hírnév, vagyon, rang? Vagy szellemi út.
Amikor az Ács Fia kikergeti a kufárokat a templomból, az tartozik ide. A lelkem ne legyen piactér, a párbeszédem a Teremtő Atyaúristennel ne legyen alkudozás. Lelkem és temploma, a testem, helyet adjon a Világ világosságának, tiszta legyen, hogy ott megszülethessen Krisztus, ez a szellemi feladatom.
Words without thoughts never to heaven go
Test-lélek-szellem: az egész mivoltomat át kell hatnia (ezért van a testhelyzet is)
Nem kell ezért „érvelni, bizonygatni” meg kell próbálni, ez annyira bensőséges dolog, hogy kívülről nem lehet, nem is kell magyarázni. Eszköz és cél egy itt. Haszna nincs, értelme van, de az Alanyban nyugszik, azt sem kell magyarázni.
Hasonlat lehet, talán: ima, ahogy az egy év körüli ember néz, figyel. Az a csöpp 'mihaszna' kölyök. Meg is tanul egy nyelvet, hatalmas szellemi tevékenység, merengjünk el az ötödik újrakezdő angol nyelvtanfolyam szünetében ezen.
A figyelme 'onnan' jön, ahova az ima tart! Abból a világ világosságából, a Logoszból, melyet fogantatásunkkor ajándékba kapunk – ettől vagyunk emberek, Isten gyermekei. (és ez szabad erő, nem függ a génektől, minden egészségen született embergyerek pontosan azt a figyelem-sugarat küldi a világba, egy-forma ez, és azt a nyelvet tanulja, amit az emberek közvetítenek neki, génektől függetlenül)
Ha nem úgy vesszük Isten országát, mint a kisgyermek, nem jutunk el oda, a kisgyermekek angyalai mindenkor látják az Atya arcát – mondja az Ács Fia. Az ő létük maga az ima ezek miatt, és teljesen hiányzik az első évekből a gyermek intenzív, veleszületett megismerési folyamatából a „haszonlevűség”. Az egy év körüli gyermek alázattal és szeretettel fordul a világ felé. És később, hosszú, nehéz életút után, ha nagyon magas szintre ér az imádkozó, olyan lesz az ima, mint ahogy Henri Boulad atya mondta: „imádkoztam evés előtt, majd később az evés maga lett az ima.” (szabad kipróbálni: 'Uram, ez étel jóságod ajándéka' - és első kanalak alatt magunkban mondani)
Az ima hálaadás, és érzi az imádkozó a kegyelem áradását, mindez ingyenes. A régiek ezt hosszú magyarázkodás helyet egyszóval fejezték ki: 'kharis' (gör), 'gratis' (lat)– szó jelentése: kegyelem, hála, (ingyenesség, nem üzlet), vagyis egyszerre jelenti a kifelé és a befelé ható erőt, csak az irány más, az erő egy és ugyanaz. |
|
| Rendes Kis |
|
Csatlakozom mpd kolléga kéréséhez: kérem, említsen rá legalább 1 példát, hogy az ima
az imádkozón kívül még kire/mire hat. |
|
| mpd |
|
|
És ha imádkoznál annak érdekében, hogy legyen? |
|
| schlempe |
|
"..Mit szólsz az örökmozgóhoz?"
Semmit. Pontosabban: nem sokat. Van aki 'aszongya van és vannak akik 'aszongyák nincsen. Jómagam inkább az utóbbiakhoz csatlakoznék. |
|
| mpd |
|
Aha.Szóval semmi. Hát így nehéz valamiről nemhogy vitázni, de még társalogni is.
Mit szólsz az örökmozgóhoz? Ki lehet próbálni, kinek-kinek személyre szabottan ott van az elméjében, csak meg kell csinálni. |
|
| schlempe |
|
|
Nyugodtan tessék látni-meglátni! Senki és semmi nem gátolja a dolog látását. Konkrétan nem. |
|
|
| Tovább ... |
|