|
| Téma: Ökumené: ortodoxia vs. tolerancia |
|
| keresztkem |
|
Nagyon fennkölt és szinvonalas-kultúrált beszélgető vita lehetett, ahol engem csak az a szerintem nagyon NEM MELLÉKES KÖRÜLMÉNY zavar, hogy a Heidelbergi Káté inkriminált "új fordításának" kitételéről--a beszámoló tanúsága szerint--mintha már szó sem esett volna.
Legalábbis az itt közölt szövegből olybá tűnik.Vagy rosszul érteném?
keresztkem |
|
| Rendes Kis |
|
Vérre menő hitvitát vezényelt a miniszter
Szőnyi Szilárd - itthon@hetivalasz.hu
Utolsó módosítás: 2013.04.07 10:23
Ötszáz éve nemigen volt példa arra, ami csütörtökön este Budapesten, Balog Zoltán Hold utcai templomában történt. A tárcavezető a németajkú református gyülekezetben vére menő hitvitát vezetett arról, hogy, miként a Heidelbergi Káté mondja, kárhozatos bálványimádás-e a katolikus szentmise. A jobb sarokban Barsi Balázs ferences szerzetes, a bal sarokban Szabó István református püspök.
„Anélkül, hogy a Heti Választ akarnám reklámozni: homousion vagy homoiusion? Merthogy ezzel a kérdéssel fordult a lap tavaly ősszel Szabó István püspökhöz a vitáról szóló interjúban" - hegyezi ki a kérdést a házigazda, Balog Zoltán református lelkész, „civilben" emberi erőforrás miniszter. Akkori beszélgetésünk apropóját az adta, hogy idén új fordításban jelenik meg a Heidelbergi Káté, a kálvinista hitvallás. A magyarországi református zsinat pedig úgy döntött, hogy a szövegben megtartja azt a részt, mely a „pápás misét" - mert abban a katolikusok szerint Isten valóságos teste és vére lényegül meg - kárhozatos bálványimádásnak nevezi.
Bár a mostani vitához hasonlóan, a madáchi kérdés a kívülállók szemében szőrszálhasogató apróságnak tetszik, valójában a hit lényegéről szól. Amint Szabó akkor válaszolta kérdésünkre: „Homousion, ahogy minden keresztyén egyként vallja: Jézus Krisztus istensége tekintetében nem hasonló, hanem azonos lényegű az Atyával. Tehát nem egy i betű a különbség, hanem az, hogy ha Krisztus nem volna azonos lényegű, nem lenne isteni megváltás."
A zsinat döntéséről annak idején Barsi Balázs az Új Ember katolikus hetilapban fejtette ki lesújtó véleményét és mondott köszönetet a zsinati döntés ellen szavazó 17 tagnak, „akik nem tekintik szentmisénket, amely kétezer év óta annyi szentet nevelt, kárhozatos bálványimádásnak". Szabó már akkor jelezte, hogy szívesen folytatna nyilvános hitvitát - avagy, miként a XVI. századi keresztények nevezték ezt az akkor divatos, sokszor vérre menő műfajt: disputát - Barsival. A pillanat most, a Protestáns Tavasz rendezvénysorozat keretein belül érkezett el. Vér ezúttal nem folyt, Krisztus teste és vére azonban minduntalan említést nyert.
Barsi Balázs erősen indít: „Nekem nincs semmi bajom a reformátusok úrvacsorájával" - hökkenti meg a hallgatóságot. Persze rögtön hozzáteszi: neki alapvetőbb, egyháztani gondjai vannak. Mégpedig az, hogy a katolikus felfogás szerint egy református lelkész - az apostoli folytonosság hiányában - nem felszentelt pap, így nem is állna módjában érvényesen átváltoztatni a kenyeret és a bort. „Ezért az lenne a botrány, ha a reformátusok ugyanazt tartanák az eucharisztiáról, mint mi, azaz hogy az ostya és a bor minden morzsájában, illetve cseppjében ott van Krisztus valóságos teste és vére" - mondja.
Ezzel együtt tisztelettel áll meg a protestáns szertartás előtt, hiszen azt is egyfajta, misztériummal teli lelki találkozásnak látja Krisztussal. Ennek alátámasztására felidézi a református Szabó Magda egyik megrendítő írását, melyben a néhai író arról számol be, milyen elmélyülten készült az úrvacsora vételére. „Istenem, ha minden katolikus így készülne a szentáldozásra!" - sóhajt fel Barsi.
Fenséges, méltóságteljes, lenyűgöző, megkapó - sorolja a jelzőket ezek után Szabó István, amelyek egy katolikus szentáldozás láttán az eszébe jutnak. „Ott nincs semmi esetlegesség, a pap biztosan nem felejt ki egyetlen mondatot sem, mindennek megvan a szigorú kerete - ezzel szemben nálunk kissé plebejusjellege van a szertartásnak. Ugyanakkor míg a katolikusoknál úgymond kiosztják, mi kiszolgáltatjuk a szentséget" - mondja, nagy hangsúlyt helyezve a két kifejezés közti jelképes és teológiai különbségre. Arra, hogy a reformátusok úgy tartják: az átalakulás nem a kenyér és a bor jegyében, hanem az eucharisztiát hittel magához vevő emberben megy végbe.
„Nem vagyunk tehát zwingliánusok, és nem azt mondjuk, hogy ez csak emlékezés Krisztusra - igenis valljuk, hogy itt lényegi egyesülés jön létre Istennel" - mondja Szabó, majd felvet egy új szempontot. Szerinte nem azon kellene vitatkozni, hogy Krisztus milyen módon érhető tetten az úrvacsorában, hanem arra kellene figyelni, amit Jézus ígért követőinek: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Tehát nem a „jelenlét", hanem a „velünk lét" a lényeg - figyelmeztet, és minden keresztényre rábízná, hogy személyesen hogyan éli meg a találkozást.
Barsi ezek után arra kéri vendéglátóit: ne gondolják, hogy a „pápisták" bálványt imádnak - „mi nem a kenyeret és a bort, hanem e két jegyben Krisztus testét és vérét tiszteljük" -, cserébe megígéri, hogy a predesztinációt a katolikusok sem annak primitív felfogása alapján fogják megítélni. Összegzésként leszögezi: bár az eucharisztia kérdésében áthidalhatatlanok az ellentétek, a hit gyökere azonos, olyannyira, hogy „egy református testvéremmel sokkal közelebbi, „vérségi" kapcsolatban vagyok, mint ha apám, ne adj' Isten, ateista lett volna".
A másfél órás vita kedélyesen, de az álláspontok határozott fenntartása mellett folyik a két lenyűgöző intellektusú, páratlanul művelt és elmélyült lelkületi férfiú között; Szabó katolikus teológusok egész sorát idézi, olykor latin eredetiben, Barsi pedig gazdagító református olvasmányértékeit eleveníti fel. Csak úgy repkednek a Szent Ágoston- - pardon: Augustinus- -, Aquinói (Szent) Tamás, Karl Rahner- és Ravasz László-idézetek mindkét részről, jelezve: ez a disputa a legkevésbé sem a Magyarországon megszokott közéleti viták züllött szintjén zajlik.
A beszélgetés ugyanakkor nem nélkülöz egy-egy szeretetteljes oldalvágást, sőt piszkálódást sem. „Nahát, a katolikusok Szentírást olvasnak? Ez új" - eleveníti fel sok református élményét Szabó. „De mi azért elhoztuk nektek 1500 évig a Szentírást!" - riposztozik Barsi, majd finoman vitapartnere szemére veti, a protestánsok hogyan tarthatnak közösséget az unitáriusokkal, akik még Krisztus istenségét is tagadják. Igaz, a végén, amikor Balog Zoltán azzal védi meg az unitáriusokat, hogy ők azért fontosak, mert a magyar megmaradás zálogaiként tekintünk rájuk, Barsi bólogat, és megenyhülve hozzáteszi: „Sőt egy református azt mondta nekem: Balázs atya, ha a lelkészeik nem zavarják össze őket, akkor ugyanazt hiszik, mint mi."
A vita végén nincs győztes és vesztes: miután a hallgatósággal együtt elmondják a két egyház közös imádságát, a Miatyánkot, a félek egyértelmű nyertesként lépnek le a pulpitusról. És ahogy Balogh Zoltán a végén tanulságként megfogalmazza: „Talán nem is annyira egymás felé kellene közelednünk, mert a jelek szerint ez nemigen megy. Hanem Krisztus felé - aminek következtében egymáshoz is közelebb juthatnánk."
... http://hetivalasz.hu/itthon/nahat-a-katolikusok-szentirast-olvasnak-ez-uj-62488/
... www.facebook.com/pages/Akit-nem-zavar-Isten-a-k%C3%B6z%C3%A9letben/1301976736 ... |
|
| Rendes Kis |
|
 Közelebb?
www.parokia.hu
Nem adna úrvacsorát Barsi Balázs ferences szerzetesnek a dunamelléki református püspök – ez is kiderült azon a dispután, amelyet Balog Zoltán református teológus, emberierőforrás-miniszter vezetett Budapesten, a Hold utcai templomban. Lesz valaha egyetértés fontos kérdésekben a különböző felekezetek...
... http://www.parokia.hu/hir/mutat/4463/
Nekem a reformátusok úrvacsorájával semmi problémám nincs – kezdte Barsi Balázs. – Az lenne a baj, ha egy katolikus mondaná azt, hogy nincs jelen az Úristen. 1500 évig Kelet és Nyugat úgy tudta, hogy ott van. (Az ortodoxok és katolikusok azt vallják, hogy a feltámadt Krisztus valóságosan jelen van a kenyérben és borban - a szerk.). Azt tartanám inkább katolikusellenesnek és megbotránkoztatónak, ha egy protestáns lelkész és a gyülekezet azt vallaná, hogy valóságosan jelen van a kenyérben és a borban, úgy, ahogyan a katolikusok mondják, tudniillik a református lelkész nincs felszentelve – mondta a szerzetes. Szerinte az eucharisztia különböző egyházfogalmat takar, és leginkább egyháztani kérdés, amelyben nem lehet egység, érdemesebb inkább az egyház struktúráján elgondolkodni.
Balog Zoltán kérdésére Barsi Balázs azt válaszolta: hogyha meghívnák a reformátusok úrvacsorára, azon részt venne ugyan, de nem áldozna, mert az a református testvérei lenézését jelentené.
... www.facebook.com/magyarorszag.kereszteny |
|
| Rendes Kis |
|
 Mit jelent magyar unitáriusnak lenni? – Esszépályázat
Fotó: erdelyinaplo.ro
A Magyar Unitárius Egyház Hitéleti, missziói és nevelési ügyosztálya esszépályázatot hirdet Mit jelent magyar unitáriusnak lenni? címmel.
A hívő emberek számára a vallás, a lelkiség határozza meg az életvitelt, az életvezetés rendjét. Vallásos tapasztalatok sokaságából épül fel lelkiségünk, lelkületünk. Gyermekkori vallásórás, ifjúsági egyleti élményeink, valamint felnőttkori vallásos cselekedeteink lehetnek forrásai ezeknek a vallásos tapasztalatoknak. A mély vallásos élmények sokszor egyszerű történetekben nyilvánulnak meg, melyeket érdemes másokkal is megosztani.
Pályázhatnak: http://erdely.ma/palyazatok.php?id=134662&cim=mit_jelent_magyar_unitariusnak_ ... |
|
|
|
| Tovább ... |
|