|
| Téma: Quasi (hit vs. rítus) |
|
| keresztkem |
|
P.s.: Nem szabad ugyanis összemosni a RITUS-t--ami egy pogány cirkusz, üres hókuszpókusz valóban--a LITURGIA TARTALMAT IS(!) HORDOZÓ ÉRTÉKES, Isteni szépségeivel.Aki ilyesmire kisérletet tesz nos, az valóban NEM ÉRTI JÉZUS TANITÓI MŰKÖDÉSÉT...MÉG MINDIG NEM.
k.k. |
|
| keresztkem |
|
Ez egy eléggé közkeletűen közismert csacsiság, amiben egy icipici igazság is van azért mégiscsak.
De a zöme és a lényege elavult, "lerágott csont".
k.k. |
|
| Rendes Kis |
|
Jézus tanítói működésének fordulópontja az elkeseredett kifakadás: "Még mindig nem értitek ?"
(Mk 8,17)
Ekkor, emiatt szabja ki önmagára a halálos ítéletet: elhatározza, hogy fölmegy Jeruzsálembe,
ahol a kínos halál vár rá, azt talán majd megértik.
Nem értették meg, csak ritkán, kevesek.
A nem-értésből lett a rítus.
A quasi.
Úgy teszünk, mintha.
A rítus fontos.
A rítus fölidézi az immár hagyományos nem-értést.
Abból, ha úgy teszünk mintha, ritkán, kevesekben, megtörténhet a csoda: megértik a tanítást. |
|
| keresztkem |
|
"..Ha pedig Ferenc pápa tényleg a harmadik világot képviseli, és mi annyira szeretjük a harmadik világot, akkor érdemes megnézni, hogy a harmadik világ közvéleménye mennyivel konzervatívabb állásponton van az abortusz, a válás, a homoszexualitás és hasonlók kérdéskörében. Ezek szerint a harmadik világ nem a német módira a vevő."
Ez az egyik idézetem annak illusztrálására, hogy Szilvay Gergely atya mennyire pontosan és jól látja a jelenlegi, sokak számára "rejtélyes" "pápahelyzet" lényegét.Megmutatva a főleg médiák által--és NEM AZ ELEVEN KATOLIKUS ÉLET ÁLTAL--favorizált "vatikáni nóvumok" beelső ellentmondásainak sokaságát.Persze itt "német módi"-n Szilvay atya az "újkeletű-neofita" német katolicizmust "pellengérezi ki", amely hovatovább melegágya a liberalizmusnak, válással, abortusszal, élettársi kapcsolatokkal,házasság előtti szexuális együttélésekkel, s nyilván NEM az Eugenio Pacelli-XII. Piusz féle időket.És persze "kongóan üres" német katolikus székesegyházakkal, üres kolostorokkal, apácák és persze a szerzetesek reszketeg agastyánokkénti lézengő állapotaival jellemzőeket.AMIHEZ KÉPEST A JELENLEGI(!!!) MAGYARORSZÁGI PAP-, ÉS SZEREZETESHELYZET HOVATOVÁBB AZILIUMI VONZÁSÚ NAGYSZERŰ ÁLLAPOTBÉLI EGYHÁZAT MUTAT, ILL. TÜKRÖZ!!! Meglepő vagy nem, de "így van", állításunk igazolásához elég elmenni a Bécsi Pázmáneum kongó ürességű épületébe, ahol ha van 1-2-3 növendék netán, akkor azok magyarországról "átjött" németet tanuló gyakorló kispapok: osztrák, német vagy svájci növendék a fasorban nincs...
A másik lényeges dolog az ú.n. "tradició"!
A katolikus hittantanitás szerint--MELYET A MAGYAR TEOLÓGIAI SZEMINÁRIUMOKBAN IS OKTATNAK, ÉS AMIBŐL A KISPAPOKNAK VIZSGÁZNIUK IS KELL NAGYON SZIGORÚAN--AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁS A KATOLIKUS TAN SZERINT 3 ERŰ LELKI-SPIRITUÁLIS PATAKBÓL forrásozik!!! eZ A 3 ér:
I.) a Szentirás;
II.) a Szenthagyomány; ÉS
III.)a Római Szentszéki Tanítóhivatal MINDENKORI TANITÁSAI-IRÁNYXMUTATÁSAI--a fenti 2-ről!
E 3 ÉR egyenrangú(!), egyenlő fontosságú(!) : egyik sem helyezhető sem a másik elé sem mögé.
A HAGYOMÁNY--A SZENTHAGYOMÁNY tehát az ISTENI KINYILATKOZTATÁS INTEGRÁNS RÉSZE, melynek csorbitása pláne elvetése magának a KINYILATKOZTATÁSNAK az IGNORÁCIÓJÁT JELENTENÉ!
S hogy mekkora érték és erő e hagyomány, azt mutatja a LATIN NYELVŰ, Ú.N. TRIDENTI MISÉK GOMBAMÓD SZAPORODÓ SZÁMA MAGYARORSZÁGON IGEN JELENTŐS SZÁMÚ FIATAL AKTIV RÉSZVÉTELÉVEL.( és ez NEM Lefebr-izmus, de ma már engedélyezett Istenimádási mód Egyházunkban!)ÉPP
MA, PÜNKÖSDHÉTFŐN VÁROSUNKBAN IS VAN ILYEN SZENTMISE--LÉPCSŐIMÁVAL, SÚLYOZOTT BŰNBÁNATI RÉSSZEL, A MISEMONDÓ PAP LATIN SZÖVEGEIVEL ÉS RECITÁLÁSAIVAL, Budapesten pedig már hosszú évek óta, nagy hívői részvétellel.
Tehát.Hogy a hagyomány mekkora nagy érték azt a fentiekkel próbáltuk illusztrálni MEGERŐSITVE A Szilvay Atya által íróttakat.S hogy a KÜLSŐ FORMÁK mennyire fontosak arról elsődlegesen ortodox testvéreink mondhatnának egyet s mást, de ha ők nem, akkor közelebb: görögkatolikus hívőtársaink-barátaink e honban is...magyarul.Hogy mennyire jelentős, SŐT: ÓRIÁSI értékei és erői ők magyar kereszténységünknek, azt --úgy--vélem--ebben a körbel ecsetelni fölösleges.
Még Melinda Glashütter számára leszögezném: NEM(!!!) ITÉLKEZÉS AZ, HA VALAKI EGYHÁZI KÉRDÉSEKBEN ELMONDJA VÉLEMÉNYÉT, KÖZKINCCSÉ TESZI AZ ÁLTALA ISMERTEKET ÉS TUDOTTAKAT.
k.k. |
|
| Rendes Kis |
|
Melinda Glashütter: Én azt nem értem, hogy a szerző honnan veszi a bátorságot, hogy ítélkezzen a Szentatya felett...
Sallai János: Enélkül a szimpatikus "személyi kultusz" nélkül ma sokkal kevesebb ember lenne, aki közeledik az Egyházhoz, de legalábbis a kereszténységhez. Erre pedig óriási szükség van, mégpedig két okból. Az Egyház az elmúlt évszázadok alatt teljesen megfeledkezett valamiről, az evangelizációról. Ha meg tette, igen rosszul tette a múltban. Ennek következménye - de legalábbis hivatkozási alapja a mai keresztényellenesség, pontosabban egyházi pompa ellenesség. A másik ami miatt én jónak tartom a Szentatya "viselkedését"  az az, hogy eddig az Egyház a rajta kívül állók szemében egy zárt közösséget jelentett, a vezetők elvoltak kiváltságos státuszukkal, zárt körű, érthetetlen ceremóniáikkal, a hívők meg elvoltak mint a befőtt, biztonságot nyújtó közösségeikben. Nem volt átjárás, nem volt kommunikáció, párbeszéd (az ma sincs). Ma pontosan egy ilyen pápa kell, mint amilyen Ferenc pápa, aki ezt nem látja, annak fogalma sincs mi történik körülötte.
Popovits Tiborné Márti: Miben követik Krisztust, a Krisztus követői ? (pompa, kiszolgálás, vagyon..), a pedofil papok máig nincsenek felelősségre vonva, cölibátus ? Hány homoszexuális van közöttük ! Neveljenek sok-sok gyermeket ! Hány gyermek született már paptól, apácától ! Az apácák is szüljenek, mutassanak példát nekünk ! Isten nevében harcoltak ! Inkvizícióról mi a véleményük ? Boszorkányüldözés, ördögűzés ?
... www.facebook.com/www.talita.hu?fref=nf |
|
| Rendes Kis |
|
 „Varázstalanítás" ellen
2014. június 09. hétfő, 06:00 | Írta: Szilvay Gergely
Számos felvetéssel élt kedves ismerősöm, Kóczián Mari a vs.hu Ferenc pápáról szóló vitasorozatát indító cikkemre. Mari felvetései méltók a válaszra, nem csak annak okán, hogy kedvelem a Talitát, hanem azért is, mert sokak vélekedését tükrözik.
Mindenekelőtt szeretnék rámutatni arra, hogy a vs.hu felkérésére írt cikkemben nem elemeztem teljes körűen I. Ferenc pápa működését. Pár, számomra fontos mozzanatot emeltem ki, annak tudatában, hogy nem csak én szólalok meg, és mások kifejtenek más pontokat.
A kritikám kritikájában a Talita szerkesztője azt írja: számára nem sarokkő a tradíció. Nos, kár; nem tudom, pontosan mit ért itt Mari a tradíció alatt, de az egyház a saját alapkövének tartja a szenthagyománynak nevezett dolgot. Olyannyira, hogy például a Biblia első évszázadokban lefolyt kanonizálása is a Szenthagyománynak nevezett dologra alapozódott. Valóban, a tradíció más elemei változnak – de azért lényege mégis egyfajta állandóság, ugyanis ha annyival intézzük el, hogy a tradíció változik, akkor tkp. semmi értelme hagyományról beszélni. Jelképek eltűnnek és feltűnnek – így van, de a közmegegyezés mellett a jelképek is hagyományon (is) alapulnak. Ráadásul a hagyomány nem pusztán közmegegyezés kérdése, akkor ugyanis úgyszintén nem lenne semmi értelme. Szerintem egy pápának inkább azon kellene igyekeznie, hogy megértesse az emberekkel a bonyolultnak tűnő, nem egyértelmű jelképeket is. Ha pusztán az egyértelműség és egyszerűség a szempont, akkor ellaposodunk.
De úgy látszik, a szerző figyelmét elkerülte némelyik megjegyzésem. Például hogy a jelek szerint az egyszerűségre sokat költenek a Vatikánban. Nem paradox? Nem paradox egyszerű miseruhákat rendelni, sok pénzért? Nem paradox, hogy most sok püspök vasból készült mellkeresztre ruház be, mikor olcsóbb lenne tovább hordani az aranykeresztet?
Igen, én azt állítom, hogy katolikusként a hagyományoknak, az intézményeknek és a hierarchiának is alá kell vetni magunkat. Végső soron az egyház ezekből áll: intézményeknek, hierarchiának, hagyományoknak vagyunk a részesei. Aki ennek az ellenkezőjét gondolja, az átigazolhatna egy protestáns kisegyházba. A „dög nehéz miseruhák" pedig méltóságot sugároznak, szemben a ma divatos, Star Trekes izékkel, amelyek inkább nevetségesek. Szerintem azt is fontolóra vehetnénk, hogy miért alakult ki mindaz, amit el akarunk vetni. Nem tartom szerencsésnek, ha sutba dobjuk évszázadok örökségét. A „külsőségek" igenis fontosak, ezek nélkül szívtelen, lelketlen az élet. Lehet, másnak vonzó, ha valaki mindig csak ugyanazt az egyszerű ruhát hordaná. Nos, számomra ez azt jelképezi, hogy az illető nem tud ünnepelni. Számomra a dög nehéz miseruhák és a pompa azt jelenti, hogy tudunk ünnepelni, merjük elereszteni magunkat, és nem csak kuporgatni állandóan. A nagyvonalúságot jelképezik, és sokkal emberközelibbek, mint egy sivár, egyszerű öltözet.
Benedek népegyháza nem jelent üresen kongó templomokat – ugyanis Benedek éppenséggel szembement az üresen kongó templomokat eredményező, német egyházi mainstreammel. Egyébként: a Pew Research Center felmérései szerint Dél-Amerikában a legnémetesebb, legeurópaibb egyház az argentin (tegyük hozzá, Brazília egyháza is részint német adományokból él, nem hiába van számos német származású püspöke). Az a nézet, hogy a szertartásosság és egyértelmű kiállás nem vonzó, legalábbis nem megalapozott. XII. Piusz alatt horribilis mértékben nőtt az amerikai katolikusok száma. Nagy botrányt kavart, amikor Benedek pápa az ókonzervatívnak tartott André Joseph-Leonard püspököt nevezte ki Belgium prímásává. Csakhogy az ő egyházmegyéjének vallási élete sokkal élénkebb volt, szemináriumában pedig háromszor annyi növendék volt, mint a németesebb utat választó egyházmegyékben.
Mari felteszi a kérdést: ha egy abszolút monarchia fejének tartom Ferencet, akkor miért baj, hogy váratlan lépéseket tesz, és kézi vezérléssel irányít? Hát, azért, mert egyrészt: az abszolút monarchiák abszolút uralkodói sem abszolút módon uralkodtak – egyes libertáriusok mind a tíz ujjukat megnyalnák, ha látnák, milyen minimális állam is volt a gyakorlatban az abszolút monarchia egy mai demokratikus országhoz képest. Másrészt a pápa nem, nem tehet azt, amit akar. Ahogy Dwight Longenecker atya, egy anglikán papból lett, népszerű bloggerként is működő katolikus pap írta nemrég:
„Kapott egy évet, hogy felnőjön a feladathoz. Nincs senki mellette, aki sorvezetőt adna neki és segítene neki megérteni, hogy most ő a pápa? Ő egy világ egyik vezető személyisége, a Katolikus Egyház szócsöve. Nem teheti azt, amit csak akar."
Harmadrészt: nyilván, irányíthat így Ferenc. Csak épp ez épp azzal az imiddzsel ellentétes, amelyet kialakított magáról: azzal, hogy jobban szereti Róma püspökének nevezni magát, meg Bergoglio atyának, aki kollegialitásban igyekszik dönteni mindenről. Az erőskezű menedzser felteszi a kezét? Ha erőskezű menedzser, akkor miért nem nevezi magát I. Ferencnek, aki pápa? És miért irányítja kézi vezérléssel az olasz püspöki kart, miközben korábban kijelentette, hogy nagyobb szabadságot kell adni a püspöki karoknak? Vagy csak azoknak kell nagyobb szabadság, akik az ő szája íze szerint élnek vele?
Megint Longenecker atyát idézném: „Őszinte leszek. Minden erősségével együtt Ferenc pápa, úgy látszik, nem látja a határait. Felhív egy nőt Argentínában, hogy személyesen adjon tanácsot neki a házasságával kapcsolatban? Mint plébános, sosem adnék tanácsot valakinek egy másik plébániáról, kivéve, ha az illető plébánosa is tud róla és beleegyezett. És sosem kritizálnék egy másik plébánost a hívek előtt. Elégszer tartottam a számat, amikor hallottam a horrortörténeteket paptestvéreim látszólagos inkompetenciájáról, kegyetlenségéről, butaságáról és tudatlanságáról.
De a Szentatya azt gondolja, hogy neki feladata felhívni egy világi hívőt, tanácsot adni neki a házasságával kapcsolatban és kritizálni a plébánost? Ez a pápa egy mikromenedzser, vagy mi? Rómából olyan hírek jönnek, hogy ő egy extrém mikromenedzser, a személyisége melegsége és dinamikus »alázata« mellett pedig igencsak ellenőrző alkat."
Tudom, erre Mariék válasza az, hogy kit érdekel, hogy mi van a háttérben, amikor az emberek Ferenc pápát látják? Nos, épp ez az, amire ő is épít: hogy a hívek tömegeit a többi nem érdekli. Feltehetjük azt a kérdést is: nem fura, hogy ekkora személyi kultusz épül valaki köré, aki elméletileg elutasítja azt? Egyébként meg: Wildmann János a vs.hu-ra írt cikkében annak a reményének ad hangot, hogy majd Ferenc pápa módszereivel végre rendet lehet tenni a Vatikánban. Én is reménykedem, de ahogy Sandro Magister írja: egyelőre még a legtöbb olyan ember, akit el kéne takarítani, hivatalban van.
Ha pedig Ferenc pápa tényleg a harmadik világot képviseli, és mi annyira szeretjük a harmadik világot, akkor érdemes megnézni, hogy a harmadik világ közvéleménye mennyivel konzervatívabb állásponton van az abortusz, a válás, a homoszexualitás és hasonlók kérdéskörében. Ezek szerint a harmadik világ nem a német módira a vevő.
Időnként nekem szegezik: a harmadik világ ezt a stílust érti, amit Ferenc pápa képvisel? Lehet. De akkor miért vannak rendszerint a konzervatívabb állásponton az afrikai püspökök a vitákban? Miért nemzeti hős Srí Lankán Malcolm Ranjith, a legtradicionalistább bíboros, aki végigvizitálta a plébániáit, és megköveteli minden papjától, hogy teljes miseruhát vegyen fel a liturgiához, valamint elrendelte, hogy térdelve kell áldozni? Miért van tele Londonban a régi rítusú mise ázsiai diákokkal? Miért trendi tradinak lenni a fiatalok közt, ahogy az Economist írta? Füzes Ádám atya mondta egy interjúban a Magyar Kurírnak: „a hívek alapvetően konzervatívabbak, mint ahogy mi elképzeljük őket. Bejönnek a templomba, és azt szeretnék, hogy a liturgiában ne ugyanolyan dolog történjen, mint a világban. Azt hiszem, abban tévedett a zsinat utáni reform, hogy teljesen olyanná akarta tenni a liturgiát, mint a világ, hozzá akarta igazítani a világhoz."
Félreértés ne essék, Ferenc pápa közvetlensége nagy érték. De lehet úgy is közvetlennek lenni és mosolyogni, hogy közben, amikor kell, rendesen felöltözik az ember. Lehet vagány, laza, hosszú hajú, motoros papnak lenni úgy is, hogy felvesszük a plébánia régi kincseit. Aztán ettől még lehet a hívekkel sörözni mise után. Utána. Ugyancsak egyet tudok vele érteni abban, amiket a papi prédikációkról írt apostoli buzdításában, és remélem, hogy tényleg sikerül rendbe tennie a Kúriát. Örülök, hogy hangsúlyozza az isteni szeretetet, nagyvonalúságot, megbocsátást, felhívja a figyelmet arra, hogy szeretettel kell fordulni azok felé, akik mondjuk homoszexuálisok vagy épp elváltak. Remélem, nyomában megint „vidám vallásként" fogják emlegetni a katolicizmust, ahogy a középkorban tették. De egyszerű, földhöz ragadt, érdeklődő hívőként ezek a kételyeim fogalmazódnak meg vele kapcsolatban.
Sokat gondolkodtam előző cikkemnél és most is, hogy érdemes-e ezeknek hangot adni. Nem jobb-e, ha az egység érdekében inkább csöndben maradok? Aztán arra jutottam: azután, amit Benedek pápa kapott egyházon belül is, nekem sem kell tartanom attól, hogy megfogalmazzam aggodalmaimat. Főleg azután, hogy angol és olasz nyelven ezt már megtették komoly tekintélyek. Akkor talán ártani nem tudok sokat.
Remélem, a Szentlélek tudja, mit csinál, és egyszer majd megsúgja nekem is, nekem, aki azt szeretné, ha végre abbahagynánk az állandó reformkényszert az egyházban az örök állandóság javára, valamint abbahagynánk az egyház racionalizálását és „varázstalanítását". Füzes Ádámot idézve megint: „A misztikumból viszont jó lenne valamit visszacsempészni, hogy komolyabban vegyük a szentet, és körülvegyük az őt megillető ritualitással."
... http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1924%3Avara ...
... www.facebook.com/pallagi.erzsebet?fref=nf |
|
|
| Tovább ... |
|