|
| Téma: Ökumené: ortodoxia vs. tolerancia |
|
| Rendes Kis |
|
Ezt a szeánszot akkor joggal nevezhetjük demonstratív felejtésnek  |
|
| keresztkem |
|
"..Értem én, és erre mondom azt, hogy ezeket az ókori* vitákat nem lezárni vagy pláne nem
föleleveníteni kell, hanem elfelejteni."
Rendben van, még "ezzel", tehát a "föntiekkel" IS(!) egyetértek.De! Ha már EGYSZER azon a bizonyos napon--talán ápr.5-én a Hold utcai templomban "összejöttek" ilyen prominens személyiségek, mint Szabó püspök úr, meg Barsi Balázs ferences atya, meg föltehetően sok jóindulatú és feltehetőleg okos ember, akkor már MÉGISCSAK JOGOSULT DOLOG AZT LEGALÁBB "SZÓVÁ TENNI"--MEGKÉRDEZNI, HOGY UGYAN MÁR, MIÉRT NEM(!) ARRÓL BESZÉLGETNEK, amiért összejöttek??? Nevezetesen a Heidelbergi Káté újnak mondott szövegforditásáról, melyben a katolikus Szentmise "kárhozatos bálványimádás"-ként van aposztrofálva! HA MÁR EGYSZER EZÉRT(!) ÉS NEM MÁSÉRT ÖSSZEJÖTTEK, nem sajnálva időt, pénzt, szellemi energiát. Ott és akkor már nem lehetett azt mondani, hogy: "hát akkor most köszönjük szépen, tessenek szépen hazafáradni, mert úgy döntöttünk, hogy a vitát "nem zárjuk le", "nem elevenitjük föl", hanem szépen "elfelejtjük" az egészet! Mondom: HA MÁR EGYSZER ÖSSZEJÖTTEK AZ ILLETŐK!
Mert akkor az Ön--"fenti", és idézett-- kivánalmainak jegyében össze sem köllött volna hívni egy ilyenféle szeánszot--gondolom én...
keresztkem |
|
| Rendes Kis |
|
Értem én, és erre mondom azt, hogy ezeket az ókori* vitákat nem lezárni vagy pláne nem
föleleveníteni kell, hanem elfelejteni.
Ebben is Pál apostol intelmét kellene követni: "Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül,
hogy felfogását elítélnétek. / Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos
azonban csak zöldségfélével táplálkozik. / Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik.
Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti.
Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De
állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa. / Van, aki különbséget tesz a
napok között, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindegyik a meggyőződését.
Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi, aki meg eszik, az Úrra való tekintettel
eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem
eszik, és ő is hálát ad az Istennek."
... http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/katbibl/html/rom.htm
Egy a fontos: a communio.
Az egység Krisztusban.
Ámen.
_________________
*) Nem elírás: Ferenc pápa trónralépésével ért véget az Ókor, kezdődött el a Középkor. |
|
| keresztkem |
|
"..Az igazság nem az egyik vagy a másik oldalon, hanem Krisztusnál van."
Ez rendben is van, vagy legalábbis rendben is lenne, csakhogy az alapkérdés az mégiscsak az, hogy ennek a MEGÁLLAPTÁSNAK A LÉNYEGE ÉS TARTALMA hogyan, s miként juttatható érvényre a Heidelbergi Káté új szövegfordításában, illetőleg annak református liturgia-béli használatában? Hogy akkor a katolikus Szentmise "kárhozatos bálványimádás"-sá becsmérlése marad-é avagy sem.Mert mégiscsak EZ AZ ALAPVETŐ oka annak, s nem az Úrvacsora vagy Szentáldozás értelmezése, amiért a "beszélgetők" "összejöttek" "együttgonddolkozni".
keresztkem |
|
| Rendes Kis |
|
Alakul az álláspontom: úgy oldanám meg ezt a vitát, mint Pál apostol Korintusban (... http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/katbibl/html/1kor.htm ...)
Nem azt firtatnám, hogy ki mikor mit mondott rosszul, hanem hogy hogyan kellene jól mondani.
Az igazság nem az egyik vagy a másik oldalon, hanem Krisztusnál van.
Az Eucharisztia vagy Úrvacsora kérdést úgy kell feloldani, hogy: communio.
Egység.
Egyek vagyunk Krisztusban.
Mindörökké, ámen. |
|
| keresztkem |
|
"..kialakítom a saját álláspontomat az Eucharisztia/Úrvacsora témában "
Ez termésszetsen megtehető, ám jómagam nem tartanám oly' nagyon fontosnak.Miért?
Mert úgy gondolom, hogy ha mondjuk katolikusok vagyunk, akkor "sem(!) fogunk áttérni" az "úrvacsorázásra" még akkor sem, ha esetleg "belátnánk" Szabó püspök úr--egyébiránt nem kevés mély bölcsességet tartalmazó--nézetének helyességét, miszerint az Úr-ral kapcsolatban talán nem is annyira a "jelenlét"--mármint az Úr "jelenlétének" "mikéntisége"-- hogyanja és mikéntje a fontos, hanem a "velünk lét" hogyanja és mikéntje.És hasonlóan egy mélyen hívő református testvér sem fog áttérni az áldozásra aaz úrvacsoráról, még ha úgy is döntene, hogy az az igazabb--mellesleg, mi katolikusok azt is tudjuk, hogy csak úgy "ukk-mukk-fukk" egy elhatározás alapján EZT MEG SEM TEHETI!
MINDEZÉRT GONDOLNÁM, hogy az itt felidézett vitaest tkp. NEM ARRÓL(!!!) SZÓLT, ami miatt a rendezői--Balog Zoltán lelkész úr--AZT MEGRENDEZTÉK! Már tudniillik az új Heidelbergi Káté ilyen vagy olyan tartalmú forditási szövegének jogosultságáról, vagy jogosulatlanságáról.
S úgy tűnmik, mintha erről az alap összehívási okról kedves R.K. is megfeledkezne.
keresztkem |
|
| Rendes Kis |
|
Bevallom, én nem tanulmányoztam ilyen részletességgel a vitát.
De a kérdést roppant izgalmasnak találom és tervbe vettem, hogy kialakítom a saját álláspontomat az Eucharisztia/Úrvacsora témában |
|
| keresztkem |
|
Nagyon fennkölt és szinvonalas-kultúrált beszélgető vita lehetett, ahol engem csak az a szerintem nagyon NEM MELLÉKES KÖRÜLMÉNY zavar, hogy a Heidelbergi Káté inkriminált "új fordításának" kitételéről--a beszámoló tanúsága szerint--mintha már szó sem esett volna.
Legalábbis az itt közölt szövegből olybá tűnik.Vagy rosszul érteném?
keresztkem |
|
| Rendes Kis |
|
Vérre menő hitvitát vezényelt a miniszter
Szőnyi Szilárd - itthon@hetivalasz.hu
Utolsó módosítás: 2013.04.07 10:23
Ötszáz éve nemigen volt példa arra, ami csütörtökön este Budapesten, Balog Zoltán Hold utcai templomában történt. A tárcavezető a németajkú református gyülekezetben vére menő hitvitát vezetett arról, hogy, miként a Heidelbergi Káté mondja, kárhozatos bálványimádás-e a katolikus szentmise. A jobb sarokban Barsi Balázs ferences szerzetes, a bal sarokban Szabó István református püspök.
„Anélkül, hogy a Heti Választ akarnám reklámozni: homousion vagy homoiusion? Merthogy ezzel a kérdéssel fordult a lap tavaly ősszel Szabó István püspökhöz a vitáról szóló interjúban" - hegyezi ki a kérdést a házigazda, Balog Zoltán református lelkész, „civilben" emberi erőforrás miniszter. Akkori beszélgetésünk apropóját az adta, hogy idén új fordításban jelenik meg a Heidelbergi Káté, a kálvinista hitvallás. A magyarországi református zsinat pedig úgy döntött, hogy a szövegben megtartja azt a részt, mely a „pápás misét" - mert abban a katolikusok szerint Isten valóságos teste és vére lényegül meg - kárhozatos bálványimádásnak nevezi.
Bár a mostani vitához hasonlóan, a madáchi kérdés a kívülállók szemében szőrszálhasogató apróságnak tetszik, valójában a hit lényegéről szól. Amint Szabó akkor válaszolta kérdésünkre: „Homousion, ahogy minden keresztyén egyként vallja: Jézus Krisztus istensége tekintetében nem hasonló, hanem azonos lényegű az Atyával. Tehát nem egy i betű a különbség, hanem az, hogy ha Krisztus nem volna azonos lényegű, nem lenne isteni megváltás."
A zsinat döntéséről annak idején Barsi Balázs az Új Ember katolikus hetilapban fejtette ki lesújtó véleményét és mondott köszönetet a zsinati döntés ellen szavazó 17 tagnak, „akik nem tekintik szentmisénket, amely kétezer év óta annyi szentet nevelt, kárhozatos bálványimádásnak". Szabó már akkor jelezte, hogy szívesen folytatna nyilvános hitvitát - avagy, miként a XVI. századi keresztények nevezték ezt az akkor divatos, sokszor vérre menő műfajt: disputát - Barsival. A pillanat most, a Protestáns Tavasz rendezvénysorozat keretein belül érkezett el. Vér ezúttal nem folyt, Krisztus teste és vére azonban minduntalan említést nyert.
Barsi Balázs erősen indít: „Nekem nincs semmi bajom a reformátusok úrvacsorájával" - hökkenti meg a hallgatóságot. Persze rögtön hozzáteszi: neki alapvetőbb, egyháztani gondjai vannak. Mégpedig az, hogy a katolikus felfogás szerint egy református lelkész - az apostoli folytonosság hiányában - nem felszentelt pap, így nem is állna módjában érvényesen átváltoztatni a kenyeret és a bort. „Ezért az lenne a botrány, ha a reformátusok ugyanazt tartanák az eucharisztiáról, mint mi, azaz hogy az ostya és a bor minden morzsájában, illetve cseppjében ott van Krisztus valóságos teste és vére" - mondja.
Ezzel együtt tisztelettel áll meg a protestáns szertartás előtt, hiszen azt is egyfajta, misztériummal teli lelki találkozásnak látja Krisztussal. Ennek alátámasztására felidézi a református Szabó Magda egyik megrendítő írását, melyben a néhai író arról számol be, milyen elmélyülten készült az úrvacsora vételére. „Istenem, ha minden katolikus így készülne a szentáldozásra!" - sóhajt fel Barsi.
Fenséges, méltóságteljes, lenyűgöző, megkapó - sorolja a jelzőket ezek után Szabó István, amelyek egy katolikus szentáldozás láttán az eszébe jutnak. „Ott nincs semmi esetlegesség, a pap biztosan nem felejt ki egyetlen mondatot sem, mindennek megvan a szigorú kerete - ezzel szemben nálunk kissé plebejusjellege van a szertartásnak. Ugyanakkor míg a katolikusoknál úgymond kiosztják, mi kiszolgáltatjuk a szentséget" - mondja, nagy hangsúlyt helyezve a két kifejezés közti jelképes és teológiai különbségre. Arra, hogy a reformátusok úgy tartják: az átalakulás nem a kenyér és a bor jegyében, hanem az eucharisztiát hittel magához vevő emberben megy végbe.
„Nem vagyunk tehát zwingliánusok, és nem azt mondjuk, hogy ez csak emlékezés Krisztusra - igenis valljuk, hogy itt lényegi egyesülés jön létre Istennel" - mondja Szabó, majd felvet egy új szempontot. Szerinte nem azon kellene vitatkozni, hogy Krisztus milyen módon érhető tetten az úrvacsorában, hanem arra kellene figyelni, amit Jézus ígért követőinek: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Tehát nem a „jelenlét", hanem a „velünk lét" a lényeg - figyelmeztet, és minden keresztényre rábízná, hogy személyesen hogyan éli meg a találkozást.
Barsi ezek után arra kéri vendéglátóit: ne gondolják, hogy a „pápisták" bálványt imádnak - „mi nem a kenyeret és a bort, hanem e két jegyben Krisztus testét és vérét tiszteljük" -, cserébe megígéri, hogy a predesztinációt a katolikusok sem annak primitív felfogása alapján fogják megítélni. Összegzésként leszögezi: bár az eucharisztia kérdésében áthidalhatatlanok az ellentétek, a hit gyökere azonos, olyannyira, hogy „egy református testvéremmel sokkal közelebbi, „vérségi" kapcsolatban vagyok, mint ha apám, ne adj' Isten, ateista lett volna".
A másfél órás vita kedélyesen, de az álláspontok határozott fenntartása mellett folyik a két lenyűgöző intellektusú, páratlanul művelt és elmélyült lelkületi férfiú között; Szabó katolikus teológusok egész sorát idézi, olykor latin eredetiben, Barsi pedig gazdagító református olvasmányértékeit eleveníti fel. Csak úgy repkednek a Szent Ágoston- - pardon: Augustinus- -, Aquinói (Szent) Tamás, Karl Rahner- és Ravasz László-idézetek mindkét részről, jelezve: ez a disputa a legkevésbé sem a Magyarországon megszokott közéleti viták züllött szintjén zajlik.
A beszélgetés ugyanakkor nem nélkülöz egy-egy szeretetteljes oldalvágást, sőt piszkálódást sem. „Nahát, a katolikusok Szentírást olvasnak? Ez új" - eleveníti fel sok református élményét Szabó. „De mi azért elhoztuk nektek 1500 évig a Szentírást!" - riposztozik Barsi, majd finoman vitapartnere szemére veti, a protestánsok hogyan tarthatnak közösséget az unitáriusokkal, akik még Krisztus istenségét is tagadják. Igaz, a végén, amikor Balog Zoltán azzal védi meg az unitáriusokat, hogy ők azért fontosak, mert a magyar megmaradás zálogaiként tekintünk rájuk, Barsi bólogat, és megenyhülve hozzáteszi: „Sőt egy református azt mondta nekem: Balázs atya, ha a lelkészeik nem zavarják össze őket, akkor ugyanazt hiszik, mint mi."
A vita végén nincs győztes és vesztes: miután a hallgatósággal együtt elmondják a két egyház közös imádságát, a Miatyánkot, a félek egyértelmű nyertesként lépnek le a pulpitusról. És ahogy Balogh Zoltán a végén tanulságként megfogalmazza: „Talán nem is annyira egymás felé kellene közelednünk, mert a jelek szerint ez nemigen megy. Hanem Krisztus felé - aminek következtében egymáshoz is közelebb juthatnánk."
... http://hetivalasz.hu/itthon/nahat-a-katolikusok-szentirast-olvasnak-ez-uj-62488/
... www.facebook.com/pages/Akit-nem-zavar-Isten-a-k%C3%B6z%C3%A9letben/1301976736 ... |
|
| Rendes Kis |
|
 Közelebb?
www.parokia.hu
Nem adna úrvacsorát Barsi Balázs ferences szerzetesnek a dunamelléki református püspök – ez is kiderült azon a dispután, amelyet Balog Zoltán református teológus, emberierőforrás-miniszter vezetett Budapesten, a Hold utcai templomban. Lesz valaha egyetértés fontos kérdésekben a különböző felekezetek...
... http://www.parokia.hu/hir/mutat/4463/
Nekem a reformátusok úrvacsorájával semmi problémám nincs – kezdte Barsi Balázs. – Az lenne a baj, ha egy katolikus mondaná azt, hogy nincs jelen az Úristen. 1500 évig Kelet és Nyugat úgy tudta, hogy ott van. (Az ortodoxok és katolikusok azt vallják, hogy a feltámadt Krisztus valóságosan jelen van a kenyérben és borban - a szerk.). Azt tartanám inkább katolikusellenesnek és megbotránkoztatónak, ha egy protestáns lelkész és a gyülekezet azt vallaná, hogy valóságosan jelen van a kenyérben és a borban, úgy, ahogyan a katolikusok mondják, tudniillik a református lelkész nincs felszentelve – mondta a szerzetes. Szerinte az eucharisztia különböző egyházfogalmat takar, és leginkább egyháztani kérdés, amelyben nem lehet egység, érdemesebb inkább az egyház struktúráján elgondolkodni.
Balog Zoltán kérdésére Barsi Balázs azt válaszolta: hogyha meghívnák a reformátusok úrvacsorára, azon részt venne ugyan, de nem áldozna, mert az a református testvérei lenézését jelentené.
... www.facebook.com/magyarorszag.kereszteny |
|
| Rendes Kis |
|
 Mit jelent magyar unitáriusnak lenni? – Esszépályázat
Fotó: erdelyinaplo.ro
A Magyar Unitárius Egyház Hitéleti, missziói és nevelési ügyosztálya esszépályázatot hirdet Mit jelent magyar unitáriusnak lenni? címmel.
A hívő emberek számára a vallás, a lelkiség határozza meg az életvitelt, az életvezetés rendjét. Vallásos tapasztalatok sokaságából épül fel lelkiségünk, lelkületünk. Gyermekkori vallásórás, ifjúsági egyleti élményeink, valamint felnőttkori vallásos cselekedeteink lehetnek forrásai ezeknek a vallásos tapasztalatoknak. A mély vallásos élmények sokszor egyszerű történetekben nyilvánulnak meg, melyeket érdemes másokkal is megosztani.
Pályázhatnak: http://erdely.ma/palyazatok.php?id=134662&cim=mit_jelent_magyar_unitariusnak_ ... |
|
|
|
| Tovább ... |
|