|
| Téma: Vasárnap |
|
| Rendes Kis |
|
 Ünnep-e a vasárnap? − Egy keresztény töprengései, nem csak keresztényeknek
... A helyzet az, hogy ha a vita a körül forog, hogy a vasárnapi bevásárlás tiltásának
gazdasági haszna vagy költsége nagyobb-e, abból a zárva tartás mellett érvelők bajosan
jöhetnek ki győztesen. A vasárnapi munkaszünet mellett más érvet kell keresniük. Ennek
pedig, mint igyekszem világossá tenni, keresztény szemszögből kifejezetten örülnünk kell.
Azt hiszem ugyanis, hogy az egyetlen fajsúlyos érv az lehet, hogy a vasárnap ünnep. Ünnep,
amiért érdemes áldozatot vállalni. Amiért érdemes lemondani a „GDP” akárhány százalékáról,
a kényelmesebb bevásárlásról, a fizetéskiegészítésről, a többletmunkahelyekről. A bökkenő
persze az, hogy ez egy alapvetően keresztény gondolat. Egyik keresztény érvelhet így a
másiknak. Sőt, nem csak megteheti, hanem így is kell tennie, ha komolyan veszi a parancsot,
hogy az „Úr napját szenteld meg”, és az Egyház évezredes tanítását. Ez egyáltalán nem csak
a templomi liturgiában való részvételt jelenti. A katolikus Katekizmus szavaival, amelyekkel
ez esetben vélhetően a protestánsok is egyet tudnak érteni: „A vasárnapot az egész egyházban
őseredeti, kötelező ünnepként kell megtartani… a hívek tartózkodjanak az olyan munkától és
tevékenységtől, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos örömét, az
irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek pihenését akadályozzák,
[továbbá attól], hogy másokra szükség nélkül olyan terheket rójanak, ami akadályozza őket
a vasárnap megtartásában” (2193-2195).
*
Keresztény szemszögből az az érvelés, ami a vasárnap hasznát bizonygatja a költségével szemben,
valójában a vasárnapot a hétköznapok porába rántja le. Akaratlanul is az ünnep voltát tagadja.
Ha azért kell a munkaszünet, hogy jobb, könnyebb legyen az embereknek, akkor ezzel az érvvel
a vasárnapot a hasznosság, a kényelem szintjére helyezem, megfosztva ünnepi lényegétől.
Amikor két éve Olaszországban a gazdasági válságra hivatkozva a törvényhozás liberalizálta
a vasárnapi nyitva tartást, a tiltakozók pontosan fogalmaztak: „A vasárnapnak nincsen ára”.
A közéleti problémát természetesen az jelenti, hogy ma Magyarországon a vallásukat gyakorló
keresztények kisebbségben vannak, és az iménti érvek a nem keresztény többségnek közvetlenül
nem hozhatók fel. Szerencsétlen, önbizalmat nélkülöző válasz azonban, ha keresztényként eltagadjuk,
hogy a probléma lényegét tekintve vallási gyökerű. A lóláb rögtön kilóg. Ráadásul saját vallásunknak,
de még hitünknek sem teszünk jó szolgálatot, hiszen indirekten ugyan, de mégis csak eltagadjuk
a vasárnap ünnep voltát. Persze álságos lenne egy-egy pártpolitikuson csattantani az ostort,
és a kereszténydemokrata szándék, hogy nem keresztények számára is releváns érvekkel próbálkozzanak,
tulajdonképpen dicséretes. A politikus azokból az érvekből győz, amelyeket a működése szellemi
közegében talál. Lássuk be, sem a laikus értelmiség (köztük e szerző), sem a klérus nem jeleskedett
ez ügyben a szellemi homály oszlatásával! Nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a vitának
ez a félrecsúszása, a vallási alapú érvelés elmulasztása a magyar keresztény élet sanyarú állapotának
tükre. Pedig a helyes érvek régről jól ismertek.
... http://mandiner.blog.hu/2014/12/05/unnep-e_a_vasarnap_egy_kereszteny_toprenge ... |
|
|
| Tovább ... |
|