|
| Téma: Karácsonyi neurózis |
|
| negyven rabló |
|
Mára tényleg oda jutottunk, hogy megszállottan vesszük az ajándékokat, miközben nem vagyunk tisztában azzal az egyszerű ténnyel, hogy az ajándéknak nem a pénzértéke számít, hanem az, hogy gondolunk a másikra!
Akármibe lefogadom, hogy egy őszinte csók (feleségnek, gyereknek) a karácsonyfa alatt sokkal többet ér, mint egy Led TV!
Persze ez elcsépelt frázis, ma semmit sem ér4  |
|
| keresztkem |
|
Az 50'-es évek elején Nyugat-Európában de az Egyesült Államokban is egyre másra jöttek létre és elszaporodtak az ú.n. TELEFONOS LELKI ELSŐSEGÉLYNYÚJTÓ szolgálatok.Olyannyira, hogy ezek feladatát és funkcióit--de főleg szükségességét(!(-- a 70'-es évek elejére már Magyarországon is megtanulta a társadalom--főleg értelmiségi-, és szellemi foglalkozású része.Elsődlegesen egyfajta ÖNGYILKOSMENTŐ GYORSFUNKCIÓRA használták és használják ma is ezeket a telefonokat orvosok, lelkészek, papok, pszichológusok és kisebb részben pszichiáterek közreműködésével. Akik tehát--úgymond--"telefonügyeletet" tartanak telefonközpontszerű állomásokban és megpróbálják 'jobb belátásra bírni szegény embertársainkat, akik az öngyilkosság szélén állnak és éppen az utolsó lépés megtétele előtt vannak. Ez vagy sikerül vagy nem vagy részben sikerül..
Itt és most azonban arról a jelenségről akarnék néhány hasznosnak szánt szót ejteni a segítés és jobbítás szándékával, hogy e munkatársak így Karácsony táját--Karácsony Szent estéjén főleg--egyértelmű tanúságot tesznek és beszámolnak egy BIZONYOS TIPIKUS JELENSÉGRŐL, mely sajnos egyre gyakoribb.Arról van szó ugyanis, hogy MEGSZAPORODNAK ILYENKOR az emberi kétségbeesések, pánikérzések, félelmek és egyedüllét neurózisok, magánykomplexusok--nyilván nem ok nélkül és nem véletlenűl.Ezeknek egy bizonyos mértékű és fajtájú "kezelésére" kialakult módszereik vannak e munkatársaknak, melyek vagy sikeresen alkalmazható vagy nem--vagy részben sikeresen alkalmaszható a suicidium megelőzésre ill megakadályozására. Nem is erről akarnék botcsinálta öngyilkosmentőként néhány szót ejteni, hanem egy másik dologról.
Arról tudniillik, hogy ilyenkor decemberben a sötét, ködös nedves időkben sokszor olyan embereket is 'elővesz egyfajta "lábrázás", akiknek eszük ágába nincs öngyilkosnak lenni, pusztán NAGYON ROSSZ pszichológiai állapotban érzik magukat--a legkülönbözöbb, sokszor nevetségesen "enyhe" okora hivatkozva.Amík azoban az ő, az érintette számára ÉLETBEVÁGÓAN súlyos és fontos.Hogy' hol fognak ünnepelni, hogy mi lesz a kaja, hogy mennyire vannak készen a NAGYTAKARITÁSSAL, hogy ki kire mennyire figyel és figyel oda...és a franc tudja még mi miatt töri az embereket a frász...főleg a hölgyeket.S nem szabad, nem lehet a dolgot egy kézlegyintéssel elbagatellizállni mert az illető számára az a pitiáner marhaság épp oly' súlyos és fontos, mint másnak egy valódi komoly dolog.No, ezt a bajt nevezték el, jobb híján "KARÁCSONYI NEURÓZIS"-nak, s elég baj az, hogy ilyen van.
keresztkem |
|
|
| Tovább ... |
|