|
| Téma: Karácsonyi neurózis |
| keresztkem |
|
'....Nézd, milyen üres ünnep ez!.."--mondja szegény Babits, jópár évvel ezelőtt.
Ez azért talÁn nem áll így. És nem volt így 1932-ben sem, a közölt vers születése idején. Vagy legalábbis remélni lehet: sokunknál nem. És tennünk is lehet azért, hogy ne legyen ez a gyönyörű ünnep sokaknak "üres". VAN RÁ REMÉNY! LERESZTÉNY REMÉNY. MERT: LEHETNÉNK GAZDAGOK...LÉLEKBEN.EZT SENKI NEM AKADÁLYOZHATJA MEG, ÉS NEM KERÜL PÉNZBE! (persze tudom: a "lelki gazdagság" nem sokat jelent az emberek egy részének, ámde mégis VAN--éppen a MEGTESTESÜLÉS--a Karácsony-- okán) |
|
| R.András |
|
A FELNŐTT KARÁCSONY
Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz
mint gyermekjátékot rugója, visszadob
utadnak elejére ahelyett
hogy az Idő fenéktelen
gödrébe suhintana?
Karácsony csenget a szörnyű télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.
Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.
Nem kell neki szalag és csengő.
A gyermek megnőtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
Nézd a bedugult időt s hazug tereket:
a földet mely a sírok rothadását
s csontok pőreségét takarja,
s az eget, a Mennyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot, mely mögött
nincsen még levegő sem...
(Babits Mihály, 1933) |
|
| gajo |
|
Profitkarácsony! "Rengeteg a vásárló!"! |
|
| keresztkem |
|
"..Könnyekig hatódtam annak tudatában, hogy (majdnem) egyetért velem!"
Háátezigen!
Émmeg összeszartam magam a bőgéstűl abbéli mérhetetlen meghatódásom folyománya okábúl, hogy Ön 'hogyasszongya--úgymond--IZÉ: "könnyekig...annak tudatában", megiljesmi....Hüpp-hüpp- hüppp!!! HÁÁT E' HALLATLAN!
A "torkomba'" dobog a kisszívem, aza drága --a FRANCBAIS(!)--- a mérhetetlen és csillapíthatatlan sírástúl.....
Utánnanéznie meg tennie SÖMMIT NEM KÖLL, mer' az én útamon jár--ebbe' a dologba' legalábbis--AZ MÖG A LEGJOBB. Mint tudhassuk, mög láthassák is az olv-társak.
keresztkem |
|
| negyven rabló |
|
Könnyekig hatódtam annak tudatában, hogy (majdnem) egyetért velem!
Ennek hatása alatt hirtelen nem tudom, hogy minek is kellene utánanéznem? |
|
| keresztkem |
|
Ezeknek a megállapításoknak a taralmában NAGYJÁBÓL EGYETÉRTÜNK.Amihez csak annyit tennék hozzá, hogy a legkülönbözőbb keresztény és keresztyén gyülekezetek papjai és lelkészei már vagy 30 éve(!!!) "szajkózzák" a föntiekben vázolt "sztereotyp bajt" és nem is eredmények nélkül.Olyannyira, hogy az igazi keresztény családok hovatovább:
1.) Nem járnak szupermarketekbe' se meg máshová se karácsonyi bevásárlásokra, se bronz, se ezüst, se aranyvasárnapokon.Egyáltalában nem!
2.) Karácsonyfáink vannak persze "csak", de se doboz(-ok), se diszcsomagolópapir, se semmi diszes sztereotip méregdrága szar.
3.) És "Mennyből az Angyal" és hasonlók éneklése van Szentestén meg ima, meg gyertyagyújtás.Ajándéknak legföljebb 1-2 könyv és CD--korábban kazetta vagy hanglemez-- és slussz.
4.) Azután finom vacsora--hol, mi--és Éjféli mise, ill. előtte JÉZUSKAVÁRÁS!
5.) De NEMÁM AJÁNDÉKVÁRÁS, hanem a megszülető kisded várása.-
Ennyi.
Ha hiszi jó, ha nem, tessék utánanézni, már ha érdekli: EZ MA MÁR NÁLUNK--ÉS NEMCSAK NÁLUNK-- IGY VAN!
keresztkem |
|
| negyven rabló |
|
Mára tényleg oda jutottunk, hogy megszállottan vesszük az ajándékokat, miközben nem vagyunk tisztában azzal az egyszerű ténnyel, hogy az ajándéknak nem a pénzértéke számít, hanem az, hogy gondolunk a másikra!
Akármibe lefogadom, hogy egy őszinte csók (feleségnek, gyereknek) a karácsonyfa alatt sokkal többet ér, mint egy Led TV!
Persze ez elcsépelt frázis, ma semmit sem ér4  |
|
| keresztkem |
|
Az 50'-es évek elején Nyugat-Európában de az Egyesült Államokban is egyre másra jöttek létre és elszaporodtak az ú.n. TELEFONOS LELKI ELSŐSEGÉLYNYÚJTÓ szolgálatok.Olyannyira, hogy ezek feladatát és funkcióit--de főleg szükségességét(!(-- a 70'-es évek elejére már Magyarországon is megtanulta a társadalom--főleg értelmiségi-, és szellemi foglalkozású része.Elsődlegesen egyfajta ÖNGYILKOSMENTŐ GYORSFUNKCIÓRA használták és használják ma is ezeket a telefonokat orvosok, lelkészek, papok, pszichológusok és kisebb részben pszichiáterek közreműködésével. Akik tehát--úgymond--"telefonügyeletet" tartanak telefonközpontszerű állomásokban és megpróbálják 'jobb belátásra bírni szegény embertársainkat, akik az öngyilkosság szélén állnak és éppen az utolsó lépés megtétele előtt vannak. Ez vagy sikerül vagy nem vagy részben sikerül..
Itt és most azonban arról a jelenségről akarnék néhány hasznosnak szánt szót ejteni a segítés és jobbítás szándékával, hogy e munkatársak így Karácsony táját--Karácsony Szent estéjén főleg--egyértelmű tanúságot tesznek és beszámolnak egy BIZONYOS TIPIKUS JELENSÉGRŐL, mely sajnos egyre gyakoribb.Arról van szó ugyanis, hogy MEGSZAPORODNAK ILYENKOR az emberi kétségbeesések, pánikérzések, félelmek és egyedüllét neurózisok, magánykomplexusok--nyilván nem ok nélkül és nem véletlenűl.Ezeknek egy bizonyos mértékű és fajtájú "kezelésére" kialakult módszereik vannak e munkatársaknak, melyek vagy sikeresen alkalmazható vagy nem--vagy részben sikeresen alkalmaszható a suicidium megelőzésre ill megakadályozására. Nem is erről akarnék botcsinálta öngyilkosmentőként néhány szót ejteni, hanem egy másik dologról.
Arról tudniillik, hogy ilyenkor decemberben a sötét, ködös nedves időkben sokszor olyan embereket is 'elővesz egyfajta "lábrázás", akiknek eszük ágába nincs öngyilkosnak lenni, pusztán NAGYON ROSSZ pszichológiai állapotban érzik magukat--a legkülönbözöbb, sokszor nevetségesen "enyhe" okora hivatkozva.Amík azoban az ő, az érintette számára ÉLETBEVÁGÓAN súlyos és fontos.Hogy' hol fognak ünnepelni, hogy mi lesz a kaja, hogy mennyire vannak készen a NAGYTAKARITÁSSAL, hogy ki kire mennyire figyel és figyel oda...és a franc tudja még mi miatt töri az embereket a frász...főleg a hölgyeket.S nem szabad, nem lehet a dolgot egy kézlegyintéssel elbagatellizállni mert az illető számára az a pitiáner marhaság épp oly' súlyos és fontos, mint másnak egy valódi komoly dolog.No, ezt a bajt nevezték el, jobb híján "KARÁCSONYI NEURÓZIS"-nak, s elég baj az, hogy ilyen van.
keresztkem |
|
|
| Tovább ... |
|