|
Az "antiszemitizmussal" az a baj, hogy nem úgy értelmezik, hogy ki tesz a zsidók ellen, ki árt nekik, hanem úgy, hogy antiszetmita az, aki egyáltalán megkülönbözteti őket, aki nem szereti őket, aki nem jár állandóan a kedvükbe. <BR>Álságos dolog. A zsidók mást sem követelnek állandóan, mint hogy pozitíven megkülönböztessük őket. Hát egy nagy Dullest.<BR>Máskülönben valakit szeretni, vagy nem,: az izlés, tapasztalat és elfogultság kérdése. Izlés miatt embereket súlyos bűnökkel vádolni meg aljasság. A rossz tapasztalat ellen csak jóval lehet küzdeni, ez ügyben a siránkozók és köszeretet követlők térfelén van a labda. Elfogultság ellen csak az idő, a feledés, és a sok jó tapasztalat az ellenszer.<BR> <BR>Egyébként, amit vagy akit szeretni "kell(!)" azt én elvből utálom és az ilyen parancs eleve rossz tapasztalat.<BR>Hogy mégis elfogadjam, vagy megkedveljem azt a valamit vagy valakit, ahhoz az első lépés, hogy békén hagy, tiszteletben tartja a véleményemet, a második meg, hogy igyekszik a legjobb formáját mutatni felém. Ekkor se biztos, hogy megkedvelem, de ha fenyegetőzik, hogy szeressem, akkor csak egyre jobban utálom.<BR>A világ nagy, nyugodtan együtt egymás mellett benne emberek, akik nem kedvelik egymást. A nem kedvelem még nem gyűlölet, nem "anti". <BR>De akik állandóan azt vágják a képembe, hogy mennyire lenéznek és gyűlölnek, mennyire szánalmas vagyok, mennyire útban vagyok nekik, majd azért siránkoznak, hogy emellett még csak nem is szeretem őket, azok farizeusok. No azokat nagyon utálom. |