|
| Téma: Ki vagyok "én" ? |
|
|
| R.András |
|
2024. május 30. csütörtök 17 óra
Baranyi Tibor Imre: "Ki vagyok én?" - Egy alapkérdés vizsgálata
Helyszín: Pannon Kincstár, 316-os terem
1056 Budapest, Váci utca 47.
3. emelet, 12-es kapucsengő
... https://lastexit.hu/ |
|
| R.András |
|
 Mindörökké: tudatosság (I.)
A múltkor a barátaimmal egy feminizmusról szóló előadáson voltam. Általában tartok az ilyen jellegű témáktól, bárminemű „izmusoktól”, főleg akkor, amikor az előadó ismeretlen számomra. Angol nyelvű, brit előadó lévén még kevésbé sejthettem, mire számítsak. Az est végül jól alakult, pár érdekes információval is gazdagodtam. Hazafelé menet csak annyit fűztem a hallottakhoz, hogy ez is sokkal inkább szólt a tudatosságról, mint bármi másról.
Ekkor barátom megkérdezte, mit is értek pontosan tudatosság alatt? Merthogy elég gyakran használom ezt a kifejezést a hétköznapokban. Jogos észrevétel, s bár nagyon örültem a kérdésnek, kissé meg is lepett. Mintha azt kérdezték volna tőlem, mit is értek a „levegő” szó alatt. Kis túlzással, mióta az eszemet tudom, foglalkoztat a tudatosság kérdése. 12-13 éves koromban volt ugyanis egy izgalmas, a további életemre meghatározó, akkor még megmagyarázhatatlan tapasztalásom. Ez jócskán felcsigázta az érdeklődésemet a téma iránt. Ma azt gondolom, hogy ez a dolgok alfája és ómegája.
Buddhától Krisztusig
Úgy sejtem, nincs olyan (igaz) mester vagy guru az elmúlt évezredekből, aki ne erről a bizonyos „dologról” tanított volna. Mindössze más-más korban, kultúrkörben, szókészlettel és szimbolikus rendszerrel tette. Jézus esetében ez a szeretet volt, Buddha tudatosságról beszélt. Sokat töprengtem rajta, vajon felcserélhető-e ez a két fogalom, s egy idő után arra a megállapításra jutottam, hogy minden bizonnyal, igen. Ha ugyanis valaki „ott” tart, és tud „úgy” szeretni, az már egy rendkívül magas tudatosságot feltételez. Míg egy igazán magas tudatossággal rendelkező egyén esetében igencsak valószínűtlen a gyűlölködés, azaz természetes módon egyre szélesebb körben képes a szeretetre. Amennyiben ezt kissé nehéz elképzelni, annak minden bizonnyal az az oka, hogy nem tartunk „ott”.
Magyarán, egy átlagos halandó mind az abszolút (vagy feltétel nélküli) szeretettől, mind az abszolút tudatosságtól (egységélménytől) fényévekre van.
Személy szerint hozzám mégis közelebb áll a tudatosság fogalma, és az azzal végzett ún. munka, egyszerűen azért, mert megfoghatóbbnak élem meg, kissé bugyuta megfogalmazással, kivitelezhetőbbnek találom. Írom mindezt úgy, hogy máris érzékelem a helyzet paradoxonját, mert amennyiben a feltételezésem helyes, s a két fogalom ténylegesen megfeleltethető, felcserélhető egymással, akkor csupán illúzió az a gondolat, hogy a tudat tágulásáért aktívabban lehet tenni, mint a szeretet univerzálisabb megéléséért.
Minden bizonnyal erre utalnak azon bölcs keleti gondolatok is, miszerint „a fű nő magától” vagy, hogy „a gyümölcs érését sem ildomos erőltetni”.
Mindannyian átmentünk rajta
A rövid vallásfilozófiai kitekintés után nézzük, mit mond a pszichológia a tudat tágulásáról. Ismét csak a személyiségfejlődés stádiumaihoz nyúlunk vissza, megfűszerezve azt egy jó kis integrál elmélettel.
A tudat tágulása nem egy végtelenül megfoghatatlan valami. Mindannyian átmentünk rajta, megértéséhez vegyük alapul az egyik legkézzelfoghatóbb példát, az embergyermek fejlődési szakaszait.
Egy csecsemő, miután kibújik anyja pocakjából, még egy úgynevezett normál autisztikus állapotban van. A tudata végtelenül behatárolt, ideje nagy részét alvással tölti, és csak szükségleteinek kielégítése billenti ki ebből az állapotból. Ezt követően egy-két hónapig szimbiotikus szakaszba lép anyjával. Ez nagyjából annyit tesz, hogy egynek éli meg magát gondozójával, én-határai nincsenek, mint ahogy én-másik különbségtétel sincs. Ekkor a csecsemő számára más nem létezik, csak az anya. Apja tudati befogadására képtelen. Miért? Mert nem tart ott. Ezt követően a szeparáció-individuáció szakasza következik, mintegy hároméves korig, ami újabb tudattágulást eredményez. A sort folytathatnánk, de a lényeg, hogy minden egyes szakasz velejárója egy tudati fejlődés.
A folyamat természetesen itt nem áll meg, nyugati kultúránk döntő többsége eléri a kamasz-, illetve fiatal felnőttkort, ezzel együtt pedig az úgynevezett racionális tudatot. A racionális tudat velejárója a tudományos gondolkodás. És el is értünk oda, ahol a part szakad.
A tudományos gondolkodású társadalom embere meg van győződve arról, hogy ez a végállomás, s innen nincs tovább. Ez szomorú, merthogy egy idő után elakadásokat eredményez. Ezen elakadások pedig nagyon szemléletesek nyugati társadalmunkban.
Egyre több gyógyszer, annál is több betegség, egyre vastagabb DSM (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve), annál is több lelki baj következik. Minél nagyobb a technológiai fejlettség és a kényelem, annál szembetűnőbb a motiválatlanság és az elidegenedés. Egyre fokozódó agymosás, miszerint bármit megtehetünk, annál nagyobb boldogtalanság, s egyre több társkereső applikáció, annál nagyobb elmagányosodás a jussunk.
Merre tovább?
Ken Wilber, az integrál elmélet atyja gyönyörű szépen vázolja az egyes tudati struktúrákat. Amikor őt először olvastam, úgy éreztem, valami a helyére billent. Azóta sem találkoztam olyan dologgal, amit én személy szerint ne tudnék a rendszerén belül elhelyezni, illetve értelmezni. Ez kis vigaszt jelent az én – sokszor ugyancsak nagyon analitikus üzemmódban működő – elmém számára. De erről majd máskor.
Rendkívül fontos hangsúlyozni és megérteni, hogy a tudatosság nem ítélkezik, nem moralizál, nem hierarchizál. A tudatosságnak van egy természetes iránya, ha úgy tetszik, de ez maximum helyi értéket határoz meg, és nem címkéz meg dolgokat „jónak” és „rossznak”.
Mint ahogy az előbb vázolt kisbaba esetében sem tudnánk azt mondani, hogy bármelyik szakasza jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyszerűen ott tart, ahol tart. Mi persze megélhetjük úgy a dolgokat, hogy amíg nincs kifejlett egója, addig nekünk könnyebb. Miért? Mert babusgatjuk, gügyögünk, oda tesszük, ahová akarjuk, ott marad, s nincs sűrűn ellenvetése. Aztán kezd kialakulni az egója, az ütközik a miénkkel, s máris áll a bál! Ettől még a kisbaba nem „rossz”. Egy természetes folyamaton megy át, amit legfeljebb mi nem tudunk kellő tudatossággal kezelni.
Németh Nikolas
... https://ma7.sk/kavezo/mindorokke-tudatossag-i |
|
|
|
|
| R.András |
|
 There is only one way to avoid criticism: do nothing, say nothing, and be nothing.
(Aristotle) |
|
|
| R.András |
|
 The individual has always had to struggle to keep from being overwhelmed by the tribe.
If you try it, you will be lonely often, and sometimes frightened. But no price is too high to pay for the privilege of owning yourself.
(Rudyard Kipling) |
|
|
|
| R.András |
|
ONLINE tanfolyam | 2024. március 9 - 11.
Sorsfordító, és mélyen felszabadító találkozás önmagaddal.
Érzelmi jóllét, gyógyulás a szorongásból, testi egészség, virágzó emberi kapcsolatok, stresszmentes élet és még sok más...
Sorsfordító és felszabadító 3 napos Belső Utazás hétvége magyar nyelven, a módszer kidolgozójának, Brandon Bays-nek videós tanításaival és a tanfolyam házigazdájával, Domján Ibolyával.
A gondosan tervezett és az elmúlt 15 év tapasztalatai által tökéletesített program célja, hogy találkozzunk belső gyógyító erőnkkel, és felszabadítva azt életünk kiteljesedjen. A napok során feloldódnak mély érzelmi blokkok, negatív hiedelmek, korlátozó fogadalmak, és más egészségtelen berögződések. Megtanulhatod, hogy a múltbéli traumák miatt kialakult negatív "sejt szintű emlékeket" hogyan oldhatod fel és gyógyulhatsz meg teljesen természetes módon. Ezt a módszert utána bármikor használhatod, akár barátaiddal is!
...
Árak:
- Early bird kedvezmény (február 25-ig) 95.000 Ft
- Teljes ár: 110.000 Ft
... www.thejourneyhungary.com/online-tanfolyam/ |
|
| R.András |
|
 If AI becomes conscious: here’s how researchers will know
Many researchers say that AI systems aren’t yet at the point of consciousness, but that the pace
of AI evolution has got them pondering: how would we know if they were?
... www.nature.com/articles/d41586-023-02684-5 |
|
| gajo |
|
Legalábbis gondolod!
"Annyi a világok száma, ahány lény él a világon..." /Spengler/ |
|
|
| negyven rabló |
|
|
Ma már többet tud, de még kevés. Ezért van ma is Isten! |
|
| gajo |
|
Miért? Most megtud? Mennyit tud? 0,000001 százalékot? Egyébként is, tudásunk nagy része feltételezés! |
|
|
|
|
|
| menta |
|
hogy működik a marxizmus-leninizmus ma is! - ezt tanultuk valóban, "megmagyarázta a tüzet, villámot, mindent istenekkel az oktondi ember", mindig gyorsan tovább hajtottak minket, nehogy az Eredetről, az Örökről, a Végtelenről az idő-tér nélküliről, az Emberről, az Emberfiáról kérdés merüljön fel. Csak a villám, a dörgés, a tűz. Széles és kényelmes út ahhoz, amit Weöres ír:
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
*
Miért is a kifejezés: Emberfia?
*
A Kezdet Embere Adam Quadmon - Ádám, a természeti ember ebből deriválódott. Aki felkiált: a tudomány majd megmondja, miért is az egész, és több dolgom nincs is itt, megyek is, hogy testi vágyaim betöltsem, vagy szomorkodjak, hogy életemnek, és semminek semmi értelme.
*
Ki vagyok én? Miért, hogy "én"-t egyet tapasztalok? A lassan nyolcmilliárd is. Én=1
*
Az EGY a régieknél istenszinonímia volt. Ma miért nem? "Legyetek Egyek!" "Én és az Atya Egy vagyunk"
*
Aquinói Szent Tamás így ír A Létezőről és a lényegről című tanulmányában:
"Nyilvánvaló tehát, hogy a létezés különbözik a mibenléttől [lényegtől], hacsak nincs olyan dolog, melynek mibenléte azonos magával a létezésével. Ez a dolog csak egy lehet és első, mivel nem lehetséges valaminek a sokszorozódása, csak valami differencia hozzáadásával, ahogy a genusz természete sokszorozódik a speciesben, vagy azáltal, hogy a formát különböző materiák fogadják be, ahogy a species természete sokszorozódik a különböző individuumokban [...] Az a lehetőség marad tehát, hogy ami azonos a létezésével, csak egy lehet. Ezért szükségszerű, hogy rajta kívül bármely más dologban más legyen a dolog létezése és más a mibenléte vagy formája, azaz természete. [...]
Mármost mindazt, ami egy dologhoz járul, vagy eme dolog természetének [lényegének] princípiumai okozzák ‐ miként azt, hogy nevetni képes, az ember természetének princípiumai okozzák ‐, vagy valami külső princípium, ahogy a fényt a levegőben a Nap. De az nem lehetséges, hogy a dolog létezését maga a dolog formája vagy mibenléte okozza, úgy értem, mint ható ok, mert akkor így egy dolog önmaga ható oka lenne, és önmagát hozná létre, ami lehetetlen. Tehát szükségszerű, hogy minden olyan dolog, amelynek létezése más, mint a természete, mástól nyerje létezését. És mivel minden, ami más által van, visszavezethető mint első okra, arra, ami maga által van, ezért szükségszerű, hogy legyen egy dolog, amely minden dolog létoka, mivel ő maga csak létezés; egyébként az okok sorozatában a végtelenbe kellene mennünk, mert minden olyan dolognak, ami nem csak létezés, kell hogy legyen egy létoka, miként azt mondottuk"
|
|
| negyven rabló |
|
Ezzel egyet kell értenem!
Szükségszerűen teremtette az ember az Istent, mert szinte semmilyen természeti eseményt nem tudott megmagyarázni. Nem értette, tehát kellett valaki, aki mindent teremtett és megoldott. Ma sem értünk mindent, ezért ma is van Isten! |
|
| R.András |
|
|
Szerintem egyezzünk ki egy döntetlenben ! |
|
|
| Tovább ... |
|