| Téma: Butaság |
| R.András |
|
James W. Carden: Miért menetel tovább az amerikai ostobaság Ukrajnában?
Oroszország tárgyalásra késznek tűnik - miért eszkalálná tovább a helyzetet?
A tiszteletre méltó közgazdász, John Kenneth Galbraith A Life in Our Times című emlékiratában megjegyezte, hogy a politikára nem úgy tekintett, mint „a lehetségek művészetére”, hanem inkább úgy, mint „a katasztrofális és az élvezhetetlen közötti választásra”.
A dolgok jelenlegi állása szerint Ukrajna számára is hasonló választás kínálkozik - a katasztrofális eszkaláció és a kellemetlen rendezés között -. És az elmúlt két hét számos fejleményének köszönhetően egyre világosabbá válik, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és washingtoni támogatói egyre inkább az előbbit akarják választani az utóbbival szemben - még akkor is, amikor a Reuters május 24-i jelentése jóvoltából kiderült, hogy maga Putyin „kész megállítani a háborút Ukrajnában egy tárgyalásos tűzszünettel, amely elismeri a jelenlegi harctéri vonalakat”.
Mivel a háború sodrása - talán véglegesen - Oroszország javára fordult (ami önmagában teljesen előre látható fejlemény, annak ellenére, hogy a vágyálmok túl sok mindent állítottak, ami itt Washingtonban tájékozott elemzésnek számít), Ukrajna nyugati támogatói azon kapkodják a fejüket, hogy megtalálják a módját annak, hogy megállítsák Oroszország lendületét. Biden, Blinken és Sullivan a maguk részéről úgy döntöttek, hogy - az ellenkezőjére vonatkozó nyilvános biztosítékok ellenére - megfordítják az irányt, és titokban nagy hatótávolságú ATACMS-eket küldenek Kijevbe, valamint feloldják az amerikai fegyverek orosz területen belüli csapásmérésre való felhasználásának (bölcs) tilalmát - amit Németország szintén feloldott.
Emellett május 30-án jelentették, hogy Washington hamarosan kétoldalú biztonsági paktumot ajánl Kijevnek, amely állítólag „a legjelentősebb a Nato országokkal kötött megállapodások sorában”, amelyben Washington beleegyezik abba, hogy hosszú távú katonai és pénzügyi segítséget nyújt Kijevnek, beleértve - a Financial Times szerint - katonai kiképzést, hírszerzési információk megosztását és gazdasági támogatást.
Sőt, várhatóan Franciaország hamarosan katonai kiképzők formájában „bakancsot tesz a földre” Ukrajnában. Ez a hír akkor érkezett, amikor Charles Q. Brown Jr., a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke nyilvánosan elkezdte lerakni az alapokat ahhoz, hogy elmondása szerint végül amerikai katonai kiképzőket vezényeljenek Ukrajnába. Úgy tűnik, Biden és vezető tanácsadói megértették azoknak a kívánságait - mint például a kegyvesztett volt tábornok és CIA-igazgató, David Petraeus -, akik felszólították a kormányt, hogy „hagyja abba az időhúzást”, és „vágjon bele”. Eközben Jens Stoltenberg távozó NATO-főtitkár múlt pénteken felszólította a NATO-tagokat, hogy évente 43 milliárd dollárt adjanak Ukrajna felfegyverzésére.
E mozgalmi felfordulás közepette Sullivantól kezdve Stoltenbergig, egészen a Washington Post és a Foreign Affairs gyorsíróiig senki sem tudja világos, egyértelmű nyelven elmagyarázni, hogy miért éri meg az a kérdés, hogy ki kormányozza Herszon, Zaporizzsja, Luhanszk, Donyeck (vagy akár Odessza és Harkiv), hogy megérjen egy közvetlen, esetleg katasztrofális konfrontációt Oroszországgal.
Hogyan és mikor vált az Egyesült Államok és a NATO legfőbb nemzetbiztonsági céljává, hogy segítsen a galíciai etnonacionalistáknak visszaszerezni az irányítást egy olyan nép felett, amelyet ők sem nem kívántak, sem nem becsültek?
Történetesen az évtizedes ukrajnai szerepvállalásunk (nem)okai nem sokban különböznek a vietnami amerikai kalandozás (nem)okaitól. Barbara Tuchman történész The March of Folly című könyvében közli egy fehér házi tisztviselő válaszát, aki arra a kérdésre, hogy 1961-ben hogyan határozták meg az amerikai érdekeket Délkelet-Ázsiában, azt válaszolta, hogy „ez egyszerűen adott volt, feltételezett és megkérdőjelezhetetlen”.
Hasonlóképpen az (állítólagos) amerikai érdekek Ukrajnában: adottak, feltételezettek és megkérdőjelezhetetlenek. Valójában hiányzik - és ez döntő fontosságú - az Ukrajna támogatására irányuló kezdeményezések közelmúltbeli sorozatának vitájából az amerikai nemzeti érdek. Tuchman a politikai ostobaságok történetében feltette a kérdést: „Miért cselekszenek a magas tisztségviselők oly gyakran az észérvekkel és a felvilágosult önérdekkel ellentétesen? Miért nem működnek oly gyakran az intelligens mentális folyamatok?"
A válasz egy része, találta Tuchman, egy olyan jelenségben rejlik, amelyet ő „fafejűségnek”, vagy önámításnak nevez, ami szerinte,abban áll, hogy egy helyzetet az előre kialakított, rögzült elképzelések alapján értékelünk, miközben figyelmen kívül hagyunk vagy elutasítunk minden ezzel ellentétes jelet.
Ez azt jelenti, hogy kívánság szerint cselekszünk, miközben nem hagyjuk, hogy a tények eltérítsék magunkat. Ezt egy történésznek II. spanyol Fülöpről, az uralkodók fafejűségét felülmúló uralkodóról tett kijelentése foglalja össze: „Politikájának kudarcáról szerzett tapasztalatok sem tudták megingatni a politikájának alapvető kiválóságába vetett hitét.”
Mégis, az oroszok ismételt és nyilvános figyelmeztetései ellenére is kitartunk ostobaságunk mellett - lényegében csirkét játszunk egy nukleáris fegyveres hatalommal egy olyan országgal, amelynek stratégiai jelentősége az Egyesült Államok számára teljesen nulla.
James W. Carden a The American Conservative egyik szerkesztője és az amerikai külügyminisztérium korábbi tanácsadója.
... www.facebook.com/VukicsFerenc/posts/pfbid04KajGh54omLGRwgC2iC5AEQ6PS3H2jvpcBW ... |
|
| R.András |
|
X.Y-nak annyi az előnye Z-hez képest, hogy eggyel több agytekervénye van, ami már elég a
vallási rajongáshoz.
Ettől kezdve pedig védi őt a katolikus omerta: bármekkora baromságot tehet vagy mondhat,
azt elnézi/eltussolja neki a katolikus maffia.
Az Egyház az Intézményesített Butaság.
Ezt nyíltan a képünkbe is mondja.
Azt mondja: "Légy birka".
És Ti ájtatos szempilla-rebegtetéssel ráfelelitek, hogy: "Ámen".
Ez borzasztó, ez rettenetes.
Ez a földi Pokol. |
|
|
|
|
|
|
|
| huszárló |
|
|
A szerbek úgy mondják:ég a ház és a nagymama fésülködik... |
|
| mediator |
|
Ezek az általad említett jelek mutatják kétséget kizáróan, hogy globális leszállóágon vagyunk (ld: Ortega, Tömegek lázadása). Az egyre gyorsabban fogyó erőforrásokért, egyre gyorsuló és ádázabb küzdelem van kialakulóban. Ebben a küzdelmes korszakban már nincs idő fehér inget vasalni.
Azt el tudom fogadni, ha egy korszakváltással a régi megszokott elemek eltűnnek, felszívódnak. De nem látni, hogy hol vannak helyettük az új értékek?
Attól félek, hogy nincsenek, legfeljebb új eszközök és új megoldások - az ököljog társadalmába mutatóak...
|
|
| negyven rabló |
|
|
Jól van, ma már én sem megyek bocskaiban az adóhivatalba, de érdemes volna elgondolkozni azon, hogy tiszteljük-e a másikat, vagy csak simám leszarjuk! |
|
| negyven rabló |
|
folytatom...
Nem tudjuk, hogy mi a különbség. Nem tudjuk, hogy mi a különbség az úr/uram és az úriember, az asszonyom/hölgyem között!
Egyáltalán: Képtelenek vagyunk értelmezni olyan fogalmakat, amik néhány évtizede még természetesek voltak!
Más: Ma elmegyünk vasalatlan ingben és nadrágban a ...-ba, mert ez trendi!Oszt közben senki nem veszi észre, hogy szánalmasan néz ki!
Mondjuk berúgni mindenhol lehet,de legalább adjunk magunkra és adjuk meg tiszteletet a velünk együtt berúgóknak!  ! |
|
| negyven rabló |
|
Kiegészítés:
Nem tudjuk már, hogy mi a különbség a megszólításban az asszonyom és a hölgy között.N |
|
| negyven rabló |
|
Naná, hogy csökken!
"...hogy a populáció gyarapodását az alacsonyabb IQ-val rendelkezők segítették elő."
"Idővel a kevésbé intelligens utódok száma hatással lehet az adott földrajzi régió általános intelligenciahányadosára."
"A mérések szerint a nyugati populációk általános IQ-ja évtizedenként 1,23 ponttal csökkent."
Igy utólag:
Ismerve nagyapám és apám eredendő IQ-ját, én legföljebb csak a fasorban vagyok a saját hülye, technikai ismereteimmel hozzájuk képest!
Egy biztos:
Ma minket, adófizető állampolgárokat, a nagy massza részét arra próbálják rávenni, hogy fogyasszon, vásároljon! Mindegy, hogy mit, csak vásároljon!
Az idióta, gügyögő, infantilis reklámok hatására persze vásárolni akarunk! Megveszünk hitelre minden olyasmit, amire semmi szükségünk!
Rég elmúlt az a "feeling", amikor Józsibá', a sarki boltos hitelbe adott árut, mert ismert minket és napi kapcsolatban voltunk.
No, talán egy kicsit öreg vagyok és elmaradott! 
|
|
|
| Cirus |
|
Jó vagy, én kb. 300-at nem látok.  Aki mindent válogatás nélkül megoszt, aki kiskutyákat posztol, hogy mentsem meg, aki bajnait és mesterházit/gyurcsányt stb. dicsőit, már mind láthatatlanok. |
|
|
| onodij |
|
szintúgy megsoroztam az ismerőseimet...  |
|
| Rendes Kis |
|
A hóviharral kapcsolatban tanúsított butaságuk miatt 2 FB-ismerősömet kellett letiltanom (a 300-ból).
Ez egész jó arány, nem ? |
|
|