| Téma: Ukrajna |
| R.András |
|
Észak-Korea csapatokat küld Ukrajnába
2024. október 8. 12:43
A Phenjan és Moszkva közötti katonai együttműködés elmélyülésének legújabb jeleként Észak-Korea feltehetően beveti Ukrajnában reguláris hadseregének egy részét az orosz erők oldalán – közölte kedden Kim Jonghjon dél-koreai védelmi miniszter.
Parlamenti meghallgatásán a tárcavezető azt mondta, az Oroszország és Észak-Korea között a nyáron aláírt stratégiai megállapodás katonai szövetség létrejöttére utal, amely alapján „nagyon valószínűnek” tartja az észak-koreai katonai egységek ukrajnai bevetését.
A kijelentés előzménye a Kyiv Post című angol nyelvű ukrán internetes újság múlt heti, hírszerzési forrásokra hivatkozva közölt beszámolója, amely szerint hat észak-koreai tiszt meghalt, három másik pedig megsebesült egy október 3-i ukrán rakétacsapásban az orosz erők által megszállt kelet-ukrajnai területen, Donyeck közelében.
... https://gondola.hu/hirek/311714-Eszak-Korea_csapatokat_kuld_Ukrajnaba.html |
|
| R.András |
|
Orosz tábornok: eddig 15 kurszki települést sikerült felszabadítani
... Moszkva szerint a régióba betört ukrán erők augusztus eleje óta csaknem 22 ezer embert, 144 harckocsit, 69 gyalogsági harcjárművet, 98 páncélozott személyszállító járművet, 897 páncélozott harcjárművet, 594 gépkocsit, 181 tüzérségi löveget és 34 sorozatvetőt veszítettek.
Alaudinov egyébként úgy vélekedett, hogy Ukrajnának még egy nagyobb támadáshoz vannak erőforrásai, de "ez lesz az az utolsó csapás az agóniában". Prognózisa szerint a "különleges hadművelet" még idén, az orosz feltételek szerint fog befejeződni.
... https://gondola.hu/hirek/311783-Orosz_tabornok__eddig_15_kurszki_telepulest_s ... |
|
|
| R.András |
|
Robert Fico: Nem kellene megengedni, hogy náci jelzéseket viselő csapatok harcoljanak Ukrajnában
A nemzetközi közösségnek nem lenne szabad megengednie, hogy Ukrajnában náci jelzéseket viselő, és annak megfelelően viselkedő alakulatok harcoljanak – jelentette ki Robert Fico szlovák kormányfő a szeredi (Sered) holokausztmúzeumban tett látogatása során hétfőn. A szlovák miniszterelnök a Galántai járásbeli Szereden arról beszélt, hogy az antifasizmus és a holokauszt áldozataira való emlékezés az állami oktatási program gerincét kell, hogy alkossa, s minden középiskolásnak meg kellene látogatnia egy ilyen múzeumot, hogy saját szemével lássa, mit követtek el a nácik és a (szlovák) fasiszták.
Robert Fico hozzáfűzte: a világ hazugsággal és hamissággal van tele, amikor egyesek ezeknek a rendszereknek a bűntetteiről beszélnek, egyúttal a holokauszt áldozatait sértő „hihetetlen kompromisszumokat” tesznek. „Mindannyian a fasizmusról, a nácizmusról beszélünk, s közben csendben toleráljuk, hogy Ukrajnában olyan alakulatok vannak, amelyek teljesen egyértelmű jelzéseket viselnek, és olyan mozgalmakhoz kötődnek, amelyeket ma veszélyesnek és tiltottnak tartunk, de mivel egy geopolitikai küzdelemről van szó, ez senkit nem zavar” – jelentette ki Robert Fico, akinek szavait a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség idézte.
A szlovák kormányfő azt mondta: jelenleg Szlovákiában is „nagy könnyedséggel” aggatják rá bárkire a fasiszta jelzőt, egyesek hajlamosak azonnal így bélyegezni meg bárkit, akinek valamiről más a véleménye. Hozzátette: éppen ezért nem egy patetikus beszéddel akar tisztelegni az áldozatok emléke előtt, hanem ilyen módon akar cselekvésre buzdítani. „A nemzetközi közösségnek el kellene ismernie, hogy Ukrajnában nem harcolhatnak olyan alakulatok, amelyek náci jelzéseket viselnek, és gyakran ennek megfelelően is viselkednek” – szögezte le Robert Fico.
... https://gondola.hu/hirek/311224-Robert_Fico__Nem_kellene_megengedni__hogy_nac ... |
|
|
| R.András |
|
Moszkvában már betelt a pohár Washingtonnal szemben
Az Egyesült Államok Joe Biden elnöksége alatt annyi hibát követett el az Oroszországgal való kapcsolatokban, hogy Moszkvában már betelt a pohár - jelentette ki Dmitrij Peszkov, az orosz államfő sajtótitkára a Rosszija 1 televízió Moszkva. Kreml. Putyin című vasárnapi műsorának nyilatkozva.
A közelgő amerikai elnökválasztás kilátásaival kapcsolatban, kérdésre válaszolva kijelentette: "Nekünk nincs jelöltünk. De, természetesen, a demokraták kiszámíthatóbbak. És amit (Vlagyimir) Putyin (orosz elnök) Biden kiszámíthatóságáról mondott, az gyakorlatilag az összes demokratára vonatkozik, beleértve (Kamala) Harris (elnökjelölt) asszonyt is."
Peszkov úgy fogalmazott, hogy előre látható az Oroszország viszonyában érvényesített irányvonal folytatása.
"Megjósolható az uniós országokra gyakorolt nyomás, az ezen országok politikai és gazdasági rabszolgasorba taszításának folytatása" - nyilatkozott.
Hangot adott álláspontjának, miszerint az Európai Unió az Egyesült Államok nyomására konfrontálódik Oroszországgal, saját érdekeinek és adófizetői pénztárcájának kárára.
"Természetesen mindennek mélyreható következményei lesznek számukra, elkerülhetetlenül. És az elkövetkező évtizedben tanúi leszünk ezeknek a negatív következményeknek" - mondta.
Peszkov rámutatott, hogy Washington évtizedeken át következetesen fellépett Moszkva érdekeivel szemben és nyomást gyakorolt rá, de a kétoldalú kapcsolatok Biden elnöksége alatt jutottak történelmi mélypontra, és nincs kilátás arra, hogy növekedési pályára álljanak.
Hozzátette, hogy az Egyesült Államok az ellenkező állítások ellenére "közvetlenül részese az Ukrajna körüli konfliktusnak", ily módon nem titkoltan ellenséges álláspontot képviselve Oroszországgal szemben.
Mint mondta, a Biden-érában az amerikai fél annyi hibát követett el az Oroszországgal viszonyban, hogy a kapcsolatok "töréspontjukhoz" érkeztek és "a pohár már túlcsordult".
Putyin és Biden 2021. december 7-én lezajlott videokonferencia-tárgyalásával kapcsolatban elmondta, hogy mindkét fél részéről kemény, kompromisszummentes beszélgetés volt. Megítélése szerint "az amerikai fél részéről teljes mértékben hiányzott a készség a párbeszéd folytatására", és világossá vált, hogy nincs miről tárgyalni Washingtonnal.
Peszkov nem cáfolta, hogy Biden, akkor még alelnöki minőségben, 2011-ben megpróbálta eltanácsolni az akkor kormányfői tisztséget betöltő Putyint attól, hogy elinduljon a következő évben esedékes orosz elnökválasztáson.
"Biden ízig-vérig az amerikai politikai establishment tagja. Márpedig az amerikaiak megközelítése a világ ügyeiben hagyományosan a primitivizmus felé hajlik: mindig mindenkinek megpróbálják megmondani, hogyan viselkedjen, hogyan éljen. Íme a fő üzenet: mi megmondjuk nektek, hogyan feleljetek meg Amerikának" - nyilatkozott Peszkov.
"Természetesen már akkor, a Putyinnal folytatott beszélgetésekben is történtek bizonyos kísérletek ilyen magatartás kinyilvánítására. Putyin mindig korrekt módon, de határozottan elhárította az ilyen próbálkozásokat" - tette hozzá.
A szóvivő azt hangoztatta, hogy Putyin sohasem engedi meg magának, hogy tiszteletlen legyen más államok vezetőivel szemben. Peszkov elmondta: felfoghatatlannak tűnt számára, amikor Biden "gyilkosnak" titulálta az orosz elnököt, és személyesen ellenőrizte az eredeti angol szövegben, hogy nem fordítási hiba történt-e. Hangot adott feltevésének, miszerint Biden személyes rivalizálást próbált kezdeményezni a két elnök között, amiben szerinte Putyin nem venne részt.
Kételyét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Donald Trumpnak, ha újból megválasztanák az Egyesült Államok elnökének, lenne olyan "varázspálcája", amellyel az ígéretének megfelelően 24 órán belül megoldaná az ukrajnai konfliktust.
"Habár ha azt feltételezzük, hogy a következő amerikai elnök a beiktatási beszédében kijelenti, hogy az Egyesült Államok a béke híve, ezért megszünteti az Ukrajnának nyújtott támogatását, leállítja az összes katonai segélyprogramot, és felszólítja a feleket, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz, akkor reggelre valami megváltozhat az agyakban, különösen Kijevben" - mondta Peszkov, megjegyezve, hogy ez egy, a fantázia birodalmából kapott feltételezés.
Fejtegetése szerint az amerikaiak pragmatikusan már jóval a 2014-es fordulat elkezdték az "Ukrajna-projekt" megvalósítását.
"Pénzt fektettek be, haladtak a projekt megvalósításával, puccsot rendeztek, süteményt osztogattak. Ezután tovább haladtak a projekt megvalósítása felé, és ez a projekt azt irányozta elő, hogy Ukrajnát beszippantsák a NATO katonai infrastruktúrájába - mind a politikai, mind a katonai infrastruktúrába. Következetesen követték ezt a forgatókönyvet" - nyilatkozott a Kreml szóvivője.
... https://gondola.hu/hirek/311103-Moszkvaban_mar_betelt_a_pohar_Washingtonnal_s ... |
|
| R.András |
|
Financial Times: az ukrán katonák Zelenszkijt okolják a gyors orosz előretörésért a Donbasszban
Ezen a héten Ukrajna frontvonalát a térségben áttörték az orosz erők
Volodimir Zelenszkij ukrán államfő állítólag „kritikák áradata” alá került saját katonái, törvényhozók és katonai elemzők részéről, miután az orosz erőknek sikerült gyors előrenyomulást elérniük Donbasszban és teljesen visszaszorítaniuk a kijevi csapatokat – állította pénteken a Financial Times.
A brit lap szerint Kijev e hónap elején az oroszországi Kurszki területre történt betörése miatt, amely Ukrajna legharcedzettebb csapatainak átcsoportosításával járt, az orosz Donyecki Népköztársaságban (DNR) harcoló erőinek nagy része végül megfeszült, és nehezen tudta tartani a pozícióját.
Ezen a héten Ukrajna frontvonalát a térségben áttörték az orosz erők, amelyek a DNR nyugati részén fekvő, stratégiailag fontos Pokrovszk városa felé közeledtek, amely a régió egyik kulcsfontosságú vasúti és közúti csomópontja. A lap által idézett Frontelligence Insight ukrán elemzőcsoport szerint a város elvesztése komoly csapást jelentene az ukrán hadsereg logisztikájára.
Olekszandr Kovalenko, a kijevi székhelyű Információs Ellenállás csoport katonai elemzője szerint a jelenlegi helyzet Pokrovszk határában „teljes védelmi kudarcot” jelent az ukrán hadsereg számára.
Más katonai szakértők, köztük az ukrán védelmi minisztériummal állítólag kapcsolatban álló Deep State csoporton belül „teljes káoszként” jellemezték a frontvonalon kialakult helyzetet, és kijelentették, hogy az orosz erők gyorsabban nyomulnak előre a térségben, mióta Kijev augusztus 6-án megkezdte a betörést, mint az azt megelőző hónapokban.
A kijevi csapatok is megosztották csalódottságukat Zelenszkijjel és parancsnokaival, a brit lap idézi az egyik katona szavait, aki szerint „ilyet még soha nem látott”, és hogy „minden ilyen gyorsan szétesik”.
Zsenya, aki az ukrán 93. gépesített dandárban szolgál, és tavaly részt vett az Artyomovszkért (Bahmut) vívott 10 hónapig tartó csatában, a brit lap szerint arra figyelmeztetett, hogy „Pokrovszk sokkal gyorsabban fog elesni, mint Bahmut”.
Közben maga Zelenszkij is „rendkívül nehéznek” minősítette a helyzetet a Pokrovszk melletti frontvonalon. Legfőbb parancsnoka, Olekszandr Szirszkij is elismerte, hogy Kijev kurszki betöréssel nem sikerült arra kényszeríteni Oroszországot, hogy csapatokat vonjon el Pokrovszkból, mivel Moszkva nem volt hajlandó bevenni a csalit.
Az orosz védelmi minisztérium legfrissebb adatai szerint Kijev betörése Ukrajnának több mint 7800 katona, 75 harckocsi és több mint 500 páncélozott jármű elvesztésébe került.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid02J5JDMvCZ27jyLeYyYKhKLZTXf6oFxn6iC ... |
|
| R.András |
|
Hogyan látja a háború végét az orosz establishment valójában
Betekintés arra, hogy Oroszország mit vár - és mit nem - az Ukrajnával kötendő tűzszünettől.
Anatol Lieven, a Quincy Institute for Responsible Statecraft Eurázsia programjának igazgatója.
A nyugati politikai döntéshozók, szakértők és a szélesebb közvélemény körében már jó ideje folynak a viták arról, hogyan kellene befejezni az ukrajnai háborút. Megerősíthetem, hogy Oroszországban ugyanilyen típusú beszélgetések zajlanak.
Nemrégiben lehetőségem volt arra, hogy bizalmasan beszélgessek az orosz intézményrendszer széles körével, köztük volt diplomatákkal, agytrösztök tagjaival, akadémikusokkal és üzletemberekkel, valamint a szélesebb nyilvánosság néhány tagjával. A háborúval kapcsolatos elképzeléseiket és a háború végső befejezésének formáját jobban meg kell érteni Nyugaton és magában Ukrajnában is.
Csak egy elenyésző kisebbség gondolta úgy, hogy Oroszországnak teljes győzelmet kellene aratnia Ukrajnában, beleértve az ukrán területek nagy kiterjedésű új területeinek annektálását vagy egy kliensrendszer létrehozását Kijevben.
A nagy többség korai tűzszünetet akart, nagyjából a meglévő harcvonalak mentén. Nagy a bizalom abban, hogy az ukrán hadsereg soha nem lesz képes áttörni és visszahódítani Ukrajna elvesztett területeinek jelentős részét.
A legtöbb beszélgetésemre az oroszországi Kurszk tartomány ukrán megszállása előtt került sor. Amennyire azonban meg tudom ítélni, ez az ukrán siker nem változtatta meg az alapvető orosz számításokat és nézeteket - nem utolsósorban azért, mert ugyanakkor az orosz hadsereg továbbra is jelentős előrelépéseket tett távolabb, keletebbre, a Donbaszban, ahol az oroszok közelednek a kulcsfontosságú Pokrovszk városához. „A Kurszk elleni támadás segíthet Ukrajnának, hogy végül inkább jobb feltételeket kapjon, de semmi esetre sem igazi győzelem” - fogalmazott egy orosz biztonsági szakértő. „Előbb-utóbb kénytelenek lesznek visszavonulni Kurszkból, de mi soha nem fogunk visszavonulni a Krímből és a Donbaszból”.
A kurszki ukrán betörés kétségtelenül komoly kellemetlenséget okozott a Putyin-kormányzatnak. Más kínos kudarcok hosszú sorát tetézi, kezdve a kezdeti invázió megdöbbentően rossz tervezésével. És a tájékozott orosz elit körében nagyon kevés valódi tiszteletet
érzek Vlagyimir Putyin orosz elnök, mint katonai vezető iránt - ezzel szemben sokkal szélesebb körben elismerik a kormány gazdasági teljesítményét a nyugati szankciókkal szembeni ellenállásban és az orosz ipar háborúra való újjáépítésében.
A kapcsolataim kompromisszumkészségének egyik fő oka azonban az volt, hogy úgy vélték, Oroszországnak nem kellene, és valószínűleg nem is tudná fegyveres erővel megkísérelni az olyan ukrán nagyvárosok, mint Harkiv elfoglalását. Rámutattak az idő hosszúságára, a magas veszteségekre és a hatalmas pusztításokra, amelyekkel még az olyan kisvárosok, mint Bakhmut elfoglalása is járt az erős ukrán ellenállással szemben. Ezért a Harkiv tartományban található vidéki területeket, amelyeket el lehet foglalni, nem zsákmánynak, hanem alkupontnak kell tekinteni a jövőbeli tárgyalások során.
E hozzáállás hátterében az a meggyőződés áll, hogy egy olyan orosz hadsereg létrehozása, amely elég nagy ahhoz, hogy megkíséreljen egy ilyen teljes győzelmet, a sorozás és a mozgósítás újabb masszív fordulóját igényelné - ami talán az Ukrajnában most tapasztalható népi ellenálláshoz vezetne.
A kormány gondosan ügyelt arra, hogy elkerülje a moszkvai és szentpétervári emberek besorozását, és hogy nagy fizetést fizessen a szegényebb területekről besorozott katonáknak. E korlátok egyike sem tartható fenn teljes mozgósítás mellett.
Részben ugyanezen okból mindenki gúnnyal utasította el azt az ötletet, hogy Ukrajnán túlra menjenek egy jövőbeli NATO elleni támadáshoz. Ahogy nekem mondták: „Nézze, a NATO-nak szóló összes figyelmeztetés lényege az volt, hogy a NATO ne csatlakozzon az ellenünk folytatott harchoz Ukrajnában, mert ez szörnyű veszélyeket rejt magában. Mi az istenért támadnánk mi magunk a NATO-t, és hoznánk magunkra ezeket a veszélyeket? Mit remélhetnénk, hogy nyerünk? Ez abszurd!”
Másrészt minden egyes ember, akivel beszéltem, azt állította, hogy nem lehet visszavonulni az Oroszország által tartott területekről abban a négy ukrajnai régióban, amelyeket Moszkva állítólag elcsatolt.
A többség azt javasolta, hogy a többi tartományban, például Harkivban lévő területeket vissza lehetne adni Ukrajnának, cserébe azok demilitarizálása ellenében. Ez segítene garantálni a tűzszünetet, és lehetővé tenné Putyin számára azt is, hogy azt állítsa, hogy biztosította a szomszédos orosz tartományok biztonságát, amelyek az elmúlt hónapokban ukrán bombázásoknak voltak kitéve. Néhány optimistább orosz úgy vélte, hogy lehetséges lenne területet cserélni Harkivban a négy tartományban lévő területért, amelyek közül jelenleg egyiket sem tartja teljes mértékben megszállva Oroszország.
Azoknak az embereknek a véleményét, akikkel beszéltem, meglehetősen hihetőnek találtam, mint egy szélesebb képet, mert összességében nagyjából megfelel a szélesebb orosz közvélemény véleményének, ahogyan azt a múltban megbízhatónak bizonyult szervezetek által végzett közvélemény-kutatások kifejezik.
Így a Levada Központ tavalyi felmérésében, amelyet a Chicagói Globális Ügyek Tanácsa támogatott, a válaszadók pontosan egyenlő arányban (62 százalék) kívánták az azonnali béketárgyalásokat és elutasították az elcsatolt területek Ukrajnának való visszaadását.
Kapcsolattartóim között nem voltak nézeteltérések az ukrán semlegesség kérdésében, amelyet mindenki elengedhetetlennek nyilvánított. Úgy tűnik azonban, hogy az orosz intézményrendszer egyes részei komolyan elgondolkodnak azon a kínos kérdésen, hogy miként lehetne biztosítani a békerendezést hivatalos nyugati katonai garanciák és Ukrajnának történő ellátások nélkül. Innen erednek az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a BRICS-országok által ratifikált békeszerződés, valamint az ENSZ-erők által biztosított széles demilitarizált övezetek széleskörű elképzelései.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid0st4EGbyGZSy3ohdUankivu5qTCDLzsqGzM ... |
|
|
| R.András |
|
George Beebe: Ukrajna Oroszországba való betörésének veszélyei
Bár Kijevnek sikerült a címlapokra kerülnie, egyelőre nem világos, hogy a misszióval valójában mit érnek majd el
Vajon az amerikaiaknak úgy kellene-e tekintenie Ukrajna meglepetésszerű behatolását az oroszországi Kurszki területre, mint a háború fordulópontját, amely fontos új előnyt jelenthet Kijevnek a rendezésről szóló alkudozásban, ha nem is teljes győzelmet?
Bármennyire is csábító azt hinni, hogy az ukrán hadsereg a patthelyzetnél és a kompromisszumnál többre törekszik, a kurszki offenzívában kevés olyan dolog van, ami ilyen reményeket igazolna.
Igaz, úgy tűnt, hogy az ukrán támadás a Kreml számára vakvágányra futott, és gyorsan mintegy kilenvven falu elfoglalásához vezetett, és nagyjából 200 000 orosz állampolgár evakuálására kényszerítette őket.
Az ukrán tisztviselők azt állítják, hogy több mint 1000 négyzetmérföldnyi orosz területet tartanak ellenőrzésük alatt. Ez a kezdeti siker a nyugati véleményoldalakon és talk show-kban lenyűgöző mennyiségű optimista véleményt váltott ki, miközben egyre inkább elkedvetlenedő ukránok számára azt mutatta, hogy ostromlott erőik továbbra is képesek a kezdeményezést a harctéren magukhoz ragadni.
Ahhoz azonban, hogy a háború menetét megváltoztassák, Ukrajna gambitjának vagy jelentős számú orosz erőt kell eltérítenie az ukrajnai harcoktól, vagy stratégiailag fontos eszközöket kell elfoglalnia vagy megsemmisítenie Oroszországon belül, vagy hosszabb távon olyan területeket kell megtartania, amelyek a konfliktus befejezéséről szóló tárgyalások során tárgyalási alapként szolgálhatnak. Egyik sem tűnik valószínűnek.
Eddig az orosz hadsereg nem vonultatott át nagy létszámú csapatokat Kurszkba a donbásszi, zaporizzsjai és harkivi elsődleges frontokról. Inkább az Ukrajnától visszatartott, jelentős számú harci tartalékosokra támaszkodik, valamint az ukrán páncélosok, csapatok, üzemanyagraktárak és utánpótlási vonalak elleni légicsapásokra.
Ez hatékonyan megakadályozta Kijevet abban, hogy az ukrajnai frontvonalakról átcsoportosítsa a már amúgy is megfeszített létszámú embereit, hogy megerősítse a kurszki kezdeti sikereit.
Hogy fedezetet biztosítson a behatoláshoz, Ukrajna légvédelmi eszközöket helyezett át az orosz határ felé, de ez kitette állásaikat a pusztító orosz csapásoknak. Ennek eredményeképpen Ukrajna gyors kezdeti előrenyomulása jelentősen lelassult, ami alapos kétségeket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy képes-e hosszú ideig megtartani az elfoglalt területeket.
Ha Ukrajnának sikerült volna elfoglalnia a kurszki atomerőművet, Oroszország egyik legnagyobb atomerőművét, akkor a Kremllel szembeni alkupozíciója jelentősen megnövekedett volna. Az orosz hadsereg nehezen tudta volna kiszorítani az erőművet fogva tartó erőket anélkül, hogy a létesítményt megrongálná vagy megsemmisítené, és az ukrán megszállók a sugárzás felszabadulásával való fenyegetést bármilyen tárgyalás során Putyin követeléseivel szembeni nyomásgyakorlásként használhatták volna fel.
Az ukrán erők azonban messze elmaradtak ettől a céltól, és most, hogy Oroszország mozgósította az erőművet védő erőket, kevés kilátásuk van arra, hogy elérjék azt.
Ha a kurszki behatolás célja az volt, hogy zavarba hozza Putyint, és növelje a politikai nyomást Oroszországon belül a háború befejezése érdekében, akkor ez is valószínűtlennek tűnik.
A korábbi orosz harctéri kudarcok, mint például a Kijevből, Herszonból és Harkivból való kényszerű visszavonulás, kevés hatással voltak Putyin szavazatszámára. Putyin vitathatatlanul megerősödve került ki a 2023-as wagneri felkelés leveréséből, ami a legkínosabb fejlemény, amivel az ukrajnai invázió megindítása óta szembe kellett néznie.
A betörésről szóló orosz televíziós tudósítások azt sugallják, hogy a Kreml bízik abban, hogy vissza tudja verni, sőt ki tudja használni a betörést. Kezdetben az érintett civilek támogatására és áttelepítésére irányuló humanitárius erőfeszítéseket emelte ki, majd az elmúlt napokban az ukrán erők és utánpótlási vonalak elleni sikeres orosz ellentámadásokra összpontosított.
A brit és német tankok által szállított, Kurszkban - ahol a szovjet Vörös Hadsereg a történelem legnagyobb tankcsatáját vívta a náci megszállók ellen - előrenyomuló brit és német tankokról készült televíziós képek felszíthatják a hazafias érzelmeket Oroszországban, és megerősíthetik Putyin érveit, miszerint a NATO szervezi és lehetővé teszi az ukrán támadásokat.
Sőt, ahelyett, hogy nyomást gyakorolna Oroszországon belül a háború befejezésére, Ukrajna kurszki lépése inkább az orosz sólymokat erősítheti, akik már régóta panaszkodnak arra, hogy Putyin túlságosan vonakodik mozgósítani és bevetni Oroszország teljes katonai képességeit Ukrajnában.
A kritikájuk és az Ukrajna által a leghatékonyabb csapatainak Kurszkba való átirányítása által létrehozott sebezhetőségek kombinációja végül meggyőzheti Putyint, hogy félretegye lassú kimerítési stratégiáját az ukrán védelem határozott áttörése érdekében.
És ha a Fehér Háznak igaza van abban, hogy Ukrajna Amerika áldása nélkül indította a Kurszk elleni támadásokat, az incidens megerősítheti azokat a washingtoniakat, akik szerint meggondolatlanság nagy hatótávolságú csapásmérő fegyvereket biztosítani egy meggondolatlanságra hajlamos Zelenszkij-rezsimnek.
Több mint 20 évvel ezelőtt David Petraeus tábornok híres kihívást intézett az iraki háború kezdete után: „Mondd meg, hogyan végződik ez”. A válasz Ukrajnában ma sem egyértelműbb, mint az orosz invázió két és fél éve alatt. A kurszki behatolás megmutatta, hogy Ukrajna még mindig képes a címlapokra kerülni, de az oroszok által birtokolt nagy mennyiségű terület biztosítása és a háború menetének megváltoztatása elérhetetlennek tűnik.
George Beebe több mint két évtizedet töltött a kormányzatban hírszerzési elemzőként, diplomataként és politikai tanácsadóként, többek között a CIA Oroszország-elemző részlegének igazgatójaként és Cheney alelnök orosz ügyekkel foglalkozó személyzeti tanácsadójaként. A „The Russia Trap: How Our Shadow War with Russia Could Spiral to Nuclear Catastrophe” (Az Oroszország-csapda: Hogyan vezethet az Oroszországgal vívott árnyékháborúnk nukleáris katasztrófába) című könyv (2019) szerzője.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid02CbAXmfYFxiq2QKPoJqDZuVzGTBDq93Qve ... |
|
| R.András |
|
Ukrajnának meg kell térítenie a Németországnak az Északi Áramlat felrobbantása kapcsán keletkezett károkat: Bundestag törvényhozó
Korábban már kiemeltük, hogy a WSJ Nord Stream című friss „bombasztikus” jelentése a mainstream gatekeeperek újabb nagyszabású kísérlete arra, hogy radikálisan megváltoztassák az Északi Áramlat szabotázsával kapcsolatos narratívát, és hogy hivatalos távolságot tartsanak Zelenszkij elnök és az állítólagos „gazember” akkori csúcstábornoka között, aki „felügyelte” a titkos műveletet.
Mégis, a következők most már kristálytisztán és teljes mértékben bizonyítottak, ahogy azt most már a mainstream média is teljes mértékben elismeri: Igen, Ukrajna tette. Nem, nem Oroszország tette. És igen, ebben a CIA is részt vett, vagy legalábbis előre tudott róla.
Rámutattunk továbbá, hogy ez a hirtelen fordulat a narratívában azt a csapást hivatott enyhíteni, amelyet Németország döntése jelentett, hogy végre elvágja Ukrajna - és Zelenszkij - példátlan szélhámosságának áradatát. Már most és várhatóan néhány német törvényhozó kiakadt, amiért Kijev ilyen nyilvánvalóan kihasználta és visszaélt országuk támogatásával. Végül is az NS2 vezeték egy többéves, több milliárd dolláros, Oroszország és Németország közötti, létfontosságú földgáz-infrastruktúra projekt volt, amelynek megépítése 11 milliárd dollárba került.
A legutóbbi leleplezések nyomán a német Bundestag tagja, az Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnöke, Alice Weidel a leghangosabban Kijevet elítélő berlini tisztségviselők közé tartozott. Azt követeli, hogy Ukrajna kártalanítsa Németországot a 2022. szeptember 26-i, víz alatti robbantások következtében Németország gazdaságának okozott kárért.
Íme, amit pénteken a WSJ tudósítása és a „rejtélyes” szabotázs körül történt legújabb leleplezések nyomán posztolt az X-en:
A Nordstream feltehetően Zelenszkij - és nem Putyin, ahogyan azt elhitették velünk - által megrendelt lerombolása által hazánknak okozott gazdasági kárt Ukrajnának kell „kiszámlázni”.
Minden olyan „segélykifizetést”, amely a német adófizetőket terheli, le kell állítani.
A tűzrőlpattant és populista konzervatív politikus lényegében azt mondja Ukrajnának ezen a ponton: „ti robbantottatok
k, fizessetek érte, és ne használjátok ki az adófizető polgárainkat”. Vagy más szavakkal: a szaftos történetmesélés véget ért, ahogy kiderül az igazság.
A berlini-kijevi kapcsolatok tovább feszültek, mivel a német főügyészség a közelmúltban elfogatóparancsot adott ki egy ukrán állampolgár ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy részt vett a csővezeték szabotázsakciójában. A gyanúsítottnak a leírás szerint legalább két bűntársa is van, akiket tapasztalt búvárokként azonosítottak, és akik közvetlenül segédkeztek a robbanószerkezetek elhelyezésében a csővezetékeken.
Mindennek valóban gyors hatása van, hiszen nem sokkal az elfogatóparancs nyilvánosságra kerülése után a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ ) szombati számában megjelent hír szerint a német kormány a kormánykoalíció kiadáscsökkentési tervének részeként leállítja az Ukrajnának nyújtott újabb katonai segélyeket.
A jelentés, amely nem nyilvános dokumentumokra és e-mailekre, valamint meg nem nevezett forrásokkal folytatott megbeszélésekre hivatkozott, megjegyzi továbbá, hogy az új támogatásra vonatkozó moratórium - amely már érvényben van - az új támogatási kérelmekre vonatkozik, nem pedig a korábban jóváhagyott támogatásokra.
Berlin, amely a katonai segélyek fő európai szállítója Kijevnek, már a múlt hónapban jelezte az Ukrajnával kapcsolatos irányváltást, amikor a szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok kormánykoalíciója előzetes megállapodást fogadott el a 2025-ös költségvetés tervezetéről. A kompromisszum részletezte az Ukrajnának nyújtandó jövőbeli támogatás felére, 4 milliárd euróra történő csökkentésének tervét , hogy más kiadási prioritásokat teljesíthessenek. És most úgy tűnik, hogy még ezt a jelképes összeget is nullára csökkenthetik.
Érdekes lesz látni azt is, hogy Alice Weidel „ elég volt” üzenete és a német közpénzek Ukrajnától való visszavételére irányuló felhívása mekkora vonzerővel bír majd a német lakosság körében. Valószínűleg nagy visszhangja lesz a „háborús fáradtság” több mint egy éve után , és mivel a feszültség Oroszország és a NATO közötti nukleáris fegyveres leszámolásig fokozódhat.
Seymour Hersh régóta oknyomozó újságíró szerint az NS2 alternatív szabotázs-elméleteit a NYT és a német sajtó a CIA.... „találta ki”.
És valószínűleg az utolsó cipő még mindig nem esett le a még mindig kibogozhatatlan Nord Stream szabotázs narratívában. A legendás amerikai oknyomozó újságíró, Seymour Hersh már hónapokkal ezelőtt megjósolta mindezt, mint a „hivatalos narratíva manipulálását
... www.facebook.com/VukicsFerenc/posts/pfbid098sa124FZvwWN152NCSyFQtZYgMmWAQVANM ... |
|
| R.András |
|
A vég kezdete? Németország megtiltja az új ukrajnai katonai segélyek folyósítását
Három nappal ezelőtt,a WSJ jelentése után ,amely a Nordstream szabotázzsal kapcsolatos narratívát radikálisan meg akarta változtatni, ahol a CIA helyett a CIA-t hibáztatták az Oroszországból Európába tartó kritikus gázvezeték felrobbanásáért, meg nem nevezett „hírszerzési” források egy vicces forgatókönyvvel álltak elő, amely szerint egy magas rangú ukrán tábornok (aki kezdetben Zelenszkij utasításai szerint tevékenykedett, de aztán elszabadult, amikor Z „megfázott”) volt a felelős a szabotázs koordinálásáért egy maroknyi amatőr segítségével, akiknek valahogy sikerült a Balti-tenger fenekére osonniuk és egy példátlan katonai műveletet végrehajtaniuk, azt mondtuk, hogy - függetlenül a jelentés nevetséges valóságtartalmától - Németország és Ukrajna viszonya „csúnyán meg fog fordulni”, és megkérdeztük , hogy miért éppen most kerül elő ez a történet?
Nem kellett sokat várnunk a válaszra: a német média beszámolói szerint ez a fordulat a narratívában (ami egyesek szerint azt jelentette, hogy a NATO-nak most teljes katonai erejét kellene bevetnie a.... ellen..... Ukrajnának , amely a Nordstream felrobbantásával egymagában támadta meg a német vagyont), azt a csapást volt hivatott enyhíteni, amelyet Németország döntése jelentett, hogy végre elvágja Ukrajna - és Zelenszkij - példátlan gáncsoskodását.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szombati jelentése szerint a német kormány a kormánykoalíció kiadáscsökkentési tervének részeként leállítja az Ukrajnának nyújtott újabb katonai segélyeket. A jelentés, amely nem nyilvános dokumentumokra és e-mailekre, valamint meg nem nevezett forrásokkal folytatott megbeszélésekre hivatkozott, megjegyzi továbbá, hogy az új támogatásra vonatkozó moratórium - amely már érvényben van - az új támogatási kérelmekre vonatkozik, nem pedig a korábban jóváhagyott támogatásokra,
Christian Lindner pénzügyminiszter augusztus 5-én a német védelmi minisztériumnak küldött levelében a német lap szerint azt mondta, hogy a jövőbeni finanszírozás már nem a német szövetségi költségvetésből, hanem a befagyasztott orosz vagyonból származó bevételekből fog származni.
És mivel már tudjuk, hogy az orosz vagyonok felszámolására tett legutóbbi kísérletek az orosz megtorlások eszkalálódásától való félelem miatt kudarcba fulladtak, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs több támogatás Ukrajnának.
Berlin, amely Európa fő katonai segélyszállítója Kijevnek, már a múlt hónapban jelezte, hogy Ukrajnával kapcsolatban irányváltás történt, amikor a szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok kormánykoalíciója előzetes megállapodást fogadott el a 2025-ös költségvetés tervezetéről. A kompromisszum részletezte az Ukrajnának nyújtandó jövőbeli támogatás felére, 4 milliárd euróra történő csökkentésének tervét, hogy más kiadási prioritásokat teljesíthessenek. És most úgy tűnik, hogy még ezt a jelképes összeget is nullára akarják csökkenteni.
Amint arról júniusban beszámoltunk, a G7-ek döntése, miszerint 50 milliárd dolláros hitelt nyújtanak Ukrajnának, amelynek fedezetéül az elkobzott orosz eszközök szolgálnak, a csúcstalálkozó legjelentősebb előrelépése volt. Ez a hitelkonstrukció az USA és Európa közötti tipikus kompromisszumot tükrözi. Míg az egyszerűbb megoldás az lenne, ha Oroszország összes befagyasztott vagyonát (becslések szerint 280 milliárd USD-t) lefoglalnák, hogy közvetlenül finanszírozzák Ukrajna háborús erőfeszítéseit, az európai országok - különösen Franciaország, Németország és Belgium - visszariadtak ettől, mivel túl agresszívnek tartják, és tartanak az orosz viszonzástól.
Ehelyett inkább a lejáró eszközök kamatainak felhasználása mellett döntöttek, ami évente csak néhány milliárd dollárt tesz ki. Az első lehetőség megváltoztatná a játékszabályokat, mondtuk, „míg a második lehetőség kínosan elmarad az ukrán várakozásoktól”.
És most Ukrajnának be kell érnie azzal, hogy megkapja azt a csekély kamatot, amit a lefoglalt orosz pénzek termelnek.
Eközben Ukrajna elsődleges finanszírozási forrása - a Biden család és a különböző mély, sokszor titkos módon működő állami ügynökségek részéről - hamarosan kiszárad, miután Biden három hónap múlva végleg elhagyja a Fehér Házat és örökre kiszáll a politikából.
Miután a kabinet július közepén jóváhagyta a költségvetési tervezetet, Lindner német pénzügyminiszter azt mondta, hogy Ukrajnának a befagyasztott orosz vagyon mellett az „európai forrásokból” származó forrásokra is jobban kell majd támaszkodnia. De még mindig nem világos, hogy ez a pénz mikor és hogyan fog folyósításra kerülni.
A Politico szerint az Ukrajnának nyújtott támogatással kapcsolatos viták a jelentések szerint tovább mélyítették a berlini kormánykoalícióban lévő szakadékokat, amelyet már hetek óta tartó belső harcok tépáztak a költségvetéstől a jóléti kérdéskörökig.
Robert Habeck, a zöldek vezetője és gazdasági miniszter a héten közölte, hogy a 2025-ös szövetségi választásokon a Zöldek kancellárjelöltjeként kíván indulni, ami kétségessé teszi a kormányszövetség fennmaradását, amelynek ő is tagja.
„Teljesen nyilvánvaló, hogy ennek a koalíciónak komoly problémái vannak a közös nevező megtalálása terén” - mondta Habeck a közelmúltbeli viták kapcsán.
„Az elképzelések szétesőben vannak”.
Ezért is van az, hogy Zelenszkijnek nem lesz más választása, mint egyre kétségbeesettebb és megdöbbentőbb provokációkhoz és elterelésekhez folyamodni, hogy a pénzt folyósítsák, mivel az alternatíva a teljes pusztulást vetíti előre Ukrajna és nyugati támogatói számára.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid09LEKp6Yp7rXtZbSws7GW1wHWmVZCxPFmMZ ... |
|
| R.András |
|
Andrew Latham: Ukrajna kurszki offenzívája hatalmas stratégiai hiba
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a politikai színpad mestere, tehetséges szónok, aki képes az érzelmek felkavarására és globális támogatás megszerzésére. A közelmúltbeli katonai behatolása Oroszországba azonban a diplomácia területéről a stratégiai baklövés területére lépett.
Ez a vakmerő húzás, amely inkább hasonlít egy másodosztályú színészhez, mint egy tapasztalt államférfihoz méltó kétségbeesett mutatványra, kritikus erőforrásokat von el az elsődleges harctérről, miközben elhanyagolható stratégiai nyereséggel jár.
Bár a behatolás a címlapokra került, és bizonyos mértékű pszichológiai kárt okozott Oroszországnak, az ilyen felszínes győzelmek nem sokat változtatnak a konfliktus alapvető dinamikáján. Oroszország a kudarcok ellenére továbbra is félelmetes katonai hatalom, hatalmas arzenállal és nukleáris elrettentő erővel. Ukrajna, bár bátorságról és ellenálló képességről tesz tanúbizonyságot, ijesztő kihívás előtt áll, amikor le kell küzdenie ezt a nyomasztó egyenlőtlenséget.
Ami még kritikusabb, hogy az erőknek a fő hadszíntérről való eltérítése hatalmas stratégiai tévedés.
Minden egyes katona, harckocsi és tüzérségi eszköz, amelyet az orosz betörés során bevetettek, veszteséget jelent a megszállt területek felszabadítására irányuló ukrán erőfeszítések számára. Ezek az erőforrások, ha a frontvonalakon koncentrálódnának, potenciálisan kézzelfogható nyereséget hozhatnának, meggyengítve az orosz védelmet és lehetőséget teremtve a döntő áttörésre.
Ehelyett Ukrajna egy költséges és végső soron hiábavaló vállalkozásba keveredett. Miközben a világ lenyűgözve figyeli az eseményeket, az Ukrajna jövőjéért folytatott valódi csata máshol zajlik. Zelenszkij döntése, hogy egy nagy téttel bíró reklámfogásra játszik, tragikus és hibás döntés, amelynek messzemenő következményei lehetnek.
Itt az ideje a józan gondolkodásnak. Az ukrán nép olyan vezetést érdemel, amely gyakorlati, megvalósítható célokra összpontosít, nem pedig nagyszabású gesztusokra. Bár a bátorság és a dac csodálatra méltó, ezeket stratégiai bölcsességgel kell mérsékelni. A győzelemhez vezető út nem a szimbolikus daccselekvésekben, hanem a terület felszabadításának módszeres, könyörtelen követésében rejlik.
Ezzel nem akarom kisebbíteni az ukrán erők bátorságát, akiknek kétségtelenül jelentős kihívásokkal kellett szembenézniük a betörés során - de a bátorság stratégiai irányítás nélkül a katasztrófa receptje. A kérdés, amelyet fel kell tenni, az, hogy a kockázatok felülmúlják-e a lehetséges előnyöket. Jelenleg a bizonyítékok azt sugallják, hogy egyértelműen nem.
Ezen túlmenően elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük az ilyen akciók lehetséges következményeit. Egy elhúzódó oroszországi behatolás eszkalálhatja a konfliktust, bevonva más nemzeteket is, és potenciálisan katasztrofális globális konfrontációhoz vezethet. Ez egy veszélyes játszma, amelynek tétje az emberiség egésze számára elképzelhetetlenül nagy.
Ukrajna kritikus fordulópont előtt áll. Az előre vezető út tele van kihívásokkal, de egyértelmű, hogy a hangsúlyt továbbra is a megszállt területek felszabadítására kell helyezni. Az ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy értékes erőforrásokat pazaroljon el egy szimbolikus gesztusra. Itt az ideje, hogy visszatérjünk az alapvető küldetéshez, és elkerüljük a végső célt veszélyeztető figyelemeltereléseket.
A világ figyel, és a tét nem is lehetne nagyobb. Ukrajnának nemcsak bátorságról, hanem bölcsességről és stratégiai éleslátásról is tanúbizonyságot kell tennie. Az Oroszországba való behatolás rossz irányba tett lépés.
Andrew Latham a Minnesota állambeli Saint Paulban található Macalester College nemzetközi kapcsolatok professzora, az Institute for Peace and Diplomacy vezető munkatársa, valamint a washingtoni Defense Priorities nem rezidens munkatársa.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid0b5gJELujjQ9GdMWmLgg7jkYdEKVW5USPpb ... |
|
|
| R.András |
|
Berlin engedélyezte Ukrajnának, hogy saját belátása szerint használja a Németországtól kapott fegyvereket
A Németország által átadott fegyverek automatikusan Ukrajna tulajdonába kerülnek, és az ukrán csapatok az általuk szükségesnek és helyesnek ítélt módon használhatják őket – jelentette ki hétfőn Arno Kollats, a német védelmi minisztérium szóvivője a sajtótájékoztatóján, számolt be az rbc.ua hírportál.
A jelentés szerint Kollats elmondta, hogy a német védelmi minisztériumnak nincs kérdése a Kurszk térségében végrehajtott ukrán hadműveletek jogszerűségével kapcsolatban.
Szerinte a nemzetközi jog lehetőséget nyújt arra, hogy az agresszor ország területén a saját állam védelme érdekében katonai műveleteket hajtsanak végre. Ezért nem ír elő különleges feltételeket Németország az általa biztosított fegyverek használatára vonatkozóan – tette hozzá.
A német szóvivő jelezte: „Miután a németországi fegyvereket átadták Ukrajnának, azok már Ukrajna tulajdonában vannak, azaz ukrán fegyverek. Nincsenek akadályok, így Ukrajna szabadon választhatja meg a lehetőségeit” – mutatott rá.
Hozzátette ugyanakkor, hogy Ukrajna köteles betartani a nemzetközi jogot. „A nagy hatótávolságú fegyverek alkalmazása más, politikai kérdés, de ebben az esetben nem ez a helyzet” – emlékeztetett Arno Kollats.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid031LX18mkQzzhp5djyuUnAZrjwE7jvA9ai7 ...   |
|
| R.András |
|
 Hiba
Kétezer-öt január harmadikán követtem el életem legnagyobb baklövését – fiút szültem erre a világra. Persze, akkor még fogalmam sem volt arról, mekkora hiba volt ez, és arról sem, természetesen, hogy miért. Általában egy fiúgyermeknek mindenki örül, főleg, ha elsőszülött, és pláne, ha egy konzervatív értékrenddel rendelkező állam népességét gyarapítjuk vele. Így hát akkor, azon a szélcsendes, de cserébe fogvacogtató téli hajnalon én is örültem. A karácsonyt már otthon ünnepeltük, hármasban. Anyósom hozott kutyját, amiből én nem ettem – a méz miatt nem mertem, azt mondta Marina Petrivna, tartani kell a szoptatós étrendet, nehogy fájjon a kis hasa az ő drága egyszem unokájának –, pedig édes Istenem, de szeretem! Visszanyeltem csorgó nyálam, főtt krumplival teli gyomorral és hálával túlcsordult szívvel énekeltem a Scsedrikot. Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, ízlelgettem a Szenteste édes szavait. És hosszú, hosszú éveken keresztül boldogsággal töltött el a gondolat és a tudat, hogy van egy csodálatos, mosolygós, mindig kíváncsi, néha talán túlbuzgó kicsi, majd persze később nagy fiam. Persze, néha bosszankodtam is, nem tagadom. Például, amikor harmadszor esett le a diófáról, hiába téptem a szám, hogy ne másszon rá. Vagy amikor mosás előtt elfelejtettem kiszedni a maréknyi kavicsot, botocskát, makkot és csigaházat a kabátja zsebéből, és tönkre tettem vele a mosógép szűrőrendszerét. De összességében, szerettem fiús anya lenni, el sem tudtam volna képzelni, milyen lenne nélküle az élet.
És így ment ez egészen kétezer-huszonkettő február huszonnegyedikéig. Azon a hajnalon, amelyen az időjárás épp olyan száraz és hűvös volt, mint a születésének a pillanatában, az első rakétabecsapódásnál értettem meg először, hogy mekkora hibát követtem el. Vagyis hát, akkor csak sejteni véltem. Alig egy hónapja, hogy betöltötte a tizenhetet. Gondoltam, én naiv pudingszívű, én bolond, vak és minden jó tanácsra süket, hogy még van időnk, hátha véget ér ez a borzalom pár hét vagy hónap alatt, de legkésőbb kétezer-huszonhárom január harmadikáig.
Eltelt egy hét, egy hónap, majd a többi hónap is, és nem lett semmi jobb. Egyre csak rosszabb. És eljött a január három is. Karácsonykor ismét kutyját ettünk, Scsedrikot énekeltünk, és grúz vörösborral öblítettük le az ünnepi dallamokat. A színe olyan sötét volt, mint az alvadt vér. És hiába volt édes, megkeseredett a szánkban az aggodalomtól.
Néhány hét, és jöttek a terepmintás államszolgák. Reggel volt, még a nap sem kelt fel teljesen. Iszapszínű ruhájuk egybeolvadt bőrük színével. Az arcvonásukra már nem emlékszem, csak egyikük kezének érdes tapintására. Ez a kéz nyújtotta át a behívót.
Talán ha nem akkor, azon a cseresznyefaillatos napon fogan, vagy legalább néhány nappal, órával korábban-később, bármikor, akkor lány lett volna. Ha más lett volna a légnyomás, a hőmérséklet, a dőlésszög, a pH érték, a csillagok állása, bármi, talán lány lett volna.
A tizenkilencedik születésnapját már nem ünnepelhettük meg.
Gyermek született nékünk, fiú adatott nékünk. S bár hősként temettük el, fojtó tömjénfüsttel, tisztelgéssel, térdhajtással és szélszaggatta nemzeti zászló lobogtatással, nem lett a békesség fejedelme. Csak egy hús-vér tűpárna egy szárazföldi akna szilánkjai számára.
Forras: Ámort Angelika írói oldal
... www.facebook.com/racz.andras/posts/pfbid02cLQWVGzGX1hKcqiAgKykf8hNiLzbniNz9vV ... |
|
|
| R.András |
|
Svájc megmakacsolta magát, nem utal Ukrajnának
Az Európai Unió pénteken átutalt másfél milliárd eurót Ukrajnának a befagyasztott orosz állami vagyonból származó bevételekből, védelmi és újjáépítési célokra – jelentette be az Európai Bizottság.
Svájc – amely nem az Európai Unió tagja – azonban úgy döntött, hogy nem követi az EU példáját, és nem utalja át a befagyasztott orosz vagyonból származó bevételeket Ukrajnának. Ezt a gazdasági ügyekért felelős államtitkárság (a svájci gazdasági minisztérium egyik részlege) jelentette be szombaton a Swissinfo szerint.
A tisztviselők közölték, hogy Svájc a svájci törvények és nemzetközi kötelezettségek értelmében nem jogosult arra, hogy az orosz központi banki pénzekkel kapcsolatban külön jövedelemhez jusson, így egyszerűen nincs mit átutalni.
Az orosz jegybank pénzeszközeit a Moszkvára az ukrajnai háború miatt kirótt uniós szankciók részeként fagyasztották be, amelynek túlnyomó többsége Belgiumban van, és az Euroclear kezeli.
Tavaly a csoport összesen 4,4 milliárd euró bevételt tudott generálni a pénzeszközökből. Az Európai Bizottság szerint összesen mintegy 210 milliárd euró orosz vagyont fagyasztottak be az unióban.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid0NB2gcmNYjSg8wrTQe1c1vRUDJrM9AvXs1z ... |
|
| gajo |
|
Azért néha vigasztaló hírek is megjelennek!
Idézet:
Fejbe lőtték a politikust, aki leszólta a kárpátaljai magyarságot
Idézet:
Megsértette a kárpátaljai magyarokat
Farion a 2018-ban Ukrajna és Magyarország között kirobbant „útlevélbotrány” kapcsán a kárpátaljai magyarságot is megsértette kijelentésével, amelyben "bolondoknak" nevezte őket amiatt, mert sok nemzeti kisebbséghez hasonlóan nem beszélik az ukrán nyelvet.
Kell nekünk ennyi debil Ukrajnában? – vetette fel az „Ukrán nyelvért" elnevezésű nyilvános fórumon, azt javasolva a kárpátaljaiaknak, hogy menjenek Magyarországra – idézi akkori szavait az ukranews.com hírügynökség.
|
|
|
| R.András |
|
 NIKOLAI PETRO: Amikor az ősi történelem találkozik egy modern konfliktussal
Pjotr Tolocsko ukrán történész, akadémikus és politikus elhunyta alkalmából
Az ukrán politikai vezetők kíméletlen bírálója volt, aki folyamatosan megdorgálta őket, amiért visszaéltek az ukrán történelemmel, és hazudtak az ukránoknak a múltjukról.
Tolocsko szilárdan hitt abban, hogy a politikának szilárd történelmi alapokon kell nyugodnia, és jelentős tudományos tekintélyét arra használta fel, hogy azt állítsa, hogy a kormány által támogatott narratíva az ukránok és az oroszok eltérő eredetéről nem más, mint áltudomány.
Pjotr Tolocsko, a Kijevi Rusz kiemelkedő történésze és régésze a múlt hónap végén, 87 éves korában csendesen elhunyt az ukrajnai Kijevben. Tolocsko egész életét Ukrajna korai történelmének tanulmányozásának szentelte, többek között 30 évig az Ukrán Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének vezetője volt.
Több száz tudományos cikke és több mint két tucat monográfiája nemzetközi elismerést és számos európai és nemzetközi akadémiai kinevezést, valamint Ukrajna két állami tudományos és technológiai díját eredményezte. Útja során kétszer is tagja volt a nemzeti parlamentnek, 1998 és 2006 között, először a Hromada párt, majd Julija Timosenko Blokkja színeiben. Az ő erőfeszítéseinek köszönhetően 2004-ben az ország megkapta az első törvényt a régészeti örökség védelméről.
Egy középkori történész halála, még ha olyan jelentős is, mint Tolocsko, általában nem ad alkalmat a politikai elmélkedésre. Tolocsko azonban nem volt átlagos történész. Az ukrán politikai vezetők kíméletlen bírálója volt, aki folyamatosan megdorgálta őket, amiért visszaéltek az ukrán történelemmel, és hazudtak az ukránoknak a múltjukról.
Tolocsko szilárdan hitt abban, hogy a politikának szilárd történelmi alapokon kell nyugodnia, és jelentős tudományos tekintélyét arra használta fel, hogy azt állítsa, hogy a kormány által támogatott narratíva az ukránok és az oroszok eltérő eredetéről nem más, mint áltudomány.
Az ukrán történelem enciklopédikus ismereteire támaszkodva számos kellemetlen történelmi tényre mutatott rá. Először is, hogy Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország egyetlen civilizációból alakult ki, amely évszázadokon át közös kultúrával, közös vallással és közös nyelvvel rendelkezett. Az emberek, akik osztoztak ebben a kultúrában, magukat ruszicsként vagy egyszerűbben ruszként határozták meg.
Északon és északnyugaton végül a velikorosz vagy „nagyorosz” etnikumot, nyugaton a fehérorosz vagy „fehérorosz” etnikumot, délen pedig a malorosz vagy „kisorosz” etnikumot alkották.
Voltak más közösségek is, például a fekete ruszok a messzi északon és a vörös ruszok a mai ukrán Galíciában, de csak ez a három fejlődött azzá a nemzetté, amelyet ma Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna néven ismerünk.
A kisorosz kifejezés ma sok ukránban szenvedélyes ellenszenvet vált ki, de Tolocsko nem volt hajlandó semmi kivetnivalót látni a kifejezésben. Sőt, gyakran nevezte magát malorossznak, és azt állította, hogy az ukrán nacionalisták tudatosan torzították el a jelentését. Kisoroszország soha nem arra utalt, hogy a Rusz egy kisebb része, hanem inkább a Rusz legrégebbi részére, az igazi szívére.
Ragaszkodott ahhoz is, hogy egy másik ellentmondásos történelmi epizódot - Bohdan Hmelnickij 1654-es döntését az Orosz Birodalomhoz való csatlakozásról - a Nagy- és Kisoroszország újraegyesítésének tekintse.
A helyi autonómia fokozatos elvesztése ellenére ezt jónak tartotta Ukrajna számára, mivel enélkül az ország nyugati fele valószínűleg bekebelezte volna Lengyelországot, és elveszítette volna kulturális, vallási és nyelvi identitását.
Végül Tolocsko azzal érvelt, hogy az ukránok mint etnikai és politikai nemzet csak az orosz birodalom összeomlása után jelentek meg, mégpedig a szovjet rezsimnek köszönhetően, amely az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején bevezette az etnikai vonalak mentén történő területi felosztást, és megpróbálta a politikai és kulturális életben szinte teljes ukránosítást erőltetni, amely törekvés nyilvánvalóan kudarcot vallott.
Tolocsko egész pályafutása során a történelem ideológiailag erőltetett változatait rendkívül veszélyesnek tartotta a társadalomra nézve, akár a kommunista ideológiából, akár a kortárs ukrán nacionalizmusból eredtek.
Az őshonos európai Ukrajna jelenlegi nacionalista narratíváját csupán a 19. század végén és a 20. század elején az ukrán értelmiségiek által létrehozott narratívák lealacsonyított másolatának nevezte. Szerinte ezek egyetlen célja az ukránok és az oroszok megosztása, és az az érv, hogy különálló eredetük miatt eltérő politikai és kulturális döntéseket hoztak - az egyik a liberalizmus és Európa, a másik a despotizmus és Ázsia mellett.
Az ilyen leegyszerűsítő kettősség veszélye szerinte az, hogy Ukrajna egész keleti felét démonizálja. Miután három évtizeden át küzdöttek azért, hogy helyi kulturális és vallási autonómiájukat tiszteletben tartsák, neheztelésük 2014-ben robbant ki, amikor a Majdan-felkelés után nem maradt más kilátásuk, mint egy még agresszívebben nacionalista Ukrajnában élni. Ahogy Tolocsko fogalmazott: „Magunkat kell hibáztatnunk azért, hogy a Krím elhagyott minket. Mi löktük el magunktól”.
Ukrajna függetlenné válása óta egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy a Szovjetunió vagy az Orosz Birodalom közös történelméről és közös életéről semmit sem tud. Az elmúlt 300 évet úgy mutatták be nekik, mintha az nem lett volna más, mint Ukrajna és Oroszország közötti konfliktusok sorozata, holott Tolocsko szerint az orosz birodalom nagyrészt az ukránok és az oroszok közös alkotása volt. Nagyszerűségében és sötétségében tehát mindkettőjüknek osztozniuk kell, ahogyan a skótok is osztoznak az angolokkal a Brit Birodalom dicsőségén és felelősségén. Végső soron nincs más módja annak, hogy valóban szuverén történelmi szereplővé váljunk, érvelt Tolocsko, mint a személyes felelősségvállalás a tetteinkért.
Másrészt Tolocsko egyetértett az ukrán vezetőkkel abban, hogy Ukrajna keresztény európai identitást választott több mint egy évezreddel ezelőtt, a Rusz megkeresztelésével a Dnyipro folyón. De ezt a döntést nem úgy értelmezte, hogy azt egyedül az ukránok, hanem a keleti szláv népek Rusz néven ismert egész családja hozta meg.
E közös örökségre való emlékezés ezért elengedhetetlen a nemzeti egység megőrzéséhez, és arra kérte az ukrán politikai vezetőket, hogy ismerjék el, hogy valójában többféle ukrán létezik - „orosz ukránok, ukrán ukránok, lengyel ukránok, magyar ukránok stb.”.
Ha ragaszkodunk a diszkriminatív politikához Ukrajnában, az őslakosok és nem őslakosok szétválasztásához, a nyelv [használatának] tiltásához, akkor ahogyan összevarrtak minket, úgy ezeken a varratokon is felszakadhatunk”. Tolocsko ahelyett, hogy csak a négy legnyugatibb régió (Galícia) köré próbálná felépíteni az összes ukrán identitását, arra buzdította az ukránokat, hogy fogadják el az ukrán identitások sokféleségét, és legyenek büszkék az idővel való együttélésükre.
Tekintettel arra, hogy nézetei egybecsengtek Vlagyimir Putyin orosz elnök nézeteivel (és ha őszinték akarunk lenni, akkor a legtöbb nyugati történész 2014 előtti nézeteivel is), nem nehéz belátni, hogy Tolocsko végül miért került ki minden közigazgatási és politikai pozícióból, és miért tiltották meg neki, hogy nyilvánosan beszéljen Ukrajnában. Az ilyen korlátozásoknak filozófiailag ellenállt, barátainak azt mondta, hogy nem a mának, hanem a középkornak él.
Amikor Ukrajna jövőjéről kérdezték, Tolocsko óvatosan optimista maradt. Az ukránokat és az oroszokat elidegenedett testvéreknek tekintette, akiket - bármennyire is különböznek egymástól - egymásba fonódó történelmük miatt közelségre ítéltek.
Szerette hangsúlyozni, hogy a köztük lévő kapcsolatok gyakran váltakoztak a közelségből az idegenségbe és vissza. A jelenlegi ciklus még sokáig tarthat, de végül biztos volt abban, hogy „a józan ész győzedelmeskedni fog”. Mindössze türelemre, együttérzésre és történelmi érzékre volt szükség.
Nicolai N. Petro a Rhode Island-i Egyetem politológia professzora, az Ukrajna tragédiája című könyv szerzője: What Classical Greek Tragedy Can Teach Us About Conflict Resolution (Berlin és Boston: De Gruyter, 2023).
... www.facebook.com/VukicsFerenc/posts/pfbid02TueJaUBjiGmUPkzmqmi7cefCjXGMomF34W ... |
|
| R.András |
|
 A demokrata Adam Smith: Kijev számára az a legjobb megoldás, ha megtartja, amije van
Ukrajna nem veszítheti el a Fekete-tengerhez való hozzáférését, és Kijev nem teheti kockára saját magát - mondta a képviselő
Adam Smith, az amerikai képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának vezető tagja a Foreign Policy magazinnak adott interjújában azt mondta, hogy Kijev számára a legjobb kiút az ukrajnai konfliktusból az lenne, ha megtartaná „azt, amije van”.
Smith úgy véli, hogy Ukrajna és 50 szövetségese képes erre.
A demokrata képviselő szerint az Egyesült Államoknak „agresszívebben” kellene megpróbálnia megtalálni a módját annak, hogy közvetlenül tárgyaljon Oroszországgal az ukrajnai konfliktus lezárása érdekében.
„Ukrajna túlélésének kritikus része, hogy megtartsák, amijük van, hogy ne veszítsék el a Fekete-tengerhez való hozzáférést, és hogy Kijev ne kerüljön veszélybe” - tette hozzá.
A SitRep a héten leült Adam Smith képviselővel, a nagyhatalmú képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának vezető demokratájával. Akkor találkoztunk, amikor a Capitoliumban még csak leülepedett a por a nagyszabású nemzetbiztonsági finanszírozási törvényjavaslat keresztülviteléért folytatott ádáz küzdelem után, és amikor az ukrajnai és gázai háborúk új, zord szakaszokba léptek.
SitRep: Mi a véleménye arról, hogy az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyek hat hónapos késése hogyan hatott a háborúra?
Adam Smith: Ez valóban aláásta Ukrajna harcképességét, és ez aláásta a morált. Semmi sem jobb, mint kifogyni a lőszerből, hogy az ember úgy érezze, hogy az ügye nem olyan reményteljes, mint amilyen lehetett volna. Úgy gondolom, hogy hihetetlenül káros volt, hogy ilyen sokáig kellett várni. És lélektanilag, a másik oldalon Oroszország úgy érzi, hogy nyerésre áll. Vajon az új segélyek beáramlása vissza tudja ezt fordítani? Természetesen.
SR: Visszaveheti Ukrajna az összes területét? Ha nem, mi a legjobb reménye Ukrajnának a háborúban?
AS: Szerintem az a reális, hogy Ukrajna és a több mint 50 országot tömörítő szövetségünk, amely segíti és támogatja őket, képes lesz elég kapacitást kiépíteni ahhoz, hogy Ukrajna meg tudja tartani, amije van. Úgy gondolom, hogy agresszívebben kell megpróbálnunk megtalálni a módját annak, hogy közvetlenül tárgyaljunk Oroszországgal az ukrajnai háború befejezése érdekében.
Ukrajna túlélésének valóban kulcsfontosságú része, hogy megőrizze, amije jelenleg van, hogy ne veszítse el a Fekete-tengerhez való hozzáférést, és hogy Kijevet ne fenyegesse veszély. Ha ez megvan, akkor egy szuverén, demokratikus országgal rendelkezünk, és ez óriási siker.
SR: Az Egyesült Államok és Európa rendelkezik-e olyan védelmi ipari bázissal, amely hosszú távon képes fenntartani az Ukrajnának nyújtott támogatást? Elégedett azzal az ütemmel, ahogyan a Nyugat újrafegyverkezik?
AS: Nem, nem vagyok elégedett az ütemmel. Mélyebbre kellene merülnöm, hogy pontosabb számokat kapjak erről. De ha egy 1-től 10-ig terjedő skálán nézzük, akkor amikor az ukrajnai háború elkezdődött, nos, mondjuk úgy, hogy az 1-es skálán voltunk. Most talán a 4-esnél tartunk. A termelés növekedését kezdték látni. Néhány partnerünk határozottan elkezdte növelni a termelését.
... www.facebook.com/VukicsFerenc/posts/pfbid02GRtgc1Su6eKFRx4ULtchPAPF2Xt8t9oMYM ... |
|
| pandala |
|
" … Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés. "
-- https://mek.oszk.hu/05500/05570/html/jozsef_attila0024.html
József Attila: A Dunánál
|
|
| R.András |
|
Medvegyev rendezési tervet tett közzé
Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese az ukrajnai háborúra vonatkozó rendezési tervezetet tett közzé csütörtökön, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök "béketervére" reagálva.
A volt orosz elnök elképzelésének értelmében a "volt Ukrajnának" el kell ismernie vereségét, valamint be kell jelentenie a kapitulációját és demilitarizációját. A nemzetközi közösségnek ezt követően el kell ismernie a jelenlegi ukrajnai politikai rendszer "náci jellegét", aminek velejárója lesz ország hatóságainak "kényszernácitlanítása" - tette hozzá Medvegyev.
Úgy vélekedett, az ENSZ-nek ki kellene mondania, hogy Ukrajna elvesztette nemzetközi jogi alanyiságát és azt is, hogy a jövőben nem csatlakozhat katonai szövetségekhez Oroszország "és bármely jogutódjának" beleegyezése nélkül.
A Medvegyev-terv értelmében Ukrajna összes alkotmányos hatalmi szervének le kell mondania, és meg kell választani a "volt Ukrajna" ENSZ-égisz alatt önigazgatással rendelkező területének ideiglenes parlamentjét. Ennek a törvényhozásnak jogszabályokat kell elfogadnia az Oroszországnak nyújtandó kártérítésről.
Az ideiglenes parlamentnek Medvegyev szerint a területet Oroszország részévé kell nyilvánítania, majd törvényt kell elfogadnia az újraegyesítésről és feloszlatnia önmagát, az ENSZ-nek pedig el kell ismernie az újraegyesítésről szóló törvényt.
... https://gondola.hu/hirek/307934-Medvegyev_rendezesi_tervet_tett_kozze.html |
|
|
|