| Téma: Háború |
|
|
|
|
| R.András |
|
Szergej Lavrov nem látja értelmét a tárgyalások folytatásának
Az orosz külügyminiszter kijelentette, hogy Moszkva nem állítja le az orosz szóhasználat szerint különleges hadműveletnek nevezett háborút Ukrajnában a béketárgyalások következő fordulójának megkezdése előtt. Az orosz tisztségviselők szerint az Ukrajnával megkezdett béketárgyalások nem haladnak olyan gyorsan, ahogyan szeretnék, és Oroszország azzal vádolja a Nyugatot, hogy azzal igyekszik kisiklatni a tárgyalásokat, hogy háborús bűnök elkövetésével vádolja az Ukrajnában lévő orosz csapatokat. Moszkva cáfolja e vádakat.
... https://gondola.hu/hirek/285695-Szergej_Lavrov_nem_latja_ertelmet_a_targyalas ... |
|
| gajo |
|
Idézet:
Az ukrán erők elmondása szerint "utolsó csatájukra" készülnek Mariupolban. Az Ukrajna dél-keleti részén található kikötőváros a kezdetektől fontos célpont volt az orosz megszálló erők számára, és mostanra úgy tűnik beér az ostrom, mivel a maradék ukrán csapatoknak teljesen elfogytak a készleteik, jelenti a Guardian.
https://www.napi.hu/nemzetkozi-gazdasag/mariupol-utolso-napja.750175.html
|
|
| gajo |
|
Idézet:
2022 április 08
Larry C Johnson; a CIA és a Külügyminisztérium Terrorizmus Elleni Hivatalának veteránja azt állítja, hogy az ukrán hadsereget legyőzték, és már csak a "felmosás" van hátra.
Idézet:
Zelensky egy komikus és színész. Véleményem szerint nem túl jó színész. A Nyugat cinikusan használja fel azt a tényt, hogy zsidó, hogy elterelje a figyelmet a neonácik tekintélyes méretű kontingenséről (és itt valódi nácikra gondolok, akik még mindig az ukrán Waffen SS egység teljesítményét ünneplik, miközben a második világháborúban a nácikkal harcoltak). A tények egyértelműek - betiltja az ellenzéki politikai pártokat és bezáratja az ellenzéki médiát. Azt hiszem, ez a "demokrácia" új definíciója.
https://www.pokolafoldon.hu/hihetetlen/az-ukran-hadsereget-legyoztek-mar-csak ...
|
|
|
|
|
|
| R.András |
|
Lavrov: rossz lelkiismeretre vall Biden Putyinra vonatkozó kijelentése
Joe Biden amerikai elnök Vlagyimir Putyin orosz államfőre vonatkozó kijelentése azt mutatja, hogy az amerikai politikusoknak rossz a lelkiismeretük - jelentette ki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter hétfőn Moszkvában az Arab Liga kapcsolattartó csoportjával Ukrajnáról folytatott megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón.
"Ez a kijelentés mindenekelőtt arra vall, hogy sok amerikai politikus, aki az iraki háborút a jól ismert ürügyekre hivatkozva kezdeményezte, aki a NATO-partnerekkel együtt tönkretette Líbiát, aki behatolt Szíriába, általában nem áll jól a lelkiismeretével" - mondta a miniszter.
Lavrov Bidennek azt a kijelentését kommentálta, amely szerint Putyin háborús bűnös.
... https://gondola.hu/hirek/285395-Lavrov__rossz_lelkiismeretre_vall_Biden_Putyi ... |
|
|
| R.András |
|
Robert C. Castel biztonságpolitikai elemző: Vége van annak a kornak, amikor a gazdag és erős Nyugat hülye lehetett
"Mi nem tudunk Putyin fejével gondolkodni, más a keretrendszerünk. Mi lesz a GDP-vel? Megfelel-e a lépés nemzetközi jognak? Mit ír majd róla a New York Times? Ez a három fő szempontunk van! Putyin magasról tesz a GDP-re, a nemzetközi jogra meg a NYT újságíróira. Más rendszerben gondolkodik, ahogy minden reálpolitikus. Putyin ránéz a térképre és a geopolitikai parancsok szerint dönt, halál racionálisan."
... https://ma7.sk/nagyvilag/robert-c-castel-biztonsagpolitikai-elemzo-vege-van-a ... |
|
|
| R.András |
|
Németország lesz az első dominó, a többi pedig dől utána
Ha Németországból hiányozna az évi százmilliárd köbméter beszállított gáz, akkor az egyúttal az európai piacról is hiányozna, és az nem csak Németországnak lesz óriási probléma. Ez láncreakciót váltana ki, Németország lenne az első dominó, a többi pedig dőlne utána – nyilatkozta Toldi Ottó, a Mathias Corvinus Collégium Klímapolitikai Intézet kutatásvezetője az M1 Ma reggel című műsorában.
A magyarországi gázszükséglet közel 15 százalékát hazai kitermelésből tudjuk fedezni. Ezenkívül a tározóinkban is van még 1,6 milliárd köbméternyi földgáz. Pár százezer tonnányi cseppfolyósított földgáz pedig az adriai terminálból érkezik. Toldi Ottó, a Mathias Corvinus Collégium Klímapolitikai Intézet kutatásvezetője szerint ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a szankciók miatt el kellene zárni az orosz beszerzési forrást, akkor a hazai készletek néhány hónapig még kitartanak.
Kijelentette: „pár hónapig még tudna a gazdaság működni, de utána megoldhatatlan helyzetbe kerülnénk. Azok az iparágak, amelyek a földgázt anyagában hasznosítják – mint például a vegyipar vagy a petrokémia – azonnal leállnának. Energiahiány lépne föl, hatalmas mértékű áremelkedési hullám jönne, aztán leállna a teljes gazdaság. Ez munkahelyek elvesztésével, üzembezárásokkal, termelésfelfüggesztéssel járna.”
... https://gondola.hu/hirek/285212-Nemetorszag_lesz_az_elso_domino__a_tobbi_pedi ... |
|
|
| R.András |
|
Szijjártó Péter Pozsonyban: ez nem Magyarország háborúja
Magyarország ragaszkodik ahhoz a döntéshez, hogy nem szállít fegyvereket Ukrajnába, területén nem enged át fegyvereket, illetve ellenzi az orosz kőolaj és földgáz importjára vonatkozó szankciók bevezetését - jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter, miután a NATO keleti szárnyához tartozó országok külügyminisztereivel tárgyalt csütörtökön Pozsonyban.
Partnereivel, vagyis az úgynevezett Bukaresti kilencekhez tartozó államokkal, Bulgáriával, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával együtt Magyarország elítéli a katonai agressziót, és békében és biztonságban szeretne élni - ismertette a tanácskozáson megfogalmazott közös álláspontot a közmédiának nyilatkozva Szijjártó Péter.
Ugyanakkor a tanácskozáson megismételte a magyar álláspontot, miszerint az orosz-ukrán háború nem Magyarország háborúja és a magyar kormány mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy a magyar embereket megvédje ettől a háborútól - tette hozzá a politikus.
... https://gondola.hu/hirek/285204-Szijjarto_Peter_Pozsonyban__ez_nem_Magyarorsz ... |
|
| R.András |
|
 Kik az ellenfelek Ukrajnában?
A harc a befolyási zónák átrendezéséért folyik, azért, hogy az egypólusú világrend át tudja-e adni a helyét egy multipoláris hatalmi erőtérnek.
Természetesen az oroszok és az ukránok – felelhetjük meg a kérdést azonnal, és ez így is van, ha csak a konkrét fegyveres összecsapásokra tekintünk, ám mindenki tudja, hogy ez egy proxyháború (helyettesítőkkel vívott), az ukránok (és az oroszok is) csupán áldozatok, a harc a befolyási zónák átrendezéséért folyik, azért, hogy az egypólusú világrend át tudja-e adni a helyét egy multipoláris hatalmi erőtérnek.
De mielőtt belemennénk a részletekbe, hadd idézzek a valamikor baloldali, de ma már inkább liberális angol napilap, a The Guar-dian már a háború kitörése után megjelent cikkéből: „A történelem meg fogja mutatni, hogy Washington Oroszországgal való bánásmódja a Szovjetunió bukását követő évtizedekben óriási politikai baklövés volt. Teljesen előre látható volt, hogy a NATO bővítése végül a Moszkvával való kapcsolatok tragikus, talán erőszakos megszakadásához vezet. Éleslátó elemzők figyelmeztettek a várható következményekre, de ezeket a figyelmeztetéseket nem vették figyelembe. Most fizetjük meg az árát az amerikai külpolitikai intézményrendszer rövidlátásának és arroganciájának.” (The Guardian 2022. február 28.)
Az idézet pontosan leírja a helyzetet, de talán egy apró módosításra szükség van: az árat nem mindenki, hanem Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió fogja fizetni, az Egyesült Államok – legalábbis anyagilag – még nyerhet is rajta. Most néhány vezető nyugati lap (például a Der Spiegel) azért odáig elmegy, hogy fényképekkel illusztrálja azt a nagy összeborulást, ami az orosz csapatok Németországból való kivonásakor történt: mosolygó politikusok, koccintás és az ígéret, hogy ha az oroszok kivonulnak, a NATO egy centit sem megy keletre. Mint tudjuk, ment.
Az, hogy hogyan ítéljük meg a helyzetet, nagyban függ a háttér felvázolásától, a narratívától. Az euroatlanti média túlnyomó többsége a helyzetet úgy állítja be, hogy a háború Putyin gonoszságából meg abból fakad, hogy vissza akarja állítani Oroszországnak a Szovjetunióéhoz hasonló geopolitikai befolyását. Ebből következik, hogy ha Putyintól valahogy meg lehetne szabadulni, akkor az orosz–ukrán konfliktus is megoldódna. Ennek érdekében Lindsey Graham republikánus szenátor Putyin meggyilkolását javasolta.
Ettől ugyan képviselőtársai elhatárolódtak, de tudjuk, ilyen megoldások nem idegenek az amerikai politikától, gondoljunk csak a líbiai elnök, Moammer Kadhafi vagy az iraki elnök, Szaddám Huszein sorsára, és sokaknak talán az is eszébe juthat, hogy a CIA számos merényletet szervezett Fidel Castro meggyilkolása érdekében. Ez utóbbi már csak azért is emlékezetes lehet, mert az egyik ilyen merényletkísérletből egy elég nagy sikerű dokumentumfilm is készült Kedves Fidel! – Marita története címmel. Ugyanezek az erők most a legszigorúbb szankciókat kívánják bevetni Oroszország ellen, fegyverszállításokat szorgalmazva Ukrajnának, sőt a NATO háborúba való közvetlen beavatkozását is felvetik.
Kik ezek az erők? Mindenekelőtt látni kell, hogy itt nem az Egyesült Államokról vagy más NATO-országról van szó, hanem az amerikai és az európai politikát is befolyásoló hálózatról, amelynek egy-egy csomópontját meg lehet ugyan jelölni (például Soros György), de a politika kialakításáért nem önmagukban az egyes csomópontok, hanem a hálózat egésze felelős. Ha egy-egy csomópont valamely oknál fogva meg is szűnne, attól még a hálózat változatlanul tovább működne, és befolyásolná az egyes országok politikáját.
A történelemben valószínűleg mindig is voltak ilyen hálózatok, háttérhatalmak, „mélyállamok”, „szürke eminenciások”, akik jórészt láthatatlanul, a háttérből irányították a látható és látszólag a döntéseket hozó uralkodók, politikusok tetteit. A jelenlegi euroatlanti háttérhatalmi hálózat mai formájának kialakulását én a kilencvenes években bekövetkezett gazdaságfilozófiai fordulathoz kötném.
A hetvenes évek kőolajár-robbanását követő gazdasági felfordulásból a nyugati politikusok (elsősorban Margaret Thatcher és Ronald Reagan) a neoliberális gazdaságfilozófia alapján kívántak kijutni, és szabadjára engedték a kapitalizmus vad erőit, amelyek a harmincas évek nagy válsága után kerültek korlátozásra. Ennek következtében hatalmas tőkekoncentráció ment végbe, egy-egy nagyvállalat vezetése már nagyobb gazdasági hatalommal rendelkezik, mint egy közepes méretű ország gazdasági ereje.
Ez a koncentráció azonban nemcsak a termelőszférában ment végbe, hanem a médiában is, az euroatlanti média túlnyomó része néhány nagy korporáció kezében van. Mindez annyit jelent, hogy egy maréknyi ember kezében hatalmas vagyon és médiahatalom összpontosul. Mindehhez hozzájárul, hogy a hatalomnak, akárcsak a fénynek kettős természete van. Mint tudjuk, a fény hullámként és részecskeként is viselkedik, a hatalom meg egyszerre politikai és gazdasági hatalom, amely egymásba átalakulhat: akinek pénze van, az politikai hatalomhoz juthat, akinek politikai hatalma van, az vagyonhoz juthat, az olvasó bizonyára tudna példákat sorolni.
De az említett gazdasági és médiahálózatok csak a hálózat hardverjét adják, ehhez járul még az ő a hatalmuk megerősítését és kiterjesztését szolgáló szoftver, a kutatóintézetek, egyetemek és más tudásközpontok sora, amely az ideo-lógiát szolgálja az adott rendszer fenntartásához és terjeszkedéshez. Nem arról van szó, hogy kutatókat, újságírókat, politikusokat lefizetnének, hogy a hálózat érdekeit kövessék, hanem arról, hogy azokat finanszírozzák, akik nézetei a hálózat érdekeit szolgálják. E módszerrel – az egy-egy intézményben végbemenő természetes személycserék miatt – egy-két évtized alatt egy semleges vagy sokszínű ideológiai teret úgy át lehet alakítani, hogy az teljes egészében csak a hálózat érdekeit szolgálja.
És ez az átalakulás nemcsak a tudásközpontokban megy végbe, hanem az állami intézményekben, a törvényhozásban, a politikai pártokban és minden olyan helyen, ahol a létezés valamiféle külső támogatástól (például alapítványok, kormánytámogatások) függ. Mindezt a rendszert kiegészítik a nyílt, direkt beavatkozást végző vagy elősegítő politikai NGO-k, továbbá azok a szervezeti formák is, amelyek időről időre összehozzák a hálózat csomópontjait reprezentáló személyeket. Ilyen például a Bilderberg-csoport vagy a davosi Világgazdasági Fórum.
Nézzük ezután a felvázolt elvi keret hatását a mai ukrajnai háborúra. Oroszország azért támadta meg Ukrajnát, hogy az ne lehessen a NATO tagja, ezt egy szakértő sem vitatja, tehát a dolog ott kezdődött, amikor döntés született a NATO keleti bővítéséről. Ezt azonban még megelőzte az Amerika uralta, egypólusú világrend meghirdetése (1990., Charles Krauthammer, Foreign Affairs).
Ha Krauthammer esszéje, mondjuk, az Ithaca Timesban jelenik meg, senki sem figyel oda, de a Foreign Affairst a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) publikálja. Az 1921-ben alapított Külkapcsolatok Tanácsa pedig mind a finanszírozását, mind a tagságát tekintve összefonódik Amerika nagy korporációival és a washingtoni adminisztrációval. 1995-ben Zbigniew Brzezinski, a lengyel származású korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó ugyancsak a Foreign Affairsben adott részletes útmutatót a NATO terjeszkedésével kapcsolatban.
A dolog érdekessége, hogy maga az elnök, Bill Clinton nem akarta a NATO-t kiterjeszteni, de nem tudott a rá nehezedő nyomásnak ellenállni. Ezután pedig már beindult a gépezet, és ekkor már a különböző kormányzati és nem kormányzati szervezetek meg a CIA is – a média széles körű támogatásával – megtették a maguk részét, hogy az esetleg vonakodó országokban NATO-barát kormányok alakuljanak, gondoljunk csak a 2014-es kijevi fordulatra. Érdemes megjegyezni, hogy korábban Ukrajna lakosságának kétharmada utasította el a NATO-tagságot.
Amerikában sokan ellenezték a NATO terjeszkedését, érdekes módon az a George F. Kennan is, aki egyébként az első hidegháború idején a Szovjetunió megfékezésére irányuló stratégia legfőbb kidolgozója volt, az ellenzők azonban a hálózattal szemben kisebbségbe kerültek. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Amerika érdeke nem azonos a hálózat érdekével, ezért indult a médiában olyan gyűlöletkampány Trump ellen, aki Amerika nemzeti érdekeit képviselte. A hálózatnak megvannak a maga érdekei, mindenekelőtt az, hogy hatalmát és befolyási övezeteit fenntartsa, illetve kiterjessze, és ebben a NATO katonai erejét használja fel.
Az elmondottak miatt nehéz lesz a békekötés, mert csak az egyik oldalon létezik valódi tárgyaló fél (Putyin). A másik oldalon van Zelenszkij, aki az ukrán szélsőségesek és az amerikaiak foglya (ha rajta múlt volna, nem lenne háború), és van az amerikai vezetés, amely a hálózat foglya. A hálózat maga meg diffúz jellege miatt megfoghatatlan, kivel kössön Putyin békét? Soros Györggyel? Victoria Nulanddal? A New York Timesszal?
Lóránt Károly
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
... https://gondola.hu/cikkek/122071-Kik_az_ellenfelek_Ukrajnaban_.html |
|
| R.András |
|
 Eltűnnek az Ukrajnának küldött fegyverek – Új biztonsági kockázattal szembesül a világ
Nagyon nagy az Ukrajnába küldött fegyverek eltűnésének veszélye, mivel több, mint 20 ország küld fegyvert Ukrajnába, ahonnan aztán illetéktelen kezekbe vándorol. Az elmúlt két hónap során több mint 20 ország dollármilliárd dollárnyi katonai eszközt ígért vagy szállított Ukrajnának, ami növeli az „eltérítés kockázatát”, amely akkor fordul elő, amikor a fegyvereket, lőszereket és készleteket, például üzemanyagot elirányítják a rendeltetésszerű címzettől vagy céljuktól és általában tiltott tevékenységre használják. Az ENSZ Alapokmánya szerint az ukrán népnek joga van az önvédelemhez egy megszálló orosz hadsereggel szemben, de Ukrajna fegyverekkel való elárasztása a Global Organized Crime Index szerint „Európa egyik legnagyobb fegyvercsempészet piacát nyitja meg”, ami recept egy kiteljesedő katasztrófához.
Ukrajna az orosz invázió előtt is küszködött azzal, hogy a civilek és a katonák egyaránt egy kiterjedt illegális fegyverkereskedelmi hálózatba játszották át a hadsereg fegyvereit. Noha Ukrajna 2014-ben felpörgette a fegyverek eltűnésével kapcsolatos nyomozásokatt, továbbra is fennállt a veszélye annak, hogy a kézifegyverek mellett sok modern nyugati harceszköz kerülhet illetéktelen kezekbe. A Small Arms Survey 2017-es tájékoztatója szerint az Ukrajnából 2013 és 2015 között eltűnt több mint 300 000 kézi lőfegyvernek csak körülbelül 13 százaléka került elő. A Globális Szervezett Bűnözés Index szerint Ukrajna kulcsfontosságú szerepe a globális fegyverkereskedelemben csak nőtt, mióta az utóbbi években felerősödtek a konfliktusok Kelet-Ukrajnában. Ez rossz előjel a nemzetközi fegyverszállítások jövőbeli sorsára nézve. A végfelhasználás hatékony ellenőrzése létfontosságú a fegyverek eltérítésével kapcsolatos kockázatok csökkentése érdekében. Jordan Cohen, a Cato Intézet védelmi és külpolitikai tanulmányokkal foglalkozó szakpolitikai elemzője két stratégiai változtatást javasolt az Egyesült Államok katonai támogatásának végfelhasználásának ellenőrzésére Ukrajnában és azon kívül.
Először is, a külföldi katonai értékesítést engedélyező Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynökségnek (DSCA) végre kell hajtania a végfelhasználás megfigyelésére vonatkozó megállapodást Ukrajnával. Noha ez logisztikailag kihívást jelent, a fegyverexport-ellenőrzési törvény már megköveteli az Egyesült Államok kormányától, hogy biztosítsa „a védelmi cikkek és védelmi szolgáltatások végfelhasználásának megfigyelését” a külföldi katonai értékesítésre vonatkozó megállapodás szerinti szabványoknak megfelelően. A végfelhasználás megfigyeléséről szóló megállapodás a szervezett bűnözés és az elterelő hálózatok azonosításában is segítene, és segítené az ukrán hatóságokat a folyamatban lévő nyomozásaikban.
... https://www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/5210192032348325 |
|
|
|
|
| gajo |
|
Lenne aki vállalná! Mikor és hol találkoztok? |
|
|
| pandala |
|
Nem az én dolgom, fordulj inkább valamelyik rokonodhoz!  |
|
|