| Téma: A Méhes |
|
|
| Rendes Kis |
|
"Az ember júniusban, kis eső után a kertben alkonyat felé
a hím sárgarigó örökké egyforma, és a világ végéig
megunhatatlan sáfrányvillogású három ütemének
ujjongását hallja. A madárzene áttörés a
transzcendenciába, anélkül, hogy a konkrét életből
egyetlen lépést tenne kifelé, s az életet elhagyná."
(Patmosz)
Az esős hétvégére való tekintettel...
Ajánlott Hamvashoz kapcsolódó filmek, hanganyagok a
HamvasBéla.org médiatárában: http://www.hamvasbela.org/p/mediatar.html
... https://www.facebook.com/HamvasBela?fref=nf |
|
| Békáscity |
|
|
óÓ - és hökk ! " A Vörös Győző-i “világbotrány” azonban összedönti ezeket a magyarellenes hamisításokat és torzításokat. Meg kell ugyanis válaszolni az alapkérdést: mit keres egy anakoréta-manicheus Atyaisten-Pantokrátor (nem Jézus az, mert a nap és hold a főistent jelenti) a magyar koronán, vagy ha fordítva teszem fel a kérdést: Mi köze van az avar-hun-magyar koronának Egyiptomhoz? A válasz erre a második kérdésre is nagyon kellemetlen, mert azt kell mondani, hogy: sok. Badiny Jós Ferenc és mások is arról beszélnek, hogy a Kárpát-medencében méheknek nevezett nép élt valaha. Badiny Jós Ferenc prof. ezt a mah-gar névvel indokolja. Az egyiptomi fáraók és istenek mézeskas alakú koronát viseltek, melyet kétoldalt méhszárnyak vesznek körül, és belőle egy kunkor, a méh csápja emelkedett ki. Mindennek felvetése azonban pontosan úgy tilos, mint a sumér-magyar kapcsolatok létezése, és a róla való beszélgetés is, akadémikus körökben. Az egyiptomi kapcsolat felvetése pedig már ennél is nagyobb bűn. Vörös Győző a szó szoros értelmében a méhkasba nyúlt, mert az ősegyiptomi igazság egy szeletét tette le a közvélemény asztalára.” l |
|
| Rendes Kis |
|
Gallai Máté, Szarvas József színésszel, Tenk László festőművésszel és Kovács Gyula erdésszel közösen azt tervezik, hogy Békásmegyer-Ófaluban, a Szent József Ház udvarán létrehozzák Budapest első Tündérkertjét. A program lényege, hogy egy-egy közösség összefogásával kialakítanak egy teret, összegyűjtik a környezetükben még meglévő gyümölcsfajtákat, a hozzájuk kötődő néprajzi és gasztronómiai hagyományokat. Lehetne országos program is!
... www.facebook.com/media/set/?set=a.10152625221463776.1073741923.324771568775&t ... |
|
| Rendes Kis |
|
Hamvas Béla: Méhesben...
Helyey László olvassa |
|
|
|
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
 Böjte Csaba: Kilenc diófa
Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztet. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot...
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=122550&cim=kilenc_diofa |
|
|
| Gyöngy |
|
... és az emlékét őrző fotó:
|
|
| iszalag |
|
A méhes hűlt helye
Kenéz László
http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/4999/a_mehes_hult_helye
Idézet:
„A kúria legintimebb helye nem az ebédlő, vagy a fogadó, vagy a könyvtár. Itt valami olyasmi született, amit a föld egyetlen pontján sem látni. Ez a méhes. El kell képzelni Berzsenyit nyáron, a sugárzóan forró napon, augusztusban, amikor ebéd után a szikrázó udvaron átmegy, hóna alatt Horatiusával és néhány papírral, amelyre ódájának vázlatát vetette.”
„A méhes a háztól ötven lépésnyire van. Az ajtót kinyitja. A kaptárak körül zúgnak a méhek és az ablakon szállnak be és ki. A kaptárakon kívül csak puhafa asztal és szék, semmi más. A lángoló kertre néz ki, aztán a méhes felé fordul, a könyv ott fekszik az asztalon, a papír, a külvilág eltűnik és elsüllyed valahová, ahonnan már nem látni a forró nyári kertet és a kaptárt.”
|
|
| onodij |
|
Idvezlet Kigyelmed ánglius humorának !  |
|
| Gyöngy |
|
|
Egy ilyen hosszú szöveget, némi fuldoklással egybekötve, természetesen illik díjazni. |
|
| Rendes Kis |
|
Minden Temzébe esőnek !
Nehogy véletlenül amerikainak nézzenek ! |
|
|
|
| Gyöngy |
|
Dögöjjön csak magában, ne velem  ! |
|
| onodij |
|
|
Velünk döglik ő is - borongjon csak... Nincs hová menekülni, egy Föld van ! |
|
|
| iszalag |
|
|
/ÚGy emlékszem eredetileg a saját kommentet javítanis törölni lehetett) |
|
|