Idézet:

---

ÖSSZEGZÉS
Az önismeret páratlanul fontos az élet minden területén.

1. Személyes boldogságom, békességem alapja: önismeretem.
Szóltunk már arról, hogy a legtöbb ember azért boldogtalan, mert hamis elvárások vezérlik. Ha túl keveset várunk el önmagunktól, megöl a tespedtség, ha túl sokat, őrjítővé fokozódhat az állandó kudarcélmény. Milyen csodálatos Jézus tanítása: mindenkinek pontosan annyi talentummal kell elszámolnia, amennyit kapott. Nekem tehát az élet minden területén becsülettel fel kell mérnem, hogy hány talentummal kell elszámolnom, s ha kevésről, ne gyötörjön az, hogy másoknak több jutott, s ha többről, akkor ne szállítsam le mércémet azokhoz, akik kevesebbet kaptak. Lám, milyen békességben élhetne minden ember, bármilyen különbözőek is adottságaink!

2. Istenkapcsolatom is hamis addig, amíg nincs helyes önismeretem.
Az írástudók úgy gondolták: törvénymagyarázatuk olyan értékes, hogy az Isten is minden nap időt szentel arra, hogy megcsodálja az ő bölcsességüket. Erre az önképre vajon milyen istenkapcsolat épülhet? Az ilyen gőg utálatos az emberek s Isten előtt is. De tönkreteheti az istenkapcsolatot az állandó kisebbrendűségi érzés is. A janzenisták annyira túlhangsúlyozták semmiségünket, hogy híveiket távol tartották az Oltáriszentségtől. Szerintük oly nagy a méltatlanságunk, hogy életünk során legföljebb egyszer-kétszer ízlelhetjük meg az angyalok kenyerét. Találóan mondta róluk Pascal: "Tiszták mint az angyalok, de hidegek mint az ördögök."

---

Idézet:

---

Mértékletesség. - Ne tömd magad tele étellel, ne igyál mértéken túl.
Hallgatás. - Csak olyat beszélj, ami mások vagy magad hasznára lehet; kerüld az üres fecsegést.
Rend. - Tégy mindent a helyére. Minden dolognak szenteld a kellő időt.
Határozottság. - Tökéld el, hogy véghezviszed, amit meg kell tenned, s vidd végbe múlhatatlanul, amit eltökéltél.
Igénytelenség. - Csak olyanra költs, ami mások vagy a magad hasznára van, azaz ne fecsérelj semmit.
Szorgalom. - Ne vesztegesd az időt: foglalkozz mindig valami hasznos dologgal; hagyj fel minden hiábavaló cselekvéssel.
Őszinteség. - Ne élj káros csalárdsággal; gondolkozz ártalmatlanul és egyenesen; ha beszélsz; eszerint beszélj.
Igazságosság. - Ne árts senkinek igazságtalan cselekedettel, vagy azzal, hogy a köteles jótéteményt elmulasztod.
Önfékezés. - Kerüld a túlzást; gátold meg, hogy olyan mélyen érezzed az elszenvedett igazságtalanságot, amilyen mélyen azt a te ítéleted szerint érezned kellene.
Tisztaság. - Ne tűrj szennyet testeden, ruhádon, lakásodban.
Nyugalom. - Ne zaklasson fel semmiség, mindennapi vagy elkerülhetetlen eset.
Nemi mérséklet.
Alázatosság. - Utánozd Jézust és Szókratészt

---

Idézet:

---

Az ember nem lehet szent, ha napi tizenhat órát dolgozik.

---

Idézet:

---

Földünkön már 400 millió év óta (helyesebb volna ezt
mondani: a Világegyetemben az idők kezdete óta) a létezők óriási
tömege, amelynek egy részét alkotjuk, szívósan, fáradhatatlanul tart
több szabadság, egyre nagyobb érzékenység és élesebb belső látás felé.
S mi még azt kérdezgetjük magunktól, hogy merre kell menni...

---

Idézet:

---

1. Általános megoldás: a nagyobb Tudat felé

Abszolút meggyőződésem, hogy csakugyan létezik ilyen vitathatatlan és
tárgyilagos kritérium, nem is titokzatos, nincs is elrejtve, mindenki
szeme elé tárul. Azt is állítom, hogyha észre akarjuk venni, elég
megfigyelnünk magunk körül a Természetet a Fizika és a Biológia
legfrissebb vívmányainak fényénél, vagyis a Fejlődés nagy jelenségéről
alkotott új elgondolásaink szerint.

Tudjátok, abban ma már senki sem kételkedik komolyan, hogy a
világmindenség „ontológiailag" nem megállapodott valami, hanem
kezdettől fogva, egész tömegének legbensejéig, két nagy ellentétes
áramlást követve mozog: az egyik áramlás a végső szétesés állapota
felé ragadja magával az Anyagot; a másik sodrás pedig szerves
egységeket épít és ezeknek legmagasabb fokú, elképesztően bonyolult
típusai alkotják azt, amit „élő világnak" nevezünk.

---

Idézet:

---

Vagy pedig valahol találhatunk valami alapot, vitathatatlan – mert
tárgyilagos – érvet annak eldöntésére, hogy e három út egyike abszolút
jobb, s következésképpen az egyedüli is, amely igazán boldogíthat?

---

Idézet:

---

A nyugalom boldogsága, az élvezés boldogsága, a kibontakozás boldogsága.

Az Ember nívóján az Élet habozik e három útirány között és szemünk
láttára osztja meg árját. Hogy megindokoljuk választásunkat, csakugyan
az ízlés, meg a vérmérséklet egyéni tetszésére vagyunk hagyatkozva? –
amint ezt ismételgetik

---

Idézet:

---

Semmiféle változás nemboldogít, ha nem emelkedő irányban történik.

---

Idézet:

---

* 3. Végül: a növekedés boldogsága.

– E harmadik szempont szerint a boldogság nem önmagáért létezik és nincs is olyan értéke, mint egy tárgynak, amire törekedhetünk és amit önmagában megragadhatunk. A boldogság csak jele, eredménye és szinte jutalma a helyesen irányított cselekvésnek. „A boldogság az erőfeszítés mellékterméke" – mondja valahol A. Huxley. Tehát nem elég – ahogy a modern hedonizmus sugallja – akárhogy megújhodnunk, hogy boldogok legyünk. Semmiféle változás nemboldogít, ha nem emelkedő irányban történik. – Boldog ember tehát az, aki a boldogság közvetlen keresése nélkül, feltétlenül megtalálja az örömöt, szinte ráadásul abban a tettében, amellyel kiteljesedni igyekszik, s önmaga végső határáig tör előre.

---

Idézet:

---

* 2. Aztán: az élvezés boldogsága,

– a mozdulatlan, vagy – helyesebben mondva – a folyton felújított gyönyör. „Az élet célja nem az, hogy cselekedjünk és alkossunk, hanem, hogy kihasználjuk az előnyeit. Tehát: még kisebb erőfeszítés, vagy éppen csak annyi, hogy kicserélhessük a poharat, meg a likőrt. Elnyújtózni, mint a levél a napsugárban, minden percben másik oldalra feküdni, hogy még jobban élvezhessük új helyzetünket: ez a boldogság receptje. – Boldog az, aki legteljesebben képes élvezni a rendelkezésére álló pillanatot".

---

Idézet:

---

* 1. Először: a nyugalom boldogsága.

– „Csak semmi izgalom, semmi kockázat, semmi erőfeszítés. Csökkentsük kapcsolatainkat, szűkítsük igényeinket, tompítsuk lámpánk fényét, kérgesítsük meg bőrünket, bújjunk vissza csigaházunkba. – Boldog ember az, aki legkevesebbet gondolkodik, minél kevésbé érez és nemigen vágyódik semmire".

---

Idézet:

---

- Borúlátás és visszatérés a Múltba;
- a jelen perc élvezése;
- lendület a Jövő felé.

Amint mondottam: három alapvető magatartás, szembenézve az
Élettel. S következésképpen: feltétlenül a boldogság három ellentétes
formája is itt áll előttünk. S ezzel vissza is jutunk témánk
lényegéhez.

---

Idézet:

---

Az egész Szentírásban kétszer fordul elő az az állítás, hogy "te vagy az Isten szentje".

---

Idézet:

---

Tehát a motivációk feltárása. Ezt az önvizsgálatot Ignác a "szellemek megkülönböztetésének" nevezte. Mondják, hogy Ignác volt az első pszichológus

---

Idézet:

---

Szent Ignác szerint a világ dolgai (szakma, tudomány, művészet, szerelem) önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Attól függően lesznek értékesek vagy károsak, hogy milyen lelkülettel hajtjuk végre őket. Mindent "Isten nagyobb dicsőségére" (Ad maiorem dei gloria - AMDG) kellene csinálnunk, nem a magunk kis önző feje szerint. Ezért tehát nagyon fontos az indítékok feltárása. Hogy mit milyen szándékkal, milyen motiváltsággal hajtunk végre. Mennyire van ott cselekedeteinkben az Isten terve, látjuk-e közben "Jézus arcát".

---

Idézet:

---

- Isten mindenben, mindenhol, de főleg minden emberben jelen van
- Istennek mindannyiunkkal egyedi, zseniális terve van; fantáziája kimeríthetetlen
- Akkor vagyunk boldogok, ha az Ő tervét visszük végbe életünkkel

---

Idézet:

---

A könyv tartalmazza Jenő atyának a Mária Rádióban elhangzott Legyetek apostolok c. előadásainak szerkesztett változatát, valamint életútját, melyben tanúságot tesz hitéről, misszionáriusi elhívásáról és szolgálatáról.

Élvezetes útleírással, kedves humorral, olykor iróniával vezet minket élete útjain Sorkifalutól Paraguayig. A könyv gerincét alkotó elmélkedések és tanítások pedig egy letisztult gondolatvilágot tárnak elénk kereszténységünkről, katolikus hitünkről. Segítenek elmélyülni, erőt adnak és feladatot jelölnek ki számunkra.

---

Idézet:

---

Az igazi térlátást Isten adja, téren kívülről. Általa mi is láthatjuk önmagunkat, kívülről. S itt most ne a klinikai halál extrém esetére gondoljunk, hanem arra, hogy igenis megismerhetjük, szerethetjük és formálhatjuk önmagunkat.

---