| Téma: Neuroscience |
|
| rafiki |
|
Látom, nem kukkantottatok be az ajánlott honlapra. Nehogy azt higgyétek, hogy megúsztátok!
Több részletben ideídézem hevét - nevét (-::
==================================================
Intelligencia: minta aszimmetrikus alkalmazása.
Az evolúció az a visszacsatolás, amely megváltoztatja egy minta gyakoriságát.
Visszacsatolás: Hiba_jel visszavezetése a csatornán.
A hiba_jel: A kimeneti_jel és a referencia_jel különbsége.
A referencia_jel: Az az érték, amely kimeneti_jelként a legnagyobb mintagyakoriságot biztosítja.
==================================================
Ezek a kiinduló fogalmak. Vegyük észre, hogy a fodalmak többségét azért kellett csak
definiálni, hogy az alapfogalom (az intelligencia) érthető és kezelhető legyen.
Vegyük észre továbbá, hogy maga az alapdefifiníció (másrmint az intelligenciáé) milyen
egyszerű, milyen jól kezelhető és mennyire távol esik a forgalomba lévő intelligencia
definícióktól.
Figyeljük meg mi az a pont (illetve fogalom), ami az intelligenciát és az evolúciót
összekapcsolja (a MINTA)! Itt jegyzem meg: az evolúció definíciójából az következik,
hogy a tanulás és az evolúció ELVILEG nem különbözik (hiperciklusként rakódnak egymásra).
És vajon mi is ez a rejtélyes minta? Na, itt kapcsolódunk a topik témájához!
|
|
| iszalag |
|
Idézet:
le az ismeretekkel, zavarják a gondolkodást!
Nagyon egyetértek
Majd utólag tárgyalunk |
|
| rafiki |
|
Az ismeretek hiányára bárki panaszkodhat. Asszem, ebben - mármint az ismeretek hiányában -
itt és most élenjárok. Éppen arról van szó azonban, hogy a hiányzó részeket SPEKULATIV
eszközökkel kitöltjük. Tehát: le az ismeretekkel, zavarják a gondolkodást! |
|
| rafiki |
|
Az ismeretek hiányára bárki panaszkodhat. Asszem, abben - mármint az ismeretek hiányában -
itt és most élenjárok. Éppen arról van szó azonban, hogy a hiányzó részeket SPEKULATIV
eszközökkel kitöltjük. Tehát: le az ismeretekkel, zavarják a gondolkodást! |
|
|
| iszalag |
|
Túlzás volt, elismerem  :O
De olyan jó
(Igaz, Platont, és Aristotelészt idéztem, de nagyon-nagyon kevésnek érzem az ismereteimet..Azért, próbálkozom.. s keresek adatokat |
|
|
| iszalag |
|
Úgy érzem, mintha Platon és Arisztotelész szelleme lebegne..:
Kiállhatunk a Fórum Romanumra, és minden álmunkat, képzeletünket, viziónkat megbeszélhetjük Fantasztikua! Köszönet és hála Rendes Kisnek és Neked is, kedves rafiki!
 és 
|
|
| iszalag |
|
Fő Cselekvési Vektorok
Idézet:
A FCsV-ok ebben a megközelítésben mezzo_struktúrák.
A makrostruktúro olyan térbelileg is körülhatárolható részei, amelyekhez evoluciósan hasznos cselekvések rendelhetők.
Egy-egy evoluciós feladathoz egy-egy körülhatárolható mezzo_struktúra tartozik. A mezzo_struktúrák állapota meghatározza a cselekvés irányát és intenzitását
A mikrostrukturák pedig azok a cascadok, amelyek a molekuláris szinten beindulnak..
S akkor már nem tud az ember visszafordulni: újra és újra ugyanabba a zsákutcába! Csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elkerülni..Az érzelmeink, a FCsV meghatározzák az irányt, a régi beidegződések alapján De, itt is segítségünkre siet a hit/remény/szeretet..- ami az állatvilágban nincs meg
|
|
| iszalag |
|
Idézet:
A legfőbb rendező elv a geometrikus adottság.
Én inkább úgy mondanám: a legfőbb limitáló tényező (ezért rendező elv egyúttal) a geometrikus adottság |
|
|
| rafiki |
|
Foglaljuk össze mi is történt eddig.
Először is megnyílt ez a topik, ami mint 0. lépés nagyon is elismerésre méltó dolog.
Próbáltuk körbejárni a központi idegrendszer struktúrális vonatkozásait. Mikro szinten
arra a következtetésre jutottunk, hogy az alapelemek száma kevés, azok üzemelése
viszonylag átlátható és viszonylag könnyen modellezhető. A bonyolult működés a bonyolult
makrostruktúra következménye. A makrostruktúra nem véletlenszerű. Jól meghatározható
rendezéső_elvek alakítják ki. A legfőbb rendező elv a geometrikus adottság.
A FCsV-ok ebben a megközelítésben mezzo_struktúrák. A makrostruktúro olyan térbelileg is
körülhatárolható részei, amelyekhez evoluciósan hasznos cselekvések rendelhetők. Egy-egy evoluciós feladathoz egy-egy körülhatárolható mezzo_struktúra tartozik. A mezzo_struktúrák
állapota meghatározza a cselekvés irányát és intenzitását.
De vajon elég-e az, hogy jól kidolgozott mintákat kövessünk, unalomig ismételve azokat?
Vajon nincs-e szükség valami másra, ami lehetővé teszi egy minta alkalmazási körének
kiszélesítését olymódon, hogy megváltozzon a makrostruktúra?
Következő fejezet: Tanulás, intelligencia.
------------------------------------------
Vitalapként nézzünk meg néhány definíciót, axiomát.
http://www.meditor.hu/z_axidef.php
Az idézett honlap kicsit bevezet már a mikrostruktúrák kapcsolatrendszerébe is.
[ez a következő fejezet (-::]
Jó szórakozást!
|
|
| iszalag |
|
Igen, a nagyszerű dolgok, mindig egyszerűek..
|
|
| rafiki |
|
|
Szerintem meg triviális. Eddig is tudtuk, csak nem vezettük le. |
|
| iszalag |
|
Fantasztikus!
/ha ezt Keresztelő Szent Jánosnak elmondhatnánk.. |
|
| rafiki |
|
Akkor definiáljuk a motivációt: A SummaFCsV eredője. Mértéke pedig az origótól mért
távolság. Az eredő megszabja a cselekvés irányát, a távolság pedig a cselekvés
intenzitását..
|
|
|
| rafiki |
|
Igen, így is jó. Az exploráció tehát visszaesik a reflexek szintjére. Jó helyen van ott.
Marad a 3 tengely. |
|
| iszalag |
|
Idézet:
A cselekvés mértékét(intenzitását) és irányát a fizikában megszokott módon
kalkulálhatjuk: egyszerűen vektoriálisan össze kell adni a független
tengelyekre eső vetületeket.
Következtetésed: Ez azt is jelenti, hogy a motiváció, mint olyan
nem-létező fogalom. A lusta ember pedig az origóban csücsül.
Én pont az ellenkezőjére gondolnék:
motiváció - embernél: hit, remény, szeretet = vektoriálisan össze kell adni a független tengelyekre eső vetületeket.
(Vagy, nem elfogadható következtetés??) |
|
| iszalag |
|
Nagyon izgalmas, belátható, és nagyon elfogahghatónak érzem!
1. Anger/Fear Támadj!/Menekülj!
2. Joy/Sadness Ismételd meg!/Ne próbálkozz többet!
3. Surprise/Disgust(?) Vizsgáld meg/Ne vizsgáld meg!
Hiányzik a megelepetés párja!! -nagyon el tudnám képzelni a fenti változatot..Végül is, ha cselekvésirányra gondolunk, a surprise = vizsgáld meg !
Idézet:
Ez a 4 dimenzió ellentétpárokból épül föl, mint a számegyenes két szára.
Ezért célszerűbb nem érzelmi központokról, hanem FÜGGETLEN CSELEKVÉSI TENGELYekről
beszélni.
A cselekvés mértékét(intenzitását) és irányát a fizikában megszokott módon
kalkulálhatjuk: egyszerűen vektoriálisan össze kell adni a független
tengelyekre eső vetületeket.
|
|
| rafiki |
|
Próbáljuk meg ne önmagában vizsgálni az érzelmeket! Keressünk nekik valami evolúciós
értelmet, illetve vizsgáljuk függetlenségüket. Az előző kívánság az adott érzelem
VALÓDÍSÁGát (tehát: valóban van-e egyáltalán ilyen érzelem) vizsgálná, a második
pedig azt, hogy az érzelem tiszta-e (más szavakkal: független vektorról van-e szó).
Ez a megközelítés egy kicsit átértelmezi az "érzelmek" fogalmát. Mert mi is az érzelem
szerepe? Az, hogy egy viselkedés evolúciós szempontból igazolható legyen! Használjunk
olyan szókapcsolatot, ami ezt jobban kifejezi:
érzelem = független cselekvési vektor (FCsV)
Vegyük szét szavakra a fogalmat és értelmezzük:
független = önmagában elégséges egy cselekvés kiváltására
cselekvés = saját állapotunk szándékos megváltoztatása
vektor = a cselekvés evolúciós (tehát nem térbeli!) értelembe vett iránya és mértéke.
A függtelen vektorok egy cselekvési teret definiálnak. Ez végülis az egyáltalán
megvalósítható cselekvések összessége.
Nos nézzük:
/*
emlékeztetőül:
1. anger: düh, harag, méreg
2. disgust: útálat
3. fear: félelem
4. joy: öröm, gyönyör
5. sadness: szomorúság, lehangoltság
6. surprise: meglepetés, meghökkenés
*/
FCsV evolóciós irányultság
----------------------------------
1. anger/fear Támadj!/Menekülj!
2. joy/sadness Ismételd meg!/Ne próbálkozz többet!
3. surprise/??? Jegyezd meg!/Felejtsd el! (Oda se figyelj!?)
4. ???/disgust(?) Vizsgáld meg/Ne vizsgáld meg!
Az útálatot nem tartom függetlennek, mert ugyanabba az irányba mutat, mint
a félelem, csak a menekülés mértéke sokkal kevésbé intenzív.
Hiányzik a megelepetés párja!!
Hiányzik egy alap_érzelem amely szinte reflex_szinten működik: a "felfedezés"
(explorációs reflexnek is hívják). Ez azért fontos, mert egy alapvető
evolúciós irányt szab meg: a "Vizsgáld meg!" irányát (elképzelhető, hogy az
undor ennek az ellentétje: "Ne vizsgáld meg!")
Ez a 4 dimenzió ellentétpárokból épül föl, mint a számegyenes két szára.
Ezért célszerűbb nem érzelmi központokról, hanem FÜGGETLEN CSELEKVÉSI TENGELYekről
beszélni. A cselekvés mértékét(intenzitását) és irányát a fizikában megszokott módon
kalkulálhatjuk: egyszerűen vektoriálisan össze kell adni a független
tengelyekre eső vetületeket. Ez azt is jelenti, hogy a motiváció, mint olyan
nem-létező fogalom. A lusta ember pedig az origóban csücsül.
Hamarosan folytatom egy másik aspektusból. (-::
|
|
| iszalag |
|
Idézet:
Az egyik válasz, az az, hogy az agy(központi idegrendszer) műküdése egy és oszthatatlan.
Igen, ez igy van, szerintem. is
Példa:
ha kiesik egy funkció (látás), akkor más funkció feleresödhet, szinte +természetellenesen"
Pl vak muzsikus
Pl2 vak masszőr
(Lehet,persze h mással is magyarázható, de én igy gondolom.
Vananke még más példák is, majd eszemebjut
|
|
| iszalag |
|
Idézet:
3. A központi idegrendszeren belüli tér_geometriai elhelyezésben.
Igen, itt a példaa 6 féle érzelem lokalizációjára, agyi téeképére..(kérdőjelekkel)
1. felhangoltság -Expectation and motivation circuit: A várakozások és motivációk
2. lehangoltság - Expectation and motivation circuit: A várakozások és motivációk
3. menekülési érzés ??
4. támadási érzés ??
5. undor: Theory of mind circuit: A tudat-elmélet központi körei
6. meglepődés: Theory of mind circuit: A tudat-elmélet központi körei
/Persze csak fantáziálok.. de itt lehet |
|
| iszalag |
|
Idézet:
A változatos funkcionalítást tehát nagyon kisszámú különbség okozza!!
Igen, pont ezen gondolkodtam énis! Csak egy kicsit más megközelítésben 
Az a 6 féle érzelem, amit elismernek
1. felhangoltság - öröm, hit, remény, gyönyör (sok input?? v sok bizonyos fajta input)
2. lehangoltság - bánat etc (kevés az input)
3. menekülési érzés (félelem)
4. támadási érzés (agresszió, düh, etc)
5. undor (passziv diszkomfort érzés)
6. meglepődés |
|
| rafiki |
|
Közelítsük meg másként a dolgot. Van az elemi cella. Ezekből van legfeljebb néhány
altípus. Ezek a cellák fizikai(na jó, kémiai) kapcsolatba kerülnek egymással. A kapcsolaton
keresztüli információáramlás feltehetőleg matematikailag nagyon egyszerű (erre utal
pl az ingerküszöb léte, amely úgy működik, mint egy felüláteresztő szűrő.*) eszközökkel
írható le.
Namármost: mi az amiben különböznek a cellák?
1. Melyik másik celláról szedi az inputot.
2. Melyik másik cellára adja tovább az ingerületet.
3. A központi idegrendszeren belüli tér_geometriai elhelyezésben.
+1 Ha vannak altípusok, akkor altípusban.
A változatos funkcionalítást tehát nagyon kisszámú különbség okozza!!
Hogyan lesz ebből: érzelem, intuíció, érzékelés, motiváció, numerikus intelligencia, stb?
Az egyik válasz, az az, hogy az agy(központi idegrendszer) műküdése egy és oszthatatlan.
Az egyes központok agytérképen való leképződése az emberi vizsgálati eljárások
módszertana nyomán keletkezik. Mivel a szomszédos cellák hasonló geometriai pozíciót
foglalnak el, ezért azok hasonló állapotban vannak. Ezeket a hasonló állapotokat
detektájuk mi funkció-központontként.
Valójában 2 dolog számít csak: az egyik cella a másiktól
- milyen irányban és
- hány lépés (hány kapcsolatnyi) távolságra van.
Ez a két dolog eldönti, hogy egy cella milyen módon vesz részt az agy egészének
működésében.
Továbbá: mivel egy ilyen kapcsolatrendszerben két cella többszörösen össze lehet
kötve, más-más lépésszámmal, könnyen előfordulhat, hogy a cellák funkciója majdnem
kizárólag időmérésre korlátozódik: a döntés alapja az, hogy milyen irányból érkezik
meg a cellához ugyananazon inger által kiváltott, más-más utat bejáró ingerület.
(valószínűleg ezenkívül kvantálás is van, illetve jel-lecsengetés is.)
Ezt a gondolatmenetet alátámasztanám azzal, hogy annál könnyebben tudunk két
esemény között ok-okozati összefüggést találni, minél közelebb esnek egymáshoz
IDŐBEN. (Tehát az ok és az okozat között minél kevesebb MÁS esemény következik be.)
Vagyis: az időmérésnek ALAPVETŐ szerepe van az összehangolt agyműködésben.
(Most meg ezek jutottak az eszembe.)
*= if (inger>KUSZOB) then {cella_konstatns ---> next_cella} |
|
|