| Téma: Elektrofiziológia, bioelektromosság |
| iszalag |
|
Galvani állati elektromosságot bemutató kísérlete egy XIX. századi tankönyvben |
|
| iszalag |
|
Idézet:
Meg kell említenünk közülük Bettino Galvani nevét: ő a Nagy Lajos királyunk által 1367-ben alapított pécsi egyetem jogászprofesszora volt.
|
|
| iszalag |
|
 és 
A kétszáz évvel ezelőtt elhunyt nagy olasz tudós, Luigi Galvani úgy él a köztudatban, mint az ???állati elektromosság” felfedezője. Nem csökkenti Galvani tudományos érdemeit, hogy az elsőség nem őt illeti, hiszen ez a kérdés már az ókori görög tudósokat is izgatta.
Orvos és filozófus http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Adbw&url=/eletestudom ...
Galvani nemcsak az említett jelenséggel kapcsolatos kutatásaival örökítette meg nevét a természettudományok történetében. A tudós 1737. szeptember 9-én született Bolognában. A családja már őelőtte is jeles férfiakat adott az emberiségnek. Meg kell említenünk közülük Bettino Galvani nevét: ő a Nagy Lajos királyunk által 1367-ben alapított pécsi egyetem jogászprofesszora volt. Kései utódja az Oratorio dei Padri Philippinibe iratkozott be, teológiai tanulmányokat folytatott, grammatikát, irodalmat és bölcseletet tanult. 1755-ben a bolognai egyetem orvosi és filozófiai karán folytatta tanulmányait, költségeit a nagybátyja fedezte, aki a város ősi templomának, a San Petroniónak a kanonoka volt. 1759-ben ugyanazon a napon szerezte meg orvosi és filozófiai diplomáját. Később anatómiai és szülészeti tanulmányokat folytatott, s 1762-ben beiratkozott a bolognai Tudományos Akadémiára. Ez az intézmény 1711-ben jött létre Luigi Ferdinando Marsigli gróf alapítványaként. Az akadémiának hármas funkciója volt: egyetemi színvonalú oktatási és tudományos vitafórumként, valamint kutatóintézetként és múzeumként is működött. Mindezeken felül ott működött az a nagyhírű ceroplasztikai* műhely, amelynek tudós-művész vezetője Ercole Lelli volt. Miután ő 1766-ban elhalálozott, az intézmény tudományos irányítását Galvani vette át. Az ő elképzeléseit valósította meg a jeles szobrásznő, Anna Maria Mazzolini (1716–1774), munkásságáról Galvani előadást is tartot |
|
| iszalag |
|
Idézet:
Az elektroterápia - például szélhűdés gyógyítására - Galvani előtt a leideni palackkal kezdődött. (Boissier de la Croix de Sauvages, 1746). Mateuccinak tulajdonítják (1847) annak kimutatását, hogy az elektromos halak ütése" szikrát képes kiváltani. Így a nagyfeszültségű állati elektromosság létezését közvetlenül bizonyította. Előtte 50 évvel Cavendish modellkísérletei alapján már meggyőzte - legalábbis saját magát - arról, hogy az elektromos halak ütései elektromos természetűek. Tehát jelentősek ugyan az elektromosságtan és az állati elektromosság vizsgálatában a közös utak, de az első intenzív korszak Galvanitól átnyúlik a 19. századra, az elektrofiziológia megszületésének a századára.
|
|
| iszalag |
|
Galvani
Egyesek - túlzással - de azt állítják, hogy az elektromosság és a bioelektromosság feltárásának története párhuzamos. Igaz, régóta ismertek az elektromos halak (sajgató halak; Arisztotelész, Plinius, Plutarkhosz); torpedószerű-fajok görög, egyiptomi ábrázolásokon, vagy a borostyán (elektron) dörzsölésével kapcsolatos egyes jelenségek (görögök, Gilbert), de a halak ütésének elektromos természetét nem állították. Nem ismerték a halak elektromosságának két kategóriáját, az erős áramütést és az érzékelő funkciót ellátó gyenge áramokat.
Mai ismereteink szerint körülbelül hat halcsalád (Torpedinidae, Mormyridae, Malapteruridae, Gymnarchidae, Gymnotidae, Asroscopus fajok), és körülbelül 200 halfaj használ támadásra vagy kommunikációra elektromos impulzusokat. Az ütőelektromosság 1-100 V, 1-10 A nagyságrendbe esik. Az igen finom (1 V) elektromos érzékelő szerv, a Lorenz-ampulla cápáknál fordul elő. Az elektromos kommunikáció gyenge jelei ritmikus, 1-10 V közötti és csomagokban jelentkező 100-400 Hz frekvenciájú jelsorozatok. A támadó és érzékelő impulzustermelés nem zárja ki egymást. Az elektromos szervek sorba kapcsolt izom- és olykor mirigysejtek.
A régiek - in statu nascendi - elnevezéseikkel élve (a) dörzsvillamosságot (sztatikus elektromosság; leideni-palack) Kleist, 1745; Musschenbroek, Nollet, 1746), (b) érintkezési (galván, Galvani, Volta) villamosságot és (c) indukciós villamosságot (Faraday, 1831) különböztettek meg. |
|
| iszalag |
|
|
Ez az áttekintés az utolsó 200-300 évre nézve sem lesz teljes és az újabb kivételektől eltekintve másodlagos forrásokon alapul. Ez a prioritások megítélésében lehet zavaró. Nem feltétlenül igaz minden esetre minden állításunk |
|
|
|