Téma: Dzsihád |
Rendes Kis |
|
Tegnap Mihály atya a szószékről követte el a dzsihádot: "Az Atyának ..." nevében kezdte el a 1/2 7-es szentmisét. Mise után gratuláltam neki a bátorságához. |
|
rintintin |
|
Mani-t nem "feldarabolták", hanem MENYÚZTÁK elevenen--a kor 'kedves szokása szerint.A keresztény katolikus hittanitás nemhogy NEM HALLGAT RÓLA, de NAGY HATÁSÁT ELISMERI.Olyannyira 'el, hogy az egyik legnagyobb szentünk; Szent Ágoston "kezdetbeni" manicheus mivoltát sehol semmilyen irat nem hallgatja el, de kifejezetten kihangsúlyozza. Mindazonáltal a nagy nagy tanbéli hibáit nem felejtjük el fölróni és elmesélni, nevezetesen, hogy Mani szerint 2 Isten van: egy igaz Atyaisten és egy Sátánisten.S a kettő Mani szerint egyenlő erős sőt alkalmasint néha a Sátánistent még erősebbnek is látja ill.láttatja.Szerinte a mi Szentháromságos keresztény atyaistenünk jó esetben -"ha"(!)--reménnyel veheti is föl a küzdelmet a Sátánistennel, de semmivel sem hatalmasabb a Sátánnál.No ezt a nézetét Mani következetesen vallotta, sőt terjesztette, ki is alakult a manicheus vallás. És ezekután lehet azon csodálkozni, hogy elevenen megnyúzták...szegényt...Azt gondolom: nem igazán. |
|
Rendes Kis |
|
... Idézet: Ha található valami vezérfonal István vértanú szószátyár szónoklatában, az mindenképpen a kegyelem és a kiválasztottság problémája. István ugyanis az egyiptomi be- és kivonulásra helyezi a hangsúlyt, kiemelve így József és testvérei, Mózes és a rábízott zsidók közti ellentéteket – mindezzel burkoltan persze „testvérféltékenységgel” vádolva saját vádlóit. De ez az ószövetségi logika, a még az evangéliumokat is átható tipologikus gondolkodás, szimbolizmus abban a pillanatban, ahogy a beszéd elhangzik, nem érvényes többé. István nem azért vagy nem csak azért nem folytatja a „történelemleckét”, mert az indulatai elragadják. Hanem mert nincs mit folytatni. Noha István halála maga is ismétlés, egyfajta kierőszakolt imitatio Christi, de ettől a perctől kezdve már új korszak kezdődik. Mikor István beszélni kezd a zsinagógában, már ott áll Saul, a keresztényüldöző farizeus és jövendő apostol. Nem ő, István teljesíti be teljes mértékben a halál és feltámadás jézusi példáját, hanem az üldöző. Mégpedig akaratlanul. (Háromnapos vakság, aztán hirtelen látás.) Ha van központi hőse az Apostolok cselekedeteinek – amit ennek ellenére persze mégsem lehet valamelyik szereplő „könyvének” nevezni –, az nem István, hanem a Saulból lett Pál. A váltást, az ószövetségi szimbolikával való szakítást egy másik fontos tény is jelzi. Az apostolok már megválasztották Júdás helyébe lépő apostolt. Tehát Pál a tizenharmadik[7]. A számszimbolika felrúgásánál aligha lehetne látványosabban búcsút inteni a mítosznak, annak a gondolkodásnak, amely minden eseményben valamilyen egyetemes megfelelést keres. Pál sorsának – hiába hordozza nevében, múltjában, és talán természetében is Sault – nincs előképe. Minden látszólagos hasonlóság arra figyelmeztet, hogy a sorsa igazából példátlan. Isten többé nem analógiákon, egyetemes szimbolizmus láncolatán át fedi fel a terveit. Itt lépünk át a Heilsgeschichtéből a Weltgeschichtébe[8]. Ezt a szemléleti változást – ami után kétséges, hogy lehet-e még bibliai történetmondás[9] – a narratív struktúrák átalakulása is jelzi. Így van ez az István vértanú megkövezését bemutató jelenetben is. Sault úgy mutatja be az elbeszélő, mintha csak – az angyalhoz hasonlatos és minden tekintetben reflektorfénybe állított Istvánhoz képest – egy véletlenül jelenlévő mellékszereplő lenne, „egy ifjú”. Persze semmi sem véletlen [10]. De az elbeszélő az Apostolok cselekedeteiben másutt is sokszor azt a látszatot kelti, hogy az események kavargásában minden mintha csak esetlegesen történne. Sokszor az események igazi jelentőségét maguk a szereplők sem ismerik fel. Ámde ezek a váratlan találkozások nem egy (talán nekünk is megszokott) ószövetségi struktúrákban, nem a család, szerelem, szülő-gyermek viszonyok mentén nyilvánulnak meg. Az apostolok, a „széltől született emberek” úgy járnak-kelnek, mintha senkijük sem lenne. Pedig mindenkijük van.
... http://ujnautilus.info/az-%E2%80%9Eido-angyala%E2%80%9D-es-az-apostolok-csele ... |
|
alexander |
|
Azt gondolom, hogy Jézus szeretet vallása, nélkülözi az erőszakot, nem úgy azokat a farizeusokat, akik keresztre küldték. Máni valláslpítóról, aki Jézus 13. apostolának - paraklétának aposztrofálta magát, és élve feldarabolták, hogy megtagadja hitelveit, mélyen hallgat minden kónkurencia, mert a fényvallás főpapjaként a ne árts! szeretet parancsát követte mártíriumáig. |
|
panda |
|
Tulajdonképpen, csak kevés 'elmélet' agresszív. Csak a gyakorlattal szokott időnként baj lenni... :-( |
|
alexander |
|
A fénykép kifejező: "Engedjétek hozzám a gyermekeket"! Az új Pápa Úr mintha a karax Jézus gyökere lenne, remélem, hogy hosszú élete lesz, annak ellenére, hogy a zsiresztény inkvizíció veszi körül, nem szólván a FEKETE pápáról. |
|
Rendes Kis |
|
"Tudtok-e keresztet vetni?" Ferenc pápa tíz gyermeket vezet kézen fogva a Szent Péter bazilika bejáratánál. A színes léggömbökkel teli teret áthatotta a szeretet, amely egységbe forrasztotta a világ minden részéről érkezett családokat és Péter utódát, aki a tőle megszokott közvetlenséggel és karizmával fogadta vendégeit: „Ez a tér átölel benneteket: egyetlen nép, egyetlen lélek vagyunk, akiket az Úr hívott egybe, aki szeret és támogat bennünket”. ... www.facebook.com/photo.php?fbid=694535547224735&set=a.526165314061760.130129. ... |
|
|
Rendes Kis |
|
Túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy relativizáló világban élünk ...
... Persze, az is igaz, hogy leginkább a saját vérünket szoktuk volt ontani a szent dolgokért ... ... De, olykor, néha, miheztartás végett, csak le kell vágnunk a főpap szolgájának fülét ...
|
|
|
|
katáng |
|
Hát...Kisbicskés jelenet szereplőjeként nehezen tudlak elképzelni. |
|
Rendes Kis |
|
Ez igaz ... ... mindaddig, amíg nem birizgálják a szent dolgainkat ! |
|
|
Rendes Kis |
|
A hitet a nagymamámtól kaptam. Azon belül is első helyen a keresztvetést. (Merthogy, a sors szeszélye folytán, a katolikus hitágazatot örököltem. A másik 2 dobogós helyen a református és a görög katolikus végzett, de ugye a győztes mindent visz ...)
Ma is az ő hangjával hallom: "Az Atyának, és Fiúnak, és Szentlélek Istennek nevében, ámen".
A nagymamám szent és már meghalt. Ezért a keresztvetés szövege is szent és megváltoztathatatlan. Meg ne próbálkozzék a megváltoztatásával bárki, legyen mégoly bíborkaftános főmufti, mert még meg talál ösmerkedni a kisbicskám pengéjével ! |
|
|