07:35:06
 Frissítés
Keresés | Új hozzászólás
 » Isten hozott, kedves Vendég ! Fórumlakók | GY.I.K. | Bejelentkezés | Regisztráció 
 » Blog+
Téma: Dzsihád
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2014. december 22. 09:21 | Sorszám: 14
Tegnap Mihály atya a szószékről követte el a dzsihádot: "Az Atyának ..." nevében
kezdte el a 1/2 7-es szentmisét.
Mise után gratuláltam neki a bátorságához.
rintintin
Olvasta: 2 | Válasz | 2014. november 10. 14:20 | Sorszám: 13
Mani-t nem "feldarabolták", hanem MENYÚZTÁK elevenen--a kor 'kedves szokása szerint.A keresztény katolikus hittanitás nemhogy NEM HALLGAT RÓLA, de NAGY HATÁSÁT ELISMERI.Olyannyira 'el, hogy az egyik legnagyobb szentünk; Szent Ágoston "kezdetbeni" manicheus mivoltát sehol semmilyen irat nem hallgatja el, de kifejezetten kihangsúlyozza.
Mindazonáltal a nagy nagy tanbéli hibáit nem felejtjük el fölróni és elmesélni, nevezetesen, hogy Mani szerint 2 Isten van: egy igaz Atyaisten és egy Sátánisten.S a kettő Mani szerint egyenlő erős sőt alkalmasint néha a Sátánistent még erősebbnek is látja ill.láttatja.Szerinte a mi Szentháromságos keresztény atyaistenünk jó esetben -"ha"(!)--reménnyel veheti is föl a küzdelmet a Sátánistennel, de semmivel sem hatalmasabb a Sátánnál.No ezt a nézetét Mani következetesen vallotta, sőt terjesztette, ki is alakult a manicheus vallás. És ezekután lehet azon csodálkozni, hogy elevenen megnyúzták...szegényt...Azt gondolom: nem igazán.
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2014. október 27. 11:10 | Sorszám: 12
...
Idézet:
Ha található valami vezérfonal István vértanú szószátyár szónoklatában, az mindenképpen a kegyelem és a kiválasztottság problémája. István ugyanis az egyiptomi be- és kivonulásra helyezi a hangsúlyt, kiemelve így József és testvérei, Mózes és a rábízott zsidók közti ellentéteket – mindezzel burkoltan persze „testvérféltékenységgel” vádolva saját vádlóit. De ez az ószövetségi logika, a még az evangéliumokat is átható tipologikus gondolkodás, szimbolizmus abban a pillanatban, ahogy a beszéd elhangzik, nem érvényes többé. István nem azért vagy nem csak azért nem folytatja a „történelemleckét”, mert az indulatai elragadják.
Hanem mert nincs mit folytatni. Noha István halála maga is ismétlés, egyfajta kierőszakolt imitatio Christi, de ettől a perctől kezdve már új korszak kezdődik. Mikor István beszélni kezd a zsinagógában, már ott áll Saul, a keresztényüldöző farizeus és jövendő apostol. Nem ő, István teljesíti be teljes mértékben a halál és feltámadás jézusi példáját, hanem az üldöző. Mégpedig akaratlanul. (Háromnapos vakság, aztán hirtelen látás.) Ha van központi hőse az Apostolok cselekedeteinek – amit ennek ellenére persze mégsem lehet valamelyik szereplő „könyvének” nevezni –, az nem István, hanem a Saulból lett Pál. A váltást, az ószövetségi szimbolikával való szakítást egy másik fontos tény is jelzi. Az apostolok már megválasztották Júdás helyébe lépő apostolt. Tehát Pál a tizenharmadik[7].
A számszimbolika felrúgásánál aligha lehetne látványosabban búcsút inteni a mítosznak, annak a gondolkodásnak, amely minden eseményben valamilyen egyetemes megfelelést keres. Pál sorsának – hiába hordozza nevében, múltjában, és talán természetében is Sault – nincs előképe. Minden látszólagos hasonlóság arra figyelmeztet, hogy a sorsa igazából példátlan. Isten többé nem analógiákon, egyetemes szimbolizmus láncolatán át fedi fel a terveit. Itt lépünk át a Heilsgeschichtéből a Weltgeschichtébe[8].
Ezt a szemléleti változást – ami után kétséges, hogy lehet-e még bibliai történetmondás[9] – a narratív struktúrák átalakulása is jelzi. Így van ez az István vértanú megkövezését bemutató jelenetben is. Sault úgy mutatja be az elbeszélő, mintha csak – az angyalhoz hasonlatos és minden tekintetben reflektorfénybe állított Istvánhoz képest – egy véletlenül jelenlévő mellékszereplő lenne, „egy ifjú”. Persze semmi sem véletlen [10]. De az elbeszélő az Apostolok cselekedeteiben másutt is sokszor azt a látszatot kelti, hogy az események kavargásában minden mintha csak esetlegesen történne. Sokszor az események igazi jelentőségét maguk a szereplők sem ismerik fel. Ámde ezek a váratlan találkozások nem egy (talán nekünk is megszokott) ószövetségi struktúrákban, nem a család, szerelem, szülő-gyermek viszonyok mentén nyilvánulnak meg. Az apostolok, a „széltől született emberek” úgy járnak-kelnek, mintha senkijük sem lenne.
Pedig mindenkijük van.

... http://ujnautilus.info/az-%E2%80%9Eido-angyala%E2%80%9D-es-az-apostolok-csele ...
alexander
Olvasta: 2 | Válasz | 2013. november 30. 02:45 | Sorszám: 11
Azt gondolom, hogy Jézus szeretet vallása, nélkülözi az erőszakot, nem úgy azokat a farizeusokat, akik keresztre küldték.
Máni valláslpítóról, aki Jézus 13. apostolának - paraklétának aposztrofálta magát, és élve feldarabolták, hogy megtagadja hitelveit, mélyen hallgat minden kónkurencia, mert a fényvallás főpapjaként a ne árts! szeretet parancsát követte mártíriumáig.
panda
Olvasta: 2 | Válasz | 2013. november 25. 15:01 | Sorszám: 10
Tulajdonképpen, csak kevés 'elmélet' agresszív.
Csak a gyakorlattal szokott időnként baj lenni... :-(
alexander
Olvasta: 2 | Válasz | 2013. november 16. 10:22 | Sorszám: 9
A fénykép kifejező: "Engedjétek hozzám a gyermekeket"!
Az új Pápa Úr mintha a karax Jézus gyökere lenne, remélem, hogy hosszú élete lesz, annak ellenére, hogy a zsiresztény inkvizíció veszi körül, nem szólván a FEKETE pápáról.
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2013. október 28. 09:08 | Sorszám: 8

"Tudtok-e keresztet vetni?" Ferenc pápa tíz gyermeket vezet kézen fogva a Szent Péter bazilika bejáratánál.
A színes léggömbökkel teli teret áthatotta a szeretet, amely egységbe forrasztotta a világ minden részéről érkezett családokat és Péter utódát, aki a tőle megszokott közvetlenséggel és karizmával fogadta vendégeit: „Ez a tér átölel benneteket: egyetlen nép, egyetlen lélek vagyunk, akiket az Úr hívott egybe, aki szeret és támogat bennünket”.
... www.facebook.com/photo.php?fbid=694535547224735&set=a.526165314061760.130129. ...
onodij
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 15. 00:08 | Sorszám: 7
s.k. ?
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 11. 06:59 | Sorszám: 6
Túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy relativizáló világban élünk ...

... Persze, az is igaz, hogy leginkább a saját vérünket szoktuk volt ontani a szent dolgokért ...
... De, olykor, néha, miheztartás végett, csak le kell vágnunk a főpap szolgájának fülét ...
Gyöngy
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 10. 21:58 | Sorszám: 5
Ez nagyon jó !
negyven rabló
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 10. 21:10 | Sorszám: 4
Ehun-e!
katáng
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 10. 17:48 | Sorszám: 3
Hát...Kisbicskés jelenet szereplőjeként nehezen tudlak elképzelni.
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 10. 12:10 | Sorszám: 2
Ez igaz ...
... mindaddig, amíg nem birizgálják a szent dolgainkat !
negyven rabló
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 10. 11:25 | Sorszám: 1
Úgy tanultam, hogy a keresztény nem agresszív!
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. június 10. 07:10 | Sorszám: 0
A hitet a nagymamámtól kaptam.
Azon belül is első helyen a keresztvetést.
(Merthogy, a sors szeszélye folytán, a katolikus hitágazatot örököltem.
A másik 2 dobogós helyen a református és a görög katolikus végzett,
de ugye a győztes mindent visz ...)

Ma is az ő hangjával hallom: "Az Atyának, és Fiúnak, és Szentlélek Istennek nevében, ámen".

A nagymamám szent és már meghalt.
Ezért a keresztvetés szövege is szent és megváltoztathatatlan.
Meg ne próbálkozzék a megváltoztatásával bárki, legyen mégoly bíborkaftános főmufti,
mert még meg talál ösmerkedni a kisbicskám pengéjével !
Tovább ...
Jelmagyarázat    Van új hozzászólás
   Ezeket a hozzászólásokat már láttad
... Hibabejelentés | | | Gondola ...