|
| Téma: A "régi" Budapest képekben |
|
| keresztkem |
|
|
Amiről az ANNALESEK NEM IGAZÁN SZÓLNAK--ha jól követem persze(?)--hogy 1956 őszén a FORRADALIN idején, MŰEGYETEMISTA SZABADSÁGHARCOS DIÁKTÁRSAINKNAK is itt, ebből a koleszből osztogattak fegyvert, talán Marián Józsefék a Katonai Tanszékről--ami akkoriban még volt-- azoknak aki ezt kérték. MINDEZT PERSZE ÉN IS CSAK "FÖLMENŐ" EGYKORI UGYANCSAK OTT LAKÓ GÉPÉSZMÉRNÖKHALLGATÓ ISMERŐSÖMTŐL TUDOM-HALLOTTAM--CSERVEN PALITÓL, AKI A NÓGRÁD VÁRMEGYEI SZÉCSÉNY VÁROSÁBA VALÓ VOLT, ÉS ODA IS TÉRT VISSZA DIPLOMA UTÁN-- TUDTAM MEG, hiszen én a kollégium lakója csak 1965 szeptemberétől voltam 1970 nyráig. Itt nem részletezhető kivételes helyzetem okán én nyáron is a koleszban maradhattam, sőt onnan "épitő táboroztam" a Szentgyörgy téri még háborús ROMELTAKARITÁS TRÓGERMUNKÁIBAN--különös "kegyek" folytán. (melynek révén csúnyán elfertőztem az egyik lábamat, páncserént nem tudván "katonai kapcát tekerni" a durva katonabakancsba.....mivelhogy korábban, Istennek hála sosem voltam katona..de ez már egy másik történet) |
|
|
| keresztkem |
|
|
Jómagam--amikor a BME villamoskarának hallgatója voltam--a Szentháromság tér 1-ben, vagy másik oldalról nézvést a Hess András tér 5-ben laktam télen-nyáron 5 évig, megfordultam néha a Fortuna utcai Ruszwurm cukrászdában--elsősorban a KRÉMES MIATT. Ami extra nagy és extra finom volt anno ott. Azonkívül a Fekete (és nem fehér!) Holló--az ú.n. "Taknyos Varjú" volt még az Országház utcában kedves sörözőhelyünk. Ezen túl: a polgári ESKÜVŐNK UGYANCSAK "arrafelé", jelesül AZ ORSZÁGHÁZ URCAI MORVAY PALOTÁBAN VOLT--ami a '70-es években I.ker.-i házasságkötő helyként is szolgált. Arról is szólva 1-2 szót, hogy a Pest-Buda kiskocsmában a koleszünk másik oldalán--a Hess A,.-tér felől akkoriban esténként Eisemann Miska bácsi zongorázott--aki ölég "nevezetes ember" volt...... |
|
| R.András |
|
 Báró Schell Pálné, született gróf Teleki Katalin (1914–1998) a Szentháromság utca 7. szám alatti Ruszwurm cukrászdában 1946 elején.
Lee Miller (1907–1977) amerikai fotográfus felvétele, Lee Miller Archives.
„Fenn a Várban csupa rom és szemét minden.
Életnek semmi jele. Néha-néha egy-egy kíváncsi ember óvakodik végig az utcákon. Borzongva néz körül, nem érzi a napsütés melegét, öregasszonyok, gyerekek ülnek a köveken, csorba bögre a kezükben, valahonnan ételt hoztak. Fúj a szél, nyikorog, zörög minden. Üres ablakrámák, redőnyök. Kísérteties.
A Fortuna-utca, Buda legszebb házaival – halott. Az Uri-utcán, a Szentháromság-utcán végesvégig romok, romok. A Mátyás-templomra ránézni siralom. A legédesebb budai vendéglő, a biedermeyer Galamb-vendéglő helyén gerendák meredeznek az égre. Mellette, amerre a szem ellát, kiégett, leomlott falak. Középen meglapul egy ház és benne egy nyitott üzlet! A legrégibb budai cukrászda, a Ruszwurm.
Az ablakokat kivitte a légnyomás, de az ajtó fölött épen maradt egy, rajta finoman metszett betűkkel: Alapíttatott 1827-ben. Csoda!
Benn az üzletben régi bútorok, intarziás faliszekrények, végig a falak mellett tompa zöld selyemmel bevont pamlag. Penelope még mindig várja Odysseust, a zenélő óra, a gyöngyből készült csendélet, nagyfejű virágcsokrok és egyéb kézimunkák társaságában. Megvannak az összes aranypapírcsipkés, cifra, mulatságos tortadobozok, gyengéd szekfübokréták illatoznak selyemre festve. A szemétből kaparta ki a tulajdonos, leporolta, helyrerakta őket. És a Ruszwurmban megint süteményt árulnak.
Igaz, hogy jóval kevesebbet, mint azelőtt és a főcsillag a krumplicukor vaníliával, csokoládészerűre nemesítve – azonkívül a pufókképű fánk, de tortát is kapni, krém is van benne.” (Kossuth Népe, 1945. május 30.)
... www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02mPM4aH6mngFeA4DZTYHUWdLjajES ... |
|
| R.András |
|
Nagytatám apja nem volt beszédes ember,
de amikor mesélt, megállt az idő.
Nem kellett hozzá díszlet, se színpad, csak egy pohár tea, a régi karosszék,
és az a csend, amit csak az tud megtölteni, aki már látott háborút, békét, új kezdetet.
Ő még azt a várost járta, ahol a cipő koppanásának hangja is ismerős volt.
Ahol egy kalaplevétel is elég volt ahhoz, hogy érezd: fontos vagy.
Ha hallgatsz, néha ez a város megszólal.
Dédapám hangján.
Mintha még mindig köztünk élne, csak egy kicsit halkabban.
... www.facebook.com/Animatiqua/videos/506119709257751 |
|
|
| pandala |
|
|
a "szerencsések" ma is ott élnek, s jachtjuk is van a marinákban .... |
|
|
|
|
|
| pandala |
|
Én akkoriban Budapest szélén laktam, dél-budán... Csak nagyon ritkán jutottam be a pesti belvárosba, olyan volt az nekem az mintha ámerikába ruccantam volna ki... 
De rémlik, hogy akkoriban csuda modernek véltük a "vizes pillérek" nélküli hatalmas átívelést  ...
|
|
| tiszavirág |
|
Én is jobban szeretem, ha bármiféle műemléket úgy
újítanak föl, hogy mindent visszaállítanak az eredeti terv szerint.
De a balosok imádnak semmit sem úgy csinálni,
szeretik a múltat végképp eltörölni. |
|
| negyven rabló |
|
Nem voltam ott. Kiskrapekként nem is érdekelt, bár anyu-apu sokat beszélt róla.
Utólag nézve azt gondolom, hogy inkább az eredetit kellett volna helyreállítani.
Gyönyörű lenne mint a Lánchíd, vagy a Szabadság-híd |
|
| tiszavirág |
|
|
Ott voltam az avatásán a tömegben, Pestről mentünk át Budára. |
|
|
|
|
|
|
| menta |
|
|
Érdekes. Az összes képen esik! Csak az első napsugaras ragyogás. Hát persze, hogy az tetszik. |
|
| pandala |
|
áááá, szerintem nem
inkább valami kétkezi munkásnő
valami textilgyárban ....
|
|
| jojoba |
|
Állatvédő? Érzékenyítő? Képviselő? |
|
|
|
| Tovább ... |
|