| Téma: A papagáj-idomítók mellett... |
| jojoba |
|
*
Kányádi Sándor
Embertelenül
Mondóka
semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralatjárón
embertelenül
elektronikus agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz a föld
embertelenül
* |
|
| jojoba |
|
Kisfaludy Károly: Pipadal
Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
Édes pipám! tégedet,
Hű vitézed én mindenkor
Pártul fogom ügyedet.
Te vagy éltem kísérője,
Egészségem hévmérője,
S játszi bodor füstöddel
Búmat vígan űzöd el.
Ha látom a porlelkeket
Ezer kínnal mozogni,
S büszkén rázva bilincseket
Üres fényben ragyogni;
Reád gyújtok s azt gondolom:
Szánandó, kit ily átok nyom!
Lepje bár arany ezüst,
Léte mégis hiú füst.
Hány bajlódik szerelmével,
Néz, szalad, int, áldozik,
Hevül, fázik, nyugtot nem lel,
Hold felé sóhajtozik.
Én rád gyújtok, azt gondolom:
Szánandó kit ön szíve nyom,
Mert a szép szó s leánykegy
Vajmi hamar füstbe megy.
Ha valaki tág tüdővel
Magát hírbe kürtöli,
Fényleni vágy nagy erővel,
S más érdemit elöli;
Én rád gyújtok, s azt gondolom;
Itt legtöbbet az idő nyom,
S koszorúdat neveddel
Füst gyanánt oszlatja el.
Ha egy úrfi, pézsmán hízott
Felfürtözött üres kép,
Szűk elméjű, de elbízott,
Nagy gőgösen hozzám lép;
Magát, javát fitogtatja,
Drága időm elragadja:
Fegyver lészen pipámból,
Kifüstölöm szobámból.
De ha jő egy lelkes magyar,
Szívcserére kész velem,
Szembe nem méz, hátul nem mar,
Nyíltan leli kebelem;
Sokat ugyan nem adhatok,
Legfeljebb egy dalt mondhatok,
De felcsapván jobbjával,
Megkínálom pipával.
Némely szépek, idegenhez
Máskép nem idegenek,
Csak a szegény pipafüsthez
Oly igen kegyetlenek:
Pedig mennyi gazt táplálunk!
Én úgy vélem: dohány nálunk,
Bárki mit állítana,
A legjobb indigena. |
|
| jojoba |
|
|
"Az első világháború után kiadott angol miniszterelnöki rendelet a foglalkozási ágakat nemzeti fontosságuk szerint osztályozta. A költők, a papagáj-idomítókkal együtt, az utolsó, 44. csoportba kerültek.(Országh László: Negyven millió olvasó. Magyar szemle XXXII.1938. 2 (126) szám.)" |
|
| jojoba |
|
Oláh Gábor
Költők a föld alatt
Ady sírján nőnek a szívek,
Tóth Árpád is régen halott,
Juhász Gyulát nem bántja semmi,
Se bánatok, se bús dalok.
Kosztolányi metszett gégéje
Rekedt trombita föld alatt,
Engem is kriptaszerű gyásszal
Borítnak be a vén falak.
Babits a műtőasztalon hörg,
József Attilát vasvonat
Roncsolta össze. Óh, mi tépi
Foszlánnyá öblös hangomat?
Hát mind meghal, ki a nagy korszak
Új csillagának született?
Alighogy megkapta: elejti
Szívéből a csöpp életet.
Költők a föld alatt. Hazámban
Halottan él csak a magyar;
Jön és megy. Szárnya sodra éppen
Hogy egy kis légörvényt kavar,
Elpattan színes buborékja,
Mikor nincs, veszik észre már.
Kilobban fényünk és utánunk
Nagyobb lesz a növő homály.
|
|
| jojoba |
|
Nagy László
Ordas mondja
Hóval a holdig én örvénylek,
lavinát hajtok elibétek,
sugár-cérnával gyors a körmöm,
éggel a földet egybe-öltöm
tudok éhezni, jól torozni,
csillagokkal is táborozni
csillagokkal is táborozni,
soha árvákat összehozni,
hóval a holdig én örvénylek,
lavinát hajtok elibétek,
előttetek e csillag robban,
én ordítok a sarkatokban.
* |
|
| jojoba |
|
Idézet:
"Az első világháború után kiadott angol miniszterelnöki rendelet a foglalkozási ágakat nemzeti fontosságuk szerint osztályozta. A költők, a papagáj-idomítókkal együtt, az utolsó, 44. csoportba kerültek.(Országh László: Negyven millió olvasó. Magyar szemle XXXII.1938. 2 (126) szám.)"
|
|
| jojoba |
|
Dsida Jenő
Mese egy más világról 
Van egy világ, ahova elballagnak
lassú menetben minden levelek.
Leülnek s őszük vig tavaszba fordul
és ott kezdenek friss új életet.-
Van egy patak, kristályos, csacska- szájú,
az alja csupa drágagyöngy, fehér:
Odahull minden, a könnye a szemeknek
és az a patak mindennel felér.
Van egy liget az álmaink éjjelében,
hol holdsugárban drága rózsa ring
és örökös a zsongító nagy illata:
mi elsóhajtott sóhajtásaink.
Fehér kis padon ül valaki némán,
kibontott hajjal, mindig nevetőn,
valaki, egy Lány, akit sohase láttam,
akit csak megálmodni volt időm.
Van egy világ, hol régen elfelejtett
melódiák zúgnak, zengenek
s azok is, melyek nem jöttek világra ,
ahova egyszer – én is elmegyek.
|
|
| jojoba |
|
"Az első világháború után kiadott angol miniszterelnöki rendelet a foglalkozási ágakat nemzeti fontosságuk szerint osztályozta. A költők, a papagáj-idomítókkal együtt, az utolsó, 44. csoportba kerültek.(Országh László: Negyven millió olvasó. Magyar szemle XXXII.1938. 2 (126) szám.)"
Áprily Lajos: Fegyverszünet
A sorsom, vén ellenfelem,
fehér zászlót békülve lenget.
Úgy küldi át fegyvertelen
követét: a nyárvégi csendet.
Apadt vizünk is vész után
felejti záporok haragját:
átszűrve sűrű lomb-szitán
finom zenével zsong a nagygát.
Itt nincsenek hangos viták,
babonás, tiltó öv határol.
Csak a halott jezsuiták
járnak át a kálváriáról.
Csak körte dobbant és batul,
amit az ősz már meglegyintett.
És milyen kritikátlanul
dalolnak itt a karcsú pintyek.
Fény hull, álomba szédítő.
Szúnyog-balett ring-leng a hőben.
És a ragadozó Idő
áll, mint az ölyv a levegőben. |
|
|