| Téma: Magyar identitás |
|
| SzB Mária |
|
Szőnyi Bartalos Mária
Magyarország
NEM CSUPÁN A SZLOVÁKIAI MAGYAROKRA VONATKOZIK
Kérem szépen! Figyeljünk egy kicsit jobban!
Ettől kezdve Szlovákiában újra kiszolgáltatottá válhatnak azok a magyarok, azok a németek, azok a zsidók, és azok a számtalan nemzet állampolgárai, akik kettős (hármas) állampolgárok Szlovákiában!
Tetszenek tudni, hogy amíg a Benesi dekrétum örökérvényűen hatályban marad – mert ugye ezt megszavazta a Szlovák parlament nem is olyan régen -, addig minden nagyhatalom és minden nemzet háborús bűnös az én szememben - az Európai Únióval az élen -, akik vagy amelyek nem vétózták meg ezt az örökérvényűvé „kikiáltott” Benesi dekrétumokat.
Lám, itt a példa! Mert ugye, a Szlovák kormány most „példát statuál” Boldoghy Olivér révkomáromi vállalkozó kettős állampolgáruk esetében. Illetve már nem is tekintik őt állampolgáruknak. Persze, érdekes eset, mert Olivérnek minden vagyona ott van, Szlovákiában, de azt akarják, hogy tűzzön csak úgy hipp-hopp el Szlovákiából pucéran, a vagyonát hátrahagyva. Nem semmi vagyonszerzési módszer, amely közismert a Benes dekrétumai kapcsán, amikor magyar zsidókat és nem zsidókat is megfosztottak mindenüktől és kiebrudáltak Csehszlovákiából. Számomra egyetlen kérdés merül fel: Amennyiben Olivér (Cseh)szlovákiában született, akkor milyen jogon és milyen alapon tessékeli ki a Szlovák anyaföld? A születése jogán az a szülőhazája és elsődleges állampolgársága, ahol született. Az, hogy felvett egy másik állampolgárságot, szíve-joga, de alapvetően emberi joga is.
Éspedig Trianon előtt az MAGYAR FÖLD volt, tehát sok magyar anyanyelvű emberke él még Szlovákiában, akiknek szintén szívük-joga, de alapvetően emberi joguk is a kettős állampolgársághoz való ragaszkodás. Annál inkább, mert Szlovákia tizennyolc éve alakult meg. Mit is akarnak a szlovákok? Kiebrudálni újra a magyarokat, a zsidókat, a németeket és más országok kettős állampolgárait úgy, hogy megfosszák a vagyonuktól?
Na, kedves EU és Nagyhatalmak! Még mindig hagyják ezt?
Megint homokba dugják a fejüket?
Nem veszik még mindig észre, hogy mire törekszik Szlovákia?
Vagy nem akarják észre venni?
Pedig már az egyszerű, tanulatlan ember is tisztában van vele!
Az sem utolsó szempont, hogy ezt már egyszer rendesen megtapasztaltuk úgy a magyarok, mint a magyar zsidók, vagy a németek.
Magyarország már megszólalt. Semjén Zsolt Nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök helyettes személyében.
Érdekelne mi a véleménye Izraelnek, Németországnak, és a többi országnak, nagyhatalomnak, amelyek állampolgárai szlovák állampolgársággal is rendelkeznek, és szlovákiában élnek, megszerzett vagyonuk kimenthetetlenül ott van. Ugyanis úgy járhatnak, mint Boldoghy Olivér.
Komárom-Szőny, 2011. november 21.
|
|
|
| SzB Mária |
|
Szőnyi Bartalos Mária
Magyarország
SZIGLIGETI FOSZFORESZCENCIA
(Szigligeti fényjelenség)
Világítsuk meg a felmerült kérdéseket, amelyek sürgős válaszra várnak nem csak Szigligeten az Írók Alkotó Házában, hanem a mai magyar alkotóművészek körében is.
Nem kell ahhoz fotométer (fénymérő), hogy meglássuk: Szigligeten az Eszterházy kastély 1952 óta mi-mindent adott a magyar irodalomnak és képzőművészetnek; és az itt írók, alkotók mi-mindent adtak, hoztak a múltból a magyar kultúrának.
Voltak itt közismertek, voltak itt kedvencek, de mi tagadás: itt nem voltak, akik nem jöhettek, s ők voltak a kirekesztettek, a „félretettek”.
Valami nagy változás érzékelhető. A változás köztes állapotában ma is érlelődnek itt új alkotások, mert ez a hely ihletet ad, és nyugalmat ahhoz, hogy a jövő Magyarországának irodalmi élete is megteremtődhessen.
Az egész országunk megújulásában éppen úgy szükség van az irodalom, a költészet, a képzőművészet megújulására, mint arra, hogy azok az írók, költők, képzőművészek is eljuthassanak Szigligetre az Alkotók Házába, akik régebben valamilyen oknál fogva kirekesztettek voltak.
A jelenlegi kormánynak is érdeke a jövő szellemiségének helyet adni, a jelen szellemi életét istápolva.
Itt vagyok. Olyan alkotó vagyok, akinek eddig elérhetetlennek tűnt az Írók Alkotó Háza Szigligeten. A tény, hogy „Itt vagyok” az ország szellemi életének megújulási törekvésében egy parányi szikrát jelent, mert valamivel hozzájárulhatok a magyar jövő szellemiségéhez.
Igen, a ma még sejtelmes, rejtelmes, megújulni vágyó Magyarország irodalmi, alkotói „szíve” dobog Szigligeten, az Írók Alkotó Házában. Fontosnak tartom, hogy minél többünknek adasson meg itt a lehetőség az alkotói magány nyugalmára, csendjére. Adasson meg annak is, akinek eddig nem adatott meg ez a „szigligeti fényjelenség”, amely a sötéten látó szellemiséget is fényével átalakítja és világosságot teremt az elmékben.
A hely adott, a ház adott,
Kormányunknak más dolga nincs, mint szinte azonnal állami kézbe venni Szigligeti Írók Alkotó Házát és azonnal az állam költségvetésében szerepeltetni a jövő fényének, a jövő szellemiségének dotációját.
Ilyen egyszerű az egész.
Vagy mégsem?
Szigliget, 2011. október 25.
|
|
|
|
| szalonna |
|
|
Ezt azért írom csak, mert rákerestem a Boatul csobán szóra, és nem találtam mást, csak a saját régi beírásaimat, ebben a topikban. Szeretettel üdvözöllek Mindnyájatokat. The True Bacon. |
|
|
| Rendes Kis |
|
Derőce Táncegyüttes - Erdély 4 - Ezer székely leány napja
ildikoocska — August 23, 2009 — Vasárnap Csíkvacsárcsiból indultunk Csíksomlyóra az Ezer székely leány napja nevű rendezvényre. Út közben több településen is megálltunk, ezek közül az egyik, a videón látható Csíkszereda volt.
Category: People & Blogs |
|
| iszalag |
|
TORMAY CÉCILE
BUJDOSÓ KÖNYV
FELJEGYZÉSEK 1918-1919-BŐL
I. kötet
A FORRADALMAK EGY CSENDES, SZELÍD ÁLDOZATÁNAK AJÁNLOM EZT A KÖNYVET. FELEDHETETLEN ÉDESANYÁMNAK.
Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan időkben, mikor a halál fenyegetőzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vörös katonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/tormay/okt31.htm |
|
| iszalag |
|
Tormay Cécile (1876-1937)
Tormay Cécile
A századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű "Bujdosó Könyvében". A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével. "Napkelet" című folyóiratában ő gyűjtötte össze a világháború után induló új magyar nemzedéket. Szinte írói sikereit is feláldozta a szervező munkának nemzete és Európa közös nagy céljai érdekében. Ezt az érdemet méltányolta a nemzet, amikor őt küldte a népszövetség mellett működő Szellemi Együttműködés Tanácsába Genfbe. Sikere túlnőtt az ország határain, műveit angol, francia, német, olasz nyelvre is lefordították és a legelőkelőbb külföldi folyóiratokban közölték. Halála évében akarta az Akadémia a Nóbel-díjra ajánlani.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/tormay/okt31.htm |
|
|
| katáng |
|
Január 22. A magyar kultúra napja
 |
|
|