| Téma: Gondolatok a gépzongorákról |
|
| mpd |
|
A nikkje miatt vagyok tanácstalan, Méltóságos Uram.
Nem tudom eldönteni, "cefre" vagy "moslék" lenne a helyénvaló fordítása? |
|
| mpd |
|
|
Thomán István Liszt egyik utolsó tanítványa volt, és az ő tanítványa meg Bartók Béla névre hallgatott. |
|
| Rendes Kis |
|
/félre (off)
Drága bácsi, kérem, hogy a fórumtársak társasági stílusa elleni kifogásait
- a fórumtárshoz intézett magánlevélben,
- a "Stílus és az ember" c. v. más hasonló című topikban vagy
- a moderátorhoz (hozzám) intézett magán- vagy publikus üzenetben
fogalmazza meg. (Ne a - saját! - topikját offolja szét vele).
A konkrét esetben mpd "Bátyuskája" valóban bizalmaskodó hangnemű, de nem sértő.
Ön a válaszában erre aránytalanul rálicitál, az már sértően alpári. |
|
| schlempe |
|
|
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi a helyzet a Sauer-tanívány Thomán Istvánnal, ill. a Thomán-tanítvány Ferenczy Györggyel? |
|
| schlempe |
|
Ezt a választ viszont hálás tisztelettel megköszönöm. Leszámitva a "Bátyuska" megszólitást.
Mert ez kb. oly' módon teszi cinikussá válaszát, mint ahogyan Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi c. művében Szerebrjakov "professzor" affektál 'Álexóndr felé. A professzor tulajdonképpen ál-és szobatudós, jómagam Várkonyi Zoltán konzseniális megformálásában is megcsodáltam anno. Abban az előadásban, melyben Ványa bácsit Latinovits Zoltán, Jelena Andrejevná-t Ruttkai éva, és Asztrov doktort Darvas Iván alakitotta. És még Tyeljegin--elszegényedett nemes-t is Pethes Ferenc. De játszott benne Péchy Blanka és Venczel Vera is és Horvai István rendezte. Szóval : ott volt helyénvaló a "Bátyuska" megszólitás, itt anakronizmus és gusztustalanság--miheztartás végett. "Galambocskám bammeg!" |
|
| mpd |
|
Fura kérdés ez Bátyuska. De mindenképpen helyénvaló és érdekes.
Hallottam egy-két felvételt Liszt-tanítványoktól (asszem egy komplett CD-t is kiadtak ezekkel). Borzasztó máshogyan fogták föl a zongorajátékot, mint ahogy manapság mi fölfogjuk.
És azt hiszem, maga Liszt sem dícsérné ezeket a felvételeket.
Úgy vélem, Liszt halála után ezek a tanítványok afféle külön kivételezett kasztként tartották nyilván magukat (mármint azok a tanítványok, akik zongoraművész karriert futottak be). És egyre inkább saját utat kezdtek járni, amely bizonyosan nem Liszt útja volt. Jellemző, hogy egy-két kivételtől eltekintve Liszt nem is engedte nekik, hogy a késői műveit nyilvánosan játsszák - nyilván belátta, hogy nem tudják az ő új felfogását követni. Ezért megelégedett azzal, hogy előadásmódjukat pallérozza, karrierjüket egyengesse. A többit az utókorra bízta.
Fentiek miatt amikor pl. hallottam Emil von Sauer előadásában Liszt-műveket, égnek állt a hajam, annyira el vannak túlozva. Nem ajánlom tehát ezeket a felvételeket úgy hallgatni, hogy nagy művészi élményt várunk tőlük, maximum érdekességként.
Hogy ez nem csak Liszt-viszonylatban igaz, az rögtön hallható, ha valaki Rachmanyinovot hallgat, saját előadásában. (youtube: Rachmanyinov plays Rachmanyinov vagy efféle címmel lehet ilyeneket találni) |
|
| schlempe |
|
|
Igen-igen kíváncsi lennék a gépzongoratekercsekkel (ezek ugye papírtekercsek) fölvett művek művészeti ÉRTÉKÉRE. Főleg azoknak a művészi értékére, autenticitására, melyet Emil Sauer a kiváló Liszt tanítvány rögzített. |
|
|