| Téma: Transzcendens etűdök |
|
| glens |
|
Az a baj (vagy szerencse), hogy nem ismerjük az ügy hátterét, se az elző, se a mostani vezetés képességeit, jellemét, pedagógiai készségét.
Egy dolog azért valószínű: a Gyermekkórusnak nem tehet jót a folyamatos piszkálás. |
|
| mpd |
|
Jobban megnézve: lehet, hogy Thész Gabriellát is a fideszkormány idején rúgták ki?
Sötét ügy ez, de főleg NAGYON szomorú. |
|
| mpd |
|
|
A cikkhez: nem tudom, mikori a cikk. Mert nem mindegy, a "három évvel ezelőtt" az mikor volt. Ráadásul egy hülyeséget egy másikkal próbálni ellensúlyozni...nem éppen értelmes lépés. |
|
| mpd |
|
Kétféle, sőt, háromféle művész van ebből a szempontból, azt hiszem.
1. a Schiff-félék, ne is vesztegessünk szót rájuk.
2. Azok, akik a politikusok csapongásai miatt érintve vannak.
3. Akik leszarják az egészet, mert még nem őket érinti a sok hülye változás.
Egy kevésbé hektikus kultúrpolitika esetén a 2. és a 3. csoport egyedei nem foglalkoznának az egésszel, és ez lenne a jó. De az ilyen SimonEllek meg Kerényik állandóan kavarják a szart, ráadásul ész nélkül. Inkább a politikusok felelőssége, hogy hagynák békén a művészeteket. |
|
| glens |
|
Zavar támadt az Erőben.
Ez a link a jó: http://valasz.hu/itthon/ki-veri-szet-a-magyar-radio-gyermekkorusat-113603
(A #23-ban az utolsó karakter lemaradt.)
Egyébként meg jó lenne elérni, hogy a művészet ne kötődjön szorosan a politikához.
Csak ez a cél nehezen elérhető akkor, amikor a művészek aktuálpolitzálnak, a politikusok meg elég erőt éreznek ahhoz, hogy beleszóljanak a művészetbe. |
|
| mpd |
|
Itt kell megemlíteni a Dante-szimfóniát, amelynek a harmadik tétele, logikusan, a Mennyország lett volna (vagy "Paradicsom").
Ennek megírásáról azonban lebeszélték.
Főleg Wagner. Ő nagyon nem értette apósa kései műveit, dehát a Dante még nem az Ossa arida elvont (akkori füllel elvont) stílusában íródott, tehát itt még nem erről volt szó. Wagner ez egyszer valószínűleg tapintatos volt. Ismerte Lisztet, egészen sajátságos vallását, istenhitét, és úgy gondolta, ha Liszt megzenésíti a Mennyországot, abból nagyon nagy baj lesz. Bizonyosan megszemélyesítette volna a Teremtőt, és hát ez beláthatatlan zűröket okozott volna.
Így hát maradt egy rövidebb kis áhítat a mű végére, aminek így utólag egyfelől örülünk, mert gyönyörű; másfelől azonban sajnálkozunk az elmaradt tétel miatt.
Aki nem ismerné a Száraz csontokat:
https://www.youtube.com/watch?v=jX3mbbQlbWk |
|
| mpd |
|
A soproni, 2005-ös időközi választás verné szét a Gyerekkórust?
 |
|
|
|
|
| mpd |
|
Liszt Ferencnek nem volt igazán szerencséje egyházi kórusműveivel, melyek kései korszakában, a katolikus egyházi zene megreformálását célzó törekvéseinek szándékától vezetvén fogantak. A korabeli közönség túl formabontónak és komornak találta őket – holott csak évtizedekkel előre mutattak. A mai műveletlen, sötét kor számára pedig megfoghatatlan belső hitük, lecsupaszított, sallangmentes kifejezőerejük. Talán, e lemez is szolgáltat némi igazságot Lisztnek, és megmutatja, hogy a belső és felső világra való koncentráltság szépséges is tud lenni, nem csak mély.
http://kecskemetilapok.hu/egyebrend/s_!news/i_cd_dvd_ajanlo_33/i_liszt_via_cr ... |
|
| tiszavirág |
|
"Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében meg is erősítette. Az egyik legjelentősebb bizonyíték az, hogy bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot, de soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt, az illetőségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt.[6] Továbbá Liszt gyermekei is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös leveléből derül ki: „Mivel az én gyermekeim apjuk állampolgárságát … követik, tehát akár akarják, akár nem, magyarok.” (Liszt Lamennais abbénak írt levele)[7]
Liszt minden származására vonatkozó kijelentésében magyarnak vallotta magát, de mégis problémái voltak a magyar nyelvvel.[8] Ismeretes többek közt az 1823. május 1-jei pesti koncert plakátja, melyet sajátkezűleg készített.[9] De erre utalnak az 1838. évi pesti árvíz kapcsán tett cselekedetei és nyilatkozatai, melyben magyarnak vallotta magát.[10][11] Apja, Liszt Ádám családnevét a pozsonyi gimnázium anyakönyvébe is Lisztnek és nem Listnek írták be. 1823-ban kiállított útlevele is magyar volt, és saját magát magyarnak vallotta. Egyetlen olyan feljegyzés sem maradt fenn, melyben azt állította volna, hogy osztrák vagy német lenne."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc
|
|
|
| mpd |
|
Kérlek Citty néném.
Eszembe jutott Liszt magyarul-nem-tudása.
Erre se fogadnék ám.
Egyszer, Jókaival beszélgetett és annak egy nemrég megjelent cikkét véleményezte. Jókai csodálkozott: hiszen az a cikk csak magyarul jelent meg!
Persze lehet mondani, lefordították neki.
Jókainéval duetteket adtak elő, a hölgy csak magyarul tudott, Liszt meg éppen ellenkezőleg. Mégis, boldogultak.
De vannak még ilyen apróságok, amikből azért lehet következtetni.
Weimarban volt egy inasa, Miska, aki viszont tényleg csak magyarul beszélt. Akkor vele hogyan érintkezett a gazdája?
Miska egyébként arról volt híres, hogy a vendégekkel csak akkor foglalkozott, ha magyarul szóltak hozzá. Ezen felül, mindenkinek, aki hajlandó volt rá, zaftos magyar káromkodásokat tanított!
Szóval, szerintem Liszt tanulgatott magyarul, de büszkesége megakadályozta, hogy nyilvánosan elkezdjen dadogni, hebegni-habogni mindenki mulatságára. Nem akarta kinevettetni magát, és táptalajt adni a minden mozdulatát figyelő kritikusainak. Nyilván emlékezett a magyar díszkard körüli, egész Párizst felbolydító gúny-kampányra, és nem kért belőle még egyszer. |
|
| Békáscity |
|
|
újra fogom hallgatni és értelmezni a műveit - köszönöm hogy felhívtad a figyelmemet |
|
| mpd |
|
|
Még annyit az egyházi zenéhez, hogy Liszt vallása az nem feltétlenül esett egybe a hivatalos vatikáni irányvonallal. A végsőkig misztikus istenhite volt, ha nincsenek magas egyházi barátai, könnyen megvádolhatták volna eretnekséggel (lásd Paganini, csak pár évtizeddel korábban) |
|
| mpd |
|
Lisztet nem szégyen nemszeretni.
Nagyon is nehéz megérteni a zenéit.
Elsősorban őt magát kell megismerni hozzá.
Amikor összebarátkozott Mittoménhanyadik Mittoménmianeve pápával, aki Róma melletti kolostor-cellájában is meglátogatta, sőt, énekelt Liszt kíséretével!!!!!, és haverjai közt tudta Hohenlohe bíborost (aki később a jezsuiták áldozata lett), előjött a terveivel. Mint mindent, az egyházi zenét is elkezdte megújítani, ehhez a Vatikán hivatalos főfőzeneszerzője/karvezetője vagy akármije szeretett volna lenni. A fő-etyházfiak jól ismerték zenei felfogását, és nagyon udvariasan bár, de roppant határozottan kitértek a terveknek egyáltalán a megvitatása elől is.
És ez Lisztet nem kedvetlenítette el, megértette és elfogadta. Sohasem törekedett rá, hogy szeressék, mint zeneszerzőt. Kezdetektől fogva belátta, hogy a közönség és a zenekritikusok földhözragadt, örökös laikus szemléletű gagyikedvelők, az újdonságokra abszolúte nem fogékony slágerhallgató maradi sutyerákok. Ezért amikor közönségnek zongorázott, akkor a legvadabb gagyiparádét nyújtotta a nagyérdeműnek (szórakozzanak a pénzükért), saját szerzeményeit csak szűk körben mutogatta, később még ott sem (még zenész kortársai sem értették új próbálkozásait).
Be kellett látnia, hogy új elképzeléseihez még nem érett meg az idő. Elhajította hát a gerelyét, melyet majd Bartók Béla vett föl. Két halvány mellékszálat hagyott a folytonosságnak: a Saint-Seans-Richard Strauss-Schönberg leszármazási sort, valamint a tanítványai által műsoron tartott darabjaival fenntartott folytonosságot. Érdekes mód a szimbolikus gerelyt felvevő Bartók egy Liszt-tanítvány (Thomán István) tanítványa volt. Így kapcsolódtak össze a szálak végül.
Talán nem véletlen, de mindenképpen óriási szerencse és eredmény, hogy magyar zeneszerző rehabilitálta a Legnagyobb Magyar Zeneszerzőt. |
|
| mpd |
|
|
Fantasztikusan jó írás!!!!! |
|
|
|
|
|
|
|
| mpd |
|
Asse rossz egyébként.
De én az időskori műveit favorizálom, a zongoraversenyek és a transzcendensek mellett.
Persze, a Faust meg a Dante szimfónia....szóval, van ott jó darab bőven. |
|
|