| Téma: Magyar identitás |
|
| onogur |
|
Bolgárországgal van a legkevesebb bajom, elvégre az a volgai bolgárokat jelenti, nem a mai Bulgáriát.
Viszont több dolgot nem értek. Hogy kerül Románia Horvátország helyére?
Iskitya az Szkítia török elnevezése. Na de Skandinávia területén?
Hogy kerül Irán Burmától keletre, Indokínába?
Miért kellett felosztani Szaúd-Arábiát több államra?
De ami a legfontosabb: ezt az elb..ott térképet nem törökök csinálták, hanem ujgurok. Ott van a zászlójuk a térkép tetején.  |
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
Nah, turkológus ismerősöm végre megtalálta az Igazánnagy-Törökország térképét:
Sajnos, a Távol-Nyugat annyira görbül, hogy nem tudom, a Kárpát-medence része-e Macarisztánnak vagy az már Almanya ... ?
Esetleg Almanya is török hódoltság ? ... mert a külföld-drappnál élénkebbre van színezve !
Arra rosszul emlékeztem, hogy Macarisztán és Bulgarya határosak, valójában közénk ékelődik, ott Moszkva környékén Tatarisztán ... |
|
|
| Rendes Kis |
|
|
Szinetár: a kazah nagyon barátságos rokonnép ! |
|
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
Egy isztambulban élő magyar tollából, a török nyelv fortélyai : Leges-leges-leg
A török nyelv nagyon hasonlít a magyarra (ez az előnye és a hátránya is  ). Viszont vannak benne olyan elemek, amik nincsenek a magyar nyelvben. Sőt, más európai nyelvben sem találunk. Ettől persze kicsit nehéz lesz lefordítani, viszont ettől lesz nagyon érdekes és különleges.
A magyarban a melléknevek fokozása a bébé és legbébé, vagy szebben a -bb és leg.....bb a fokozás szabálya. Ha valakinek már nagyon régen volt a magyar nyelvtan órája (és akkor is éppen a másik nemet nézte vagy a Ludas Matyit olvasta) annak egy példa: szép, szebb, legszebb. És van egy magyar specialitás is, a leges-leges-leges-leg... amit ugye addig fokozunk, ameddig csak a kedvünk tartja. Ezt a verziót én még nem láttam más nyelvben, de ha valakit ismer ilyet, léci írja meg.
A török nyelvben csak alapfok, középfok (bébé), és felsőfok (legbébé) van. Nincs legfelső fok, vagy szuperfok, bármi is legyen a neven. Van viszont valami, ami ehhez hasonlít, de mégis más. Amikor nagyon szeretnénk a melléknevet hangsúlyozni, akkor használjuk. Leggyakrabban a színeknél.
Ennek a használata nagyon egyszerű. A melléknév első szótagját kell megkettőzni. A többi - nekünk magyaroknak - megy automatikusan, vagyis a hang kicsit deformálódik a könnyebb (és jobban hangzó) kiejtés érdekében.
Példa: a kék szín törökül mavi. Ha ezt fokozzuk a kékebb çok mavi, míg a legkékebb en çok mavi lesz. A melléknév fokozása tulajdonképpen ennyi.
Viszont mi kiemelhetjük, hogy az a kék nagyon fontos kék. Vagy mondhatnánk azt is, hogy nagyon kék, de nem fokozás értelmében. Vagy egyszerűen csak azt akarjuk mondani, hogy tök kék. Akkor ebben az esetben azt mondjuk, hogy masmavi. Ez nem egyezik meg azzal, ha azt mondjuk, hogy ég kék, tengerkék, stb... Azoknak is megvannak a török verziói.
Magyaroknak ez nagyon egyszerű. Egyszerűn a mavi szó első szótagja duplázódik, ebből lesz a mavmavi. Na most már csak ezt kell elmondani gyorsan egymás után hússzor, és máris automatikusan átalakul masmavi formába.
Ha egy melléknevet ilyen formában képeztünk, azt már nem lehet fokozni. Nincs olyan, hogy en çok masmavi. A két dolog teljesen különböző. Nem is lehet összehasonlítani. Vagyis nem mondhatjuk, hogy a masmavi kékebb, mint az en çok mavi. Sem fordítva. Olyan messze állnak egymástól, mint a traktor az atomfizikától.
Ez alapján a színek a következőképpen néznek ki. (táblázatmodul hiányában az oszlopok jelentése: török, fokozott török, magyar, megjegyzés)
* Siyah -> simsiyah - fekete (pl. egy macska lehet simsiyah kedi)
* Kara -> kapkara - fekete (a siyah arab eredetű szó, míg a kara régi, török. Kapcsolatban van a magyar korom szóval)
* Beyaz -> bembeyaz - fehér (pl. a frissen lehullott hó miatt az egész város lehet bembeyaz)
* Kırmızı -> kıpkırmızı - piros (vörös) (pl egy ideges ember)
* Mavi -> masmavi - kék (gyakran használják a tengerre, ha nagyon szép kék)
* Yeşil -> yemyeşil - zöld (ha valaki imádja a zöldet, és minden ruhadarabja zöld, amikor kimegy az utcára és még a körömlakkja, a fülbevalója és a nyelve hegye is zöld, na akkor ő aztán tényleg yemyeşil)
* Mor -> mosmor - a mor egy nagyon sötét-lilás kéket jelent. Nem egyezik meg sem a sötétkékkel, sem a lilával. Általában lilának fordítják.
* Pembe -> pespembe - hivatalosan rózsaszín, de az igazán rózsás rózsaszín az a gülpembe (rózsa színű rózsaszín), amiről még egy dal is van. Ezt nem tudom mire használják, talán amikor Barbie babából kitör a rózsaszín öröm, akkor ő biztosan pespembe...
Sarı -> sapsarı - sárga (figyeljük meg a hasonlatot a magyar sárga és a török sarı szó között)
Ezeknek a használata általában azt fejezi ki, hogy túlságosan. Talán túlkék, túlzöld lehetne a jó fordítás. Gyakran akkor mondják, ha valaminek a színe nagyon szimpatikus, mint a kék tenger. De ennek pont az ellenkezője is gyakori, amikor valakire ráborult a rózsaszín bolt, akkor indián módra azt mondjuk: uff, pespembe ...
... http://www.turkinfo.hu/index.php?oldal=keres&&reszletek=talal&tbl=portre&mi=3771
... www.facebook.com/pallagi.erzsebet |
|
|
| mpd |
|
|
Ott a Halklari alatt, na oda saccolom én Csingacsguk őseit. |
|
| Rendes Kis |
|
Azt nem látom jól, hogy van-e magyar-japán határ, vagy Japán is a Nagy-Magyarország része ?
Sőt, ha jól megnézem, Hunisztán és Çin között sincs vastag vonal, lehet, hogy még az is hozzánk tartozik ! |
|
| Rendes Kis |
|
Ehun-e, az őshaza.
Kína kis pötty Hunisztántól délre:
|
|
| mpd |
|
|
(amúgy a "keletebbre" kifejezést tévedésből írtam, nyogatabbrát akartam, de mindegy, ércsük egymástot) |
|
| mpd |
|
|
Ja. Nem vót térkép előttem. |
|
| Rendes Kis |
|
Én is úgy gondultam.
Közép-Szibéria = Észak-Kína.
Vagy Kína = Dél-Szibéria. |
|
| mpd |
|
Hm-hm. Régebbi genetikai vizsgálatok alapján az igazi őseiket az ingyánok keletebbre kellene keressék. Közép-Szibériában van valami nép, akik a legközelebbi rokonaik. Úgy látszik, nem a csukcsföldiek és nem a kamcsatkaiak keltek át Amerikába, hanem egy messzebbről jött nép, amék keresztülvándorolt az említetteken.
Az viszont persze igaz, hogy a kínaiak is rokonaik, csak éppen nem a legközelebbiek. |
|
| onodij |
|
|
ez megmagyarázza pl. a mexikoi indián és a magyar kalocsai hímzés közötti rendkívüli hasonlatosságot is ! |
|
| Rendes Kis |
|
 Az indiánok valójában kínaiak
A negyvenezer éve élt kínai ember, akinek maradványai Peking közelében, a Tienjen-barlangban kerültek elő, rokonságban áll a mai ázsiai népességgel és az amerikai indiánokkal – bizonyította egy nemzetközi kutatócsoport. A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet és a Kínai Tudományos Akadémia tudósai kutatásaikat az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában ismertetik. A korai Homo sapiens eurázsiai népességének további vizsgálatával megérthetjük, hogy mikor és miként népesítette be a modern ember Európát és Ázsiát.
... http://erdely.ma/tudtech.php?id=134420&cim=az_indianok_valojaban_kinaiak
A kínaiak meg valójában magyarok ... |
|
|
| onodij |
|
Jött egy levél az mszp-seknek Erdélyből: "LEVÉL MESTERHÁZYNAK!
Istenem! Mióta vártam ezt a pillanatot. Hányszor reméltem, hogy ott álltok erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, zuglói és isten tudja még milyen nehéz sorsú magyarjaink előtt, és vezekeltek. Sőt arra vártam a leginkább, hogy abban a pillanatban majd megnyílik alattatok a föld, elnyel, s aztán fintorogva mégis kivet magából. Csak azért, hogy megtudjátok, milyen trianoni magyarnak lenni. Mégsem történt meg. Kilenc évig kellett várnunk, míg végül megtettétek. Odajárultatok Markó Béla színe elé Kolozsváron, és ott vallottatok. Hogy természetesnek és jogosnak tartjátok az ellenetek tiltakozó fiatalok véleménynyilvánítását. Hogy új alapokra helyezitek nemzetpolitikátokat. Az tetszett a legjobban, hogy azt is elismertétek, a nemzetpolitika sem a szocialista kormányok, sem az MSZP politikájában nem kapott kellő hangsúlyt, ezért jogosan kritizálták a baloldalt Magyarországon és a határon túl. Hogy 2004. december 5-én az MSZP egy rossz politikai kérdésre rossz választ adott, kárt okozva ezzel a magyar–magyar kapcsolatoknak, és olyan érzést keltve, amely joggal sértette a határon túl élő honfitársaitokat. Hogy ez olyan téves politikai döntés volt, amiért elnézést szeretnétek kérni mindenkitől, akit ezzel megsértettetek. Ti ezzel nem megsértettetek, Attilám. Ti ezzel legyilkoltátok az álmainkat! Az ideált, hogy testvérek és egy nemzet vagyunk. És akkor most azzal jössz, hogy ti ezt mennyire nem is gondoltátok át? Mikor higgyünk nektek, ha 2004-ben ezt szajkóztátok heteken át: "Az MSZP nemzetpolitikája: Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet! A kettős állampolgárság a határon túliak számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher!" Most, kilenc év után meritek azt mondani, hogy nem kellett volna!? Persze, hogy nem kellett volna! Tudjátok, van a bocsánatkérés, és van, ami azt megelőzi. Utólag már a bocsánatkérés is csak olyan, mint a csók a halottnak. Miközben megbocsátani lehet ugyan, sőt, kell is. Talán egyszer majd meg is fogjuk tenni, mert a bocsánat ugye, ahogy az igaz szeretet, feltétel nélküli. De amíg megbocsátunk, mégis elgondolkodunk szépen azon is, hogy ez nem véletlenül gyűlöletkarmesteretek legújabb húzása-e? Attilám, tedd a kezed szíved feltételezett helyére: Nem hívott-e az elmúlt napokban Ron félre egy áporodott sarokba, és nem mondta-e azt, hogy eljött az ideje a köldöknézésnek? És te még el is hitted ennek a kérges lelkű heccmesternek, hogy most és éppen a te fejedre kell hamut szórni? Hát jól megúszta a Laci, az Ildikó, meg a Fletó is. Te viszed el a balhét, de hülyének ne nézzétek a magyart! Hogy ti majd elmentek kincses Kolozsvárra, és az igazságos Mátyás szülővárosában – (apropó, hallottatok már e dicső uralkodónkról, vagy igaz szocialistáknak ne emlegessek királyokat?) – azt hazudjátok, megbántatok mindent, és ezután majd bármit is ellenkezőleg tesztek és gondoltok ezért az általatok lerongyosított nemzetért? Adná a Jóisten, hogy komolyan gondoljátok. Hogy végre komolyan felfogjátok, milyen gonosz játékot űztetek velünk éveken át. Hogy megérezzétek annak a gombócnak a keserűségét, amit úgy tuszkoltatok le a torkunkon 2004. december 5-e estéjén, hogy közben fuldokoltunk a könnyeinktől, és nem bírtuk felfogni, hogy mi már a mieinknek sem kellünk. Tudod Attilám, tényleg bátor húzás volt. Ahhoz képest, hogy rosszabbul is végződhetett volna, simán kijöttetek a csávából. Köszönhetitek a kolozsvári román rendőröknek, akik megvédtek a feldühödött erdélyi magyaroktól. Azoktól, akik tudják, miként dobog egy magyar ember szíve. A meteorológusok ismét nagy havazásra figyelmeztetnek. Azt kellene most csinálni (mert ti úgyis belehúztok, és mindent megcsináltok), hogy beszereztek néhány tucat piros hólapátot, és szembementek a téllel. Annak talán lenne értelme, s vezeklésnek sem lenne utolsó. De nem kérünk sem a régi, sem az új nemzetpolitikátokból, sőt semmilyen agymenésetekből! Sokat ne reméljetek a kolozsvári húzástól. Szavazatszámban sem!"
(Kristály Lehel - Magyar Hírlap) |
|
|
|