| Téma: Gondolatok a gépzongorákról |
|
| mpd |
|
Fura kérdés ez Bátyuska. De mindenképpen helyénvaló és érdekes.
Hallottam egy-két felvételt Liszt-tanítványoktól (asszem egy komplett CD-t is kiadtak ezekkel). Borzasztó máshogyan fogták föl a zongorajátékot, mint ahogy manapság mi fölfogjuk.
És azt hiszem, maga Liszt sem dícsérné ezeket a felvételeket.
Úgy vélem, Liszt halála után ezek a tanítványok afféle külön kivételezett kasztként tartották nyilván magukat (mármint azok a tanítványok, akik zongoraművész karriert futottak be). És egyre inkább saját utat kezdtek járni, amely bizonyosan nem Liszt útja volt. Jellemző, hogy egy-két kivételtől eltekintve Liszt nem is engedte nekik, hogy a késői műveit nyilvánosan játsszák - nyilván belátta, hogy nem tudják az ő új felfogását követni. Ezért megelégedett azzal, hogy előadásmódjukat pallérozza, karrierjüket egyengesse. A többit az utókorra bízta.
Fentiek miatt amikor pl. hallottam Emil von Sauer előadásában Liszt-műveket, égnek állt a hajam, annyira el vannak túlozva. Nem ajánlom tehát ezeket a felvételeket úgy hallgatni, hogy nagy művészi élményt várunk tőlük, maximum érdekességként.
Hogy ez nem csak Liszt-viszonylatban igaz, az rögtön hallható, ha valaki Rachmanyinovot hallgat, saját előadásában. (youtube: Rachmanyinov plays Rachmanyinov vagy efféle címmel lehet ilyeneket találni) |
|
| schlempe |
|
|
Igen-igen kíváncsi lennék a gépzongoratekercsekkel (ezek ugye papírtekercsek) fölvett művek művészeti ÉRTÉKÉRE. Főleg azoknak a művészi értékére, autenticitására, melyet Emil Sauer a kiváló Liszt tanítvány rögzített. |
|
|